Tesztelés

Szokásos, paraméterei alapján elavultnak tűnő, de mai viszonylatban is meglehetősen energiaigényes – és ami még fontosabb, jól melegedő – processzorral és nem túl nagy grafikus kártyával ellátott konfigurációnkkal teszteltük a Revoltec Seventy 3-t. Összehasonlítási alapnak Casetek CK-1020 házunkat és korábbi tesztalanyainkat használtuk.

• Intel Core 2 Duo QX6700 processzor
• Cooler Master Hyper TX2 processzorhűtő
• Asus P5E3 DeLuxe alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3 memória
• Radeon HD 4850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 wattos tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 milliméteres ventilátorral

Grafikonjainkon a processzormagok nyugalmi és húsz percnyi terhelés után mért maximális hőmérséklete látható háromféle beállítással. A méréseket 22 Celsius-fokos szobahőmérsékleten végeztük. Mint korábban írtuk, a gyári 120 milliméteres első ventilátort egy hátsó Noctua NF-P12-vel egészítettük ki, ami percenként 1300-at pörög. Az első menetben a processzorhűtőt percenkénti 1800-as csúcsfordulatán hajtottuk, és maximálisra állítottuk a házventilátorok fordulatszámát.

Egyeseket talán meglep, hogy ebben a szellős házban nem kaptunk valami kiemelkedő processzorhőmérsékleti eredményt. Ez azért van, mert a sok nyílás miatt nem alakul ki igazán hatékony légáramlat belül, az első ventilátoron beküldött friss levegő oldalt kiszökhet, nem feltétlenül jut el a CPU-hoz, ráadásul itt a házon kívülről levegőző táp sem segít be szívó hatásával. Ami még rosszabb, hogy a sok nyílás miatt a hang zavartalanul kijut a házból, szóval nem éppen csendes a Revoltec Seventy 3.

Másodjára visszavettük a processzorhűtőt percenként 1500-as fordulatra, a ház ventilátorait szabályzó tekerőt pedig minimumra fordítottuk. Ezzel a beállítással a rendszer lényegesen halkabb lett, miközben a komoly CPU hőmérséklete alig emelkedett. Konkurenseihez képest most sem futott kiemelkedően jó eredményt, a halkságra kihegyezett, kevésbé lyukacsos modellek pedig csendesebbek voltak nála.

Végezetül kikapcsoltuk a ház ventilátorait, ekkor a processzor hűtésének nem éppen kis feladata egyedül relatív lassan járó, 92 milliméteres ventilátorára hárult. Viszonylag szépen helyt is állt, bár a processzor most lényegesen melegebb lett csúcsterhelésen, dehát ezt is vártuk. Még egy kicsit tovább halkult a rendszer, de szerintünk az extra CPU hőmérséklet ezért túl nagy ár. Nyilván kisebb terhelésnél vagy takarékosabb központi egységgel azért ilyen felállással sem lennének gondok. Jó hír, hogy a merevlemez az első két körben alig melegedett 30 °C fölé, az utolsóban pedig picivel a 40-es érték alatt maradt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!