Cape Verde helyett Oland
Az AMD október elején kezdte el a HD 7000-es sorozat leváltását, mely az R9 270X és 280X modellek megjelenésével vette kezdetét. A sort a középkategóriás R7 260X folytatta, mely kártyával együtt jelent meg a belépőszintű R7 240 és R7 250 is. Jelen tesztünkben az utóbbi megoldást vizsgáljuk meg közelebbről.
[+]
Ugyan a fenti diára még nem került fel, de időközben a Radeon R7 260 is bejelentésre került, bár ezen modell forgalmazása csak január közepén indul meg.
[+]
Az R7 250-et a korábbi HD 7750 helyére szánták, mely a még a HD 7770 alapjául is szolgáló, Cape Verde kódnevű cGPU-ra épült. Az AMD úgy döntött, hogy ezt a lapkát mellőzi az új szériában, így az R7 260(X) modellekre a Bonaire kódnevű fejlesztés került, míg az R7 240 és 250 az Oland elnevezésű központi egységre alapoz. A vállalat döntése valószínűsíthetően kizárólag gazdasági okokra vezethető vissza, hisz az Oland a maga 90 mm²-es területével számottevően kisebb a 123 mm²-es Cape Verde-nél.
[+]
A kisebb lapka természetesen kevesebb feldolgozót is jelent, hisz az Oland továbbra is 28 nm-en készül, így egységnyi területre nem juthat lényegesen több tranzisztor. A szóban forgó cGPU 384 darab GCN számolóegységet rejt magában, ami a HD 7750 512 feldolgozójához képest jelentős csökkenés. Ezt a magórajel felsrófolásával próbálták kompenzálni a tervezők, melynek csúcsa így 1050 MHz lett. A relatíve magas frekvencia természetesen a fogyasztásra is kihatással van, ezért az R7 250 65 wattos TDP értéket kapott, bár kiegészítő tápcsatlakozóra még így sincs szüksége. A memóriabusz szélessége maradt 128 bites, míg a memória típusát már a gyártókra bízták, akik a GDDR5 mellett a DDR3-at is választhatják.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
