Processzorok

A hardveres világban mindig kiemelt figyelmet kaptak a központi processzorok. Nem csoda, hiszen a teljesítmény fő meghatározó tényezői. A PC-knél – különösen az utóbbi években – két vállalat, az Intel és az AMD játszik főszerepet. Az erőviszonyokat figyelembe véve nem igazán beszélhetünk egyenlő küzdelemről, ugyanis az Intel sokkal nagyobb, tőkeerősebb. Az elmúlt időszakig nem látszott ez a különbség. Az AMD Athlon XP, majd Athlon 64 processzorai nagyszerűen helytálltak az Intel Pentium 4 és Pentium D processzoraival szemben, az alvégen pedig a Sempronok iskolázták le a Celeronokat. Egy idő után az a szokatlan helyzet alakult ki, hogy az AMD gyártotta a gyorsabb, de drágább processzorokat, az Intel pedig a gyengébb, de olcsóbb chipeket.

Ez a helyzet a tavalyi év közepén gyökeresen megváltozott. Az új, kétmagos Core 2 Duo processzorcsalád minden tekintetben felülmúlta elődjét, a Pentium D-t, de riválisát az Athlon 64 X2-t is. Az AMD egyetlen módszerrel, drasztikus árcsökkentésekkel tudott csak védekezni, így a kétmagos Athlonok ára egyik napról a másikra felére csökkent.

Ha már beindította a rakétáit, tovább gyorsított az Intel. Felülről négymagos – két egybetokozott kétmagos –, alulról kedvező árú kétmagos processzorokkal támadta konkurensét, és FSB-emeléssel erősített a Celeron-vonalon is. Az AMD a 90 nm-esről 65 nm-esre váltott csíkszélességgel újabb MHz-eket tudott kihozni a K8-as magból, és megjelent egy jó árú, kis kétmagossal, emellett a Sempronok sebességét is tovább emelte. Az Athlon 64 X2 6000+ 3 GHz-es órajele is kevésnek bizonyult az Intel befogásához, mely időközben szintén megközelítette a 3 GHz-et, ráadásul a kisebb processzoraira is jellemző, hogy lazán elérik ezt az ütemet. Az utóbbi napokban ismét az Intelen volt a sor, mely 2 MB-ról 4 MB-ra növelte kétmagos processzorainak másodszintű gyorsítótárát, ráadásul az újdonságok ára a régiekével megegyezik.

A nagy versenyben egy dologról feledkeztek meg a gyártók: kell ez a hatalmas teljesítmény és a több processzormag? Jelenleg egyre több operációs rendszer és alkalmazás használja ki a több mag adta lehetőséget, de átlagos felhasználásra: internetezésre, szövegszerkesztése, zenehallgatásra, képnézegetésre és egyszerűbb (nem HD-s) filmek lejátszására még egy processzormag (vagyis egy olcsó Celeron vagy Sempron) is bőven elegendő. Egyelőre még a játékok többsége is csak egy szálon dolgozik, és az alapszintű programozás, képszerkesztés sem igényel túl nagy processzorerőt. Persze kétségtelen, hogy a többmagos processzoroké a jövő, és az is feléjük billenti a mérleg nyelvét, hogy például a 2 GHz-es Sempron 12 000 forintba, a 2 GHz-es egymagos Athlon 64 14 000 forintba kerül, a kétmagos, szintén 2 GHz-es, kétmagos Athlon 64 X2 pedig csupán 5–7000 forinttal drágább náluk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!