A megújult tesztkörnyezet

Időről időre szükséges tesztrendszereink frissítése, melynek speciálisan processzorokra kihegyezett alfaja a közelmúltban újabb állomásához érkezett. Ennek apropójából úgy gondoltuk, hogy – kortól és márkától függetlenül – a szerkesztőségünkben éppen megtalálható összes asztali processzort egy csokorba fogjuk, és újra lemérjük a frissített platformon.

A tesztrendszert illetően az egyik legfontosabb változás magát az operációs rendszert érinti, melynek szerepét a Windows 8 Pro 64 bites kiadása vette át. A processzorok szempontjából jó néhány újítást hozott a Microsoft ezen terméke, ugyanis a fejlettebb energiagazdálkodási módok (pl.: CC6, PC6) támogatása mellett a kernel szálkezelése is módosításokon esett át. Ezen változtatásokból elsősorban egyes újabb Intel és AMD processzorok képesek profitálni, előbbiek esetében pedig leginkább a Hyper-Threading technológiát alkalmazó modellek. Mindez röviden annyit jelent, hogy a korábbi eredményekhez viszonyítva üresjáratban, illetve alacsony terhelés mellett kedvezőbb fogyasztási értékeket láthatunk, míg néhány program alatt még akár pár százalékos gyorsulást is tapasztalhatunk.

[+]

Emellett természetesen az alkalmazások is frissültek. Amiből lehetett, megpróbáltuk beszerezni a legújabb verziót, de akadtak olyan programok is, melyekből a legutóbbi tesztrendszerfrissítés óta nem jelent meg újabb kiadás. A naprakész alkalmazások bevetésére elsősorban az újabb utasításkészletek támogatása miatt van szükség, hisz mit sem ér az új processzor, ha annak képességeit nem képesek kihasználni a különféle szoftverek. Erre jó példa a nyár elején debütált Haswell, melynek AVX2 névre hallgató utasításkészletét még alig támogatja alkalmazás, így jelentősebb teljesítménybeli ugrás egyelőre csak elvétve mutatható ki az előző generációhoz képest.

Szokásunkhoz híven a különféle szintetikus tesztprogramokat továbbra is háttérbe szorítva, a valós felhasználásra fókuszálva állt össze a legújabb csomag. Mindez összesen nem kevesebb mint 18 különféle alkalmazást és 3 játékot takar, melyek listája a következőképpen alakul:

• WinRAR 5.00 b8 (64-bit)
• 7-Zip 9.25 (64-bit)
• Cinebench R11.5 (64-bit)
• Autodesk 3ds Max 2014 (64-bit)
• Indigo Renderer v3.4.16 (64-bit)
• Adobe After Effects CC (64-bit)
• Adobe Premiere Pro CC (64-bit)
• Adobe Photoshop CC (64 Bit)
• Sony Vegas Pro 12 (64-bit)
• CyberLink PowerDirector 11 (64-bit)
• Sorenson Squeeze 9 (32-bit)
• DivX Encoder 6.9.2 (32-bit)
• XviD Encoder 1.3.2 (64-bit)
• x264 build 2334 (64-bit)
• LameXP 4.07 b1286 (32-bit)
• Cockos REAPER v4.402 (64-bit)
• Apache 2.2.25 (32-bit)
• AVG AntiVirus Free 2013.0.3392(64-bit)

• Crysis 3
• Tomb Raider
• Grid 2

A szoftverek döntő többsége képes 4-6 vagy akár több magot/szálat is kihasználni, ugyanakkor továbbra is akadnak kivételek.

Mindezek mellett a tesztekben mostantól egy új tápegység fogja szolgáltatni a szükséges áramellátást. A Seasonic Platinum 520 wattos, passzív hűtésű tagját korábban már teszteltük; a táp kimagasló hatékonysága elsősorban a pontosabb fogyasztási értékekben mutatkozhat majd meg.

AMD processzorok

A tesztek előtt vegyük sorra az egyes szereplőket!

Deneb, Thuban, Propus (AMD Athlon II és Phenom II)

Az Athlon II és Phenom II processzorok már 3-4 éves szereplők, hisz 2009 és 2010 folyamán kerültek forgalomba. Gyártástechnológiájukat tekintve 45 nanométeres SOI alapú megoldásokról beszélhetünk. A tagok kivétel nélkül a K10.5-ös mikroarchitektúrára épülnek, mely az egyes utasításkészleteket személve már kissé elavultnak tekinthető, hisz többek között sem az első Core 2 Duók által elhozott SSSE3-at, sem a későbbi Penryn-alapú modellekkel érkezett SSE4.1-et nem támogatja. Jelen tesztünkben elsőként a Deneb kódnevű Phenom II X4 sorozat leggyorsabb, 980-as jelölésű négymagos tagja kapott helyet, melynek órajele 3700 MHz. Emellé csatlakozott a Thuban névre keresztelt Phenom II X6 1100T, ami gyakorlatilag a Deneb további két maggal megtoldott variánsa. Ennek alapórajele 3300 MHz, ami a Turbo Core segítségével legfeljebb 3 magnál 3700 MHz-ig ugorhat fel.

A "legkisebb" tag a Propus kódnevű Athlon II X4, ami a Deneb 6 MB harmadszintű gyorsítótárától megfosztott négymagos megoldás. Ebből a talán legnépszerűbb, 640-es jelülésű, 3 GHz-es modell vett részt a tesztekben. Mindhárom processzor AM3 tokozású, de a DDR2 és DDR3 memóriákat egyaránt kezelni képes integrált memóriavezérlőnek hála egyes AM2 és AM2+ alaplapokban is működnek, illetve kivétel nélkül az összes AM3+ foglalattal szerelt alaplap is képes kezelni őket.

Zambezi, Vishera (AMD FX)

Az AMD FX sorozat 2011 őszén mutatkozott be, a feljebb említett Phenom II széria leváltójaként. Ezen processzorok lapkái már 32 nanométeres HKMG SOI gyártósorokon készültek. A mikroarchitektúrát tekintve Bulldozer-alapú megoldásokról beszélhetünk, melynek némileg fejlesztett változata a Piledriver. Előbbire épül az FX-8150 (Zambezi), míg utóbbira az FX-8350 és az FX-6300 (Vishera). Az FX-8150 és az FX-8350 négy modult, azaz összesen nyolc magot tartalmaz, míg az FX-6300 hatot. A harmadszintű gyorsítótár mérete mindhárom esetben 8 MB. Utasításkészletek szempontjából már lényegesen jobban áll az FX sorozat, ugyanis itt az SSSE3, SSE4.1, SSE4.2-n kívül az AVX támogatása is megoldott, sőt a Vishera a XOP, FMA(3), FMA4 hármast is ismeri.

Órajeleiket tekintve az FX-8150 3,6 GHz-es, mely frekvencia turbóval 3900-tól 4200 MHz-ig ugorhat fel a terhelés függvényében. Az újabb FX-8350 már kerek 4 GHz-ről indít, ami 4100 vagy 4200 MHz-ig kúszhat fel a turbó közreműködésével. Az egy moduljától megfosztott lapkára épülő FX-6300 3,5 GHz-es alapórajellel rendelkezik, amit a Turbo Core 3800-4100 MHz-re képes megemelni. A két nyolcmagos verzió 125, míg a hatmagos 95 wattos TDP értékkel rendelkezik. Tokozásukat tekintve az összes FX az AM3+ szabványra épül, bár ettől függetlenül néhány régebbi AM3-as alaplap is elboldogulhat velük.

Llano (AMD A8 APU)

A Llano-t az egyik első, AMD műhelyéből kigördült APU-ként ismerhettük meg. Gyártástechnológiája megegyezik az AMD FX-ek 32 nanométeres HKMG SOI megoldásával, mikroarchitektúráját tekintve viszont a fent már említett K10.5-höz, azaz a Phenom II/Athlon II processzorokhoz áll legközelebb. A K12-es névre keresztelt dizájn utóbbiakat egészíti ki. Itt az utasításkészletek terén nem történt előrelépés, így ebből a szempontból ugyanazt kapjuk, mint bármelyik Phenom II-nél. A lapka összesen négy x86-os magot tartalmaz, melyhez egy 400 VLIW5 shaderes IGP társul. Harmadszintű gyorsítótár nem került a Llanóba, viszont az L2 cache mérete 1 MB-ra nőtt a K10.5-ös elődökhöz viszonyítva. A mi szekrényünkből a korábbi A8-3870K jelölésű csúcsmodell került elő, aminek órajele kerek 3 GHz, amihez turbó nem társul. Az asztali Llano FM1 tokozással rendelkezik, mely az FM2 érkezésével viszonylag gyorsan vakvágányra került.

Trinity, Richland (AMD A10 APU)

Az alig egy éve megjelent Trinity a Llano leváltására született. A gyártástechnológia nem változott, így ezen modellek lapkája is a 32 nanométeres HKMG SOI-t alkalmazza. A korábbi K12-es mikroarchitektúrát a Bulldozer-alapú Piledriver (v1) vette át, mely ebben az esetben két modullal, azaz négy maggal van jelen, de harmadszintű gyorsítótár nélkül. APU-ról lévén szó a GPU is változott, melynek helyét egy 384 VLIW4 shadert tartalmazó megoldás vette át. Trinity-ből az A10-5800K típusú csúcsmodell állt rendelkezésünkre, aminek alapórajele 3800 MHz, amit a Turbo Core 4-4,2 GHz-ig tud fellőni.

Az idén június elején piacra dobott Richland szinte teljesen megegyezik a Trinity-vel, csupán a gyártástechnológiát, illetve a lapka turbó képességeit fejlesztették tovább. Ennek megfelelően az A10-6800K alapórajele már 4100 MHz, ami turbóval egészen 4,2-4,4 GHz-ig tornászható fel. Az A10-6700 az alacsonyabb, 65 wattos TDP érték okán "csak" 3700 MHz-ről indít, de a Turbo Core itt is relatíve magasra, 3,9-4,3 GHz-ig emelheti az aktuális üzemi frekvenciát. Mind a Trinity, mind pedig a Richland FM2 tokozással rendelkezik, és ennek megfelelően ilyen foglalattal szerelt alaplapokat is kívánnak meg.

Intel processzorok

Kentsfield (Core 2 Extreme)

Az Intel oldaláról egy már-már kuriózumnak számító, lassan 7 éves modellel kezdjük a sort, mely kisiskolás éveire háztesztjeink állandó szereplőjévé vált. A 65 nanométeres gyártástechnológiára épülő, 2006 novemberében megjelent négymagos Core 2 Extreme QX6700 épp olyan csúcsprocesszornak született, mint a néhány napja debütált Core i7-4960X, aminek megfelelően 999 dolláros árcímkével került piacra. A kupak alatt két darab kétmagos Conroe lapka bújik meg, ergo itt még távolról sem egy natív megoldásról van szó. Ezzel együtt a memóriavezérlő a processzoron kívül, az alaplapi északi hídban található meg, ami a jó öreg, 1066 MHz-es FSB-n keresztül csatlakozik a központi egységhez. A QX6700 kétszer 4 MB másodszintű gyorsítótárat tartalmaz, míg a magok órajele 2,66 GHz. A Core 2 Extreme LGA775 tokozást alkalmaz, TDP-je pedig 130 watt.

Bloomfield, Lynnfield (Core i7 "Nehalem")

A Nehalem mikroarchitektúrára épülő, 45 nanométeres HKMG gyártástechnológiát alkalmazó Bloomfield és Lynnfield személyében 4-5 éves processzorokról beszélhetünk. A Nehalem-alapú megoldások az Intel palettájában először alkalmazták a memóriavezérlőt, amivel párhuzamosan a korábbi FSB alkalmazása okafogyottá vált. Ebben az esetben már natív négymagos lapkákról beszélhetünk, mely a Lynnfield esetében a PCI Express vezérlőt is magában foglalja. További különbség, hogy míg a Bloomfield három, addig a Lynnfield "csak" kétcsatornás memóriavezérlőt tartalmaz, melyből fakadóan előbbi LGA1366, míg utóbbi LGA1156 tokozást alkalmaz. A mi eszköztárunkban a korábban igen népszerű Core i7-920 bukkant fel, melynek alapórajele 2,66 GHz, ami a turbónak hála 2800-2933 MHz-ig kúszhat fel. A Lynnfield kódnevű modellek közül az i7-870 állt rendelkezésünkre, mely a legkisebb Bloomfieldhez képest nagyobb, 2,93 GHz-es alapórajellel, és jóval magasabb, 3200-3600 MHz-es turbó frekvenciákkal operál. Mindkét i7 esetében aktív a Hyper-Threading, azaz a négy mag nyolc szálon képes utasítások végrehajtására.

Clarkdale (Core i5 "Nehalem")

A Clarkdale esetében a CPU-lapkát tekintve egy megfelezett, PCI Express és integrált memóriavezérlő nélküli Lynnfieldről beszélhetünk, amit már 32 nm-es HKMG technológián gyártott le az Intel. Két maghoz 4 MB L3 cache, és a Hyper-Threadingnek hála négy végrehajtó szál tartozik. A memóriavezérlő egy külön lapkán, de a processzor tokozásán belül kapott helyet, melyben a PCI Express kontroller mellett még egy HD Graphics típusú IGP is található. Az LGA1156 típusú modellek közül a mi tarsolyunkban az i5-650 bújt meg, ami 3,2 GHz-es alapórajel mellett 3333-3467 MHz-es turbó frekvenciákkal rendelkezik.

Sandy Bridge, Ivy Bridge (Core i7, i5 és i3)

A Sandy Bridge 2011 januárjában jelent meg, azaz már több mint két és fél éve. A 32 nanométeres csíkszélességre alapozó processzorok alapjaiban frissített mikroarchitektúrát kaptak az előd Nehalemhez képest. Ezen felül a lapkába beépült egy IGP is, ami a feljebb vázolt Clarkdale esetében még egy különálló szilíciumban kapott helyet. A Sandy Bridge az utasításkészletek terén is bővült, hisz vele párhuzamosan felbukkant az AVX. A nagyobbik lapka négy magot tartalmaz, és egy HD 3000-es IGP-t. A Hyper-Threading itt is jelen van, így összesen nyolc szálon folyhat a végrehajtás. Tesztlaborunkban a népszerű i7-2600K található meg, melynek alapórajele 3400 MHz, amit a Turbo Boost terheléstől függően 3500-3800 MHz-ig képes megemelni. A Sandy Bridge asztali modellek LGA1155-ös tokozással kerültek forgalomba.

A tavaly tavasszal piacra dobott Ivy Bridge a Sandy Bridge egyenes ági leszármazottjának tekinthető. A legfőbb különbség a gyártástechnológiában lapul, mely itt már 22 nanométeres Tri-Gate típusú. Az Ivy Bridge kisebb mikroarchitekturális módosításokkal is gazdagodott elődjéhez mérten, aminek hála néhány százalékos gyorsulást hozott azonos órajelen. Az integrált grafikus processzor is bővült, mely így már a HD 4000-es jelölést kapta. Az i7-3770K jelenleg is aktív szerepet vállal SSD- és VGA-tesztjeinkben, így részvétele kézenfekvő volt. A négymagos modell alapórajele 3500 MHz, ami turbóval 3700-3900 MHz-ig kúszhat fel. Utóbbi modelltől a Core i5-3470-et elsősorban a Hyper-Threading hiánya és a 25%-kal kisebb, 6 MB L3 cache különbözteti meg. A Core i5 alapfrekvenciája 3200 MHz, ami legfeljebb 3600 MHz-ig ugorhat fel turbóval. A Core i3-3220 már mellőzi a Turbo Boost technológiát, ugyanakkor a megmaradt két mag az aktív Hyper-Threading okán négy szálon képes az utasítások végrehajtására. Míg a már említett két négymagos, aktív Hyper-Threadinggel rendelkező Sandy és Ivy Bridge lapkák esetében az L3 cache mérete 8 MB, addig a Core i3-nál már csak 3 MB-ról beszélhetünk. Az LGA1155 tokozású i3-3220 alapórajele 3300 MHz, míg TDP értéke 55 watt.

Sandy Bridge-E, Ivy Bridge-E (Core i7)

A 2011 novemberében megjelent Sandy Bridge-E, és a néhány napja debütált Ivy Bridge-E lapkákra épülő asztali processzorok gyakorlatilag az "E" jelölés nélküli verziók hatmagos megfelelőinek tekinthetőek. További eltérés, hogy ezek a modellek négycsatornás memóriavezérlőt, illetve 40 sávos PCI Express kontrollert kaptak. A Hyper-Threading természetesen ebben az esetben sem hiányzik, így összesen 12 szálon képesek dolgozni a hatmagos modellek. Ezen processzorok LGA2011 tokozással rendelkeznek, melyek közül az i7-3960X és az i7-4960X került be a tesztekbe. Előbbi 3300, míg utóbbi 3600 MHz-es alapórajellel rendelkezik. A szóban forgó Sandy Bridge-E modell esetében a turbó 3,4-től 3,9 GHz-ig skálázza az órajelt, az Ivy Bridge-E Turbo Boostja pedig 3,7 és 4 GHz között üzemel.

Haswell (Core i7)

Az Intel aktuális legújabb és legfejlettebb mikroarchitektúrája a Haswell, mely jó néhány, a végrehajtó egységeket érintő módosítás mellett különféle új utasításkészleteket is elhozott, mint például az AVX2 vagy FMA(3). Ezen felül az IGP is bővült, melynek leggyorsabb asztali verziója a HD 4600 jelölést kapta. A 22 nanométeres gyártástechnológiára épülő lapka meglehetősen hasonlít a "Bridge" processzorok felépítésére, így a négy mag továbbra is 256 kB L2 gyorsítótárat tartalmaz, amiket 8 MB harmadszintű cache köt össze. Természetesen a Haswell is tartalmaz PCI Express vezérlőt, amely az Ivy Bridge-hez hasonlóan már megfelel 3.0-s szabványnak. Az LGA1150-es tokozású asztali modellek közül a Core i7-4770K állt rendelkezésünkre, aminek 3500 MHz-es alapórajele mellé 3,7-3,9 GHz-es Turbo Boost társul.

Tesztkonfig

Jelen tesztünkben kifejezetten az x86-os számítási teljesítményre fókuszáltunk, vagyis az egyes modellekbe beépített grafikus egység teljesítményével most nem foglalkoztunk. Ennek elsődleges oka, hogy az aktuális cikkünkben szereplő összes modell IGP-jét kiveséztük már az elmúlt hónapok során, az erről szóló tesztek vagy elemzések pedig megtalálhatóak oldalainkon. Ezen felül továbbra is azt gondoljuk, hogy még mindig sarkalatos pont az x86-os teljesítmény, hisz a GPU-val gyorsított alkalmazások nagy része továbbra is gyerekcipőben jár.

Fogyasztás

Szokás szerint először a fogyasztást vettük górcső alá. Ennek mérését egy konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Logger 4000 készülékkel végeztük, és minden esetben a monitor nélküli teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. A platformokon be volt kapcsolva az összes lehetséges energiagazdálkodási funkció (EIST, C1E, C6 stb.). Az iménti lehetőségeket sajnos nem minden alaplap kínálja fel, így például az FM2-es ASUS F2A85-V PRO UEFI menüjében nincs opció a C1E aktiválására.

Üresjáratban az Intel LGA1155/1150 tokozású modellek, illetve az AMD FM1/FM2 tokozású megoldásai meglehetősen hasonló értéket mutattak, míg a többi platform ennél többet kért magának. Az LGA775-ös QX6700, az LGA1366-os i7-920 és a két LGA2011-es i7 étvágya kimagaslóan nagy volt.

Terhelve már közel sem volt ennyire tiszta a kép. A legkedvezőbb értékeket a mezőny legalacsonyabb TDP-jével rendelkező i3-3220 prezentálta, míg legnagyobb étvággyal a két LGA2011-es i7, illetve játék alatt az FX-8150 rendelkezett.

Renderelés, tömörítés (CPU)

Korábbi tesztjeinkben már elmondtuk, hogy a renderelés tipikusan az a nagyon jól párhuzamosított folyamat, ami nem igazán profitál sem a méretes L3 cache-ből, sem pedig az esetlegesen nagyobb memória-sávszélességből.

A fájltömörítők a renderelő alkalmazásokkal ellentétben kedvelik a minél nagyobb memória-sávszélességet és az alacsonyabb késleltetést, illetve a minél nagyobb, illetve gyorsabb L2 és L3 cache-t.

Videóvágás, szerkesztés (CPU)

A különféle videóvágó és konvertáló alkalmazások egyaránt profitálnak a gyorsabb memóriából és a minél több magból/szálból.

A Cockos REAPER kissé furcsa képet mutatott, ugyanis az AMD régebbi hatmagos X6 processzora többszöri mérés után is hozta az Sandy és Ivy Bridge-E eredményét.

Videókódolás, egyéb (CPU)

A DivX képes sok szálon dolgozni, bár négy felett már egyiket sem terheli maximumra, míg az XviD csupán egyet képes kihasználni. Ezekkel ellentétben az x264 jóval fejlettebb, hisz a tizenkét szálat felvonultató Intel processzorokon is képes 100%-os CPU kihasználtságot mutatni, miközben még a legújabb utasításkészleteket is kihasználja.

Játékok

A processzorokat a Radeon HD 7970 GHz Edition VGA-val párosítottuk. A Crysis 3 érdekes képet rajzolt ki, ugyanis itt csak a négy- vagy hatmagos Sandy Bridge, Ivy Bridge és Haswell processzorok tudtak 28-30 fps-es minimum értéket mutatni a beállított legmagasabb felbontás, illetve részletesség mellett. Mi ezen érték ellenére is éreztünk megakadásokat a mérések futtatása közben, így nem zárjuk ki, hogy még nincs forgalomban olyan hardver, ami maradéktalanul kiszolgálná a hírhedten erőforrásfaló Crysis sorozat harmadik epizódját.

A Tomb Raider legutóbbi epizódja már közel sem ennyire kegyetlen a részegységekhez. 1920x1200-ban még a leglassabb i5-650 is képes volt 40 fps-es minimum értéket produkálni, ami csak 5 egységgel kevesebb, mint a leggyorsabb i7 eredménye.

A Grid 2-t erőforrásigény szempontjából valahova az iménti két cím közé helyeznénk. Míg a meglehetősen koros X4 640 vagy a QX6700 is képes játszható szintet felmutatni, addig az i5-650 már csúnyán leszerepel. Mindemellett jól látható gyorsulás mutatkozik meg a hatmagos i7 modellekig, bár szerintünk még ennek fényében is felesleges ehhez a játékhoz ilyen processzort vásárolni.

Összegzés

Cikkünk végéhez közeledve térjünk rá az eredmények összesítésére!

Az összesített eredményekhez túl sokat nem tudunk, és talán nem is szükséges hozzáfűzni, hisz nem egy vagy több konkrét modellről szólt a teszt. Számunkra érdekes volt a korábbi csúcsmodell, a QX6700 meglehetősen nagy lemaradása, amivel csak az utolsó helyig jutott, bár mentségére szóljon, hogy egy lassan 7 éves processzorról van szó. Az FX-9000-es modelleket nem számítva az AMD leggyorsabb megoldása jelenleg az FX-8350, melynek teljesítménye átlagosan az Core i5-3470 szintjén van, nagyjából 7%-kal lemaradva a Core i7-2600K-tól. A leggyorsabb APU-k x86-os teljesítménye továbbra is az Ivy Bridge i3 szintjén mozog.

Teljesítmény/fogyasztás mutató terén továbbra is az Intel vezet, ami jó részben a lényegesen fejlettebb gyártástechnológiának tudható be. Az AMD termékeit nézve itt a 65 wattos A10-6700, illetve a 95 wattos FX-6300 rendelkezik a többieknél jobb értékkel.

Bízunk benne, hogy 21 processzort felvonultató tesztünkkel jó néhány olvasónknak tudtunk segítséget nyújtani egy esetleges processzorcserével kapcsolatos döntésben. Meglátásunk szerint, aki nem használ rendszeresen valamilyen nagyon CPU-igényes alkalmazást, annak még mindig bőven megfelelhet egy Intel Core i7-920 vagy Core i7-870 szintű processzor, de bizonyos esetekben akár a Core i3-3220 is tökéletesen elég lehet. Mivel a processzor alapvetően nem számít túl jó befektetésnek, így hosszútávon nem feltétlenül éri meg az éppen aktuális igényeinknél jóval magasabbra mutató termék vásárlása.

Aki mindenáron egy izmos központi egységre vágyik, annak továbbra is a Core i7-3770K vagy az i7-4770K lehet az ideális választás, míg a hatmagos megoldások csak speciális esetekben érik meg igen magas árukat. Az AMD részéről az FX-8350 nagyjából kétezer forinttal drágább a hasonló teljesítményt nyújtó Core i5-3470-nél, bár az FX szorzózármentes, azaz tuningolható. A kisebbik vállalat termékei közül továbbra is megfontolandó választás lehet az FX-6300, ami még néhány száz forinttal olcsóbb is, mint a nála 15%-kal lassabb Core i3-3220. Az APU-kkal kapcsolatban pedig továbbra is hangsúlyozzuk, hogy csak annak éri meg igazán a beszerzésük, aki a grafikus egység teljesítményét is kamatoztatni tudja valamilyen módon.

Oliverda