AMD Athlon 64

Az Athlon 64-ek felépítésével, erősségeivel és gyengéivel már megismerkedtünk Ringben az Athlon 64 és az Athlon 64 FX című cikkünkben. Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy az Athlon 64-ek a kezdetekben csak 754 tűs tokozásban váltak elérhetővé, azonban az idő előrehaladtával megjelentek a Socket 939-es példányok is, melyek az elődökkel szemben kétcsatornás memóriavezérlővel felvértezve indultak csatába a Pentium 4-ek ellenében. A Socket 754-es Athlon 64-eket az AMD sajnos gyors kihalásra ítélte, hiszen az egy éve megjelent 3400-asok klubja tesztünkben már megismerhettük a 3400+-os modellszámozású processzort, márpedig gyakorlatilag ez volt az utolsó Socket 754-es Athlon 64. Elméletileg létezik egy 3700+ jelölésű, 2,4 GHz-es órajelű Athlon 64 is, azonban ez a boltok polcain alig-alig található meg (komolyabb utánajárással talán beszerezhető). Ez lényegében azt is jelentette, hogy a Socket 754 az Athlon XP-ket leváltó Sempronok következő foglalata marad.

A Socket 754-es foglalat „mindennapjai” tehát gyorsan és unalmasan elmúltak, ezzel szemben a Socket 939 több izgalmat és meglepetést tartogatott számunkra. Mindez nem véletlen, hiszen a Socket 939 az „igazi” Athlon 64-es foglalat, a Socket 939 él, virul, és a legfrissebb híradások szerint virulni is fog, hiszen a kétmagos processzorok fogadására is képes lesz, na de ne szaladjunk ennyire előre. Az első megfizethető Socket 939-es processzorok 0,13 mikronos gyártástechnológiával készültek, 3800+ és 3500+ jelöléssel kerültek forgalomba, ez 2,2 és 2,4 GHz-es órajeleket jelentett a gyakorlatban (lásd táblázat). Az öröm azonban nem volt felhőtlen, hiszen az új processzorokat az elődökhöz (Socket 754) képest megnyirbálták, másodszintű gyorsítótárukat az AMD felére csökkentette. Erre azért volt szükség, mert bár ezzel a processzor lassabb lett, a memóriavezérlő (ami az Athlon 64-ek szerves része) kétcsatornás lett, ezzel az AMD elérte, hogy a processzor gyártása ugyan olcsóbbá vált (hiszen a kisebb cache miatt kisebb a magméret), a processzor a gyakorlatban mégsem lassult. Sőt, innentől már villoghatunk kedvenc Athlon 64-ünk Sandrában elért memóriasebesség-eredményével is, nehogy már csak a P4-esek tündököljenek (hiszen a Socket 754-esek egycsatornás memóriavezérlőjével ez nehézkes lett volna). Még ha a processzor architektúrájából adódóan a kétcsatornás memóriavezérlő nem is hoz jelentős teljesítménytöbbletet (ahogyan a P4-nél ennek ellentettje igaz), de legalább az elvesztett cache-t képes pótolni. Ez volt az az időszak, amikor a Socket 939 úgymond a kiváltságosak platformjává vált, hiszen mind a 3800+, de még a 3500+ is egy átlagfelhasználó számára a megfizethetetlen kategóriába tartozott.

Épp ezért örülhettek az AMD-rajongók, amikor 2004 szeptember/október tájékán felröppentek az első hírek a Winchester mag megjelenéséről. A Winchester ezúttal nem egy merevlemezre utalt, hanem az AMD első 0,09 mikronos gyártástechnológiával gyártott asztali processzoraira (noteszgépekben ekkor már létezett 0,09-es Athlon 64), mely kissé meglepő módon, ám annál örvendetesebb tényként elsőként az olcsóbb Athlon 64-ekben jelent meg, így kerültek piacra az első Socket 939-es Athlon 64 3000+, 3200+ processzorok (és a 0,09-es 3500+ is). Több sem kellett a felhasználóknak, valóságos tömegek indultak meg a boltok felé. Ám az új mag megjelenése nem csak az olcsóbb Socket 939-es processzorok beáramlása miatt lett slágertéma, hiszen az új, kisebb csíkszélességgel gyártott Athlon 64-ek szerencsére jól tuningolhatónak bizonyultak (2,4-2,7 GHz léghűtéssel), emellett pedig asztali rendszereknél szokatlanul alacsony hőtermelésükkel is hódítottak.

Ennek köszönhető, hogy az AMD a 0,13 mikronos gyártástechnológiával gyártott Newcastle magos Athlon 64-ek maximális teljesítményfelvételét (TDP) 89 wattról a Winchester magos Athlon 64-ek esetében 67 wattra csökkentette. Tesztjeink rávilágítanak, hogy az új mag ténylegesen kevesebb áramot igényel elődjénél, ami ennélfogva kisebb melegedést és kisebb villanyszámlát is eredményez. A kisebb melegedés lehetővé teszi, hogy olcsóbb és/vagy halkabb hűtőrendszert alkalmazzunk számítógépünk esetében. A grafikonon látott értékekre emlkézezzünk vissza később, a Pentium 4-ek fogyasztását bemutató grafikon után is.

Athlon 64 4000+ [+]

Visszatérve az Athlon 64-esek történetére, 2004 októberében az AMD bejelentette Athlon 64 4000+ és FX-55 típusjelölésű processzorait, így hosszú idő után ismét az AMD előzte meg modellszámozásában a versenytársat, hiszen az Intel ekkor még csak 3,6 GHz-es Pentium 4-gyel rendelkezett (és később is csak 3,8 GHz-eset dob piacra). Ám kissé meglepő módon a két új processzor nem az új, 0,09 mikronos gyártástechnológiára épülve jelent meg, hanem a jól bevált 0,13 mikronos Clawhammer magra, ami egyrészt azt engedte sejtetni, hogy mindkét processzor másodszintű gyorsítótára 1 MB (így az FX-53 „átalakult” 4000+-szá), másrészt pedig azt, hogy az AMD a kisebb csíkszélességet először az olcsóbb, vagyis csak kisebb órajelekre képes chipek esetében kívánja bevezetni, ami kisebb bizonytalanságot vagy éppen megfontoltságot sugall a gyártó részéről. November elején hallottunk először konkrétumokat a Winchester mag utódjául szánt „E” revízióról, amely a Venice kódnevet kapta. A Venice a Winchester által hozott csekély újításokkal szemben valóságosan „újjászületett” chip, hiszen itt az AMD már alkalmazza az IBM-mel karöltve kifejlesztett, Dual Stress Line névre hallgató eljárást, melynek révén az új mag jobb skálázhatósággal rendelkezik, mint a Winchester, emellett már támogatja az SSE3 technológiát, valamint továbbfejlesztett, optimalizált memóriavezérlővel bír. Ez a gyakorlatban nagyobb kompatibilitást jelent, de említésre méltó újítás a prefetch mechanizmus javítása és az írási pufferek számának megduplázása (2-ről 4-re) is.

Athlon 64 FX-55+ [+]

Láthatjuk tehát, hogy az Athlon 64-ek az utóbbi egy évben túl nagy változáson nem mentek keresztül, összefoglalva a Socket 754-et leváltotta a Socket 939, melyet egy csíkszélesség-csökkenés majd egy revízióváltás követett, ám a processzor alapjaiban nem változott komolyabban. Az AMD-nek nincs is szüksége komoly változtatásokra, hiszen az Athlon 64 egyelőre szépen helytáll a konkurenciával szemben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!