Külső, megjelenés
A táblagépek hajnalán úgy gondolták, hogy ezek lesznek majd azok az eszközök, amelyek átmenetet képezve a kis kijelzővel rendelkező okostelefonok és a hozzájuk mérten nagy kijelzőjű notebookok/netbookok között majd utazás közben, munkában és otthon is ellátják a felhasználók számára legfontosabb feladatokat, mint a szórakoztatás, játék vagy éppen a munka. A két kategória közötti átmenetnek jellemzően 10 hüvelyk körüli képátlót találták ideálisnak, ami méreténél fogva még nem akadályozza a hordozhatóságot, ugyanakkor a képfelület mérete is kielégítő az elvégzendő feladatokhoz.
Az első generációs masinák megjelenése óta eltelt évek alatt persze sok minden megváltozott, jöttek ennél jóval kisebb és nagyobb tabletek is, egymást váltották a szélesvásznú 16:10 és normál 4:3 képarányú modellek, így mindenki saját kedve és ízlése szerint válogathatott a cseppet sem szerény felhozatalból, amiből a korábban ismert vagy kevésbé ismert, második vonalas gyártók is kivették részüket. Ezek egy része menet közben elvérzett, mások állva tudtak maradni a csatában, mint például a tesztben szereplő Prestigio is, mely most a 10,1 colos kijelzővel rendelkező MultiPad 4 Quantum 10.1 tablettel rukkolt elő.
Talán pont ez az a kijelzőméret, ami jelen esetben az 1280x800 pixeles felbontásával nincs olyan mértékben fókuszban, mint a 8-9", vagy éppen az extra nagy felbontású, 9,7" képátlójú masinák. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne rá kereslet, így kínálat is van, ugyanakkor ebben a méretben a technikai paramétereket is szem előtt tartó vásárlók már inkább a Full HD felbontású tabletek felé kacsingatnak. A Prestigio azonban nem velük szeretne versenyezni ezzel a modellel, hanem egy költséghatékony alternatívát kínálnak mindazoknak, akik ragaszkodnak a nagyobb képátlóhoz, de beérik kisebb felbontással, cserébe a kasszáknál sem szeretnének egy havi átlagbért otthagyni.
A MultiPad 4 Quantum 10.1 a gyártótól megszokott, kellemes külsejű és tapintású bőrtokban került elő az egyen Prestigio dobozból, amire egyébként szépen rávésték, hogy pontosan milyen belső értékekkel rendelkezik a termék, így a vásárlónak nem kell az interneten kutakodnia részletes technikai paraméterek után, hanem akár már a polc mellett tud dönteni. A dobozban többek között a cserélhető villásdugókkal érkező töltő, USB-OTG átalakító és némi papíralapú tájékoztatóanyag (aka felhasználói kézikönyv) található. A töltőt egyébként nem árt, ha magunknál tartjuk hosszabb utazások során, ez ugyanis nagyobb áramerősséget tud, mint akár az USB 3.0 szabvány, így ezt használva a feltöltés nem válik időrabló rémálommá.
A bőrtokból előkerülő tablet külseje roppant kellemes, de ezt igazán csak akkor érzékeljük, amikor kézbe vesszük és megállapítjuk, hogy a kékes hátlap fémből készült, amihez jól illik a nyomott ezüst embléma és a fehér feliratok – bár nyilvánvalóan az utóbbi kissé hivalkodó is egyben. A dizájn nincs túlbonyolítva, semmi különlegeset nem fedeztünk fel, mindenesetre a kijelző körüli fekete keret lehetne valamivel keskenyebb. Az összeszerelés hibátlan és a felépítés is meglepően masszív, de komolyabb nyomorgatásra, csavargatásra előcsalható belőle egy kis ropogás, ugyanakkor ez már túllépi a rendeltetésszerű használat fogalmát.
A gombok és csatlakozók elhelyezését nem bonyolították túl. Előbbiek egy helyen, a bal felső sarokban foglalnak helyet, míg a mini HDMI, a micro USB, a microSD foglalat, a 3,5 mm-es jack, valamint a mikrofon nyílása a jobb oldalon tömörül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
