Saitek X52 – a botkormány

Egy tesztelő számára az a legnehezebb, de egyben legérdekesebb feladat, amikor valami teljesen újjal kerül szembe. Ha ez az ismeretlen dolog egy játékszer, ráadásul nagyon komoly játékszer, akkor bárki joggal irigykedhet – de jó dolguk is van ezeknek ott a Prohardvernél. Mielőtt bárki (az eddiginél jobban) megutálná a szerzőt, szögezzük le, a játékszert vissza kellett adni. Azért jó volt... De mi is?

A Saitek X52 egy HOTAS repülőgépvezérlő rendszer. A rövidítés a Hands On Throttle And Stick szavakat rejti, ami magyarul annyit jelent, kezek a gázkaron és a botkormányon. Egy kételemű irányítókészletről van tehát szó, melynek egyik része egy botkormány, a másik pedig egy gázkar. Hogy teljes legyen az örömünk, a Saitek friss termékét, a Pro Flight pedált is megkaptuk hozzá.

Felmerül a kérdés: miért kell sok pénzt kiadni egy HOTAS rendszerre, miért nem elég a billentyűzet és egy szimpla joystick? A válasz a játékélmény. Ezeket a vezérlőket repülőgépet vagy más járműveket szimuláló, tehát a valóságot utánzó játékokhoz készítették. A valóság egy nagyon fontos része a tapintás. Sokkal élvezetesebb a gázkart koppra előre tolva beindítani az utánégetőt, mint egy sima billentyű leütésével vagy egy csenevész karocska előretolásával.

A Saitek X52 látványra sem utolsó. A dobozból két külön egységet sikerült előhámozni. A jobb oldalit még mindenki felismeri, az a joystick, így kizárásos alapon a bal oldali lesz a gázkar. A balkezesek szomorúságára a két vezérlőt nem lehet megcserélni.

A botkormány és a gázkar egy vezetékkel kapcsolódik össze. A számítógéphez USB porton keresztül csatlakozik a vezérlő, melynek vezetéke a gázkarból indul ki.

Az X52 botkormánya remekbe szabott jószág. Az igazi repülőgép-szimulátorosok felszisszenhetnek ezen a kijelentésen, mert a joystick formája egyetlen neves vadászgépére sem hasonlít. Véleményünk szerint ez nem akkora baj, mert a modern harci gépek pilótafülkéit és botkormányait általában a megtermett katonákra méretezik, akik többnyire szálfa termetűek, és lapát tenyerük van, ami a legtöbb játékosra nem jellemző.

Szerencsére a Saiteknél számolnak vele, hogy termékük sokféle kézbe kerülhet, így a markolat állítható. Az alján lévő csuklótámaszt öt szinten rögzíthetjük.

Nekünk, átlagos kézméretnél a középső állás volt kényelmes. Így elértük a felső gombokat, a kétállású ravaszt és a kisujjra helyezett „shiftelő” gombot. A shift azért hasznos, mert így minden gombra két funkciót rakhatunk. Ki kell emelni, hogy a ravasz és a kisujjas gomb is kellemes, hűs tapintású fémből készült.

A joystick fején rengeteg gomb van. Az elsődleges tűzvezérlő egy biztonsági fedél alá került, nehogy felszálláskor végigbombázzuk a kifutópályát. Van itt még két kis kék és egy nagyobb, kissé kényelmetlenül elérhető fekete billentyű és két nyolcállású kapcsoló. Az utóbbiakat például körülnézésre vagy a kamera nézetváltására lehet használni, bár a még hitelesebb szimulációhoz beszerezhetünk egy fejkövető rendszert – például a TrackIR 3 Prót –, amely figyeli merre fordulunk éppen, és úgy vált a nézetek között. A kar jobb szélén lakik még egy háromállású módváltó tekerő, mellyel megháromszorozhatjuk a billentyűk funkcióit. A kisujjas shifttel kiegészítve tehát minden kapcsolónak hat funkciója lehet.

A bot aljánál látható az egyrugós mechanika. A legtöbb joysticknek kettő vagy négy rugója van, melyek külön mozgatják a két tengelyt. Ez magában hordozza azt a jelenséget, hogy a ferde irányokban mindkét tengely rugója/rugói ellen kell dolgoznunk, emiatt nehezebb a mozgatás, mint függőlegesen vagy vízszintesen. Az X52-nél nincs ilyen probléma, a kar egyenletesen jár. A rugó fölött, balra látható egy kis retesz, amellyel a markolat csavarása kapcsolható ki vagy be. Ezt a tengelyt az oldalkormányhoz (rudder) szokták használni, és akkor érdemes kiiktatni, ha van pedálunk.

A joystick alapjára is került hat gomb, melyeket a három kapcsoló fölfelé vagy lefelé húzásával aktiválhatunk. Szerencsére ezek a billentyűk elég nagyok ahhoz, hogy orral is nyomkodhassuk őket, hiszen egyik kezünk a botkormányon, másik a gázkaron pihen.

Nem esett szó az erővisszacsatolásról, ismertebb nevén a force feedbackről. Azért nem, mert nincs. Még a komolyabb szimulátorokban is gyakori, hogy a visszajelzést sután oldják meg, így a felszállás, landolás és átesés közeli helyzeten kívül nem igazán venni hasznát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!