Egy tesztelő számára az a legnehezebb, de egyben legérdekesebb feladat, amikor valami teljesen újjal kerül szembe. Ha ez az ismeretlen dolog egy játékszer, ráadásul nagyon komoly játékszer, akkor bárki joggal irigykedhet – de jó dolguk is van ezeknek ott a Prohardvernél. Mielőtt bárki (az eddiginél jobban) megutálná a szerzőt, szögezzük le, a játékszert vissza kellett adni. Azért jó volt... De mi is?
A Saitek X52 egy HOTAS repülőgépvezérlő rendszer. A rövidítés a Hands On Throttle And Stick szavakat rejti, ami magyarul annyit jelent, kezek a gázkaron és a botkormányon. Egy kételemű irányítókészletről van tehát szó, melynek egyik része egy botkormány, a másik pedig egy gázkar. Hogy teljes legyen az örömünk, a Saitek friss termékét, a Pro Flight pedált is megkaptuk hozzá.
Felmerül a kérdés: miért kell sok pénzt kiadni egy HOTAS rendszerre, miért nem elég a billentyűzet és egy szimpla joystick? A válasz a játékélmény. Ezeket a vezérlőket repülőgépet vagy más járműveket szimuláló, tehát a valóságot utánzó játékokhoz készítették. A valóság egy nagyon fontos része a tapintás. Sokkal élvezetesebb a gázkart koppra előre tolva beindítani az utánégetőt, mint egy sima billentyű leütésével vagy egy csenevész karocska előretolásával.
A Saitek X52 látványra sem utolsó. A dobozból két külön egységet sikerült előhámozni. A jobb oldalit még mindenki felismeri, az a joystick, így kizárásos alapon a bal oldali lesz a gázkar. A balkezesek szomorúságára a két vezérlőt nem lehet megcserélni.
A botkormány és a gázkar egy vezetékkel kapcsolódik össze. A számítógéphez USB porton keresztül csatlakozik a vezérlő, melynek vezetéke a gázkarból indul ki.
Az X52 botkormánya remekbe szabott jószág. Az igazi repülőgép-szimulátorosok felszisszenhetnek ezen a kijelentésen, mert a joystick formája egyetlen neves vadászgépére sem hasonlít. Véleményünk szerint ez nem akkora baj, mert a modern harci gépek pilótafülkéit és botkormányait általában a megtermett katonákra méretezik, akik többnyire szálfa termetűek, és lapát tenyerük van, ami a legtöbb játékosra nem jellemző.
Szerencsére a Saiteknél számolnak vele, hogy termékük sokféle kézbe kerülhet, így a markolat állítható. Az alján lévő csuklótámaszt öt szinten rögzíthetjük.
Nekünk, átlagos kézméretnél a középső állás volt kényelmes. Így elértük a felső gombokat, a kétállású ravaszt és a kisujjra helyezett „shiftelő” gombot. A shift azért hasznos, mert így minden gombra két funkciót rakhatunk. Ki kell emelni, hogy a ravasz és a kisujjas gomb is kellemes, hűs tapintású fémből készült.
A joystick fején rengeteg gomb van. Az elsődleges tűzvezérlő egy biztonsági fedél alá került, nehogy felszálláskor végigbombázzuk a kifutópályát. Van itt még két kis kék és egy nagyobb, kissé kényelmetlenül elérhető fekete billentyű és két nyolcállású kapcsoló. Az utóbbiakat például körülnézésre vagy a kamera nézetváltására lehet használni, bár a még hitelesebb szimulációhoz beszerezhetünk egy fejkövető rendszert – például a TrackIR 3 Prót –, amely figyeli merre fordulunk éppen, és úgy vált a nézetek között. A kar jobb szélén lakik még egy háromállású módváltó tekerő, mellyel megháromszorozhatjuk a billentyűk funkcióit. A kisujjas shifttel kiegészítve tehát minden kapcsolónak hat funkciója lehet.
A bot aljánál látható az egyrugós mechanika. A legtöbb joysticknek kettő vagy négy rugója van, melyek külön mozgatják a két tengelyt. Ez magában hordozza azt a jelenséget, hogy a ferde irányokban mindkét tengely rugója/rugói ellen kell dolgoznunk, emiatt nehezebb a mozgatás, mint függőlegesen vagy vízszintesen. Az X52-nél nincs ilyen probléma, a kar egyenletesen jár. A rugó fölött, balra látható egy kis retesz, amellyel a markolat csavarása kapcsolható ki vagy be. Ezt a tengelyt az oldalkormányhoz (rudder) szokták használni, és akkor érdemes kiiktatni, ha van pedálunk.
A joystick alapjára is került hat gomb, melyeket a három kapcsoló fölfelé vagy lefelé húzásával aktiválhatunk. Szerencsére ezek a billentyűk elég nagyok ahhoz, hogy orral is nyomkodhassuk őket, hiszen egyik kezünk a botkormányon, másik a gázkaron pihen.
Nem esett szó az erővisszacsatolásról, ismertebb nevén a force feedbackről. Azért nem, mert nincs. Még a komolyabb szimulátorokban is gyakori, hogy a visszajelzést sután oldják meg, így a felszállás, landolás és átesés közeli helyzeten kívül nem igazán venni hasznát.
A páros furcsábbik tagja a gázkar, a nagyon okos gázkar. Nem csupán a tolóerőt lehet szabályozni vele, hanem rengeteg más gombja, tekerője, csúszkája és kapcsolója is van. Talapzatára egy nagy információs kijelzőt és három gombot tettek.
A Saitek gázkar fogása nagyon kényelmes. Alapvetően kétféle megvalósítás létezik ezeknél a szabályzóknál. Az első, amit az X52-nél is használnak, az íves pályán fordulás, a másik az előrecsúsztatás. Nekünk a Saitek-féle jön be jobban. Különösen élvezetes, hogy 20%-nál és 80% -nál egy-egy enyhe akadás érzékelhető, így tudjuk, mikor kapcsoltuk ki a motort, vagy mikor gyújtottuk be az utánégetőt.
A kar ellentartása oldalt egy kis tekerővel szabályozható. Hogy valami változást érzékeljünk, nagyon meg kellett szorítani.
A gázkar vezérlőit két csoportba osztották. Az egyik hüvelykujjal, a másik mutatóujjal kezelhető. A legfontosabb a két hüvelykujjas tekerő és a kis csúszka. Az alsó tekerőgyűrű közepén van az információs gomb. A felsőbe is helyeztek egy billentyűt, melyet csak mutatóujjal lehet elérni. A két tárcsa között van még egy gomb. Egy kis egeret is telepítettek a gázkarra, ezt a kis kék botkormánnyal lehet irányítani. Bal gombja a pöcök mellett van, a görgővel összeházasított jobbat pedig előre, a mutatóujj régiójába helyezték. Itt van még egy nyolcirányú kapcsoló is.
A menet közben kéken világító panelen háromféle időt – ez a támadások összehangolása miatt lehet hasznos – és stoppert találunk, de mutatja a dátumot is. Ha elfelejtenénk, melyik gombra milyen funkciót állítottunk, a gázkar „i” feliratú gombját megnyomva információs módba válthatunk. Ekkor a kijelzőn leolvashatjuk, hogy az éppen lenyomott gombnak milyen hatása van
Már csomagolás közben feltűnt, hogy milyen könnyű az egész szerkezet. Szerencsére a vezérlők nem billegtek, talapzatuk meglehetősen nagy. Alul gumilábakat találtunk, de igény szerint a mellékelt tapadókorongokat is bevethetjük.
A Saitek Pro Flight Rudder Pedal nem szerves része az X52 irányítórendszernek, de érdekes kiegészítője lehet. A műanyag borítású pedálnak három funkciója – tengelye – van. Egy-egy tengelyt jelent a két pedál, ezeket fékezéshez érdemes használni, a harmadik pedig az előre-hátra csúsztatás, ami oldalkormányzásra lett kitalálva, és a joystick markolatának csavargatását váltja ki.
A konzol hátuljára vagy elejére kiegészítő támasztókat rakhatunk, melyekből kettő van a készletben. Ez a kontroller is USB-vel csatlakozik a számítógéphez, amely teljesen különálló, háromtengelyes joysticknak ismeri fel, míg nem telepítjük a meghajtóját.
Hogy a nagy taposásban ne csúszkáljon, két hosszú tapadócsíkot ragaszthatunk a pedál aljára.
A lábtartók három méretre állíthatók. A legnagyobbon már felnőtteknek is kényelmes.
A legfontosabb funkció, a rudder keménysége, tenziója állítható. A középső nagy tekerővel belőhetjük, milyen erő kelljen a pedálok elcsúsztatásához, illetve milyen erővel igyekezzenek visszaállni középre. Ez akkor érdekes, ha a pedálok billentését is használjuk, mert túl nagy tenziónál akaratlanul is megnyomhatjuk őket.
A komoly vezérlőknek komoly vezérlője van, amit a Saitek mégis aránylag egyszerűen oldott meg. A konfigurálót előhívva döbbentünk rá, hogy milyen sok funkciója van az X52-nek. Az X és Y tengely a botkormányon van, és a csavaró (Twist) tengely egészíti ki. A gázkaron van az elsődleges adagoló (Throttle), a két tekerő (Rotary 1 és Rotary 2), valamint a kis csúszka. A joystick tetején van két nyolcirányú kapcsoló (POV1 és POV2), és még egy ilyen került a gázkarra is. Aztán ott van még az elsütőbillentyű két állása, még négy gomb és ezek duplázása a shifttel. Nem szabad megfeledkezni a három kétállású kapcsolóról (Toggle Switches) a botkormány talapzatán, a módváltóról és a gázkar miniegeréről sem.
A kontroll után beállíthatjuk az egyes tengelyek és tekerők holtjátékát. A következő fülön a LED-ek fényerejét szabályozhatjuk, majd eggyel tovább ugyanezt tehetjük a gázkar kijelzőjén, és azt is megadhatjuk, hogy a számítógéptől lekérdezett elsődleges órához képest hogyan legyen eltolva a másik kettő. Végezetül megnézhetjük az aktuális meghajtó verziószámát, sőt automatikusan frissíthetünk is.
A konfigurálás után következik csak az igazi munka; be kell állítani az egyes játékokhoz való profilokat. Szerencsére a Saitek a legtöbb repülőgépszimulátorhoz készített már profilt, így nem kell a nulláról kezdenünk. A segédprogram bal oldalán láthatjuk az éppen aktuális vezérlőt, amelyen felvillan az a gomb vagy tengely, amit éppen módosítunk.
A módváltó és a shift miatt minden gombra hat funkciót programozhatunk. A beállításnak több módja van. A legegyszerűbb, de nem tanácsos, ha mindent hagyunk alapon, és akkor a játék úgy kezeli a joyt, mintha teljesen átlagos lenne. Ilyenkor kapunk egy rakás gombot és kapcsolót, amit aztán a játékban testre szabhatunk. Sokkal okosabb, ha az egyes gombokhoz a billentyűzet gombjait vagy azok kombinációit alkalmazzuk. Akár makrókat is létrehozhatunk, melyekben a leütések közti idő is megszabható.
A következő képeken egy elkészített konfiguráció látható. Minden gombhoz meg van adva egy rövid szöveg, hogy mit hajt végre. Ezt a szöveget láthatjuk majd viszont az információs kijelzőn, ha játék közben segítséget kérünk. A szöveg alatt látható még az adott vezérlőelem tényleges funkciója – jellemzően egy billentyűzetkombináció.
Az egyes profilokat a Windows tálcán tanyázó menüben kapcsolgathatjuk. Az X52 specialitása, hogy az egyes profilokat menet közben is betölthetjük, nem kell kilépni a játékból. A szükséges navigációt a gázkar képernyőjén végezhetjük el. A funkció akkor hasznos, ha egy játékon belül több repülőgéphez van egyedi beállításunk. Az érdekesség kedvéért bemutatjuk a Microsoft Flight Simulator 2004 profilját.
A pedálnak is van saját meghajtója, melyben a három tengely állapotát figyelhetjük meg, és holtjátékukat is beállíthatjuk. Természetesen profilt is készíthetünk hozzá, bár itt, az eszköz viszonylagos egyszerűsége miatt, kevesebb lehetőségünk van.
Az igazat megvallva nem vagyunk nagy szimulátor-specialisták, így a vérprofiknak nem tudunk túl sok hasznosat mondani. Lelkes amatőrként azonnal beleszerettünk az X52-be. Sokkal élvezetesebb vele a repülés, mint billentyűzettel és egy egyszerűbb botkormánnyal. Annak ellenére, hogy könnyű, kellően stabil volt, nem billegett. Fogása hihetetlenül kényelmes, mintha ránk öntötték volna. Az állítható markolattal és csuklótámasszal még több órányi repkedés után sem fáradt el a kezünk, a gázkar talán még kényelmesebb. A felületek igényesek, nem izzasztottak. Talán csak a botkormány érzésünk szerint túl finom járása, vagyis gyengesége kifogásolható, de ez ízlés kérdése. Mi szerettünk volna kicsit jobban birkózni a szűkebb fordulókban.
A pedált oldalkormánynak és kerékféknek használtuk. A Microsoft Flight Simulatorban a két oldal kerekei külön fékezhetőek, így mindkét pedált kihasználtuk. Aki nem bír magával, az akár egy rallys vagy F1-es menetet is kipróbálhat lábizomból, nekünk csak az első kanyarig sikerült eljutni, de egy gyakorló orgonistának biztosan rutinfeladat lett volna.
Egyet nem szabad elfelejteni: attól, hogy valaki kezébe profi eszköz kerül, még nem lesz egyből ász. A repülés és a légiharc művészet, olyan dolog, amit tanulni kell. Sokat kell ahhoz gyakorolni, hogy a lelkes amatőr felérjen az X52 szintjére. A pár napos teszt alatt ez nekünk nem sikerült, de nagyon megszerettük a joyt.
Beszéljünk a számokról és lehetőségekről. A Saitek X52 megközelítőleg 33 000 forintba kerül, tehát nem drágább a komolyabb kormányoknál. Véleményünk szerint ára tudásához és ahhoz az élményhez mért, amit nyújt, nekünk nagyon tetszett. Persze vannak olcsóbb, egyszerűbb botkormányok, de aki szeretne igazán jót, élvezeteset repülni, vegye fontolóra egy X52 vásárlását, esetleg írja föl a karácsonyi kívánságlistára – az elejére.
A Saitek Pro Flight Rudder Pedal különálló termék, a HOTAS rendszertől függetlenül is használható. Valószínűleg azok fizetik majd ki 37 000 forintos árát, akiknek megtetszett az X52-vel való repülés, és szeretnének továbblépni.
 |
| Saitek X52 |
rudi
A Saitek vezérlőket a BSC Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.