Specifikációk, tesztkonfiguráció, fogyasztás

Ismerve az új Intel processzornál eszközölt gyártástechnológiai és architekturális változásokat, nincs is más hátra, mint összevetni azt az előző generáció képviselőjével. A Penryn család asztali vonalon első körben két tagból fog állni, a négymagos Yorkfieldből és a kétmagos Wolfdale-ből. Mivel a Penryn bejelentését egyelőre csak egyetlen asztali processzor, a négymagos Core 2 Extreme QX9650 piacra kerülése követi, így a Prohardver! is ezt tesztelhette először. A kisebb órajelű kétmagos és a négymagos változatok 2008 első negyedében jelennek meg a jelenlegi Intel ütemterv szerint. Kétmagos Penrynt nem kaptunk, de a specifikációkat (pár kérdőjelet leszámítva) már ismerjük, ezért összegzésként készítettünk egy összehasonlító táblázatot.

Ami jelen pillanatban biztosra vehető, hogy a processzorok a gyorsabb rendszerbusz miatt magasabb órajelű DDR3 memóriákat is támogatni fognak. Csökkent a csíkszélesség, így bár az L2 cache mérete 50%-kal nőtt, a magméret csökkent (–33%). Az új Core 2-esek már támogatják az SSE4 utasításkészletet, kisebb feszültséget igényelnek, és bár jóval több tranzisztort tartalmaznak (+38%), mint elődeik, a fogyasztásuk nem nőtt. Összességében ígéretesnek tűnik a Penryn, lássuk, hogyan muzsikál a való életben.

Core 2 Extreme QX9650 processzor [+]

Tesztprogramok

• Szintetikus tesztek
  • Lavasys Everest Ultimate Edition v4.2
  • Sciencenmark 2.0
• Konvertálás-kódolás
  • TMPEGEnc XP v4
  • VirtualDub v1.6.19 + DivX 6.6.1
  • QuickTime 7.1
  • iTunes v7.0.1
  • L.A.M.E. MT v3.97b2
• Tömörítés, fotó- és filmfeldolgozás, illetve szövegfelismerés
  • 7-Zip v4.48
  • WinRAR v3.7
  • Adobe Photoshop CS3
  • Adobe Premier Pro v2.0
  • Sony Vegas 7.0
  • ABBYY FineReader v8.0
• Renderelés
  • POV-Ray v3.7 beta16
  • Cinebench 9.5
  • 3ds max 9
  • Lightwave 9
  • Maya 8
• Játékok
  • Prey
  • Far Cry
  • The Elder Scrolls: Oblivion
  • Test Drive Unlimited
• Webszerver tesztek
  • Apache v2.2.3
  • Web Application Stress Test

Alacsonyabb csíkszélesség bevezetésénél a Prescott óta talán a legkényesebb téma a fogyasztás kérdése. Annak ellenére, hogy a Wolfdale a Conroe-nál (és a Yorkfield a Kentsfieldnél) jóval több tranzisztort tartalmaz, a gyártó nem növelte a specifikált fogyasztást, elvégre a csíkszélesség csökkent és ennél fogva a mag mérete is. Mégis, a fogyasztási értékek láttán tátva maradt a szánk, ugyanis mint kiderült, a Yorkfieldes tesztrendszer jó 20–30%-kal kevesebbet fogyaszt, mint a Kentsfieldet tartalmazó, és alig eszik többet, mint a kétmagos (!) Conroe. A Yorkfield gyárilag 1,25 V-os feszültséget igényel, ezért csak úgy a móka kedvéért a Kentsfieldet is lemértük 1,25 V-os feszültség mellett, és a különbség szinte kézzel fogható.

Terhelve (Cinebench alatt) maradt a 20–30%-os különbség az egyes tesztrendszerek között, legalábbis ha azonos feszültségen mérjük a Yorkfieldet és a Kentsfieldet. Mint látható, a Yorkfield éppen annyit fogyaszt, mint a Conroe, holott a Conroe 291 millió, a Yorkfield pedig 820 millió tranzisztorból épül fel, ez egyszerűen elképesztő!

A fogyasztási adatokat látva azt hihetnénk, hogy a Penryn a tuning császára lesz. Ezt egyelőre nem tudjuk megerősíteni, ugyanis a nálunk járt Yorkfieldet 3 GHz-ről „mindössze” 3,66 GHz-ig sikerült túlhajtanunk alapfeszültségen – a 4 GHz-es órajelben reménykedtünk, de nem jött össze. Remélhetőleg ez csak a korai nullszériás tesztpéldány jellemzője, és a jövőre megjelenő és polcokra kerülő processzorok azért jobban bírják majd a strapát.

Ezek után a memória sebességével foglalkoztunk; az Intel azt állította a dokumentációkban, hogy a Penrynben javult a memóriaelérés, csökkent a késleltetés. Az Everest ennek félig-meddig ellentmond, ugyanis a Yorkfield memóriaolvasásban lassabb, írásban viszont gyorsabb volt a Kentsfieldnél, és a memóriaelérési tesztben is lemaradt, igaz, csak picivel. Az olvasásbeli hátrány a cache magasabb késleltetésének köszönhető, a gyorsabb írás pedig a gyorsítótár nagyobb méretének és a javított store forwarding-nak.

A Sciencemark az Everesttel ellentétes sorrendet hozott ki, ezúttal a Yorkfield volt a gyorsabb, bár csak alig pár százalékkal.

Kentsfield

Yorkfield

A Sciencemark cache-sebességmérő rutinját is lefuttattuk, és meglepő eredményt tapasztaltunk: a Yorkfield másodszintű gyorsítótára picit lassabbnak bizonyult a Kentsfieldénél. Csak 1 ciklusos, azaz 1/3 nanoszekundumos eltéréseket mértünk ki, ám egy cache esetében ez komolyan befolyásolhatja a sebességet. Kérdés, hogy a magonkénti (vagyis kétmagonkénti) plusz 2 MB L2 cache ellensúlyozza-e ezt a kis lemaradást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!