Penryn-alapú Asus notebook tesztje

Külső – M51Sn

Érdekes kategóriát alkotnak a notebookok közt a 15,4 hüvelykesek. Ez a legelterjedtebb méretosztály; hordozhatónak még épp hogy nevezhetőek ezek az általában 36 x 27 centiméter alapterületű, gyakran három kilogrammnál is nehezebb masinák, asztali gépet kiváltónak (desktop replacement, dtr) azonban kicsinek találhatjuk őket. Szóval bizonyos szempontból minden területet lefednek, máshonnan nézve viszont pont hogy semmire sem jók tökéletesen. Az Asus M51Sn-je felhasználhatóságával és tudásával valószínűleg inkább az első csoportot célozta meg.

Megállíthatatlanul tör előre az Asus, egymás után jelenti be újabbnál újabb notebookjait. Év elején mutatta be a személyes szórakoztatóközpont csoportjába tartozó M51S szériát. A sorozatnak négy válfaja lesz, amelyek egyik közös tulajdonsága, hogy diszkrét grafikus vezérlővel rendelkeznek. Kétmagos Intel CPU-k dolgoznak a legtöbb modellben, de találhatunk egy Turion 64 X2-es AMD processzorost is az M51SKr személyében. Az Asus M51Sn az első játékra is tervezett notebook, amelyet az NVIDIA új GeForce 9500 GS grafikus kártyájával és Penryn magos, azaz már 45 nm-es gyártási technológiával készült Intel Core 2 Duo processzorral szereltek fel.

Lakkszerű borítást kapott az új laptop fedele. Erős, a gyártó szerint karcálló, fényes réteg alatt finom minták tűnnek elő. Az ívesen ereszkedő sarkok, az alsó rész kilátszó szürke sávja, a webkamera krómhatású kerete egyedivé varázsolják a noteszgépet. Több notebookon, például a V2-n is láttunk már hasonlót. Úgy tűnik, az Asus is kezdi kialakítani saját stílusát. A szép borításnak megvan a hátránya is, hamar meglátszik rajta a por és az ujjlenyomatok. Összességében nagyon szép és ízléses lett.

Már a notebook dobozának tartalmából is látszott, hogy nem egy alapkategóriás géppel van dolgunk. Kaptunk hozzá a szokásos tápadapteren kívül magyar nyelvű használati utasítást, telefonkábelt, S-Video/RCA átalakítót, telepítőlemezeket, kábel-összekötőt, tisztítókendőt, egy kicsi egeret és egy táskát.

A laptop jobb oldalán helyezkedik el az ExpressCard slot, a 2.0-s USB és a FireWire csatlakozó. Emellett található az opcionális tévétuner antennakivezetését lezáró gumisapka. Nem fukarkodtak a képkimenetekkel, középen sorakoznak az S-Video, a DVI és D-Sub aljzatok, de egyik helyett szívesebben láttunk volna HDMI-t. Ezeket a modem és Ethernet konnektorok követik. A gép bal oldalán csak a Kensington-zár nyílását, az optikai meghajtót és a merevlemez szellőzőrácsos takarópaneljét találjuk. Egy-két USB vagy eSATA port még elfért volna itt. A nagyobb, kilenccellás akkumulátor, amit a tesztgépünkhöz is kaptunk, eléggé kilóg a notebook hátuljából, de nem emeli meg azt.

Az M51Sn elején középre került a fedél kioldógombja. Ettől balra a Wi-Fi/Bluetooth kikapcsolóját, jobbra a hang ki- és bemenetét találjuk. A jack aljzatok feketék, így szépen beleillenek borításba, de nehezebb is megtalálni, hogy melyik a fülhallgatóé és melyik a mikrofoné. A gép jobb oldalán egy USB csatlakozó és a kártyaolvasó rejtőzik. Ez utóbbival használhatjuk MMC, MS, MS Pro, SD, illetve adapterrel MS Duo, MS Pro Duo memóriakártyáinkat is. A gép hátuljának nagyjából kétharmadát az akkumulátor foglalja el. A bal oldalon fennmaradó helyen a ventilátor rácsát, körülötte pedig a tápcsatlakozót és még két USB portot láthatunk.

A notebook több fontos része, mint a processzor vagy a memóriák alá is kerültek szellőzőrácsok a hatékony hűtés érdekében. Négy nagy gumitalp a sarkokban plusz kettő az akkun garantálja a gép stabilitását. Jobb oldalon egy névjegykártyatartót is felfedezhetünk.

15,4 colos, fényes bevonatú képernyőjének még az egyébként vastag kerete is fényes. A tükröződő felületek folytatódnak a billentyűzet körül, majd a fedéléhez hasonló díszítésű, kemény lakkbevonatú csuklótámaszon is. Szóval élmény lesz például napsütésben vagy lámpák mellett használni. Felbontása 1440x900 pixel, ami ekkora képátlónál egyáltalán nem eredményez zavaróan kicsi képpontokat, mégis sok minden elfér az asztalon. A kijelző fölé, középre egy 1,3 megapixeles webkamerát tettek, amely praktikusan körbeforgatható. Mellé került a mikrofon is, tehát semmi nem hiányzik egy videotelefonálás lebonyolításához.

Az M51S az Asus első 15,4 colos noteszgépe, amelyre numerikus blokkal kiegészített billentyűzetet tettek. A magyar kiosztású klaviatúra az egész rendelkezésére álló szélességet elfoglalja, minden gomb normál nagyságú. A szokásos numpadot kicsit átrendezték, de teljesen jól használható, nagyon jó tervezésű billentyűzetet sikerült összehoznia az Asusnak. A nagydarab tapipad is fényes, hogy ne lógjon ki a sorból; felülete szorgalmasan gyűjti a zsíros ujjlenyomatokat. Gombjai közt találjuk az ujjlenyomat-olvasót. A gombok alatt néhány parányi LED-et láthatunk. A fránya matricákból jutott bőven az M51Sn-re is, csak győzze lekaparni a gazdája.

A fedél teljes 180°-ban kihajtható, széles zsanérjai erősek voltak, nagyon stabilan tartották a kijelzőt a beállított szögekben. A húzogatós retesznél egy fokkal elegánsabb ez a gombnyomós kioldás, viszont a kis kampók még mindig csúnyák. A vastag keretben elfért volna egy pár pici mágnes például, de a zsanérok is kellően feszesek voltak, hogy akár külön mechanika nélkül is csukva tartsák a fedelet.

Külső – F3Sa

Az M51Sn-hez összehasonlításul egyik elődjét, az F3Sa-t vettük, mert ebben még Merom magos, 2,4 GHz-es Core 2 Duo processzor lapul. Az F3 széria az Asus termékei közt a „Portability”, azaz „hordozható” csoportban van, bár egy 15,4 colos, több mint három kilogrammos gépről valószínűleg nem a hordozhatóság ugrik be elsőnek. A két gép méretei egyeznek, a forma is hasonló, de a külsőre és belül is sokban különböznek. Az F3Sa-nál már megkezdődött a fedél oldalsó íveinek lapítása, ami még nem olyan nagy mértékű, mint az M51-eseknél, de látszik, hogyan alakul az Asus forma.

A fényes felületeket matt szürke borítás helyettesíti, a zsanérok oldalára egy keskeny, fekete műanyag díszítőcsíkot is raktak. A fedél oldalán az ívek élesebbek, mint az M51-én, így ez a szögletesség modern, komoly külsőt kölcsönöz a notesznak. A nagyobb, 9 cellás akkumulátor került az F3Sa-ba is.

A szürke Asus szinte egy az egyben ugyanazt a körítést kapta, mint fényes társa. Dobozából magyar nyelvű használati utasítás, három telepítőlemez, tápegység, telefonkábel, S-Video/RCA átalakító, kábelösszekötő, tisztítókendő, egér és egy táska került elő.

Csatlakozói elrendezésében az F3Sa nagyon hasonlít az M51Sn-re. Jobb oldalán ugyanúgy az ExpressCard foglalat nyitja a sort, amit ezúttal egy eSATA, majd a FireWire követ. A három videokimenet, az S-Video, DVI és D-Sub csatlakozók középen helyezkednek el. Végül jobb oldalon ismét a modem és Ethernet aljzatokat találjuk. A gépezet bal oldalán a Kensington-záron, optikai meghajtón és a winchester szellőzőrácsán kívül most sem találunk mást.

A laptop eleje és hátulja is megegyezik a fényes notebookéval. Elöl középen a fedél kioldógombja, két oldalán a Wi-Fi/Bluetooth kikapcsolója és az audiocsatlakozók helyezkednek el. Tőlük jobbra a második USB csatlakozó látható. A kártyaolvasó kezeli a MMC, MS, MS Pro, SD, SM, xD és adapterrel az MS Duo, MS Pro Duo memóriakártyákat is, szóval szinte minden fajtát. A gép hátuljára került a tápcsatlakozó és még két USB port. Köztük húzódik a hűtő rácsa. A többi részt az akku tölti ki.

Több szellőzőrácsot és egy névjegykártyatartót is találhatunk a noteszgép alján. Elhelyezkedésük megegyezik az M51Sn-ével.

A 15,4 hüvelykes kijelző széles keretet kapott. Felbontása 1440x900 pixeles, felülete fényes-tükröződős. Fölé helyezték az 1,3 megapixeles, 240°-ban forgatható webkamerát, amely mellett mikrofon is van. Teljes magyar billentyűzete körül is vastag, több centiméteres keret van, viszont egy fontosabb gombot sem kellett keskenyíteni. A Home-End, PageUp-PageDn párosoknak azért így is egy oszlopba kellett tömörülniük a jobb oldalon, hely pedig lett volna egy hatos elrendezéshez. A kurzormozgatók is végre szélesek-laposak, és nem fordítva. A pöttymintás, méretes touchpad gombjai közé ékelődött az ujjlenyomat-olvasó. A borítás kicsit rideg, néhol éles szélű műanyag volt, de elég ellenállónak tűnt. A csuklótámaszt csodálatosan összematricázták, erről leszokhatnának a notebookgyártók.

A touchpad előtt sorakozik néhány pici LED, ezek az akku, a vezeték nélküli kapcsolatok és a merevlemez állapotát jelzik. Ha az egyik ég, az bevilágítja az egész sort, így elsőre nem mindig egyszerű megállapítani, hogy melyik is az aktív.

Az F3Sa fedele is kihajtható teljesen, 180°-ban. Zsanérjai kicsit gyengébbek voltak az M51-esénél, de jól tartották a kijelzőt. A gombnyomós nyitásra itt is csak azt tudjuk mondani, hogy elegánsabb egy fokkal, mint a húzós, de azok a karmok még mindig csúnyák.

Belső – M51Sn

Előrebocsájtjuk, hogy a notebookok szétszerelése garanciavesztéssel jár, ezért a példánk nem követendő! Két, sok csavarral rögzített fedél alá csoportosították az M51 összes lényeges hardverelemét. Alulról nézve a jobb alsó sarokban további fémburok védi a merevlemezt. A névjegykártyatartó alatti részen lakozik az optikai meghajtó, balra pedig a memóriamodulok, a processzor, a grafikus rendszer és N-es Wi-Fi modul. A bal felső hűtőrendszerre külön hőcső viszi a CPU és a GPU melegét.

A merevlemez fémfedele alatt már csak némi rezgéscsillapítót és műanyagot találunk. Szerencsére a 2,5 colos tárolók nem melegszenek annyira, mint nagyobb, asztali gépekbe szánt társaik, így ezen a szűk helyen sem fognak megsülni fontos adataink.

Felülről a billentyűzet kipattintása után egy nagy fémlap fogadott minket, amit elég masszívan beépítettek a többi műanyag közé. Később látszik majd, hogy hőelvezető szerepe is van, és benyúlik a csuklótámaszok alá.

Az okosan kivitelezett, numerikus pados billentyűzet címkéjét csak azért mutatjuk meg, hogy a konkurens gyártók, melyeknek ez a feladat meghaladta a képességeit, tudják, legközelebb milyet kell rendelni.

Tucatnyi csavart kioldva, majd a kijelzős fedelet zsanérostul eltávolítva, elénk tárult az alaplap, mégpedig a fonákja. Erre az oldalra két lényeges chip került. Balra, közvetlenül az optikai meghajtó hűlt helye mellett látszik az ITE IT8511TE integrált vezérlő, amely egyebek mellett a billentyűzetet és a touchpadot kezeli, de van benne PWM-es ventilátorszabályzó, ACPI energiakezelő, miegymás. Az alaplap közepén nem a CPU, hanem az Intel 965PM északi híd látható, amely közvetlenül a billentyűzet alatti fémlapra támaszkodik. Rövidzárlattól nem kell tartani, mert az alaplapot szigetelőfólia védi, ami a képen már nem látszik. További érdekes látnivaló a ventilátor beszívója közelében két fémtartó, melyek a CPU és a VGA merevítői. Jobbra felül, fehér címkék alatt rejtőzik a modem, jobbra alul, fémburokban pedig az ExpressCard aljzat. Említést érdemel még a merevlemez fölé suvasztott, picike Bluetooth modul.

Újabb csavarozás után kibányásztuk a teljes, szép, letisztult elrendezésű alaplapot. A bal oldali élen legfelül van a SATA merevlemez adatos és tápos csatlakozója, lentebb pedig az optikai meghajtó konnektora, közelében az akku tűsorával. Efölött mini PCI Express aljzatban csücsül az 1 GB-os TurboMemory modul, fölötte pedig a két DDR2 memóriamodul. Az egyik 1 GB-os, a másik 2 GB-os. Valószínűleg azért nincs benne 2 x 2 GB, mert 32 bites operációs rendszert adnak a géphez, amely összesen 4 GB memóriát tud kezelni, és a diszkrét VGA további 512 MB-jával a rendszer nem látna 512 MB-ot a rendelkezésre álló 4 GB rendszer-RAM-ból.

Tovább haladva fölfelé, jön az ICH8-M déli híd, majd a deszka jobb felső részében a kártyaolvasó és a Wi-Fi modul a második PCI Express aljzatban. Az alaplap felét a méretes hűtőrendszer teszi ki, az alá rejtett CPU-val és VGA-val. Az utóbbi esetünkben egy GeForce 9500M GS volt, amely köré mindkét oldalra négy-négy darab 512 megabites Hynix GDDR2 memóriamodult helyeztek, így jön össze az 512 MB. Végül, de nem utolsósorban a TurboMemory modul és a hűtés között ott terpeszkedik a processzorfoglalat.

Lényegében ugyanez az elrendezés sejthető az F3-ban is, azzal a különbséggel, hogy itt a mini PCI Express foglalatos TurboMemory modul a memóriák és a GPU közé ékelődött, a processzortól balra pedig még egy szabad hely sejthető.

Az Asus M51-nek nemcsak Penryn magos processzora, hanem GeForce 9500M GS grafikus rendszere is teljesen új. Vagy mégsem? A nyomtatott áramkörön ugyanaz a G84-es GPU csücsült, mint a korábbi GeForce 8400 és 8600 mobil megoldásokon. Vagy mégsem? Szerencsére nem, mert most már 80 nm helyett 65 nm-es csíkszélességgel készül, és a 8600M-hez hasonlóan 32 stream processzora van, melyek 950 MHz-en dolgoznak, a GPU többi része pedig ennek a felén, tehát 475 MHz-en. Az Asusnál nyolc darab 512 megabites Hynix GDDR2 memóriamodult raktak a grafikus processzor köré, így jött össze az 512 MB RAM, ami 400 (effektíve 800) MHz-en dolgozik, és 128 bites memóriavezérlőn keresztül érhető el. Azt lehet mondani, hogy az új GeForce 9500M GS nagyjából olyan gyors, mint a korábbi GeForce 8600M GT, de annál kevesebbet fogyaszt.

Komoly ellenféllel kell tehát megküzdenie az Asus F3Sa-ban dolgozó ATI Mobility Radeon HD 2600-nak. Az ugyancsak 65 nm-es gyártási technológiával készülő AMD GPU 120 számolóegységgel bír, melyek 500 MHz-en járnak. Hozzájuk szintén 128 bites memóriavezérlőn keresztül csatlakozik az 512 MB Qimonda GDDR2 memóriamodul, amely itt is 400 (effektíve 800) MHz-en ketyeg.

Jöjjön a virtuális dobpergés és harsona! Itt az első 45 nm-es csíkszélességgel készült, notebookokba szánt processzor, a Penryn családba tartozó, kétmagos Core 2 Duo. Az alábbi képen jól látszik, hogy kisebb, mint a 65 nm-es Merom, de nem 30%-kal, mint ahogyan azt a modernebb gyártási technológiától várnánk. Azért, mert ennek a processzornak már nem 4 MB, hanem 6 MB másodszintű gyorsítótára van.

Merom / Penryn / legkisebb pénzérménk / asztali Core 2 Duo

Asus M51 tesztgépünkbe Core 2 Duo T9300 került, amely 12,5-ös maximális (6 a minimális) szorzóval éri el 2,5 GHz-es sebességét, és mind a 6 MB L2 gyorsítótára aktív. Nagyobb testvérei a 2,6 GHz-es T9500 és a 2,8 GHz-es Extreme X9000. Megfelezett L2 cache-sel jön a 2,1 GHz-es T8100, valamint a 2,4 GHz-es T8300.

Platformteszt – 65 nm vs. 45 nm

Kívülről már megnéztük az Asus új gépét, láttuk a 45 nm-es processzor méretét is 65 nm-es társához képest, most már csak a teljesítmény és fogyasztás összevetése maradt hátra. Korábban, az asztali gépekbe szánt 45 nm-es Intel processzorok bemutatásakor már ismertettük a lényeges különbségeket, melyek a notebookos vonalon is jelen vannak, tehát kétmagonként 2 MB-ról 3 MB-ra nőtt az L2 cache mérete, és sebessége is nőtt, megjelentek az SSE4 utasítások, gyorsult egyes aritmetikai műveletek végrehajtása, és némileg javult a memóriakezelés is, bár ennek hatása inkább a DDR3 RAM-nál mutatkozik meg.

Akkumulátorral üzemelő, hordozható gépeknél különösen fontos újítás a kisebb csíkszélesség mellett a tovább csiszolt energiagazdálkodás. Friss fejlesztés a Deep Power Down (C6) kikapcsolási szint, amikor mindkét processzormag leáll, és – a korábbiakkal ellentétben – a gyorsítótár mindkét szintje is álomra szenderül. Ez az állapot kevesebb energiát igényel, mint a processzormagokat kikapcsoló, de az L2 cache-t készenlétben tartó Enchanced Deeper Sleep (DC4), de tovább tart felébredni belőle.

Másik, energiakezeléssel kapcsolatos újdonság az Enchanced Dynamic Acceleration Technology. Ha valamelyik processzormag eléri a fenti képen látható C3 állapotot – jellemzően olyankor, ha csak egy magot használó alkalmazás fut – a másik mag teljesítménye akár a hivatalos órajel fölé is nőhet, egészen addig, amíg el nem éri a gyárilag megállapított TDP fogyasztási értéket. Ezzel az egy szálon futó alkalmazások kaphatnak némi plusz teljesítményt, és a fogyasztás nem nő drasztikusan.

Sajnos a konfigurációk különbözősége miatt a Merom-2M és a Penryn teljesen pontos fogyasztásbeli összevetése még várat magára, de teljesítményüket meg tudtuk vizsgálni. Igaz, a nálunk járt T9300 és T7700 maximális órajele különböző, de a tesztek többségében mind a kettőt be tudtuk állítani 2 GHz-re, így végeztük el az első méréseket. Tavaly ősszel, alkalmazástól függően 1–10%-os teljesítménybeli különbséget mértünk ki a 65 nm-es és 45 nm-es Core 2 Duo között. Most, notebookba szerelve is hasonló volt a helyzet.

Finomított architektúrájának köszönhetően, a Penry a két magot használó Cinebench 10 renderelésben és videokódolásban is elhúzott elődjétől. A Super PI és WinRAR javulás inkább a nagyobb második szintű gyorsítótár hozadéka.

Mai két Asus versenyzőnk hardverkomponenseiben legalább annyi egyforma van, mint amennyi különböző. A nálunk járt M51Sn-ben és F3Sa-ban is Intel PM965 északi és ICH8-M déli híd volt a Core 2 Duo processzor alatt, valamint a hozzá csatlakozó gigabites vezetékes és draft N-es vezeték nélküli hálózati vezérlő, továbbá a Realtek ALC660 hangkodek is egyforma. Hasonló képminőségükből arra következtetünk, hogy 1440x900 pixeles, 15,4 hüvelykes kijelzőjük is közös, akárcsak a fizikailag teljesen egyforma, 7200 mAh-s akkumulátorok.

Meglepetésre a merevlemezük és optikai meghajtójuk sem egyforma. Igaz, mindkét esetben 250 GB-os a winchester, de az M51Sn-nek Seagate, az F3Sa-nak Hitachi egysége van. Az előbbi gép HD DVD optikai meghajtóját a Toshiba, az utóbbi hagyományos DVD egységét a Matsushita (Panasonic) gyártotta. A fő különbség mégis az M51Sn 3 GB memóriája és GeForce 9500 GS grafikus magja az F3Sa 2 GB memóriája és Mobility Radeon HD 2600-a ellenében.

Maximális órajelen 4% hátrányban volt az F3Sa Core 2 Duo T7700 az M51Sn T9300-ával szemben, de az első Everest tesztekben ez nem mutatkozott meg. Lebegőpontos számolásnál már előjött a differencia, Cinebenchben és Super PI-ben pedig hozzáadódott még a továbbfejlesztett architektúrának köszönhető néhány százalék, tömörítésnél pedig a Seagate merevlemez előnye.

Memóriakezelésnél csak az olvasási csúcssebességben volt kimutatható előnye a Penrynnek, annak ellenére, hogy nagyobb késleltetést mértünk nála. Az L1 cache sebességénél csak az órajelnek megfelelő különbséget láttuk, a Penryn másodszintű gyorsítótárát nem tudta megmérni az Everest 4.0-s verziója.

VGA teszt

Az Asus notebookokba épített középkategóriás diszkrét VGA-k többet érdemelnek holmi 3DMark tesztkörnél, ezért néhány játékkal néztük meg teljesítményüket. Az M51Sn DirectX 10-et támogató GeForce 9500M GS-éről szétszerelés közben kiderült, hogy a korábbi GeForce 8600M GT kisebb csíkszélességre vitt változata, tehát a Mobility Radeon HD 2600-ak közül inkább az XT ellenfele, sőt igazi kihívója a HD 3650 lesz majd.

Telepítés közben elég furcsán viselkedett a mobil radeonos gép. Ahogy felraktuk az Asus oldalán talált meghajtóját, a PCMark05 és a 3DMark05 sem akart többet lefutni. Az előző még úgy ahogy működött a Vista beépített vezérlőjével. A jelenség okára nem sikerült rájönnünk többszöri újratelepítés és interneten kutakodás után sem, az operációs rendszer megfelelőnek találta a VGA működését, de nekünk azért maradtak fenntartásaink. Kíváncsiság kedvéért betettünk egy GeForce 8800 GT 512 MB kártyát is a tesztbe, amely alatt egy mára gyengének mondható Athlon 64 X2 4200+ processzorral szerelt asztali gép dolgozott 2 GB DDR400 RAM társaságában.

Játékok

• The Elder Scrolls: Oblivion – Bethesda Softworks / Take 2 Interactive
• Bioshock – Irrational Games / 2K Games
• Unreal Tournament 3 – Epic Games / Midway
• Half-Life 2: Episode 2 – Valve / EA Games
• Colin McRae: DiRT – Codemasters / Codemasters
• World in Conflict – Massive Entertainment / Vivendi

A meghajtóprogramokban a képminőségi beállításokat a GeForce-okon „legjobb minőség”-re, a Radeonokon pedig a legszebbre kapcsoltuk, az anizotropikus szűrés (8x-os) végig be volt kapcsolva, így később csak az élsimítás mértékét állítgattuk, ahol a játék lehetőséget adott a beállításra, ott játékból, ahol nem, ott a meghajtóprogramból. A „Catalyst AI”-t alapállapotban hagytuk.

A HL2: Episode 2-ben felvett demót használtunk a kártyák teljesítményének leméréséhez. További játékokban (Bioshock, Colin McRae DiRT, Oblivion) egy begyakorolt útvonalat jártunk be háromszor egymás után, miközben FRAPS-szel mértük az fps-eket. A három lefutott kör után az átlagot jegyeztük fel. A World in Conflictban a játékba beépített teljesítménytesztet futtattuk le, az UT3 esetében pedig a Shangri-la fly-by demót alkalmaztuk a mérések során.

A félreértések elkerülése végett most külön is feltüntetjük, hogy az ábrákon szereplő megnevezések egészen pontosan milyen konfigurációkat takarnak:

GeForce 9500M GS: Core 2 Duo T9300 CPU 2,5 GHz-en, GeForce 9500M GS 475/950/400 MHz-en, 3 GB DDR2-667 RAM

GeForce 9500M GS tuning: Core 2 Duo T9300 CPU 2,5 GHz-en, GeForce 9500M GS625/1250/450 MHz-en, 3 GB DDR2-667 RAM

Mobility Radeon HD 2600: Core 2 Duo T7700 CPU 2,4 GHz-en, Mobility Radeon HD 2600 500/400 MHz-en, 2 GB DDR2-800 RAM

GeForce 8800 GT 512 MB: Athlon 64 X2 4200+ 2,2 GHz-en, GeForce 8800 GT 512 MB 600/1500/900 MHz-en, 2 GB DDR400 RAM

Támadt némi gondunk a felbontások beállításánál. Az 1440x900-as pixelt nem sikerült maradéktalanul az asztali géphez állítani, így ott 1280x1024-et használtunk, ami nagyjából 1%-kal több képpontot jelent. Eltérve a natív pixelszámtól a notebookokra jellemző 1280x800-at sem sikerült maradéktalanul belőni. A GeForce 9500M GS-nél 1280x720-at, a Radeonnál 1280x768-at, az asztali gépnél pedig 1152x864-et használtunk, így a GeForce-nak nagyjából 10%-kal kevesebb pixellel kellett megküzdenie. Sajnos a 720 soros felbontás a képarányt is erősen deformálta, így több játék menürendszere is nehezen olvasható lett. Az eltérő felbontások miatt az egyes grafikonoknál a pixelek megközelítő számát adjuk meg, tehát az 1280x800 1 megapixelnek, az 1440x900 pedig 1,3 megapixelnek felel meg, akárcsak az 1152x864, illetve az 1280x1024.

Half-Life 2-ben négyszeres élsimításhoz is volt ereje a GeForce 9500M GS-nek. A kisebbik felbontásban 41 fps-t produkált, ami még játszhatónak nevezhető, bár a játék magasabb fps-hez igazított fizikai motorja sok esetben már nem működött jól, a szétdobált tereptárgyak nem repültek, hanem lebegtek, úsztak a levegőben. A natív felbontáshoz 30%-kal több pixel kellett, a sebesség pedig 17%-ot csökkent. Egészen komoly tuningpotenciálról tett tanúságot a GeForce. Az alap 475/950/400 MHz-ről 625/1250/450 MHz-ig jutottunk, ami a GPU-nál 32%-os, a memóriánál 13%-os többletet jelent. A Half-Life 2-ben ez 17, illetve 19 százalékos gyorsulást hozott. Nem remekelt ennyire a Mobility Radeon HD 2600, teljesítménye bőven a 9500M GS alatt maradt. Talán a 3DMark05-ös gyengélkedésnek itt is volt valami hatása? A GeForce 8800 GT megmutatta, hogy élsimítással is kevés hozzá a 2,2 GHz-es Athlon 64 X2, mert mindkét felbontásban azonosan teljesített, és alaposan lehagyta a mobil megoldásokat.

Szorosabb volt a mezőny a DiRT-ben. A GeForce 8800 GT-hez valószínűleg most is kevés volt az Athlon 64, így közepes részletességgel is csak 31 fps-t produkált. A 2,5 GHz-es Core 2 Duóval megtámogatott kis mobil GeForce csak 30%-kal maradt le mögötte, és itt a Radeon is jól tartotta magát.

Becsületesen küzdött az Oblivion erdejében is a Radeon, bár 15%-kal ismét lemaradt a GeForce mögött. Minden bizonnyal a lassabb processzornak tulajdonítható, hogy a GeForce 8800 GT még ráduplázni sem tudott a kistesóra.

Fura, hogy az Unreal Tournament 3-ban alig több mint negyedannyi számolóegységgel és felezett memóriabusszal is meg tudta előzni a GeForce 9500M GS a nagy 8800 GT-t. Ennyire sokat számítana a processzor? Valószínűleg igen, mert a 8800 GT-s rendszer 40%-kal nagyobb felbontáson is ugyanannyit tudott, míg a kis GS eredménye majdnem a felére csökkent. Azért a processzorlimit már a 9500M GS mellett is érezhető volt, mert a kisebb felbontásban csak 7%-ot, a nagyobban viszont 20%-ot hozott a VGA tuningja. A Radeonnak most sem termett babér, igaz, az asztali gépet megközelítette az Asus F3Sa is, bár ez inkább a CPU érdeme volt.

Unreal motoros a Bioshock is. Érdekes, hogy itt csak az asztali gépnél hozott jelentősebb lassulást a nagyobb felbontás. Úgy tűnt, végre magához tér a Radeon is, de sajnos a GeForce 9500M GS-sel végre egy szinten lévő eredmények komoly textúrahibákkal voltak tarkítva.

Végül megnéztük a processzorzabáló World in Conflictot. A nagyobb felbontással tényleg nem lassultak sokat a rendszerek, az Athlon 64 X2 4200+-os még gyorsult is egy picikét. A Radeon ismét alaposan lemaradt.

Már-már azt hittük, hogy a GeForce 8800 GT-t megszállta az ördög, ezért elővettük a 3DMark05-öt is, amelynek játékos tesztjei alig támaszkodnak a processzorra. Itt elszállt minden kételyünk, mert a 8800 GT majdnem a tripláját tudta a 9500M GS-nek, szóval a 2,2 GHz-es Athlon 64 X2 sok esetben már kevés lehet a GeForce 8800 GT mellé, annyira, hogy egy lényegesen gyengébb GPU és egy erős CPU párosa is megszorongathatja.

Összefoglalva a VGA-s eredményeinket először is újra ki kell emelni, hogy úgy érezzük, a Mobility Radeon HD 2600-zal nem volt minden rendben. Sajnos csak következő ilyen VGA-s tesztünkből derülhet ki, hogy mi lehet a probléma.

Sokan abszurdnak tartják a játékos notebook gondolatát. Ma a felső-középkategóriába sorolható GeForce 9500M GS megmutatta, hogy igenis, lehet játékokat futtatni laptopon. Persze a megjelenítés minőségéből vagy a felbontásból áldozni kell, ha tisztességes sebességet akarunk a legmodernebb címeknél. És itt jön a csapda! A legtöbb játékra ajánlott notebookba az átlagnál nagyobb felbontású kijelzőt raknak. Így történt ez a mai Asus gépeknél is. Sok esetben az 1280x800 pixel körüli beállítással még használható, de az 1440x900 már túl lassú – alacsonyabb felbontásra kapcsolva viszont rútul torzul a kép. Ennek fényében mi azt javasoljuk, hogy játékhoz 1280x800 pixeles monitorral ellátott notebookot keressünk, melyben legalább felső-középkategóriás VGA van. Van itt még egy probléma. Asus notebookjaink közül az olcsóbbik is több mint 300 000 forintba került, amiből lényegesen komolyabb teljesítményű, igaz, nem hordozható játékos gép vagy egy harmadik generációs konzol és egy modern tévé vásárolható. Mindezek fényében szerintünk sem a notebook az ideális platform játékok futtatására, de némi kompromisszum árán megbirkózik a feladattal.

Adattárolás, Wi-Fi

Az Asus M51Sn-be egy 2,5 colos, 250 GB-os Seagate Momentus winchestert raktak. 3 Gbps-os SATA interfésszel kapcsolódik, 8 MB gyorsítótára van, és 5400-as fordulaton megy. Az F3Sa-ba egy 2,5 colos, 250 GB-os Hitachi Travelstar merevlemez került, amely csak az 1,5 Gbps-os SATA csatolófelületében különbözik a másiktól.

2,5 colos Seagate 250 GB – 2,5 colos Hitachi 250 GB

A két merevlemez görbéje nagyon hasonlított egymásra, de míg az M51-é 60 MB/s körül kezdett, az F3-é jóval lejjebb, 50 MB/s-nél. Az azonos paraméterek ellenére a Seagate gyorsabb volt a Hitachinál. Az átlagsebessége 17%-kal, a maximális 15%-kal lett jobb. A gyorsítótáras löketszerű sebessége pedig majdnem egy harmadnyival szárnyalta túl a Hitachiét. Az elérési idők közel voltak egymáshoz.

3,5 colos Samsung 400 GB eSATA: Asus F3Sa – Fujitsu Siemens Amilo Si2636

Mivel az M51S-nek nem volt SATA csatlakozója, az F3S eSATA teljesítményét a Fujitsu Siemens Amilo Si2636-vel vetettük össze. A felhasznált 400 GB-os, 3,5 colos Samsung HDD görbéi szinte teljesen megegyeztek. A minimum, maximum és átlag sebességeik közt alig volt látható különbség. Ennek oka az, hogy a két laptopnak ugyanaz a déli hídja volt. Az Asus notebook nagyobb löketszerű sebességgel rendelkezett. Érdemes még megemlíteni, hogy az M51S 2,5 colos Seagate merevlemeze teljesítményben alig marad el az eSATA-ra kötött 3,5 colos meghajtótól, sőt néhol még meg is előzte.

DVD írás – Asus M51Sn

Az M51Sn-ben egy Toshiba gyártmányú DVD-író/HD DVD-olvasó kombó optikai meghajtót találunk. Mint tudjuk, vége a formátumháborúnak, maga a Toshiba is leállította a fejlesztéseket és a gyártást, a Blu-ray győzedelmeskedett. Azonban nem kell elkeserednünk, a notebooknak létezik Blu-ray meghajtós változata is. A Toshiba SD-L802B egyszeresen olvas HD DVD-ket, de írni nem tudja őket. Az egyszer és többször írható DVD-ket négyszeresen írja, előbbit nyolcszorosan, utóbbit négyszeresen képes visszaolvasni. CD-t 16-szorosan írhatunk vele. Kezeli a DVD-RAM-ot is, háromszoros tempóval írja és olvassa.

Az optikai meghajtó a DVD+R-eket a legnagyobb, 4-szeres sebességen égette P-CAV írási stratégiával. A DVD-R-ekhez kicsit több idő kellett, mint a pluszosokhoz, körülbelül 16 perc. A Philips újraírható megírása is eddig tartott, az író CLV stratégiát alkalmazott. A TDK-k és Verbatimok visszaolvasása nyolcszoros tempóval történt, 9:44 percet vettek igénybe, míg a Philipsnek jó negyedóra kellett az ellenőrzéshez.

Toshiba SD-L802B – Verbatim DVD-R 16x

A Verbatimok jól szerepeltek. A pluszos kevesebb belső paritási hibával rendelkezett, viszont a DVD-R-en a külső paritási és PIF hibák mennyisége jóval kisebb lett, így ezt kiálthatjuk ki győztesnek. A TDK-k ezúttal sem értek el jó eredményt, bár a DVD-R nem lett rossz. A Philips újraírható is a már-már szokásos formáját hozta.

DVD írás – Asus F3Sa

Az F3Sa-ba egy Matsushita UJ-861S DVD-író kerül, ilyet találunk az új Asus M51S-ekben is, ha épp nem Blu-rayjel rendeljük. Egyrétegű DVD-t nyolcszorosan, kétrétegűt négyszeresen, újraírhatót nyolc-, illetve hatszorosan (+ és -) írhatunk vele, a visszaolvasás legfeljebb nyolcszoros sebességgel történik. CD-ket 24-szeresen írja és olvassa. A DVD-RAM-ot ötszörösen írja. LightScribe lemezfeliratozó technológiával is rendelkezik.

A meghajtó DVD±R-ek esetében CAV írási stratégiát használt, csak az újraírható lemezt írta Z-CLV-vel. Mindegyik DVD-nél a maximális 8-szoros sebességig gyorsult. Az egyszer írhatóak 11 perc alatt készültek el, az újraírhatónak 12 perc kellett. A visszaolvasás is nyolcszorosan történt. Az RW lemezt nem tudtuk visszaolvastatni.

Matsushita UJ-861S és Verbatim DVD-R 16x – a tökéletes páros

Az UJ-861S a legjobb eredményt – elhanyagolható hibamennyiséggel – a Verbatim DVD-R írásánál érte el. Ez a minőség megközelíti, sőt meg is haladhatja az asztali írók teljesítményét. A pluszos társa sem marad le sokkal mögötte, de az 1 GB-nál hirtelen megnövekedett belső hibák (PI) miatt csak ezüstérmes lett. A TDK DVD-R-je még egész tűrhető lett, a +R lemez viszont nagyon gyengén szerepelt, visszaolvasásánál még a Plextor írónak is meggyűlt vele a baja. A Philips újraírhatója is rengeteg javíthatatlan hibát tartalmazott, az ellenőrzést 4 GB körül fel is adták az írók.

Wi-Fi teszt

A notebook Wi-Fi moduljának teszteléséhez Edimax BR-6504n típusú, Draft-N-es routert és egy IBM X40 notebookot használtunk USB-s Draft-N Wi-Fi adapterrel, amelyben a routerhez hasonlóan Ralink chipkészlet osztotta a biteket. Az alábbi képen felvázoltuk a tesztkörnyezetet. Kétszintes családi házról van szó, melyben a mérések többségét a felső szinten végeztük, de teszteltünk az alsó szinten és az épületen kívül is.

A routert a 0. pontba, a két Wi-Fi egység közti átviteli sebesség vizsgálatához használt második tesztgépet az 1-gyel jelzett pontba helyeztük, a méréseket pedig az 1–9. pontokon végeztük. A 6-os pozíció fél szinttel lejjebb, a 7-es a földszinten, a 8–9-es pedig a házon kívül volt

A mérési pontokon meglepően gyors volt az M51Sn. A szobában, szabad rálátással a routerre az átviteli sebesség elérte a 7600 kB/s-ot. Pár méterre, a másik szobában lévő 3. ponton 6400 kB/s-ot, a 4. ponton 6500 kb/s-ot mértünk. Az előtér (5. pont) 5000 kB/s-ja után a tempó hirtelen lassult. A lépcsőházban (6. pont) még ment 1,5 MB/s-mal, a földszinten már az 1 MB/s-ot se érte el. A házból kilépve rövidesen el is vesztette a jelet.

Monitor, billentyűzet, egér

Mindkét notebookba 15,4 colos WXGA+, azaz 1440x900 pixel felbontású (16:10-es képarányú) kijelzőt tettek. A képernyők 110,3 dpi-sek, a pixelek 0,23 mm-esek. Felületük fényes, tükröződő, amire az M51S esetében az ugyancsak fényezett keret is rátesz egy lapáttal. Fényerejük 16 lépésben volt állítható, melyek közül az utolsó hirtelen nagy ugrás az előzőkhöz képest, majdnem teljesen sötét. Gyorsgombbal le is kapcsolhatjuk a képernyőt. Megvizsgáltuk a panelek színhűségét, betekintési szögeit, utánhúzásait, és megmértük a maximális fényerőiket is.

A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Előtte – Blue Eye Pro kalibrációval

A kalibráció előtti, referenciától való eltérések elég nagyok voltak. A kezdeti 21,1-es maximális deltaE érték 3,9-re csökkent, a 4,9-es deltaE átlagból pedig csupán 1,7 lett. Az élénk színek mellett a szürkeárnyalatos és pasztellszíneket is egyenletesen állította be a Blue Eye Pro. A kalibrált színprofil innen tölthető le. A megfelelő fényerősséget a legnagyobból hat értéket levéve kapjuk.

A panelek megvilágítása alulról érkezik. A képernyők jobb harmada 10–20%-kal fényesebb volt, mint a bal oldal. Nagyon magas kontrasztarányokat mértünk, aminek erős fénynél, napsütésben nagy hasznát vehetjük. Az M51Sn-nél 503:1, az F3Sa-nál kicsit kevesebb, 443:1 volt, csupán ebben különböztek a monitorok.

A minden bizonnyal TN+film paneles képernyők betekintési szögei nem voltak valami jók. Alulról gyorsan besötétedtek, a színek átfordultak. Fentről nézve világos lett a kép. Oldalról nagyjából megmaradtak a színek.

A panelek válaszidejét a PixPerAn programmal vizsgáltuk úgy, hogy a száguldó kisautót 1/15-ös záridővel fényképeztük le. Az utánhúzás körülbelül a 16 ms-os asztali monitorokénak felelt meg. Nem igazán zavaró, filmezés vagy játék közben szinte észrevehetetlen.

Asus notebookok – 16 ms-os MVA (AOC LM2028)

Billentyűzet – M51Sn

Mint korábban említettük, az M51Sn az első 15,4 colos Asus noteszgép, amelyre numerikus paddal kiegészített billentyűzet került. A teljes, magyar kiosztású, 99 gombos klaviatúra faltól-falig kihasználja a rendelkezésére álló helyet, alig egy-egy centimétert hagyva kétoldalt. Igen, az Asusnak sikerült elkészíteni a szinte tökéletes numpados notebook-klaviatúrát, amely követendő példa lehetne a többi gyártónak is. Az ékezetes magánhangzók teljes méretűek tudtak maradni, minden gomb a helyén van. A kurzormozgatók szélesek és laposak, az Fn-nel használva őket médiairányítókká válnak. A bal oldali Ctrl sarokra rakása mostanában már szinte furcsaságnak hat. A billentyűk nyomáspontja átlagos, felületük rideg, izzasztós műanyag, a minőségen még kicsit csiszolni kell.

Jobb oldalán a numerikus blokk az asztali billentyűzeteken megszokott négy helyett háromoszlopos. Ez úgy született, hogy a nulla a szokásos méret felére zsugorodott, mellé került a lapos Enter, a műveleti jeleket meg átcsoportosították a jobb felső sarokba. Az egy, amibe beleköthetünk, hogy nincsenek külön Home-End, PageUp-PageDn párosok, csak a numerikus padon. Tehát jobb híján muszáj lesz ezeket használnunk, de gyorsan megszokható az új rend. A Num lock viszont különbejáratú, saját gombot kapott, csakúgy, mint a Delete és az Insert.

A billentyűzet fölött sorakozik pár gyorsgomb. Ezekkel indíthatjuk a médialejátszót, teljesítményprofilokat állíthatunk, engedélyezhetjük vagy letilthatjuk a touchpadet, a képernyőt és a Wi-Fi/Bluetooth adaptereket. A gombokat a hangszórókéhoz hasonló rács veszi körül, amely végigfut a laptop teljes szélességén. Fekete, mint a külső borítás, nagyon jól mutat, egyúttal elrejti a két kis hangszórót is. Négy parányi LED is megbújik a rács lyukaiban, ezek a Caps, Num és Scroll lockok állapotát, illetve a merevlemez-használatot jelzik. Nem szeretjük a nagy, fél szobát bevilágító LED-eket, és örök elégedetlenkedők sem vagyunk, de ezekkel a lámpácskákkal átestek a ló túloldalára, ugyanis túl kicsik, alig látni, hogy melyik világít.

A hatalmas touchpadon is fényes, ujjlenyomatgyűjtő, karcálló réteg van. A sima, ragadós felületet szokni kell kicsit. Két gombja közé tették az ujjlenyomat-olvasót. A tapipad előtt az akku, a Wi-Fi és a Bluetooth LED-jei sorakoznak. Gombjai elég kemények, hangos kattanásúak voltak.

A Webkamera 1,3 megapixeles, 240°-ban forgatható. A tekerését a két oldalára helyezett gumigyűrűk könnyítik meg. A kis mikrofont beleépítették.

Billentyűzet – Asus F3Sa

Az F3Sa-ra magyar kiosztású, 87 gombos billentyűzet került. Az ékezetes betűk nem lettek összenyomva; a nyíl billentyűk kellően szélesek, Fn-nel használható médialejátszás-vezérlő funkciókat is kaptak. Az F1–F12 gombok mindegyikére került egyébként másodlagos funkció.

A Home-End, PageUp-PageDn gombok az Enter mellé kerültek, bár ha jól megnézzük, rengeteg hely volt még, simán elfértek volna a komolyabb notebookokon és asztali billentyűzeteken megszokott hatos csoportban is.

A nagyméretű tapipad érdekes, fekete alapon szürke pöttyös mintázatú. Jobb oldalán egy függőleges gördítősáv kapott helyet. Jól mutat az egy lemezből kialakított gombos rész. A billentyűk között ujjlenyomat-olvasó lapult. A touchpad tapintása egész jó volt, a gombok viszont elég hangosan kattanósak.

A billentyűzet felett található gyorsgombokkal médialejátszót indíthatunk, teljesítményprofilokat választhatunk, és engedélyezhetjük/letilthatjuk a tapipadot, képernyőt, vezeték nélküli eszközöket. A rácsos díszcsíkon a lockoló billentyűk (Num, Caps, Scroll) és a háttértár használatát jelző LED-eket találhatunk.

Az F3Sa webkamerája az M51Sn-éhez hasonló. Ez is 1,3 megapixeles és 240°-ban körbeforgatható. De erre egy kis lámpát is tettek, amely, bár nem sikerült bekapcsolni, a sötétben világítja meg használója arcát.

A notebookokhoz Logitech V100 egereket adtak. Az USB-s rágcsáló háromgombos, vízszintesen is görgethetünk vele. Rövid kábele épp arra elég, hogy a laptop hátuljából az oldaláig vezessük. Kényelmes fogású, jól használható eszköz.

Melegedés, zaj, akkumulátor

A melegedés és zajszint méréséhez először 20 percig nyugalmi állapotban állni hagytuk a gépet. A második hőmérséklet-mérés előtt egy órán keresztül maximális terhelés mellett használtuk. A szobában mindeközben 26 °C volt.

Melegedés, zaj – Asus M51Sn

Az M51Sn felülete már a mérés kezdetekor meleg volt. Két oldala közt érezhető volt a hőmérsékletkülönbség. Ez abból adódhatott, hogy a bal oldal nagy részét az optikai meghajtó foglalta el, jobbra pedig a processzor és a chipset helyezkedett el. Az alsó résznek is a bal fele melegedett jobban, egészen 42 °C-ig. A hűtő hátrafelé kifújt levegője 56 fokos volt. Öt centiméterről 50 dB-es zajt mértünk, ez egy méterre átszámolva 24 dB-t jelent.

Ezután következhetett a notebook alapos meghajtása. Egy-két perc múlva, amikor a processzor az 59 fokos hőmésékletet elérte, második fokozatra gyorsult a ventilátor, 28 dB-es hangot adva. A harmadik fokozat 64 °C-nál aktiválódott, 34 dB-es zaj kíséretében. A CPU egészen 74 °C-ig melegedett, amikor belépett a hűtő legnagyobb, negyedik fokozata 38 dB-es zajjal. Kifelé 68 °C-os levegőt fújt. A csuklótámasz két oldalán a hőmérsékletkülönbség kicsit megnőtt. A bal alsó sarokban több rétegnyi műanyag fedi a winchestert, így alig érezni, hogy ott van. A laptop jobb oldalának hőmérséklete 38–44 fokra ment fel. A billentyűzet nem melegedett túlságosan a mérések kezdete óta, a csuklótámaszos rész pedig beállt 41–44°C-ra. A hátrafelé szellőző processzor- és chipsethűtés nagyon jó ötlet, így nem zavarja egyik kezünket sem a meleg légáramlat, illetve a zajforrás is távolabb kerül tőlünk.

Szokás szerint elsősorban a processzort terhelő Battery Eater Pro tesztjével terheltük a notebookot. Külön dimenziót képvisel a játékos produkció. Legyen szó Radeonról vagy GeForce-ról, ha középkategóriás teljesítménnyel bír, akkor alaposan befűt a laptop hűtőrendszerének. Ezt tette a GeForce 9500M GS is. Félórányi hajtással jó kis süvítést csaltunk ki belőle, a GPU pedig 90 fok környékére melegedett.

Melegedés, zaj – Asus F3Sa

Az F3Sa is gyorsan felmelegedett; a billentyűzet két oldalán az M51Sn-énél kicsit nagyobb volt a hőmérsékletkülönbség. Mivel a notebookok belső elrendezése hasonló, most is az optikai meghajtóra, illetve a CPU és a chipset helyzetére foghatjuk ezt. Az alsó rész 45 °C-ig melegedett a bal oldalon. A hátrafelé kifújt levegő 60 °C-os volt, a mért zaj átszámolva 27 dB-t ért el. Az M51Sn hőmérsékleteihez képest 1–3 fokos eltérés volt, ennyivel jobban melegedett az F3Sa.

A laptop meghajtásakor néhány perc után 66 fokos lett a processzor, a ventilátor pedig felgyorsult a második fokozatára, ami 34 dB-es volt. A CPU 75 °C-ra melegedésekor váltott a harmadik sebességre, ekkor 39 dB-es zajt mértünk, a kifelé fújt levegő 70 fokos volt. A csuklótámasz két oldalának hőmérsékletei közt ismét voltak különbségek, még nagyobbak is, mint az M51Sn-nél. A gép jobb oldala 45–47 fokosra melegedett, az alsó rész nagy része is hasonló, 45–46 fokos volt. Az M51-hez képest 1–3 °C-os többlet a notebook terhelése után is megmaradt. A merevlemez és az optikai meghajtó környékén mindkét gépen hasonló hőmérsékleteket mértünk. Nagyobb különbségek a processzornál és környékén voltak, az M51Sn javára. Tehát a kisebb csíkszélességhez és fogyasztáshoz kisebb mértékű melegedés társul. Akárcsak az M51Sn GeForce-a, az F3Sa Radeonja is komoly extra forróságot és extra hangot produkált játék közben, ráadásul kisebb grafikai teljesítménnyel.

Az Asus laptopokhoz a nagyobbik, 9 cellás, 7200 mAh-s, 11,1 V-os akkumulátorokat kaptuk, amelyek 80 Wh teljesítményűek. A kisebbik, 6 cellás telep 4800 mAh-s, ugyancsak 11,1 voltjával 53,3 Wh-s.

Az akkumulátormerítéseket a legkisebb terheléses teszttel kezdtük. Ehhez a Vista Power Saving profiljára váltottunk, a kijelzőt a legkisebb fényerőre, a processzorhasználatot a lehető legalacsonyabbra állítottuk. A kijelző és merevlemez leállítását is kikapcsoltuk. Ezalatt csak egy szöveges fájl görgetése ment. Második merítéskor a fényerőt a felére vettük, és a processzor teljesítményét úgy állítottuk be, hogy a lejátszott 720p-s, 1280x720 felbontású DivX videó ne akadozzon. Végül a legnagyobb terheléssel hajtottuk a notebookot. Ehhez a High performance energiagazdálkodási profilt használatuk, maximális fényerejű kijelzővel és bekapcsolt Wi-Fi-vel. Lemértük az akku feltöltéséhez szükséges időt is bekapcsolt és kikapcsolt géppel.

Sajnos közvetlen Merom–Penryn fogyasztási összevetést nem tudtunk készíteni, mert a két gépben különböző grafikus alrendszer dolgozott. Igaz, a Radeon HD 2600 és a GeForce 9500 M GS-is 65 nm-es csíkszélességgel készül, 512 MB DDR2 memóriát használ és teljesítménye alapján a középkategóriába sorolható. A későbbiekben igyekszünk majd teljesen azonos hardverkörülményekkel megvizsgálni a kétféle Intel CPU-t.

A legkisebb terheléssel 230, illetve 204 percig bírták a 7200 mAh-s telepek. Érdekes, hogy a kevéssé megerőltető tesztben, szöveges állomány görgetése közben egyik processzor sem ment le a minimális 1200 MHz-re, hanem 1600-on pörögtek. Ezt az alacsony órajelet az F3S csak videolejátszáskor és abszolút nyugalmi állapotban vette fel. Amint megpöccintettük az egeret vagy nyomtunk egy billentyűt, máris 1600 MHz-re ugrott. Az M51S valamivel tovább maradt a minimális órajelen. Az igazat megvallva nem értjük, miért nem lehet még lejjebb vinni a Core 2-k órajelét, hiszen a két mag 1600 MHz-e – sőt az 1200 MHz is – gyakran teljesen fölösleges.

Visszatérve a videolejátszós merítésre. Itt már mindkét CPU 1200 MHz-en ment, a F3S kicsivel több mint két óráig, az M51S negyedórával tovább. A vetítés mindkét gépnél 35–40%-os CPU-terhelést hozott. Az M51S a merítés végére körülbelül tíz másodperces késést szedett össze, vagy az F3S sietett ennyit. Hogy mi a valóság, azt nem tudjuk megmondani, de valamelyik gépnek gondjai vannak a 24 teljes képkockás (24p) film megjelenítésével. Maximális terhelésnél az M51S 22 perccel tovább bírta. Ez majdnem 30%-kal hosszabb üzemidőt jelent, ami valószínűleg a modernebb processzornak köszönhető, de nem kizárt, hogy a GeForce-nak is van benne szerepe. Az előző két tesztnél csak 13% körüli eltérést mértünk. A ki- és bekapcsolva végzett töltések között nem sok különbség volt.

Asus notebooktáskák

Manapság egyre több notebookhoz adnak ajándékba táskát, hiszen a hordozható gép szállításához mindenképpen érdemes ilyet használni. Ahogyan laptop és laptop között, úgy a táskák között is óriási különbségek lehetnek. Vannak egyszerű, olcsó modellek, de vehetünk méregdrága, formatervezett, drága anyagokból igényesen kivitelezett termékek is. Vajon milyenek a gyárilag mellékeltek? A nálunk járt két nem éppen olcsó Asus notebookhoz egészen jó szállítóalkalmatosságokat kaptunk. Az F3Sa vállra vehető táskája kívülről két színben pompázik. Oldala és hátulja teljesen átlagos, szürke nylon, eleje viszont finom csíkos mintázatú. Kár, hogy színben nem annyira harmonizál a másik két résszel. Jó pont, hogy az átlagos, de azért párnázott betétes vállpánt fémcsatos. Valószínűleg a cipzárak műbőr húzói sem fognak leszakadni, bár fémeknek jobban örültünk volna. A fogantyú két része egyesíthető.

A táska merevségét körbefutó váz adja, melynek sarkait inkább díszítési, mintsem támasztási célzattal rovátkázták be. Az első zseb alján szintén díszítő funkciója van a fekete műbőr betétnek.

Zsebekkel alaposan és egészen okosan vértezték fel az F3Sa-hoz mellékelt táskát. A fő notebookosba legfeljebb 15,4 colos gépeket lehet tenni, de a kisebbeket is megtartja. Kellően párnázott, ezért a mellette kialakított rekeszekbe is nyugodtan betehetünk pár kisebb füzetet, apróságot. Még egy elkülönített rekesz van a hátsó részen, amelyben A4-es méretű vagy annál kicsivel nagyobb papírlapok is elférnek, ráadásul elég sokan. Iskolába menet három-négy nagy füzetet vagy egészen komoly adag tízórait rakhatunk ide. A két fióknak egyetlen baja van, hogy szájuk meglehetősen kicsi, csak a vállpánt rögzítési pontjáig nyitható ki, ami némileg körülményessé teszi a pakolást, apróbb dolgok kihalászását. Az első zsebben kényelmesen elférnek a notebook tartozékai, mint a táp, kábelek, egér, és egyéb apróságoknak is alakítottak ki jó néhány rekeszt.

Csomagolási tesztünkben a notebook mellé lazán be tudtunk tenni egy 4 cm vastag A4-es katalógust, két közepes használati útmutatót, három normál tokos DVD-t, a notebook kiegészítőit és még egy seregnyi írószerszámot is.

Ekkor azért már dagadni kezdett a táska, bár távol volt még a kipukkadástól. A saccra 5–6 kilogrammnyi teher a kézi fülekkel fogva már feszítette a szállító alkalmatosság anyagát, de vállpánttal még kényelmesen cipelhető maradt. Szerencsére támogatás nélkül megállt még akkor is, ha csak a notebookot tettük be.

Kellemesebb megjelenésű, első látásra is igényesebb modellt mellékeltek az M51Sn-hez. Fő, notebookot tartó zsebe az aljáig cipzáras, amelynek fém húzói vannak. Vállpántja puhább anyagból készült, mint az előbbié, szintén fém rögzítőit feketére festették, így jobban mutatnak. Ennek a táskának az alját sem keményítették ki.

Füleit szépen kidolgozták. Ugyan nem lehet őket összekapcsolni, de fogásuk így is egészen jó, hosszabb idő után sem törte tenyerünket. A vállpántot keresztesen rögzítették.

Egyetlen zár védi a belső, széles zsebet. Mivel a külsők (első és hátsó) meglehetősen szűkösek, nagyobb formátumú könyveinket, füzeteinket kénytelenek leszünk a notebook közelébe tenni. Aggodalomra semmi ok, mert a gépet mindkét oldalról vastag párnázás védi. Mindenesetre jobban örültünk volna második, különálló rekesznek, amilyet az előző példánynál láttunk. Van még belül egy cipzáras vékony zseb és néhány kisebb is apróságoknak.

Az alábbi holmikat sikerült berakni az M51-hez mellékelt szállítóalkalmatosságba úgy, hogy ne akarjon szétpukkanni.

Nem tűnt túl nagynak az első zseb, mégis lazán benyelte a tápot kábelestül, az egeret és néhány DVD-t. A hátsó rekeszre már csak tépőzár jutott, ráadásul nem valami mély. Két A5-ös formátumú füzetkénk kikandikált belőle.

Összefoglalva, anyagminőség tekintetében az M51, praktikum szempontjából az F3 táskája tetszett jobban, de mind a két megoldást teljes mértékben vállalható találtuk. Akinek nincsenek különleges, extra igényei, az mind a két modellel elégedett lesz, nem kell újat vennie.

Értékelés

Mai tesztünkben három újdonsággal foglalkoztunk. Az Asus friss M51Sn notebookjában bemutatkozott a 45 nm-es gyártási technológiával készülő Core 2 Duo processzor és a szintén első notebookos GeForce 9 is. A Penryn magos CPU-ról ugyanazt tudjuk elmondani, mint asztali változatáról, hogy valamivel gyorsabb, és kevesebbet fogyaszt. Egy akkumulátorral üzemelő rendszernél a szerényebb energiaigény talán a legfontosabb szempont, ezért az új Core 2 processzor nekünk nagyon tetszett. Új notebook vásárlásánál érdemes a 45 nm-es CPU-t keresni, bár egyelőre csak a magasabb órajelű, drágább régióban található meg, hiszen a leglassabb Core 2 Duo T8100 is 2,1 GHz-es.

Jól teljesített a GeForce 9500M GS grafikus mag is, melynek fő – és lényegében egyetlen – újdonsága, hogy szintén kisebb csíkszélességre költözött. Sebességben a mobil GeForce-ok felső-középkategóriás képviselője, a 8600M GT-vel egyenrangú, de 80 helyett 65 nm-en készült. Külön kiemelnénk, hogy nagyon szépen és a RivaTuner segítségével nagyon egyszerűen tuningolhattuk, amitől még 15%-ot gyorsult. Hiába sorolják magasra, azért nem szabad csodát várni egy olyan GPU-tól, amely asztali gépes viszonylatban csak a legalsó ligában rúghat labdába. A GeForce 9500M GS arra elég volt, hogy megalázza a Radeon HD 2600-at, de a hozzá párosított kijelző 1440x900 pixeles felbontása már zavarba hozta. Sajnos egy felbontással lejjebb pedig sok esetben ronda lett a kép. Van itt még egy probléma, mégpedig az, hogy egy játékosnak nevezhető notebook legalább 250 000 forintba kerül, amiből lényegesen komolyabb teljesítményű, igaz, nem hordozható játékos gép vagy egy harmadik generációs konzol és egy modern tévé vásárolható. Mindezek fényében nem a notebook az ideális platform játékok futtatására, de némi kompromisszum árán megbirkózik a feladattal.

Szerintünk az Asus jó irányba halad notebookjaival. Fokozatosan kialakított egy olyan formát, amely egyedivé, felismerhetővé teszi gépeit, mindemellett modern és szerencsére nem túl hivalkodó. Érdemes élőben is megnézni az M51S gyönyörű fedelét! A gép többi része is nagyon rendben van. Kevés konkurens kínál 1440x900 pixeles 15,4 colos kijelzőt, és még kevesebb oldja meg ilyen jól a numerikus pados billentyűzetet. A takarékos processzort és a grafikus rendszer már előbb megdicsértük, jó pontot érdemel még a gyors Seagate merevlemez. Az erős hardverhez illik a nagy teljesítményű akkumulátor, igaz, kilóg a gép fenekéből. Tesztpéldányunk HD DVD egysége nem valami szerencsés választás, de megkaphatjuk az M51S-t BD vagy sima DVD meghajtóval. Elégedettek voltunk a mellékelt egérrel és táskával is. Sajnos minden éremnek két oldala van. Az M51S-nél a másikra, a rosszra egy mellbevágó szám van írva: 460 000 Ft. Hagyományos DVD-íróval még faragni lehet belőle egy kicsit, de akkor is 400 000 Ft fölött marad. Azért nekünk így is tetszett.

Nem meglepő, hogy újabb társa mellé téve kevésbé látványos gép az Asus F3Sa. Teljesítményére nem lehet panaszunk, bár komoly 3D felhasználáshoz érdemesebb a GeForce 8600M GT-vel szerelt verziót választani. Konkurensei közül elsősorban 1440x900 pixeles monitora emeli ki, de 350 000 forint környékén – ennyibe került tesztgépünk – már nagyon sok vetélytárs van.

Asus M51S Intel Core 2 Duo (Penryn)

ndavid és rudi

Az Asus notebookat a Ramiris Rubin Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre.