Evolúció vagy ügyes marketing?

Unalomig ismételgetett közhely, hogy a hordozható számítógépek piaca az elmúlt években nemcsak hatalmas fellendülésen, de igen jelentős technológiai fejlődésen ment keresztül. Ennek a folyamatnak azonban még korántsem értünk a végére, a gyártók egyre több, eddig csak az asztali számítógépeknél alkalmazott technológiát (64 bites utasításkiterjesztés, PCI Express technológia, kétcsatornás memóriakezelés stb.) zsúfolnak bele gépeikbe, melyek révén azok számára is mind vonzóbb alternatívává válik a noteszgép, akik eddig megrögzötten a helyhez kötött asztali gépek hívei voltak.

A noteszgépek kezdetben nem vagy csak nehézkesen tudtak lépést tartani helyhez kötött társaikkal, így elmondható, hogy a miniatürizálásnak nagy ára volt, a szó szoros és átvitt értelmében is. A számítástechnika fejlődésével, illetve az évek során fokozatosan jelentkező, de mégis jelentős mértékű árcsökkenéssel ezek a különbségek mindinkább elhanyagolhatóbbá váltak, így az asztali számítógépek jelentős teljesítményfölénye mára nem ritkán csak a tesztprogramok grafikonjait elemezve csíphető fülön, a noteszgépek szolgáltatásválasztéka pedig legalább annyira szerteágazó lett, mint helyhez kötött fajtársaiké.

43 centiméteren szebb a világ

A fejlődési hullám óhatatlanul utolérte a noteszgépek egyik elválaszthatatlan komponensét, a kijelzőt is, mely egyben az az alkatrész, mely az utóbbi években a leginkább hozzájárult a hordozható számítógépek fogyasztói árának mérséklődéséhez. A hordozható számítógépeknél gyakorlatilag a kezdetek óta alkalmazott TFT panelek mind felbontásukat, mind képátlójukat tekintve sokat változtak, így ma már külön kategóriát képeznek a széles képarányú kijelzővel ellátott hordozható számítógépek vagy éppen a „hatalmas”, 17 hüvelykes panellel szerelt példányok.

Ilyen, 17 hüvelykes TFT-vel ellátott noteszgépek mostani bemutató írásunk szereplői is, melyek ugyanakkor nem az első óriás paneles noteszgépek szerkesztőségünkben. Pontosan egy évvel ezelőtt láthattuk vendégül az első ilyen gépet a Clevo jóvoltából; a D900T-t vizsgálva megállapítottuk, hogy aligha valószínű, hogy az efféle PC-k hordozható mivoltukkal édesgetik magukhoz a potenciális vásárlókat. A valamivel kifinomultabb, barátságosabb és nem utolsósorban méregdrága Asus W2V-t látva aztán végképp világossá vált számunkra a termék mögött álló filozófia, amit a kategória elnevezése (DTR – desktop replacement) sugall számunkra: ezek a gépek már nem másodhegedűs szerepre hivatottak, mellettük nincs már többé szükség hagyományos asztali PC-re.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!