Kezelhetőség és ergonómia
Az OM-D vázak anyag- és összeszerelési minőségére eddig sem lehetett panaszunk. Az E-M10 Mark II továbbviszi ezt a hagyományt, és bár még mindig nem kapott szigetelést, a magnéziumötvözet alapot megőrizte, aminek köszönhetően nagyon egyben van. Ezt erősíti tovább a jobb oldalt felül található 3 tárcsa, melyből kettő a paraméterezhető vezérlő, míg a harmadik a módválasztó. Utóbbi, bár a nagyobb testvértől eltérően nem reteszelhető, határozott járása és elhelyezkedése miatt mégsem kell aggódnunk véletlen elforgatása miatt – ám ez magával vonja, hogy kétujjas használathoz tervezték.
A vezérlőtárcsákra viszont nem sok panaszunk lehet. Tapintásuk, recézettségük, ellenállásuk megfelelő, bár az egyes „fokozatok” közötti váltás lehetne egy kicsit finomabb is. Az első tárcsa tetején találjuk az exponáló gombot, míg a hátsón lévő csupán dizájnelem, ami gyakorlatilag egy kihagyott ziccer, lévén a váz nem bővelkedik gombokban, mint pl. az E-M5 II.
[+]
A bal oldalon lévő, ki- és bekapcsolásért, valamint a beépített vaku felnyitásáért felelős kallantyúval viszont nem voltunk kibékülve. Eleve szűk helyen van, és az on-off állás között nagy utat jár be, ráadásul elég kemény. Ez részint jó, mert kellően elkülönül a két mód, viszont a használata kényelmetlen. Hasonló a helyzet a harmadik állásával: a vaku felnyitásához még tovább kell fordítanunk a kis kart, miközben épp a felpattanó villanóba akad bele kezünk. Véleményünk szerint szerencsésebb lett volna egy jobban elhelyezett dedikált gomb erre, de a helyhiány miatt végül is vállalható kompromisszum.
[+]
A hátul található gombok azonos kiosztást mutatnak az E-M5 II-vel, különösebb gond nélkül teszik a dolgukat, ami viszont jelentős különbség, hogy csak dönthető a kijelző. Ez sokak elvárásának megfelelhet, azonban szívesebben láttuk volna itt is kiforgatható megjelenítőt. Mozgása viszonylag szűk határok között történik, cserébe nagyon stabil, semmiféle lötyögés vagy bizonytalanság nem tapasztalható.
Hogy a fogásról is szót ejtsünk: az OM-D E-M10 II elődjéhez hasonlóan igen kompakt váz, ami csak jelzésértékű markolatot kapott. Ebből kifolyólag, bár a kisebb zoom vagy fix objektívek használata nem okoz semmilyen gondot, azonban a tesztkészülék mellé kapott és már korábban általunk is tesztelt, M.Zuiko 12-40 mm F2.8 Pro alapzoom tekintélyes mérete és tömege (váz: 390 g vs. objektív: 382 g) kimondottan kényelmetlenné teszi, az egykezes használatot pedig szinte el is lehetetleníti.
Ennek tükrében a csak opcionális kiegészítő ECG-3 markolatot mindenképpen javasolnánk a váz mellé beszerezni, mivel a nagyobb objektívek használata csak így komfortos, és a kisebbekkel is csak profitálunk belőle, emellett nem okoz jelentős méretnövekedést és az akkumulátor vagy memóriakártya is könnyen hozzáférhető marad, lévén a markolat egyszerűen lepattintható egy retesz elcsúsztatása után. Ide tartozik még, hogy a jobb oldali nyakpántbújtató rendszeresen a mutató és középső ujj közzé került, ami elég kényelmetlen, függetlenül attól, hogy a nyakpánt épp fent van-e a gépen vagy sem. Ezt talán egy kisebb, de fix megoldással lehetne orvosolni.
Akiknek először kerül a kezükbe Olympus gép, azok beleütközhetnek a gép komplex és szerteágazó menüje okozta problémába, ami nem mindenhol a legegyszerűbb logikát követi. Cserébe ugyanakkor rengeteg mindent állíthatunk a gépen, némi ismerkedés és testreszabást követően már nem fog gondot okozni. Amit azonban hiányoltunk, az a menü érintéssel történő vezérlése.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
