Bevezető és külsőségek

Az Olympus még nyár elején jelentette be, hogy hamarosan piacra dob majd két olyan fix gyújtótávolságú objektívet a m4/3 rendszerhez, ami „hű meg hááá”, de legfőbbképpen fényerős lesz. A bécsi sajtóeseményen volt is szerencsénk az M.Zuiko Digital 12 mm F2.0-hoz, amit rövid ismerkedés után legszívesebben hazaloptunk volna (sajnos a tesztkészülékek kiosztásánál pontosan vezették a kölcsönzési naplót). Be kell vallani, hogy eddigi pályafutásunk során nem sok olyan optika akadt, ami külsejével (megjelenés), képminőségével és funkcionalitásával ennyire megmozgatta volna fantáziánkat.

Akkoriban sajnos (vagy szerencsére?) még nem állt rendelkezésünkre az M.Zuiko Digital 45 mm F1.8 objektív, pedig azt is nagyon szívesen kipróbáltuk volna az osztrák főváros bejárása során. A június végi sajtótalálkozó után keserves csenddel töltött hónapok következtek, amit most végre mindkét objektív elérhetősége szakít meg; ráadásul itthon elsőként oszthatjuk meg tapasztalatainkat az olvasóközönséggel.

Mikor 2009-ben először kézbe vehettük az Olympus E-P1 fényképezőgépet és az első generációs (a mostanihoz képest ormótlan) 14-42 mm gyújtótávolságú és F3.5-F5.6 kezdő fényértékű kitobjektívet, a nagy eufória ellenére már akkor is éreztük, hogy ennek a rendszernek nem a gyenge fényerejű, s írjuk ki bátran: olcsó felépítésű zoomokról kellene szólnia, hanem a pici, minőségi, de legfőbbképpen fényerős fixekről. Ezek ráadásul nem csak külsőleg, de szellemiségben is sokkal jobban passzolnak mondjuk egy ezüst E-P1/2/3 vázhoz. Úgy tűnik, a gyártó végre meghallotta fohászainkat, és igyekszik – ha lassan is – kielégíteni a piac ezen igényét. Az Olympus hazai képviseletének köszönhetően egy ezüst E-PL3 masinával próbálhattuk ki a két kis gyöngyszemet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!