Az olcsó processzorok piacának sokan nem szentelnek kellő figyelmet, hiszen a bejelentések általában a legdrágább és leggyorsabb modellekről szólnak, most viszont mégis érdemes egy kis kitérőt tennünk a kétmagos csúcsprocesszorok után az x86-os piac alsó szegmensébe is. A tavalyi év folyamán mindkét nagy chipgyártó új modelleket vezetett be a piacra, az Intel a Celeron D-vel, az AMD pedig a Sempronnal jelentkezett. A korábbi évek „sima” Celeronjai és Athlon XP-i után a két gyártó nem pusztán a teljesítményt növelte, hanem gyökeres változtatásokat hajtott végre – most ezeket az újításokat mutatjuk be.
Intel Celeron D vs. AMD Sempron [+]
| Processzor | Sempron 3000+ | Sempron 3400+ | Celeron D 345J |
| Órajel | 1800 MHz | 2000 MHz | 3066 MHz |
| Gyártástechnológia | 0,09 µm | 0,09 µm | 0,09 µm |
| Tranzisztor (millió) | 63,5 | 63,5 | 125 |
| Magméret | 84 mm2 | 84 mm2 | 112 mm2 |
| L1 cache | 64 kB adat, 64 kB utasítás (2 utas) | 64 kB adat, 64 kB utasítás (2 utas) | 16 kB adat (8 utas), 12k µop trace cache |
| L2 cache | 128 kB (16 utas) | 256 kB (16 utas) | 256 kB (4 utas) |
| Rendszerbusz sebessége | 800 MHz (HyperTransport) | 800 MHz (HyperTransport) | 133 MHz (533 MHz QPB) |
| SIMD | 3DNow!, MMX, SSE, SSE2, SSE3 (E stepping) | 3DNow!, MMX, SSE, SSE2, SSE3, AMD64 | MMX, SSE, SSE2, SSE3 |
| Hyper-Threading | nincs | nincs | nincs |
| Működési feszültség | 1,40 V | 1,40 V | 1,287-1,400 V |
| Maximális fogyasztás | 62 W | 62 W | TDP: 84 W |
| Foglalat | Socket 754 | Socket 754 | LGA775 |
Intel Celeron D 345J [+]
Lássuk először az Intel megoldását, mellyel az olcsó processzorok piacán versenyez a vásárlók kegyeiért. Az Athlon 64-ek megjelenése után az Athlon XP ledegradálódott olcsó CPU-vá, mely bár több éves architektúra, a Northwood magos Celeronok ellenében bőven elégségesnek bizonyult. Ennek hatására (is) adta ki az Intel az első Celeron D-ket, melyek a korábbi Celeronokkal ellentétben már a Prescott magra épültek, ahogy az utóbbi másfél évben minden Pentium 4 processzor is. Intel Prescott: az új generáció címmel már elemeztük a Prescott és a korábbi éllovas Northwood magok közötti különbségeket, ezúttal csak röviden foglaljuk össze ezeket. A Prescott mag 0,09 mikronos feszített szilícium gyártástechnológiával készül, a Northwoodnál hosszabb, 31 lépcsős végrehajtó futószalaggal, továbbfejlesztett elágazásbecsléssel, intelligensebb hardveres és szoftveres adatbehívással, felgyorsított parancsvégrehajtással (bizonyos parancsok esetében), nagyobb L1 adatcache-sel, nagyobb L2 cache-sel, és SSE3 SIMD-támogatással rendelkezik. Ezek egy laikus számára mind jól hangzanak, azonban jó tudni, hogy nem mind növeli a processzor sebességét, például a hosszabb futószalag a magasabb órajelek elérésének érdekében egy „kötelező” újítás a Prescott esetében, azonban ez a tulajdonság az órajelenként végrehajtható utasítások kisebb számát hozza magával. Lényegében a Prescott mag újításai mind a hosszabb pipeline által okozott teljesítménycsökkenést hivatottak kiküszöbölni.
Visszatérve a Celeron D-re, az alsó szegmensbe szánt processzor egyelőre 2,26 GHz-től 3,20 GHz-ig skálázódik. Hogy véletlenül se maradjunk le semmiről (mi, kispénzűek), az Intel az LGA775-tulajdonosokon kívül a Socket 478-as alaplapok tulajdonosai számára is kínál Celeron D processzorokat. Ahogy a Northwood és Prescott mag különbözik, úgy a sima, régi Celeron is különbözik a Celeron D-től. A két mag alapvető differenciát mutat, azonban ezen felül is vannak eltérések, úgy mint az L2 cache mérete és a rendszerbusz órajele. Ennek eredményeképpen a Celeron D dupla akkora cache-sel (16 kB és 256 kB) rendelkezik, mint a Northwood Celeron, ezenfelül támogatja az SSE3 utasításkészletet, és 133 MHz-es FSB-vel (533 MHz quad-pumped bus) rendelkezik. Utóbbi újítás végre kézzelfogható sebességtöbbletet eredményezhet, hiszen a NetBurst architektúrára épülő processzorok mindig is sokat profitáltak az egyre nagyobb memóriasávszélességből. Az utóbbi időben megjelentek a Celeron D-k "J" jelöléssel ellátott változatai is, melyek már támogatják az Execute Disable Bit funkciót, majd később megjelentek a 64 bites kiterjesztést is támogató chipek (érdekes módon a Sempron kis csúszással kapta meg a 64 bitet, de erről később). Sajnos a Hyper-Threading technológia támogatása továbbra is a Pentiumok kiváltsága marad.
Intel Celeron D 345J CPU-Z [+]
A CPU-Z informál minket a Celeron D specifikációiról, melyek közül számunkra elsőként a stepping lehet érdekes: a nálunk járt processzor E0 steppinges, márpedig ha valaki kicsit is tájékozott a steppingek világában, sejtheti, hogy ez a példány kis szerencsével 3,8-4 GHz környékére tuningolható, hiszen E0 steppingre épülnek a legmagasabb órajelű, 3,8 GHz-es Pentium 4-ek is (670). Bár a képeken nem látszik, a Celeron D négyutas csoportasszociatív másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a cache négy részre van felosztva. Ezzel szemben a Northwood magos Celeron csak kétutas, vagyis a Celeron D-ben található L2 cache nemcsak nagyobb, de jobban is szervezett elődjénél. A processzor maga egyébként teljesen úgy néz ki, mint bármelyik LGA775-ös Pentium.
AMD Sempron 3400+ [+]
A Celeron D-k netszerte elismerést váltottak ki a tesztelőkből, hiszen a K7-es architektúra Athlon XP-i csak nehezen tudták felvenni a versenyt a jövevénnyel. Az AMD válaszul kiadta az első Sempron névre hallgató processzorokat, melyek gyakorlatilag átnevezett Athlon XP-k voltak. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az AMD az Intellel ellentétben semmilyen újítást nem eszközölt az új processzorok esetében, ami végülis egy logikus lépés volt, hiszen a drágább processzorok piacán az Athlon 64 már jól szerepelt a Pentium 4 ellen, így a már jól bejáratott gyártósorokon a Sempron névre keresztelt Athlon XP-k gyártása zavartalanul folytatódhatott, ennek köszönhetően pedig a Sempron azonnal egy nagyon olcsó processzorrá válhatott. A Thoroughbred-B, Thorton és Barton magra épülő modellek 0,13 mikronos gyártástechnológiával készültek, 166 MHz-es FSB-vel és 256 kB L2 cache-sel rendelkeztek. Mindemellett az AMD kiadott egy Socket 754-es modellt is 3100+ modellszámozással, mely egy tökéletesen másfajta Sempron volt a Sempronok között, hiszen a Paris kódnevű magra épülő processzor ugyanarra a K8 architektúrára épült, melyre a Clawhammer és Newcastle magos Athlon 64-ek – persze kisebb csonkításokra számítani lehetett. A 3100+ csak 256 kB L2 cache-sel rendelkezett, és nem ismerte a 64 bites kiegészítést sem ellentétben az Athlon 64-ekkel, viszont támogatta a Cool'n'Quiet technológiát, az SSE2 utasításkészletet és az NX bit kiterjesztést is, emellett a „szokásos” Athlon 64-ekre jellemző tulajdonságokkal bírt, úgymint integrált DDR400-as memóriavezérlővel, illetve 800 MHz-es HyperTransport összeköttetéssel a chipset irányába.
AMD Sempron 3000+ és 3400+ CPU-Z [+]
Telt-múlt az idő, és a piacról szép lassan kikopott a Socket A-s Sempron, az AMD leállt a gyártásával, emellett viszont folyamatosan vezetett be újabb Socket 754-es modelleket (2500+-tól már 3400+-ig). A gyártástechnológia csiszolódásával párhuzamosan újabb revíziók, steppingek is megjelentek, ugyanúgy, ahogy az Athlon 64-ek esetében is. A CG steppinget a D, majd az E követte. Ezek egyúttal újabb fejlesztések magba integrálását is jelentették, hiszen mára már a Sempronok is támogatják az SSE3 utasításkészletet. Sőt, a Sempron talán az Intel nyomásának engedve kaphatta meg a 64 bites kiterjesztést is az E6-os steppinggel, noha ezek közül csak négy modell készül 256kb-nyi L2-es cache-sel, a 2500+, 2800+, 3100+ és 3400+. Jelenleg az E6-os a legtovább skálázódó stepping, vagyis egy gyárilag lassabb órajelű példány elvileg igen szép tuningpotenciállal kecsegtet. A korábbi Socket 754-es Sempronoktól eltérően a 3400+ már 256 kB L2 cache-sel rendelkezik, és ahogyan a CPU-Z képeken is látható, támogatja az AMD64-et és az SSE3-at szemben a korábbi D0 steppingre épülő 3000+-szal. Ez a Palermo E6-os verziója.
| Processzor | Pentium M 765 | Athlon 64 FX-55 4000+ 3800+ 3500+ 3200+ 3000+ |
Sempron 3400+ 3000+ Athlon 64 3400+ 3200+ 3000+ 2800+ |
Pentium 4 3,2C és 3,2E; 3,0C és 3,0E; 2,8C és 2,8E |
Celeron D 345J; Pentium 4 EE 3,73 GHz; Pentium 4 660; Pentium 4 560; Pentium 4 550 |
| Órajel | 2100 MHz | 2600 MHz 2400 MHz 2400 MHz 2200 MHz 2000 MHz 1800 MHz |
2000 MHz 1800 MHz 2200 MHz 2000 MHz 2000 MHz 1800 MHz |
3200 MHz 3000 MHz 2800 MHz |
3066 MHz 3730 MHz 3600 MHz 3600 MHz 3400 MHz |
| Cache mérete | 64 kB L1 2 MB L2 |
Clawhammer (FX-55, 4000+): 128 kB L1 1 MB L2; Newcastle (a többi): 128 kB L1 512 kB L2 |
Palermo E6 (3400+): 128 kB L1 256 kB L2 Palermo D0 (3000+): 128 kB L1 128 kB L2 Clawhammer (3400+, 3200+): 128 kB L1 1 MB L2; Newcastle (3000+, 2800+): 128 kB L1 512 kB L2 |
Northwood: 20 kB L1 512 kB L2; Prescott: 28 kB L1 1 MB L2 |
Celeron D 345J: 28 kB L1 256 kB L2 P4 EE 3,73 GHz/P4 660: 28 kB L1 2 MB L2 többi: 28 kB L1 1 MB L2 |
| Szorzó / FSB (MHz) | 21x / 100 | 13x / 200 12x / 200 12x / 200 11x / 200 10x / 200 9x / 200 HT: 1000 MHz |
10x / 200 9x / 200 11x / 200 10x / 200 10x / 200 9x / 200 HT: 800 MHz |
16x / 200 15x / 200 14x / 200 |
23x / 133 14x / 266 18x / 200 18x / 200 17x / 200 |
| Alaplap | AOpen i855GMEm-LFS (s479); ASUS P4C800-E Deluxe (s478 to s479) |
ASUS A8N-SLI Deluxe (s939) | MSI K8N Neo Platinum (s754) | Gigabyte 8IK1100 (s478) | ASUS P5AD2-E (LGA775) Celeron D: ASUS P5LD2 Deluxe (LGA775) |
| BIOS-verzió | AOpen: R1.05; ASUS: v1021 |
v1004 | v1.8 | FI | v1004 v0312 |
| Chipset | AOpen: Intel 855GME; ASUS: Intel 875P |
NVIDIA nForce4 SLI | NVIDIA nForce3 250Gb | Intel 875P | Intel 925XE Intel 945P |
| Chipset-driver | Intel INF Update 6.3.0.1007 | NVIDIA Unified Driver 6.34 | NVIDIA Unified Driver 5.10 | Intel INF Update 7.2.1.1003 | Intel INF Update 7.2.1.1003 |
| Memória | Corsair TwinX1024-3200XL - 2 x 512 MB | 2 x 512 MB Kingmax DDR2-533 | |||
| Memória órajele | 166 MHz DDR333 |
200 MHz DDR400 |
200 MHz DDR400 |
200 MHz DDR400 |
266 MHz DDR2-533 |
| CAS Latency | 2 | 2 | 2 | 2 | 3 |
| Precharge Delay vagy RAS Active Time |
5 | 5 | 5 | 5 | 8 |
| RAS to CAS Delay | 2 | 2 | 2 | 2 | 3 |
| RAS Precharge Time | 2 | 2 | 2 | 2 | 4 |
| Videokártya | Asus EAX800 XT/2DT (500/500 MHz) - PCIe (Radeon X800 XT) Asus AX800 XT/TVD (@ 500/500 MHz) - AGP (Radeon X800 XT PE) |
||||
| Videokártya-driver | ATI Catalyst 4.9 | ||||
| Merevlemez | Hitachi Deskstar 7K250 160 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 8 MB cache) | ||||
| Operációs rendszer | Windows XP Professional Service Pack 1 + DirectX 9.0c | ||||
A tesztrendszerek esetében megpróbáltuk a magyar piacon elérhető legjobb komponenseket felhasználni, igaz ez az alaplapokra és chipsetekre, memóriákra és videokártyákra is. A Celeron D alá egy 945P chipsettel szerelt Asus P5LD2-Deluxe-ot tettünk két okból kifolyólag. Egyrészt egy Celeron-tulajdonos nem fog venni 955X chipsetes alaplapot, viszont nem szerettünk volna egy relatíve elavult 915-ös lapot sem betenni alá, legfőképp azért nem, mert a 915-ös chipsettel nem tudtuk volna komolyabb mértékben túlhajtani a processzort, míg egy 945-össel ez már nem probléma a gyárilag magasabb támogatott FSB-órajel miatt. A Sempron alá a szokásos, Socket 754-es tesztrendszerekhez eddig is felhasznált MSI K8N Neo Platinum került, mely eddig nem okozott csalódást...
Sempron 3400+ @ 2,7 GHz és Celeron D 345J @ 3,8 GHz [+]
...És most sem. A processzorok bemutatása során megemlítettük mindkét CPU steppingjét, mely a tuningosok számára kiemelkedő jelentőséggel bír. A nálunk landolt Sempron 3400+ E6 steppinges volt (másmilyen nem is létezik), ez pedig szinte megelőlegezte a magas túlhajthatósági potenciált. A Sempronban nem is kellett csalódnunk, a gyári 2000 MHz-es órajelet 2700 MHz-re tudtuk emelni 1,6 V-os feszültség mellett egy gyári Athlon 64-es processzorhűtővel. A rendszer teljesen stabilan működött, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az összes teszt simán lefutott rajta. 2750 MHz-en már bizonytalankodott a rendszer, 2800 MHz-en pedig már fel sem bootolt (1,6 V mellett).
A Celeron D sem okozott csalódást, a nálunk járt E0 steppingre épülő 3,06 GHz-es modellt 3,82 GHz-ig sikerült tuningolnunk 1,5 V-os feszültség mellett. A Celeron esetében is a gyárilag hozzáadott hűtőt használtuk. Azért nem mentünk 1,5 V fölé, mert a processzor a magas szivárgási áram miatt rendkívül melegedett, ahogy az a Prescottoktól megszokott.
Mindez tehát azt jelenti, hogy Sempronunkat 35 %-kal, Celeronunkat pedig kb. 24 %-kal sikerült túlhajtanunk, azért ez nem rossz eredmény tekintve, hogy olcsó processzorokról van szó, melyek ár / teljesítmény mutatójukban szinte mindig jobban szerepelnek a drágább processzoroknál, így a túlhajtás révén nyert extra százalékok tovább javítják ezt a mutatót. A kérdés már csak az, hogy melyik processzort érdemesebb megvenni? A Celeron D 3,06 GHz-es órajellel rendelkezik, ezért egy Sempron 3000+-t is szerepeltetünk a tesztben, hogy legalább az elméletileg hasonló teljesítményű processzorok is versenyezzenek egymással. Ezen kívül természetesen a Sempron 3400+ is szerepel a grafikonokon, és mindkét processzor túlhajtott verziója is megtalálható a tesztekben.
Tesztprogramok
Szintetikus benchmarkok
Lavasys Everest
Tömörítés
WinACE
WinRAR
7-Zip
Konvertálás-kódolás
MainConcept MPEG Encoder
XMpeg és DivX
Auto Gordian Knot
Dr. DivX
Windows Media Encoder 9
OGGEnc
L.A.M.E.
Renderelés
Discreet 3ds max
NewTek Lightwave 3D
Maya
Cinebench 2003
Pov-Ray
Más
Adobe Photoshop CS
Játékok
Quake III Arena
Wolfenstein Enemy Territory
Doom 3
Unreal Tournament 2003
Unreal Tournament 2004
Splinter Cell
Tomb Raider: Angel of Darkness
Halo Combat Evolved
Far Cry
Half Life 2
Elsőként az Everest memória-sávszélességi értékeit mértük le. A Sempron esetében nem fedeztünk fel semmi különlegességet, a K8 architektúra sajátossága az integrált DDR400-as memóriavezérlő, melynek segítségével a memóriaolvasás nagyon közel jár az elméleti 3200 MB/s-os maximumhoz, ahogy ez a többi Socket 754-es processzor esetében is megfigyelhető. A Celeron D esetében a memóriaolvasás rendkívüli magas értékén lepődtünk meg, nem szabad elfelejteni, hogy a Celeron D 133 MHz-es rendszerbusszal rendelkezik, mely kétcsatornás memóriavezérlővel kombinálva 2 x 2,1 GB/s-os, vagyis 4,2 GB/s-os (egészen pontosan 4256 MB/s) memóriasávszélességet tesz lehetővé, és a Celeron D ezt majdhogynem teljes mértékben (98 %) ki is használja.
Amit a Celeron D a sávszélességnél nyer, azt a késleltetéseknél el is bukja. Az integrált memóriavezérlővel ellátott Sempron sokkal gyorsabban fér hozzá a memóriához. Sőt, kissé csodálkoztunk is az eredményen, hiszen itt a Celeron D még a híresen lassú memóriahozzáféréséről ismert Pentium M-nél is lassabb. Persze a chipset is beleszól az eredménybe.
Lássuk alkalmazástesztjeinket, elsőként a tömörítőket. A Celeron D ebben a három tesztben masszívan az utolsó két helyen trónol, ami tekintve tekintélyes órajelét (3,06 GHz), enyhén szólva is ironikus, a 2,4 GHz-es Pentium 4-gyel vetekszik, és az 1,8 GHz-es órajelű Sempron 3000+-nál bőven lassabb. Sajnos a tuning hatására sem történik csoda. Ami viszont érdekes, az a Sempron 2700 MHz-en járó változatának eredményei, ennél valamivel többre számítottunk. Úgy tűnik, hogy a kis cache ezekben a tesztekben (talán csak a 7-Zip kivételével) komoly hátrány.
Első két konvertálóprogramunkban (Mainconcept és Xmpeg) fordul a kocka, a Sempron 3000+ veszi át az utolsó helyet, és a Celeron 3 GHz-es verziója a Sempron 3400+-szal vetekszik. A tuning mindkét processzort körülbelül azonos szintre gyorsítja, ami a Celeron D-re nézve jobb eredmény, mert órajelét tekintve kisebb a differencia az alap és a tuningolt értékek között.
Auto Gordian Knot alatt XviD és DivX konvertálásokat is végeztünk. Az XviD csak minimális különbséget tesz a két processzor között, viszont a DivX 5.2.1-es verziója jobban szereti az Intel processzorát, na nem mintha ez meglepő lenne. AutoGK alatt a tuning továbbra is a Celeron D-nek kedvez, legalábbis arányaiban.
Korábbi teszteredményeink alapján a Dr.DivX már inkább „AMD-sebb”, de ezúttal ismét a Celeron a nyerő azonos órajelet/modellszámozást feltételezve. A WME9 ezzel szemben inkább „intelesebb” szokott lenni tesztjeinkben, de ez inkább a Hyper-Threading támogatásának köszönhető, márpedig a Celeron nem támogatja ezt a funkciót, így nincs is akkora előnye a Sempronnal szemben, mint egy Pentium 4-nek egy Athlon 64-gyel szemben.
L.A.M.E. alatt a minőség 0-ra állítása egy „AMD-ellenes” opció, ez meg is látszik az eredményeken. Sőt, azt kell hogy mondjuk, ha valaki csak L.A.M.E. konvertálgatásokat végez, a legjobban egy Celeronnal jár (főleg tuningolva). Ez a program szinte csak az órajelet veszi figyelembe.
OGGEnc alatt a két rivális azonos sebességet mutat, itt is főleg az órajel számít, nem pedig a cache.
Bár a professzionális 3D-s tervezők használói ritkán vesznek Celeront vagy Sempront, nem árt tisztában lennünk a processzorok teljesítményével ilyen téren is. Elsőként a 3ds max 7-es verzióját teszteltük. Ami minden tesztben közös, az a Celeron D csúfos szereplése, mindenhol az utolsó helyen végzett. Sőt, Mental Ray alatt a 3,82 GHz-re tuningolt Celeron is igen komoly vereséget szenved. A többi esetben is a Sempron győzelmét láthatjuk. Pontosan nem tudjuk, hogy mi okozhatta a Celeron gyenge szereplését 3ds max 7 alatt, de valószínűleg közrejátszott a hosszú futószalag és a kis cache is.
Lightwave alatt sem egy, hanem két tesztet szedtünk elő. A „Skull head newest” scene inkább a fényszóródásra koncentrálva számol (korábbi tesztjeinkben a P4 szerepelt jobban), míg a második, „Teapot” nevű scene ray-tracinget (sugárkövetést) számol (ebben viszont az Athlon 64-ek voltak jobbak), így lehetséges, hogy Lightwave alatt többféle eredményt kapunk. Ahogy korábbi teszjeinkben is, úgy most is eltérő sorrendet kaptunk eredményül, nem meglepően az első tesztben a Celeron vizsgázott jobban, a másodikban viszont a Sempron volt a gyorsabb.
Maya 6 alatt a két háromezres közel azonos eredményt produkált.
A Cinebench 2003 egy ingyenes benchmark, mely a CINEMA 4D R8 szoftverre épül. A program egy képet renderel le, végül pedig a lefutott teszt idejét vagy pontszámát jegyezhetjük fel. Mi a pontszámot jegyeztük fel, ez ugyanis következtetni enged arra is, hogy processzorunk hogyan teljesít egy 1 GHz-es Pentium III-hoz képest (100 pont = 1 GHz-es Pentium III).
A POV-Ray a mostanság használatos ray-tracing renderprogramok „elődje”, azonban már használja az SSE és SSE2 utasításkészletet, a Hyper-Threadinget viszont nem támogatja.
A Cinebench és PovRay eredményekkel ellentétben Photoshop alatt a két processzor ugyanolyan gyors.
A Quake 3 engine-es OpenGL-re íródott játékokban a Celeron még kap esélyt a Sempron ellen, azonban a Doom 3 már nem kegyelmez neki.
A DirectX 7/8-as játékok is a Sempront szeretik jobban, és...
...ez nincs másképpen a DirectX 9-es játékok esetében sem. A Celeron D bizony csúfos vereséget szenved minden játékban.
Tesztjeink rávilágítanak, hogy az új, K8-alapú Sempron processzorok azonos áron a legtöbb esetben gyorsabbak az ellenük kiállított Celeron D-knél. Ezt láthattuk a Sempron 3000+ és a Celeron D 345J esetében, így feltételezhetjük, hogy egy 3,4 GHz-es Celeron D és a Sempron 3400+ között is hasonló vagy még nagyobb különbség lehet a Sempron javára, hiszen ez utóbbi típus már a 3000+-ban található másodszintű gyorsítótár duplájával rendelkezik.
A Sempron 3400+ felfogható akár egy 256 kB L2 cache-sel rendelkező Socket 754-es Athlon 64 3000+-nak is, köszönhetően a 64 bites kiterjesztésnek. Ez a tesztekben is megmutatkozott, a két processzor közti sebességbeli különbség – már ahol van – a másodszintű gyorsítótár méretére fogható. A Sempron 3400+ egy kellően olcsó és tuningra is hajlandó Socket 754-es alaplappal kiváló rendszeralapot képezhet. Az alaplap tuningra való hajlandósága szerintünk mindenképpen lényeges, hiszen vétek nem kihasználni a processzorban rejlő kiaknázatlan lehetőséget, mely, ahogy láthattuk, akár plusz 35 % is lehet! A processzor egyetlen negatívuma talán az lehet, hogy Socket 754-es, márpedig ki tudja pontosan, hogy a Socket 754 meddig fog élni... De jelentkezzen az, aki tudja a Socket 939 életének végét! Ez egy ilyen játszma, semmi sem tart örökké. Mi úgy gondoljuk, hogy aki Sempront vesz, az nem félévente cseréli le hardverelemeit a számítógépben, így egy 2500+ MHz-re tuningolt olcsó Sempronnal is bőven ellesz az elkövetkezendő egy-két évben, elvégre mire nem elég egy ilyen processzor?
A Celeron D számunkra igen komoly csalódást okozott. Egyrészt teljesítményével, hiszen láthattuk, hogy a 3000+-os Sempront csak egy-két esetben tudta két vállra fektetni, másrészt melegedés tekintetében sem nyűgözött le minket. Ezzel kapcsolatban el kell mesélnünk egy történetet: a processzorok tesztelése egy asztalon folyt, és éppen egy hosszabb teszt futott, amikor egy vendég érkezett a szerkesztőségbe. Vendégünk a tesztrendszer közelében ült le, és alig pár perc elteltével érdeklődő tekintettel jegyezte meg, hogy valamilyen okból kifolyólag melegnek érzi a levegőt (a szobahőmérséklet 20-22 fok körül volt). Igen, ebből már ki lehet találni, hogy vendégünk a Celeron D-s tesztrendszer közelében foglalt helyet, és a processzor, illetve az azt körülvevő, az alaplapon található alkatrészek annyira felmelegítették a környezeti hőmérsékletet, hogy ezt érezni is lehetett. Visszatérve a teljesítményre, nem is lenne problémánk a Celeron D-vel, ha olcsóbb lenne a Sempronnál, de nem az, sőt, egyes üzletekben még drágább is.
Sajnos az a „nagy magyar helyzet”, hogy a nagyobb számítógépgyártók nem egy PH!-s teszt alapján fogják összeállítani a következő tízezer darab számítógép-konfigurációt. Ezek a processzorok főleg a szuper- és hipermarketek polcain található kedvezményes számítógépek belsejében kötnek ki, és akik ezeket a gépeket megveszik, mit sem tudnak az ár/teljesítmény arányról, a melegedésről és az AMD, illetve Intel között dúló harcról. Egy működő gépet akarnak minél olcsóbban irodai alkalmazásokhoz és internetezésre, semmi mást. És a legtöbb gépben Celeron D van, nem pedig Sempron.
 |
| AMD Sempron (Socket 754) |
fLeSs
Az AMD Sempron és Celeron D processzorokat a Juventus Team Kft.-től kaptuk tesztelésre.