Ismerkedés

Az olcsó processzorok piacának sokan nem szentelnek kellő figyelmet, hiszen a bejelentések általában a legdrágább és leggyorsabb modellekről szólnak, most viszont mégis érdemes egy kis kitérőt tennünk a kétmagos csúcsprocesszorok után az x86-os piac alsó szegmensébe is. A tavalyi év folyamán mindkét nagy chipgyártó új modelleket vezetett be a piacra, az Intel a Celeron D-vel, az AMD pedig a Sempronnal jelentkezett. A korábbi évek „sima” Celeronjai és Athlon XP-i után a két gyártó nem pusztán a teljesítményt növelte, hanem gyökeres változtatásokat hajtott végre – most ezeket az újításokat mutatjuk be.

Intel Celeron D vs. AMD Sempron [+]

Intel Celeron D 345J [+]

Lássuk először az Intel megoldását, mellyel az olcsó processzorok piacán versenyez a vásárlók kegyeiért. Az Athlon 64-ek megjelenése után az Athlon XP ledegradálódott olcsó CPU-vá, mely bár több éves architektúra, a Northwood magos Celeronok ellenében bőven elégségesnek bizonyult. Ennek hatására (is) adta ki az Intel az első Celeron D-ket, melyek a korábbi Celeronokkal ellentétben már a Prescott magra épültek, ahogy az utóbbi másfél évben minden Pentium 4 processzor is. Intel Prescott: az új generáció címmel már elemeztük a Prescott és a korábbi éllovas Northwood magok közötti különbségeket, ezúttal csak röviden foglaljuk össze ezeket. A Prescott mag 0,09 mikronos feszített szilícium gyártástechnológiával készül, a Northwoodnál hosszabb, 31 lépcsős végrehajtó futószalaggal, továbbfejlesztett elágazásbecsléssel, intelligensebb hardveres és szoftveres adatbehívással, felgyorsított parancsvégrehajtással (bizonyos parancsok esetében), nagyobb L1 adatcache-sel, nagyobb L2 cache-sel, és SSE3 SIMD-támogatással rendelkezik. Ezek egy laikus számára mind jól hangzanak, azonban jó tudni, hogy nem mind növeli a processzor sebességét, például a hosszabb futószalag a magasabb órajelek elérésének érdekében egy „kötelező” újítás a Prescott esetében, azonban ez a tulajdonság az órajelenként végrehajtható utasítások kisebb számát hozza magával. Lényegében a Prescott mag újításai mind a hosszabb pipeline által okozott teljesítménycsökkenést hivatottak kiküszöbölni.

Visszatérve a Celeron D-re, az alsó szegmensbe szánt processzor egyelőre 2,26 GHz-től 3,20 GHz-ig skálázódik. Hogy véletlenül se maradjunk le semmiről (mi, kispénzűek), az Intel az LGA775-tulajdonosokon kívül a Socket 478-as alaplapok tulajdonosai számára is kínál Celeron D processzorokat. Ahogy a Northwood és Prescott mag különbözik, úgy a sima, régi Celeron is különbözik a Celeron D-től. A két mag alapvető differenciát mutat, azonban ezen felül is vannak eltérések, úgy mint az L2 cache mérete és a rendszerbusz órajele. Ennek eredményeképpen a Celeron D dupla akkora cache-sel (16 kB és 256 kB) rendelkezik, mint a Northwood Celeron, ezenfelül támogatja az SSE3 utasításkészletet, és 133 MHz-es FSB-vel (533 MHz quad-pumped bus) rendelkezik. Utóbbi újítás végre kézzelfogható sebességtöbbletet eredményezhet, hiszen a NetBurst architektúrára épülő processzorok mindig is sokat profitáltak az egyre nagyobb memóriasávszélességből. Az utóbbi időben megjelentek a Celeron D-k "J" jelöléssel ellátott változatai is, melyek már támogatják az Execute Disable Bit funkciót, majd később megjelentek a 64 bites kiterjesztést is támogató chipek (érdekes módon a Sempron kis csúszással kapta meg a 64 bitet, de erről később). Sajnos a Hyper-Threading technológia támogatása továbbra is a Pentiumok kiváltsága marad.

Intel Celeron D 345J CPU-Z [+]

A CPU-Z informál minket a Celeron D specifikációiról, melyek közül számunkra elsőként a stepping lehet érdekes: a nálunk járt processzor E0 steppinges, márpedig ha valaki kicsit is tájékozott a steppingek világában, sejtheti, hogy ez a példány kis szerencsével 3,8-4 GHz környékére tuningolható, hiszen E0 steppingre épülnek a legmagasabb órajelű, 3,8 GHz-es Pentium 4-ek is (670). Bár a képeken nem látszik, a Celeron D négyutas csoportasszociatív másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a cache négy részre van felosztva. Ezzel szemben a Northwood magos Celeron csak kétutas, vagyis a Celeron D-ben található L2 cache nemcsak nagyobb, de jobban is szervezett elődjénél. A processzor maga egyébként teljesen úgy néz ki, mint bármelyik LGA775-ös Pentium.

AMD Sempron 3400+ [+]

A Celeron D-k netszerte elismerést váltottak ki a tesztelőkből, hiszen a K7-es architektúra Athlon XP-i csak nehezen tudták felvenni a versenyt a jövevénnyel. Az AMD válaszul kiadta az első Sempron névre hallgató processzorokat, melyek gyakorlatilag átnevezett Athlon XP-k voltak. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az AMD az Intellel ellentétben semmilyen újítást nem eszközölt az új processzorok esetében, ami végülis egy logikus lépés volt, hiszen a drágább processzorok piacán az Athlon 64 már jól szerepelt a Pentium 4 ellen, így a már jól bejáratott gyártósorokon a Sempron névre keresztelt Athlon XP-k gyártása zavartalanul folytatódhatott, ennek köszönhetően pedig a Sempron azonnal egy nagyon olcsó processzorrá válhatott. A Thoroughbred-B, Thorton és Barton magra épülő modellek 0,13 mikronos gyártástechnológiával készültek, 166 MHz-es FSB-vel és 256 kB L2 cache-sel rendelkeztek. Mindemellett az AMD kiadott egy Socket 754-es modellt is 3100+ modellszámozással, mely egy tökéletesen másfajta Sempron volt a Sempronok között, hiszen a Paris kódnevű magra épülő processzor ugyanarra a K8 architektúrára épült, melyre a Clawhammer és Newcastle magos Athlon 64-ek – persze kisebb csonkításokra számítani lehetett. A 3100+ csak 256 kB L2 cache-sel rendelkezett, és nem ismerte a 64 bites kiegészítést sem ellentétben az Athlon 64-ekkel, viszont támogatta a Cool'n'Quiet technológiát, az SSE2 utasításkészletet és az NX bit kiterjesztést is, emellett a „szokásos” Athlon 64-ekre jellemző tulajdonságokkal bírt, úgymint integrált DDR400-as memóriavezérlővel, illetve 800 MHz-es HyperTransport összeköttetéssel a chipset irányába.

AMD Sempron 3000+ és 3400+ CPU-Z [+]

Telt-múlt az idő, és a piacról szép lassan kikopott a Socket A-s Sempron, az AMD leállt a gyártásával, emellett viszont folyamatosan vezetett be újabb Socket 754-es modelleket (2500+-tól már 3400+-ig). A gyártástechnológia csiszolódásával párhuzamosan újabb revíziók, steppingek is megjelentek, ugyanúgy, ahogy az Athlon 64-ek esetében is. A CG steppinget a D, majd az E követte. Ezek egyúttal újabb fejlesztések magba integrálását is jelentették, hiszen mára már a Sempronok is támogatják az SSE3 utasításkészletet. Sőt, a Sempron talán az Intel nyomásának engedve kaphatta meg a 64 bites kiterjesztést is az E6-os steppinggel, noha ezek közül csak négy modell készül 256kb-nyi L2-es cache-sel, a 2500+, 2800+, 3100+ és 3400+. Jelenleg az E6-os a legtovább skálázódó stepping, vagyis egy gyárilag lassabb órajelű példány elvileg igen szép tuningpotenciállal kecsegtet. A korábbi Socket 754-es Sempronoktól eltérően a 3400+ már 256 kB L2 cache-sel rendelkezik, és ahogyan a CPU-Z képeken is látható, támogatja az AMD64-et és az SSE3-at szemben a korábbi D0 steppingre épülő 3000+-szal. Ez a Palermo E6-os verziója.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!