Használat közben

Biztosan feltűnt már, hogy a vékony MacBooknak nincs optikai meghajtója és PC Card / ExpressCard bővítőhelye vagy kártyaolvasója sem. Ugyanúgy hiányzik róla az Ethernet hálózati csatlakozó és a hangbemenet, bár az utóbbit némileg ellensúlyozza a webkamera melletti mikrofon. Processzorból alapból az 1,6 GHz-es, 4 MB másodszintű gyorsítótáras Core 2 Duo P7500-at kapjuk, de kérhető 200 MHz-cel gyorsabb CPU is. A fixen szerelt memória 2 GB, amiből az Intel GM965 chipkészletbe integrált GMA X3100 grafikus mag is levesz valamennyit. A másik cserélhető extra a merevlemez, amely alapból 80 GB-os normál modell, de lehet 64 GB-os SSD is, persze csillagászati áron. Kommunikációra a 802.11n szabványt támogató Wi-Fi és a Bluetooth szolgál, esetleg kérhetünk USB-s Ethernet adaptert. A komplett Mac OS X v10.5 Leopard operációs rendszerrel és iLife'08 szoftvercsomaggal picivel kevesebb mint 450 000 forintot kóstál, igaz, ebben az árban csak egy év garancia van. Az 1,8 GHz-es processzorral és 64 GB-os SSD-vel ellátott verzió ára viszont már 759 000 Ft.

Bekapcsolás után sokkal inkább egy médialejátszóra és nem számítógépre jellemző indulási folyamatot láthatunk az Apple gépeken, például az Airen. Nincs karakteres módú kijelző, BIOS és ilyesmi, hanem nagyjából egy Vista betöltési ideje alatt – tehát elég lassan – elindult a Mac OS. A viszonylagos lassúság minden bizonnyal a nem éppen fürge, kis merevlemeznek tulajdonítható. Készenléti állapotból már sokkal gyorsabban életre kelt. Működés közben nagyon halk, magas frekvenciájú sípolást hallottunk, és kellően csendes környezetben a merevlemez percegését is érzékeltük.

Eredetileg az volt a tervünk, hogy a teszteléshez szokásos Vistánkat használjuk, ugyanis a Mac OS X Leopardban lévő Boot Camp kiegészítővel nagyon egyszerű a Microsoft operációs rendszer telepítése. Annak ellenére, hogy az interneten senki nem jelezte, hogy gondja lenne ilyen telepítéssel, nekünk kétféle Vista és XP sem akart felmenni tesztpéldányunkra, így a szokásos szintetikus tesztek most elmaradnak. Lényegében semmi különöset nem hoztak volna, hiszen hardverileg a MacBook Air egy teljesen szokványos Intel-alapú gép integrált VGA-val és esetünkben egy viszonylag lassú merevlemezzel.

Sajnos a felhasznált TN+film panel méréseit sem tudtuk végrehajtani, de annyit elmondhatunk róla, hogy különösen nagy a fényereje, akár szabadban, erős fénynél is használható. LED háttérvilágításának köszönhetően egyenletesek a színei, csak középtájt tűnt egy kicsivel világosabbnak a kijelző. Vízszintesen jól tartotta a színeit, csak különösen meredek szögből kezdték elveszíteni telítettségüket. A függőleges tengely mentén már nem volt ilyen jó a helyzet. Fényes felületet kapott a monitor, de szerencsére csak módjával tükröződött. Érdekessége, hogy összeköttetésben áll a webkamera melletti fénymérővel, így fényerejét a környezeti viszonyoknak megfelelően változtatja. Felépítése miatt a Air kijelzője nem dönthető teljesen vízszintesre, de az elérhető körülbelül 120 fokos nyitás általában elegendő.

Szokatlan kialakítású billentyűzete van az Airnek, bár ugyanezt a megoldást láthattuk már az alap MacBookon is. Az egyes gombok között majd két milliméteres távolság van, ráadásul tetejük – talán éppen a távolságok miatt – nem szűkül össze. Az egész szerkezet sokkal stabilabbnak, integráltabban tűnik, sőt az is, mert a felső borításba építették, nem távolítható el úgy, mint a szokásos notebookos klaviatúrák. Elsőre úgy tűnt, hogy túl rövid úton járnak majd az elkülönített gombok, de szerencsére tévedtünk velük kapcsolatban. Kellő hosszúságú úton járnak, bár a végét kicsit keménynek éreztük. Ez két okból lehet. Az egyik, hogy a gombok felülete az átlagosnál keményebb tapintású, a másik hogy alattuk merev fémlemez van. Tízes skálán, melynek csúcsán a Lenovo ThinkPadek billentyűzete van, az Air megoldása nyolc pontot kapna. További különlegessége a gombok világítása. Kéken dereng a billentyűk felirata és oldaluk is. Az utóbbi lapos szögben nézve kissé olcsó, vásári hatást kelt. Elegáns viszont, hogy a nyomókák fényereje szabályozható, akár a monitorhoz hasonlóan, automatán a fényérzékelővel is.

Tesztalanyunk angol, nemzetközi kiosztású klaviatúrával érkezett, de idehaza magyar billentyűzettel kapható. A legtöbb gomb mérete egyforma, csak a felső sor és a kurzormozgatók keskenyebbek. Ugyan kétsoros, de meglehetősen cingár az Enter. Normál PC-hez szokottaknak furcsa lehet, hogy nincs Home, End, PageUp, PageDown, Insert, és a Delete is csak kétgombos kombinációval csalható elő.

Hatalmas tapipadja van az Airnek, mely ráadásul multitouch rendszerű, tehát az iPhone-hoz hasonló két érintéses trükköket lehet vele csinálni, például kicsinyíteni, nagyítani, forgatni vagy lapozni. Alatta az egybeszabott gombnak csak egy funkciója van, így Windowsban elveszítjük a jobb egérgombot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!