Nikon D800 – forradalmian új vagy csak frissítés?

Külvilág és ergonómia I.

A Nikon Magyarország Kft. lehetőséget adott szerkesztőnknek, hogy a D800-at egy amerikai (konkrétan New York-i) kalandtúra során próbálhassa ki, így cikkünk most kevésbé hagyatkozik a mért adatokra, inkább a szűk egy hét alatt bejárt helyszínek fotózása során gyűjtött felhasználói tapasztalatokra épít.

A Nikon D700 körülbelül három és fél éve látott napvilágot, és a D3 után ő volt a japán gyártó második full frame szenzorral szerelt digitális tükörreflexes fényképezőgépe. Közvetlen ellenfele volt a Canon EOS 5D-nek, amit funkcióival, szolgáltatásaival és nem utolsósorban sebességével szinte a földbe döngölt. Még a 2009 elején bemutatott EOS 5D Mark II ellen is derekasan állta a sarat – utóbbi mellett szinte csak a megnövelt felbontás és a videofelvételi képesség szólt, így a Nikon igazi kihívó nélkül egészen napjainkig pihenhetett babérjain. Sőt, a D700 anno olyan jól sikerült, hogy a mára kissé alacsonynak mondható felbontáson kívül szinte semmibe sem lehet belekötni – AF-rendszerével, időjárásálló felépítésével, remek működési sebességével és sokrétű funkcióival a mai napig kiválóan helytáll, legyen szó szinte bármilyen fotózási feladatról.

Egyetlen egy területen viszont abszolút és vitathatatlanul vesztes volt a Canon 5D Mark II-vel szemben: a D700-ban nem volt semmiféle mozgóképfelvételi funkció. Valószínűleg a Canon e téren elért óriási sikerei láttán indult meg a fejlesztés a Nikonnál; ám a mérnökök nem elégedtek meg azzal, hogy egyszerűen hozzácsapjanak videót a D700-hoz és kiadják a sokak által már évekkel ezelőtt fel-felemlegetett D700s-t (a D300s és D3s analógiájára), hanem más téren is le akarták győzni a konkurenciát. Így hát a D800 full frame CMOS szenzora pontosan háromszor akkora felbontású lett, mint a D700-é: 36,3 MP-t „zsúfoltak” a 36 x 24 mm-es lapkára (így lett például DX módban 5 MP-ből 15,3 MP). További újítások, amik igazán említésre méltóak még az újoncban:

  • Expeed 3 jelfeldolgozó processzor,
  • átdolgozott 51 mezős AF-rendszer 15 kereszt típusú érzékelővel és -2 FÉ-ről induló érzékenységgel,
  • kéttengelyű virtuális horizont (szintező),
  • 91 000 pixeles fénymérő alegység,
  • 3,2” LCD 921 000 képpontos felbontással és párásodás elleni bevonattal,
  • 25 MP-es 1,2x képkivágás,
  • 100%-os képfedésű optikai kereső,
  • filmfelvétel.

A változások azonban a Giugiaro (Italdesign) által tervezett gép külsejét is érintették, ráadásul nem is csekély mértékben. A D800 összképe kerekebb lett, s rosszmájúak azt állítják, hunyorogva nézve kicsit hasonlít Quasimodóra, a Notre Dame-i toronyőrre, de nyilván fölösleges ízlésről vitatkozni – a D800 se nem szebb, se nem csúnyább a régebbi modellnél (egyelőre nem írjuk azt, hogy elődjénél). A külső változása az ergonómiát és a kezelőfelületet is befolyásolta: aki D700-ról akar váltani, annak helyenként lesz része apróbb meglepetésekben.

Ami azonnal szembetűnik, hogy a markolathoz közel eső két funkciógomb (szemből nézve a bajonett mellett balra) nagyobb lett, és egymáshoz közelebb került. Így könnyebben elérhetők, ráadásul nagyobb felületük miatt gyorsabban és könnyebben kitapinthatóak, ha a gép épp arcunk előtt van. A D700-on ezeket nem lehetett fogásváltás nélkül kényelmesen nyomkodni; ezzel szemben a D800-nál még a kioldóról sem kell levenni ujjunkat, hogy középső- és gyűrűsujjunkkal működésbe hozzuk őket. Apropó kioldó: az exponáló kis szigetét a mérnökök teljesen áttervezték. Egyrészt megváltozott a dőlésszöge, így remekül mutatóujjunk alá tud simulni, másrészt az expozíciókorrekció és a módváltó mellé a videofelvétel dedikált vezérlője is ide került. Ennek az átrendezésnek azonban egy hátránya is született: a módváltót csak E.T. érheti el kényelmesen fogásváltás nélkül, a gomb ugyanis túl messze került a markolattól.

Egy másik szembetűnő változás, hogy a multifunkciós kezelőszerv, ami a kereső mellett balra található, immár négy nyomógombbal van felszerelve. A fehéregyensúly, az ISO és a minőség mellé társult még a képsor (bracket). De a változások itt még mindig nem értek véget. A vezérlőegység tárcsája is javára módosult: most már nem csak egy kis lapos tárcsával állíthatjuk át a fényképező képfelvételi módját, hanem egy sokkal könnyebben kezelhető magas tárcsával, ami ráadásul „kattanós” lett, így visszajelzést ad elforgatásáról a fotósnak.

Már a Nikon D7000-nél is tetszett az AF/MF új kapcsolója, ami a D700-éval ellenben már csak kétállású, de cserébe elektronikus nyomógombbal is rendelkezik, amivel az egyes AF-módok közt válogathatunk (AF-S vagy AF-C és AF-mezők, paramétertárcsától függően).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • Nikon

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés