Bevezető

Nehéz dolgunk van abban az esetben, ha megpróbálnánk kategorizálni a D5000-t. Nem teljesen a D60 utódja, de nem is teljesen a D90 kistestvére. Valami teljesen új kategória született a Nikonnál is, ami már nem teljesen belépő szint, de még nem is komoly amatőr gép.

Amikor a Canon bejelentette az 500D-t, akkor már sejteni lehetett, mi lesz az új irány, hiszen abban benne volt a Full-HD felbontású videó lehetősége (persze csak 20 kép/mp-es sebességgel, tehát még nem az igazi), viszont belépőkategóriás vázat kapott. A Nikon hasonló nyomon indult el: fogta a már létező jó öreg, bevált Sony CMOS érzékelőt (igaz, az AA szűrőt és a színszűrőt a Nikon tervezte), ami a D300/D90-ben is bizonyított, és belerakta a belépő szintű vázába. Mellédobta a D90 AF rendszerét valamint a D3 processzorát, zajszűrését és D-Lighting funkcióját, kapott sok témaprogramot, és előállt az új gép: a D5000. Ha már lúd, legyen kövér alapon kapott kihajtható LCD-t is, ami bizony sok esetben nagy segítség.

Főbb vonalakban a változások a D60-hoz képest:

• Új 12.9 megapixeles CMOS szenzor,
• 100 000 exponálásra tervezett zár,
• Kihajtható, forgatható kijelző,
• Élőkép üzemmód arcfelismerő AF-el, valamint korlátlan AF elhelyezéssel a képmezőn, témakövetéses AF,
• Videó üzemmód,
• 11 pontos AF rendszer (megegyezik a D90 AF rendszerével), 3D követő móddal,
• Active D-Lighting beállítási lehetősége,
• Automatikus kromatikus aberráció korrekció,
• Bővítették a retus menüt, gyorsabb lett a sorozat sebessége.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!