Képminőség

Nagy előrelépés az L100-hoz képest, hogy az ISO értékét immár saját magunk is átállíthatjuk, így nem vagyunk teljesen kiszolgáltatottak ezt a paramétert illetően. Az optika ekvivalens 28 mm-ről indul, a hordótorzítást igen nagy valószínűséggel elektronikusan korrigálják:

Amint az a képmintákon látszani fog, az optika esetenként igen erőteljes kromatikus színi hibákat produkál lilás és zöldes szellemélek képében. A becsillanásokat sem mindig sikerül elkerülni, főleg nagylátón jelentkezhet a jelenség. Mint számos más fényképezőnél, így az L110-nél is romlik a fotók sarkaiban a képminőség. Ez egyrészt a csökkenő részletességben, másrészt az enyhe torzulásban mutatkozik. Íme a képminták:

A fényképező alap ISO értéken a kategória átlagához viszonyítva valamivel szebb képeket készít, de amint növeljük az érzékenységet, úgy kezd mosottá, akvarellszerűvé válni a fotó. Zajos képeinken is az látható, hogy a szűrőalgoritmusnak köszönhetően színes zsizsikkel nemigen lesz bajunk, azonban ez a részletek elvesztésével jár.

ISO 200-ig bezárólag megmarad az optika és az érzékelő teljesítőképességének maximuma, a finom részleteket sem mossa össze a zajszűrés. Majd ISO 400-on látható egy lépés, ahol még némi kompromisszummal elfogadható marad képünk, de ISO 800-on elgurul a gyógyszer és oda minden részlet. Hardverből ISO 1600-ra képes az L110, de különféle pixelösszevonásos trükkökkel akár ISO 6400-ig is fel lehet menni, azonban a látottak alapján ennek semmi értelme.

Elegendő természetes fény mellett, ha nem megyünk ISO 200 fölé, nagyon jó minőségű képeket is készíthetünk a Coolpix L110-zel, azonban ISO 400-nél magasabb érzékenységi értékeket csak óvatosan és körültekintve válasszunk. Az érzékelő és a képalkotó algoritmus teszi a dolgát, de az optika itt-ott elrontja az összképet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!