Külső vonások, ergonómia

Persze minden relatív, mert szó sincs arról, hogy ne lenne "ép a lelke" a Nikon Coolpix L100-nak, csupán az a helyzet, hogy a dögös külsőben dögös belsőt sejtenénk. A gyártó egyik kezével adott, a másikkal elvett - több olyan funkció is megtalálható a készülékben, amely nélkül már nehéz eladni egy átlagos kompaktot, ultrakompaktot, azonban hiányoltuk a bátrabb (haladó szintű) felhasználókat kielégítő fícsöröket. De erről később, lássuk a dögös külsőt!

Magasra felnyíló vaku, melynek köszönhetően kapásból csökkent a vörösszem hatás előfordulási rátája, jól alátámasztható, nagy optika-ház, gumírozott, nagyon jól kézbe simuló markolat, zoomgyűrű, s minden kezelőszerv a helyén.

A háromhüvelykes kijelző a hátoldalon átlagos képpel fogadja a fotóst. Ettől láttunk már szebb, jobb, azonban rosszabb LCD-ket is. Ebbe a gépbe jól jött volna egy nagyobb felbontású.
A hangsúlyozott hüvelyktámasz nagyon jó támaszt ad, a gombok pedig gyönyörűen elérhetők a hüvelykujjal. Félig-meddig tartozik csak ide, hiszen inkább a működés címszó alatt lenne a helye, de ergonómiailag nem túl szerencsés az a megoldás, hogy menüben való bóklászás, vagy a módválasztás után nem tudunk ezekből a funkciókból kilépni egyszerűen úgy, hogy az exponálót félig lenyomnánk, hanem minden esetben az adott funkció kezelőszervét kell még egyszer megnyomni, hogy újra fotózhassunk. Ez egy plusz lassító hatású folyamat, ami fölösleges.

A váz alján az óriási akku/elem fedele uralja a látképet. A fém állványmenet szerintünk nyugodtan átkerülhetett volna az optikai középvonal alá. Egyébként innen hiányoljuk a védő gumírozást, hiszen ha jól "rátépjük" az állványfej insertjét, akár meg is karcolhatjuk a váz műanyag alját, ami így csökkenti készülékünk esztétikai értékét.

Baloldalra, egy oldalirányba elforgatható gumiajtó alá kerültek a csatlakozók. A mikro USB- és a külső tápellátás aljzata így kellő védelemben részesül.

Jobboldalt csak a nyakpánt befűzője zavarja meg a csendéletet. A masszív fém hurokra szükség is lesz, hiszen a készülék tömege nem csekély 355 gramm..

..ami nem utolsó sorban a hatalmas optikának is köszönhető. Igaz, nem F2.8-ról indul a tizenötszörös átfogású lencserendszer, de így is tekintélyesre sikeredett. Ennek előnye, hogy balkézzel jól meg lehet alulról támasztani a vázat, ha ez alá tesszük kezünket, mint egy dSLR váznál.

Baloldalt a manuálisan felnyitandó vaku, közép tájt az AF segédfénye, jobboldalt az exponáló és a bekapcsoló gomb. A bekapcsoló nagyon jó helyre került, itt véletlenből kifolyólag nem fogjuk megnyomni. Tuti megoldás.

A szokásos "reklám matricák" diszkrét helyre kerültek, itt is szem előtt vannak, de nem úgy, mint a váz frontoldalán.

Összegezve: A Nikon Coolpix L100 ergonómiája az említett gombolódáson kívül nagyon jó, biztos fogást és dSLR szerű tartást lehet rajta eszközölni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!