Első alkalommal próbáltunk ki Netgear hálózati eszközöket. Az egyre több és több gyártó között nem egyszerű sikereket elérni. A Netgear a kiemelkedés egyik eszközéül az érdekes formát választotta; vezeték nélküli útválasztója és hálózati vezérlői sem hasonlítanak konkurenseikre. Mindehhez méretes, visszafogottan elegáns formatervezésű és színű dobozokat készített.
A WNR854T gyári kódra hallgató Netgear RangeMax Next router a legszokatlanabb ilyen célú eszköz, ami eddig nálunk járt. Csomagolása azért volt érdekes, mert ennyi papíranyagot régen nem láttunk egy dobozban; fekete Ethernet kábellel sem találkozunk mindennap.
Első dolog, ami feltűnik a Netgear útválasztóján, hogy nincs külső antennája, pedig egy Draft N-es routernek illene, hogy három legyen belőle. Szokatlan, hogy csak álló helyzetben használható; erre egy kis matrica figyelmeztet. Széles talpának köszönhetően így is stabilan áll. Az előlap kevéske LED-jét szintén ehhez a pozícióhoz igazították. Hátul azért megmaradt a szokásos elrendezés; a négy gigabites Ethernet csatlakozó narancssárga, a internetes vonalat kezelő WAN aljzat sárga, a legalsó tápcsatlakozó pedig zöld keretet kapott. Van itt még egy kis piros reset gomb is.
A méret miatt sejteni lehet, hogy a jeladók a házon belül vannak. Hogy érzékeltessük, mekkora is a router valójában, lefotóztunk mellette egy 12 centiméteres ventilátort. Mindenesetre a forma olyan, hogy szem elé helyezve is nehéz kiszúrni, hogy az élére állított doboznak valamik köze van a rádiós hálózathoz.
Szétnyitva a házat – amihez egyébként nem kell segédeszköz – máris megbizonyosodhatunk róla, hogy a három antenna belül van. Három hengerszerű burkolat takarja őket. Emiatt a kialakítás miatt lehet csak álló helyzetben használni az útválasztót. A nyomtatott áramkörön a szokásos alkatrészeket látni. A gigabites vezetékes rész miatt van itt két nagyobb, bordás chip.
A vezérlőelektronika és a rádiós egység is a Marvelltől származik. Sajnos honlapján csak a 88E6131-es gigabites kapcsolóról találtunk részletesebb információt, a központi irányítóról, a rádiós egységről és a két gigabites hálózati vezérlőről nem.
Formabontó a Netgear WN311B/T Draft N-es hálózati vezérlője is. A PCI kártya mellett szokatlan antennaszerűséget találtunk, melynek két kis lába van. Mellette az általános kiegészítők, egy CD és sok papíranyag volt.
A nyomtatott áramkörön ugyan három antennának van helye, de a hátlapra csak kettőt vezettek ki. Valójában ennyi antennája van az N-es rendszereknek, de az egyiket megkettőzik, hogy még jobb adási, vételi képességeket érjenek el. Érdekes, hogy a Netgear is több beszállítóval oldotta meg Draft N-es eszközeinek vezérlését; a PCI kártyán nem Marvell, hanem Broadcom chip trónol.
Valószínűleg az antenna osztását a szintén élére állított dobozkában oldották meg, mert ennek is csak két csatlakozója van. Ez a forma praktikus, mert klasszikus számítógépek hátulján gyakran nem fér el kényelmesen a három kis rúdantenna, és ami még fontosabb, nehéz őket optimális helyzetbe állítani. A közel egy méteres vezetékre csatlakoztatott Netgear dobozkával egyszerűbb dolgunk lesz.
Természetesen a WN121T USB adapter is szokatlan kialakítású. A Netgear PCI kártyája után szabadon ennek is dobozkája van, igaz valamivel kisebb. Aljából kandikál ki az USB vezeték, melyet használaton kívül az elfordítható lábacskával együtt az antennaegység aljába fordíthatunk.
Okos ötlet, hogy a telepítő először szétnéz az interneten, hogy nincs-e újabb verzió a CD-n lévő szoftverből. Persze kicsit fonák ez a dolog, hiszen többnyire azért telepítünk hálózati adaptert egy számítógépre, hogy más hálózatokat, illetve az internetet érjük el vele, szóval könnyen lehet, hogy a meghajtó installálásakor még nincs kapcsolatunk a világhálóval.
A beállítást varázsló segíti, mely átvezet a vezeték nélküli hálózathoz történő csatlakozáson. Beállításainkat elmenthetjük.
Egyszerű és jól használható az adapterek kezelőszoftvere. Négy füle van, melyek közül az elsőn a profiljainkhoz tartozó beállításokat nézhetjük meg és módosíthatjuk. Az alsó részen látszik, milyen hálózatra csatlakoztunk, és milyen a kapcsolat minősége. A második fülön listázza az elérhető Wi-Fi hálózatokat titkosításukkal egyetemben. Azt is megmutatja, ha valamelyik Draft N-es szabványú.
A negyedik fülön statisztikát olvashatunk az aktuális hálózati átvitelről. Nekünk az esetek többségében furcsán mért a beépített számláló. 3 MB/s fölötti átvitel közben készült az alábbi kép, amely 4%-os terhelést mutat. Végezetül az eszköz adatait és a vezérlő verziószámát nézhetjük meg.
Kellemes meglepetés volt, hogy a Netgear útválasztójához mellékelt beállító magyarul is beszélt.
Szépen magyarul közölte, mire lesz szükségünk a konfiguráláshoz és nagyjából mennyi időt fog igénybe venni a művelet. Ezután képes, szöveges segítséget nyújtott a vezetékek csatlakoztatásában. Apró baki, hogy kék Ethernet kábelről írt, a csomagban pedig fekete volt. Ha rendben van az internetkapcsolatunk, akkor a vezeték nélküli hálózatot is szépen magyarul lőhetjük be, ha viszont nincs internet, akkor a szoftver megakad és a Wi-Fi beállításához sem enged hozzá.
Ilyenkor marad a klasszikus beállítás, a böngészőbe IP címet írva érhetjük el a routert, amely már csak angolul beszél. Az internetnél félbehagyott varázslót felismeri a rendszer, mert az első belépés után innen folytathattuk a beállítást a Wi-Fi-vel. Az N-es 300 Mbps-os tempó mellett választhatjuk a szomszédbarát 145 Mbps-ot is, amely a kisebb sebesség mellett nem zavarja annyira a környékünkön működő további Wi-Fi hálózatokat. Egy zsúfolt városi környezetben nagyon szimpatikus lépés lehet a barátságos üzem választása, bár aki N-es eszközöket vesz, az valószínűleg nagy tempóra tart igényt. Ezután megadhatjuk a titkosítást, mely után szépen megjelenik a monitoron nem csak a hálózati, hanem a routert biztosító jelszó is. Hogy még tovább „növelhessük” a biztonságot, ezt a lapot egy gombbal ki is nyomtathatjuk.
A beállítás után újraindul a router, majd a szokásos felületén találjuk magunkat. Ez balra fő és alsóbb menüpontokra bontott listát jelent, felül szép Netgear fejléccel, jobbra pedig rövid segítő tanácsokkal. Első lépésben, most már internetkapcsolattal a router felajánlotta, hogy talált új firmware-t és frissítené. Ezt érdemes elfogadni.
A Setup menünek csak két pontja van. Az elsőben a vezetékes hálózatra és internetkapcsolatra vonatkozó beállításokat találjuk, a másodikban a Wi-Fi-s alapbeállításokat. A jelszó itt is megjelenik a monitoron.
A főmenü második pontja a tartalomszűrés, ahol kicsit furán először logokat nézhetünk, majd csak ezután jönnek a szabályozással, blokkolással kapcsolatos opciók. Weboldalakat, szolgáltatásokat tilthatunk, és időszakos korlátokat is megadhatunk. Érdekes funkció, hogy azonnali e-mail értesítést kérhetünk, ha valaki a tiltott zónába próbálna bejutni.
A karbantartással foglalkozó menüpont sem túl érdekes. Itt az útválasztó állapotát, rá csatlakozó eszközök listáját nézhetjük meg, elmenthetjük a beállítást, módosíthatjuk a jelszót és firmware-t frissíthetünk.
Szokás szerint a legérdekesebb az utolsó, „Advanced” részleg, bár az esetek többségében ez az alapbeállításokat szokta követni. Ide került a Wi-Fi nem túl részletes finombeállítása, a kissé nehézkes port forwarding, néhány WAN beállítás a tűzfal és DMZ kapcsolójával, a DHCP kiszolgáló, a dinamikus DNS, amely csak egy szolgáltatót ismer, és a távoli elérés kezelője. Az utolsó pont valójában csak két hivatkozás a Netgear internetes támogató oldalaira.
A Netgear RangeMax Next router beállítása minden gond nélkül zajlott, igaz, a menürendszere lehetne kicsivel átgondoltabb felépítésű. A kezdőknek nagyon hasznos a magyar nyelvű beállítási varázsló. Ha tényleg csak a legszükségesebbeket akarjuk megadni az internetkapcsolat szétosztásához, akkor nem is kell a router webes felületéhez nyúlni. Itt az volt a furcsa, hogy minden kis beállítás után bontotta, majd újralétesítette a hálózati- és internetkapcsolatot, bár ez csak 10–20 másodpercig tartott. Jó pont, hogy amikor másik útválasztónk felől jött az internetkapcsolat, azonnal felismerte az IP címet, ami egyezett saját belső hálózatával, és utóbbit automatikusan más címtartományra helyezte át, hogy ne legyen kavarodás.
A Netgear Draft N-es eszközeit is szokásos vasbeton épületünkben (panelház) teszteltük, akárcsak korábban az Edimax és D-Link megoldásait. A vizsgálódáshoz két asztali gépet és egy IBM notebookot használtunk. Ki kell emelni, hogy a vezeték nélküli hálózatok sebessége nagyban függ a környezettől, a tereptárgyaktól, falaktól és a közelben működő egyéb Wi-Fi hálózatoktól vagy más elektronikus zajforrásoktól, amelyek sugárzási frekvenciájának közelében dolgoznak. A táblázatban olyan értékek szerepelnek, melyeket az eszközök huzamosabb ideig tartani tudtak.
| Netgear WNR854T vasbeton épületben | 1 méterről szabad rálátással | 4 méterről egy fal mögül | 8 méterről két fal mögül | 12 méterről két fal mögül |
| Netgear N – LAN | 4000 kB/s | 3800 kB/s | 3100 kB/s | 3200 kB/s |
| Netgear N – Netgear N | 1600 kB/s | 1500 kB/s | 1350 kB/s | 1350 kB/s |
Közelre nem volt túl gyors a Marvell chipkészletes router. N-es létére a 4 MB/s körüli csúcssebesség nem valami acélos. Távolabbról már kiköszörülte a csorbát, mert a 12 méterre, két falon keresztül sugárzott 3 MB/s fölötti átviteli sebesség nagyon jó. Ezeket az eredményeket egy a routerre vezetékesen csatlakozó számítógéppel és az USB-s RangeMax Next adapterrel értük el. Amikor beszállt a játékba a Broadcom chipes PCI kártya, akkor a sebességek drasztikusan lecsökkentek. Korábbi N-es tapasztalataink alapján 2 MB/s körüli tempót várunk, de csak az IEEE 802.11g-s eszközökre jellemző 1,6 MB/s szintű értékeket kaptuk.
Sajnos a tesztelés itt meg is rekedt, mert a Marvell chipkészletes routert nem tudtuk elérni a rendelkezésre álló Edimax (kétféle Ralink chipkészlet) és D-Link (Broadcom chipkészlet) eszközeinkkel, valamint a Centrino platformra alapozó notebookkal sem találtuk a Wi-Fi hálózatot – mintha ott sem lett volna.
Értékelés
Eddigi Draft N-es tesztjeink során a Marvell chipkészletes Netgear router teljesített a leggyengébben, bár nem egyértelműen az ő rovására írható, hogy más márkájú adapterek nem találták meg vele a közös hangot. Márkán belül az USB-s adapterrel kiválóan teljesített nagyobb távolságra. Másik előnye, hogy vezetékes része gigabites. Sajnos, ez az eszköz árán is meglátszik, amire a Draft N-es Wi-Fi is rátesz egy lapáttal. Így kapjuk a 34 500 forint körüli vételárat. Egyelőre a Netgear RangeMax Next hálózati adaptereknek is borsos az áruk, ami 20 000 forint környékén mozog, de biztosan lejjebb megy majd.
rudi
A Netgear hálózati eszközöket a HRP Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.
