Arctic fülhallgatók

Két hete két zárt rendszerű, de teljesen eltérő felépítésű TDK fülhallgatót próbáltunk ki. Most három másik füles került rövid időre a markunkba attól az Arctictól, akit nemrég még Arctic Coolingnak hívtak, és elsősorban hűtési megoldásokkal foglalkozott. Most viszont más szelek fújnak a svájci főhadiszálláson, rengeteg hangkeltő mellett akkumulátorok, egerek, billentyűzetek, sőt még egyszerűbb játékkonzolok is a kínálatba kerültek. Felmerül a kérdés, hogy ezek a termékek vajon a hűtőkre jellemző, nagyszerű tervezés eredményei, vagy csak a megszerzett nevet igyekeznek új területen felhasználni, ahogyan azt sok más márka is tette az elmúlt időben. Három tesztpéldányunk közül az egyiket – az E231-BM-et – a közepes, 5000 forint körüli, a másik kettőt – E352-t és E361-WM-et – a magasabb, 10 000 forint körüli árkategóriából választottuk. A két E300-as valamivel nagyobb, az E200-as kisebb dobozban érkezett. Ez is jelezte, hogy előbbiek a csúcsot, utóbbi a középkategóriát képviseli.

Mindhárom mellett ugyanazt az alapfelszerelést találtuk, nevezetesen háromféle méretű füldugót, ruhához való csipeszt, némi leírást és egy kissé elavult, még Arctic Cooling feliratú matricát. Az M betűre végződő modellek kaptak egy érdekes jack elosztót. Ezzel aktiválható a fülesek vezetékére illesztett mikrofon, így headsetként is működnek. Az E300-as széria tagjaihoz kaptunk egészen ügyes tokot is. Több hasonló megoldással ellentétben egyszerű volt beletekerni a vezetéket, kemény, de rugalmas anyaga miatt rázós helyzetben is jól védte a benne tárolt eszközt, nem úgy, mint az egyszerűbb zsákocskák.

A füldugókból és képekből már sejteni lehet, hogy hallójáratba dugós, úgynevezett in-ear fülesekről van szó. Vezetékük hagyományos, nincs rajta extra borítás. Utolsó 20 centiméterükön szimmetrikusan ágaznak szét, a mikrofon pedig az egyik oldalon található – már ha van –, nagyjából a vezeték közepén. A mikrofonos verzióknál a jack dugón a sztereó két vágata mellett látható egy harmadik is. Ezt osztja a mellékelt adapter a hangbemenetre.

Az Arctic büszkén hirdeti in-ear fülhallgatóinál, hogy precíz alumíniumházat kaptak, ami jobb hangzást biztosít. Ilyennel látták el nem csak a felső kategóriás E361-et, hanem a közepes E231-et is. Az E352 érdekessége, hogy háza fából készült, ami lágyabb, melegebb hangzást biztosít. Úgy tippeljük, valamiféle daráló majd préselő eljárást használtak kialakításához. Szintén szerepel a leírásban a méretes mágnes, ami elsősorban az erős basszusokhoz hasznos. Ebben a témában rendszerint jók a zárt rendszerű fülesek.

Arctic E231 és E352

Az E231 és E352 füldugói szimmetrikus kialakításúak, és elfelejtették feltüntetni rajtuk, melyik a jobb és melyik a bal. A mikrofonos verziónál ez még megjegyezhető, de az alapmodelleknél célszerű megjelölni. Már ha fontosnak tartjuk a jó irányítást, mert formailag azonos a két fél. Az E361-nek, ami számozását tekintve a legjobb és a legdrágább is, már aszimmetrikus a háza, és az oldalak is jelölve vannak rajta. Mindhárom modell egyetlen, közepes méretű szellőzőnyílást kapott.

Látható valamiféle pontozásos rendszer az Arctic oldalán, amivel tízes listákon rangsorolja füleseit. Mi soha nem hittünk túlzottan az ilyeneknek, inkább saját tapasztalatainkra támaszkodunk, még ha azok jelentős mértékben szubjektívek is. Ezt a hozzáállást javasoljuk mindenkinek, aki hangkeltőt szeretne vásárolni. Választás előtt próbálja ki a kiszemelt modelleket! Komfort tekintetében egyforma volt az E231 és az E352, ami nem is csoda, hiszen teljesen egyforma kialakításúak. Szerintünk az E361 is hasonlóan kényelmes volt, igaz, hajlított formája miatt igényelt egy kis igazgatást. Mind a három modell örvendetesen kevés súrlódási hangot továbbított vezetékén, az osztó előtti részről egészen pontosan semennyit. Fontos paraméter ez azoknak, akik táskájukból vagy ruhájuk alatt vezetik a kábelt.

Arctic E231 és E361

Nagyjából hangzás kapcsán is egyetértettünk az Arctic pontozásával. A középkategóriás E231 érezhetően tompábban, fátyolosabban szólt nagyobb testvéreinél. Basszusban viszont mintha felülmúlta volna őket, bár lehet, hogy csak a többi, halványabb tartomány miatt tűnt erőteljesebbnek. Jellemző a fülbedugós, kis hangszórós fülesekre, hogy nem tudnak akkora teret érzékeltetni, mint a nagyobb hangszórós modellek. Emellett az E231 szenvedett az összetettebb, egyszerre több hangszert jelentősen eltérő intenzitásban megszólaltató passzusoknál. Ilyenkor csak a legerősebb, mély tartományú hangszerek jöttek át, a cintányérok, klasszikus zenében a fuvola vagy vonósok szinte teljesen elvesztek.

Hasonló problémával küzdött az E352 is. Bár itt lényegesen tisztábban szólt minden tartomány, de a zenei tér öklömnyire szűkült. Bizonyos számoknál egy-egy hangszer furán kilógott ebből a csomagból, amit eléggé zavarónak találtunk. Itt már rendesebben szóltak a finom és hosszabban lecsengő hangszerek, de igazán elégedettek csak az E361 hangjával voltunk. Szélesebb színpadot varázsolt elénk, nem volt kilógó hang, a basszustartományt kivéve a múltkori TDK-nál jobb teljesítményt nyújtott. Csakhogy van itt egy baj. Az Arctic E361 több mint 10 000 forintba kerül, tehát drágább, mint a kategória elismert képviselője, a Sennheiser CX300, ami szerintünk jobban szól. A vele egy árban, 9000 Ft környékén kapható Arctic E352 sem jobb választás nála. Az olcsóbb, 5000 Ft alatt kapható Arctic E231-WM vásárlása szerintük akkor megfontolandó, ha beérjük gyengébb hangzással, de szükségünk van mikrofonra. Annyit megjegyeznénk, hogy a közepes Arctic is lekörözi a legtöbb MP3-lejátszó gyári fülesét.

rudi