Netbook a Lenovótól

Külső

Mióta az Asus megmutatta az első modelleket, és az Intel nevet adott a standard szubnotebooknál kisebb „internetező eszköznek”, a netbooknak, azóta töretlen az érdeklődés a kategória iránt. Mára minden valamirevaló laptopgyártó számára kötelező gyakorlattá vált a pici gépecske. Bár továbbra is az Asus a legaktívabb ezen a téren – lényegében a harmadik generációját készíti elő – találkoztunk már az MSI, HP, Acer, Fujitsu Siemens és a Toshiba netbookjával is.

Most a Lenovo a soros, mely azonos külsővel, de kétféle monitorral – 8,9 és 10,1 hüvelykessel – mutatta be az IdeaPad S sorozatot. Nálunk a nagyobb kijelzős S10e járt, annak is a vörös külsejű, fehér belsejű változata. Első látásra egészen csinos a kicsike szokatlan színű, fényes borítása a tetszetős Lenovo márkajelzéssel. Persze tudjuk, hogy ez a felület vonzza az ujjlenyomatokat, pár nap után, amikorra elborítják a foltok, biztosan nem lesz ennyire látványos. A zsanér közelében lévő kis matrica büszkén hirdeti, hogy a gép környezetbarát, megfelel az Energy Star 4.0 szabvány követelményeinek.

A kellemes szín az előlapon és a hátlap egy részén is tovább folytatódik. A vörös mellett létezik kék, rózsaszín és teljesen fehér verzió, de a legtöbben minden bizonnyal a fekete mellett teszik majd le a voksukat. Elöl csak három kis LED-et és hangszórókra jellemző rácsos mintát kapunk, hátul sincs semmilyen csatlakozó, az egész hátsó részt az akkumulátor foglalja el.

Minden csatlakozó az oldalsó élekre került, tehát nincs belőlük sok. Jobbra mégis egy ritkább elemmel, ExpressCard aljzattal indítunk, amit két hangcsatlakozó, egy USB és az Ethernet követ. A zsanér végét díszítő, fedlapi Lenovo márkajelzéssel és még pár aprósággal harmonizáló kerek, krómozott dísz közepébe tették a Kensington zár aljzatát. Balra még egy USB-t, kártyaolvasót, analóg monitorkimenetet, tápcsatlakozót és a kategóriában egészen nagynak számító szellőzőnyílást telepítettek. Érdemes megfigyelni, hogy a konkurens masinákkal ellentétben az IdeaPad meglehetősen vékony. Talán ezért nem kellett elvékonyítani az elejét, ami kellemes, kissé szögletes formát adott a háznak.

Miután kinyitottuk, a vörös kabát alatt teljesen fehér bélést találtunk, amit pár krómozott elem egészít ki. Szerintünk ez az oldala kevésbé látványos a kis IdeaPadnak. Mint látható, a touchpad elég kicsi, a billentyűzet a 250 mm-es szélességnek köszönhetően elfogadható. Fölötte középre tették a bekapcsolót és még két gyorsgombot. Az alsó és felső rész határán – több vetélytársához hasonlóan – az akkumulátor dudorodik. Kár, hogy a kijelző tükrös. Nem éppen látványosak, de minden bizonnyal praktikusak a monitor fölött látható pici ütközők.

A kategória átlagához közelít az IdeaPad S10e nyithatósága. Ölbe véve ez a szög még éppen használható, a pici gép nem akar minduntalan előrebillenni.

Alul egy meglehetősen nagy fedelet találtunk, ami mögött a fémburokkal védett merevlemez és az egyetlen memóriamodul rejtőzik. Cseréjük tehát egyszerű és gyors. Alul egy sor szellőzőnyílás húzódik, felül pedig az látható, hogy a fehér akkumulátor milyen picike. A Lenovo weboldala szerint létezik nagyobb, hatcellás is, de képen még nem láttuk. Valószínűleg kilóg majd hátrafelé.

Platform - CPU, RAM, HDD, Wi-Fi

Processzorát, chipkészletét és egyéb hardverkomponenseit tekintve a Lenovo IdeaPad S10e nem tud újat mutatni, de nem is kell neki, hiszen egyelőre minden vetélytársa az 1,60 GHz-es, egymagos, de Hyper-Threadinget támogató Intel Atom processzort és ugyanazt az öregecske chipkészletet használja. A fejlettebb megoldásokra még hosszú hónapokat kell várni. Adattárból a mi gépünkben a szintén megszokottnak számító 160 GB-os merevlemez volt, de létezik SSD-s változat is. A kijelző némileg eltér az átlagos netbookokétól. Valamivel 10 hüvelyk fölötti képátlója még rendben van, de 16:9-es oldalaránya miatt az 1024 oszlophoz nem 600, hanem csak 576 sor jutott, az egyébként is szűkös magasság további csökkentése pedig nem túl szerencsés megoldás. Mivel az IdeaPadnak nincs belső 3G modemje, USB-ből pedig csak kettőt tettek rá (pedig jobbra lenne hely a harmadiknak), jól jön az ExpressCard bővítőhely.

A Lenovo IdeaPad S10e a fenti felszereltséggel, Windows XP Home operációs rendszerrel és kétéves garanciával jelenleg 115 000 forintot kóstál, ami első hallásra soknak tűnhet, de pillanatnyilag a hasonló konfigurációjú Asus Eee PC 1000H és MSI Wind U120 sem olcsóbb. Jelentős összeget – durván 25 000 forintot – spórolhatunk meg a kívülről azonos IdeaPad S9e-vel, melyet 8,9”-os monitorral és 80 GB-os merevlemezzel szereltek fel.

Pusztán ellenőrzésképpen lefuttattuk szokásos tesztjeinket. Összehasonlításul az Asus Eee PC 1000H eredményeit használtuk. Megjegyeznénk még, hogy a Lenovo gépén nem volt a CPU órajelét emelő, illetve csökkentő kapcsoló vagy egyéb eszköz.

Ahogyan számítottunk rá, a két netbook teljesítményében minimális különbség volt a processzorok és a memóriák esetében, hiszen ugyanaz a hardver dolgozik bennük. A jelenlegi Centrino Atom platform ereje némi internetezésre, egyszerűbb irodai szoftverekhez elegendő, de megbirkózik a 720p felbontású, modern kódolású HD videókkal is, amik az IdeaPad 16:9-es kijelzőjén egészen jól mutatnak.

Annak idején egy 80 GB-os Seagate merevlemezzel járt nálunk az Eee PC 1000H, így nem csoda, hogy az IdeaPad nagyobb és modernebb, 160 GB-os Western Digitalja alaposan leelőzte.

Megjelenítés, bevitel

Sok helyen, még a Lenovo weboldalán is az szerepel, hogy az IdeaPad S családjába tartozó netbookoknak 1024x600 pixeles kijelzője van. Nekünk csak 1024x576-ot sikerült beállítanunk, és ehhez igazodik a kijelző 16:9-es oldalaránya is. Az egyébként csekély netbookos kijelzőmagasságból tehát még 24 pixelt elveszítettünk, ami durván egy átlagos szöveges sornak felel meg. Az IdeaPad monitorának másik kellemetlensége, hogy felülete tükrös. Emellett természetesen TN+film paneles, mint az összes konkurense, tehát betekintési szögei korlátozottak, színhelyességét – különösen az alapértelmezett beállításon – nem érdemes firtatni. Persze webböngészéshez, üzengető programokhoz vagy e-mailhez fölösleges is a jobb, drágább megjelenítő.

Azért természetesen megvizsgáltuk a panel színhelyességét. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Kalibrálás után egészen jók lettek az IdeaPad S10e színei, igaz a vöröset és a sötétebb szürkéket nem sikerült tökéletesen belőni. Meg voltunk elégedve a TFT LCD panel homogenitásával. LED-es háttérvilágításában nem különültek el úgy a pontszerű fényforrások, mint egyes konkurenseinél, és műszerrel mérve is szép egyenletes eloszlást kaptunk. A 137 cd/m²-es maximális és 0,7 cd/m²-es minimális fényerő megközelítőleg 200:1 kontrasztarányt eredményez.

Méretüknél fogva a netbookok kényes pontja a billentyűzetük. Számunkra a kisebb, 220-230 mm széles gépek klaviatúrája csak szükségmegoldást jelent, amin pár percnél többet nem szívesen gépelünk. A nagyobb, 250-260 mm széles netbookok viszont sokkal használhatóbbak. Ebbe az osztályba sorolható az IdeaPad S is, de billentyűzete mindkét oldalán elhagytak néhány millimétert, ami a kisebb gépekre jellemző fura elosztást hozott. Ilyen például az Esc és F1 közé rejtett nulla vagy a távolra száműzött jobb Shift. Ezért a két kényszermegoldásért cserébe viszont kellemesen nagy Backspace-t, és teljes méretű kurzormozgatókat kapunk. A teljes persze csak relatív, az IdeaPadnál a valódi notebookokhoz viszonyítva csak a 85%-os méretet kapunk. Hogy minden gomb kiférjen, a magyar ékezetesek egy részét (é,á,ő,ú,ű) vékonyítani kellett. Itt jól jött volna az a pár milliméter, amit oldalt elvesztegettek.

Bátorságból jelesre vizsgázott az IdeaPad S billentyűzetének tervezője. Nemcsak a szuperfontos Pause, Break, PrintScreen gombokat, hanem a számítógép működéséhez elengedhetetlen F12-t is Fn funkciós kombóra merték tenni. Ennek a vakmerőségnek az lett az eredménye, hogy kaptunk – igaz elég kicsi – PageUp, PageDown gombokat az okosan elhelyezett Insert és Delete mellé. Jó hatással volt a bal Shiftre, hogy az í is Fn-es lett, de ennek sok magyarul gépelő talán nem fog annyira örülni. Elég hamar megbarátkoztunk az IdeaPad S10e fő billentyűzetével. A gombok nyomása kényelmesebb, mint egy átlagos netbooknál, és a méretük sem annyira vészes. Pár óra pötyögtetés után már csak az eldugott nullával voltak problémáink.

A fő gombok fölött van még a bekapcsoló, a leragadó CapsLock, NumLock, valamint a merevlemez kék lámpája. Ezektől jobbra találunk még két gombot, melyek közül az egyik a vezeték nélküli hálózati eszközöket kapcsolja ki és be, a másikkal pedig kilenc szoftver gyorsindítóját hívhatjuk elő. Itt alapból hat hely foglalt (Explorer, Outlook, Media Player, MSN, képnézegető, Movie Maker) és három üres, de az előre beállítottakat is módosíthatjuk.

Hogy ne csak oldalt, hanem alul is szép kerete legyen a billentyűzetnek, a touchpadból szintén lecsíptek egy darabot, emiatt meglehetősen kicsi lett az érintőmező. Gombjaival sem voltunk megelégedve, mert vékonyak és kattogva járnak. Az viszont örvendetes, hogy a felület multi-touchos, két ujjal kicsinyíteni és nagyítani lehet rajta.

Említést érdemel még a Lenovo Quick Start, ami amolyan instant operációs rendszer. Ugyanazt a Splash Top technológiát használják, amit egyes Asus alaplapoknál és notebookoknál láthattunk. A bekapcsolás után már 8 másodperccel elénk táruló menüben webböngészőt, zenelejátszót, fényképnézegetőt, többféle üzengetőhöz való klienst és Skype-ot találunk, melyek a fő operációs rendszer betöltése nélkül használhatók.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Igaz, hogy az Intel Centrino Atom platformja nem fogyaszt sokat, ennek megfelelően nem is melegszik annyira, mint a komolyabb teljesítményű Centrino 2, de a kis netbookok hűtése rendszerint gyengécske. A tetszetős IdeaPad S10e nyugalmi állapotban egészen kellemesen viselkedett. Processzora és merevlemeze is kevesebb mint 40 fokos volt, amiből a felületre – 22 fokos szobahőmérsékletnél – alig több mint 30 fok jutott át. Eközben a masina hangját szinte nem is lehetett hallani.

Amint leterheltük a processzort, azonnal megjött a hűtés hangja. Váratlanul 25 dB-re kapcsolt, ami egy netbooktól hirtelenjében elég sok. Két perc múlva már 49 foknál tartott az Atom, ami aktiválta a következő, 30 dB-es szintet. Így már félórányi izzasztás után sem melegedett a CPU 52 fok fölé. Ekkor a gép felülete csak egy helyen volt több 35 fokosnál. Ez nagyon jó hűtési teljesítmény, bár a hanggal nem voltunk megelégedve. Egy kicsivel kevesebb decibel, és egy kicsivel több fok jobb lenne.

Megszüntetve a processzor terhelését, hőmérséklete azonnal 43 fokra esett vissza, a hűtés hangja pedig 27 dB-re csökkent, majd rövidesen visszaállt kiindulási hőfokára, a hűtés pedig elnémult. Sajnos ez az állapot nem tartott sokáig. Automatikus órajelállítást használva az IdeaPad S10e hangja idegesen viselkedett, fél percre felpörgött, majd 1-2 percre elhallgatott, aztán ismét megindult. Ez sokkal zavaróbb egy konstans duruzsolásnál.

Ugyan csak háromcellás akkumulátora van a kis Lenovónak, de 28 Wh-s teljesítménye miatt a nagyobbak közé tartozik. Emiatt, és a szinte teljesen sötétre visszafogható kijelzőnek köszönhetően legalább három, vagy akár négyórás maximális üzemidőt vártunk tőle, ennek ellenére valamivel kevesebb mint három óra alatt megállt a tudomány, elfogyott az energia. Komolyabb kódolású videóknál a kis Atomnak rendesen dolgoznia kell, ezért a kétórás filmes üzemidő alig hosszabb a maximális terhelésnél tapasztaltnál. Nagyjából két órát vett igénybe az akku teljes feltöltése, ami 80%-ig egyenes arányban van az erre szánt idővel, afölött viszont már egyre hosszabb egy-egy százalék visszanyerése.

Értékelés

Hogyan viszonyul a Lenovo IdeaPad S10e a konkurenseihez? Kívülről nézve szerintünk nagyon szép darab. A vörös-fehér vagy kék-fehér változat így sokkal jobban mutat, mint kinyitva, ahol a fehér dominál. Legalábbis addig, amíg a használattól sárgára vagy szürkére nem vált. Sajnos a látványos külső felület is hamar beszennyeződött. Valószínűleg a fekete modell a legpraktikusabb ebből a szempontból.

Pár napos használat után tele lett ujjlenyomatokkal a szép vörös felület

Használata közben jót és rosszat is tapasztaltunk. A monitornak vetélytársaihoz viszonyítva jó a képe, de a felülete tükrös, és a szűkös, 600 pixeles magasságot tovább kurtították. Nagyon jó a billentyűzet gombjainak nyomása, de két oldalán elvesztegettek néhány millimétert, ami hiányzott például a nulla elhelyezésénél. Mindemellett dicséretes, hogy kaptunk elég nagy Backspace-t, és külön PageUp, PageDown, Insert, Delete gombot. A tapipadban jó, hogy multi-touchos, de lehetne nagyobb, és gombjai is megérdemeltek volna még némi faragást. Sajnos az akkus üzemidő sem valami fényes.

A felfedezett negatívumok ellenére nagyon kellemes napokat töltöttünk el a pici vörös Lenovóval, mindenki megcsodálta, aki látta. Nemcsak látványra, hanem tapintásra is tetszetős a masina, összeszerelése és anyagai is átlag feletti minőséget sugallnak. Billentyűzete érintésre talán a legjobb, amit netbookban eddig láttunk. Ez a gép külseje miatt nyerő helyzetben lehet a boltok polcain a vele nagyjából azonos tudású és árú Eee PC 1000H és MSI Wind mellett. Látványra a színes, praktikum szempontjából a fekete Lenovo IdeaPad S10e ajánlott. Aki szeretne spórolni, nézze meg az S9e-t, amelynek 8,9”-os kijelzője, 80 GB-os merevlemeze és 25 000 forinttal alacsonyabb ára van.

Lenovo IdeaPad S10e

rudi

A Lenovo IdeaPad S10e-t a Lenovo hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.