Jó néhány lejátszót kipróbáltunk már a Cowon termékei közül, és általánosságban meg voltunk elégedve velük, mindig találtunk bennük valami egyedi vagy ötletes megoldást. Ez reményeink szerint ezúttal se lesz másképp. Tesztünkben két, idén ősszel megjelent lapos médialejátszót vettünk jobban szemügyre, név szerint az iAudio 9-et és az E2-t.
A két készüléknek már a csomagolása sem volt a megszokott, elég furcsa alakú burokba zárták őket. Az iAudio 9 egy csonka kúpszerű, míg a kis E2 egy kicsi, szögletes dobozt kapott.
A Cowon elég sajátos megoldással állt elő a környezet megóvásáért. Jelen esetben már a csomagolás tervezésekor is próbált tenni a hulladék mennyiségének csökkentése érdekében, így a műanyag kúpot ahelyett, hogy kidobná a vásárló, felfordítva írószertartónak, vagy akár vázának is használhatja a gyártó ajánlása szerint.
Elsőként az iAudio 9-et vettük jobban szemügyre. Tartozékként jár hozzá egy USB kábel, amivel az adatok átvitele mellett tölteni is lehet, illetve fülhallgató egy pár fehér szivaccsal. Továbbá telepítő CD-t és kézikönyvet is adnak hozzá, csak tesztkészülékünk mellől hiányoztak ezek. Nem nagy tragédia persze, hiszen a készülék weblapjáról is letölthetjük a legfrissebb verziókat. Az újabb operációs rendszereknél pedig egyáltalán nincs rájuk szükség. További opcionális tartozékként külön beszerezhető a lejátszóhoz egy tévékimenet-kábel is.
A Cowon iAudio 9 már az első kézbevételnél belopta magát a szívünkbe. A 43 x 95 mm-es és alig 9 mm vastagságú masina virágvázás dobozán keresztül nézve még nem tűnt annyira bizalomgerjesztőnek, de megtapogatva a lekerekített formák, az anyagok minősége és az egész összhatása arra engedett következtetni, hogy még fog érni bennünket néhány meglepetés.
Az előlap felső felét a 2"-es képátlójú QVGA TFT kijelző foglalja el, amelynek felbontása 320x240 pixel, színárnyalatokból pedig 262 000-t képes megjeleníteni. Ez alatt lapulnak a vezérlőgombok. Valóban a lapul a megfelelő szó, hiszen az érintésérzékeny felület teljesen sík, a képernyő borításával is egybefügg. Ez alá tették a hangszórót, ami a kihangosításhoz használható.
Az érintőgombokból összesen öt van, plusz két görgető. A bal felső sarokban lévővel léphetünk vissza a menüben, vagy indíthatjuk el a felvételt, a jobb alsó pedig a lejátszás/szünet, illetve a belépés feladatokat látja el. A bal alsók és jobb felsők szolgálnak a lefelé és felfelé mozgásra, a középső pedig egy többfunkciós rész. Ezt lenyomva is van általában az éppen használt funkciónak megfelelő szerepe, ám ujjunkat balra le vagy jobbra fel húzva görgetéshez hasonló akciót hajthatunk végre, ami a fő- és helyi menükben is nagy hasznunkra lehet a gyors navigálásban.
A médialejátszónak piros, ezüst és fekete kerettel ellátott változata is létezik, nálunk azonban egy negyedik verzió, a fehér járt, amit nem is bántunk, mivel szerintünk igencsak mutatós kontrasztot eredményeznek a világos oldalak az előlap feketéivel. A PMP bal oldalára kerültek a hangerőállító lapos gombjai, alatta pedig egy parányi mikrofon kapott helyet. A jobb oldalon a menü gombját találjuk, illetve a bekapcsoló csúszkát, ami felfelé tolva billentyűzárként üzemel.
A fülhallgató-bemenet a lapított téglatest legaljára, középre került. Mellette, egy kis kihajtható fedél alatt található az USB aljzat és a reset, a másik oldalon pedig egy bújtató lyuk tartópánt számára. A készülék hátlapján néhány felirattól eltekintve szinte semmi díszítés nincs.
A fehér lejátszóhoz természetesen fehér fülhallgató jár, fehér szivacsokkal. Vezetéke kellően hosszú volt, a kialakítása pedig aszimmetrikus. Ahogy a lejátszó, elsőre ez sem tűnt túl meggyőzőnek, ám a próba más eredményt hozott. Említést érdemelhet még az az apróság, amire a szivacsok felhelyezésekor figyeltünk fel, mégpedig, hogy a fülhallgató oldalát jelző L és R betűk csak szivacs nélkül látszanak, így nem árt megjegyezni, hogy melyik-melyik.
Második versenyzőnk a Cowon E2 volt, ami leginkább az iPod Shuffle konkurensének tekinthető. Szerintünk, aki nincs tisztában vele, hogy mi is ez, valószínűleg a kulcstartótól a sörnyitón át a karácsonyfadíszig mindennek nézné ezt a fémgyűrűvel ellátott műanyag téglalapot, csak éppen MP3-lejátszónak nem. Pedig az E2 visszafogott külseje egy elég meggyőző készüléket takar.
Hasáb alakú dobozában ugyan nem sok hely volt, de azért sikerült minden lényeges kelléket belepaszírozni. Így az E2-höz kapunk fülhallgatót szivacsokkal, és egy jack-USB átalakító kábelt is, amit a másoláshoz és az akkumulátor töltéséhez egyaránt használhatunk. A kis Cowonból is a fehéret kaptuk, ám a gyártó kínálatában megtalálható még a fekete, narancssárga, lila, barna, ezüst, égszínkék és rózsaszín változata is.
Az iAudio mindössze 26,6 x 64,2 mm alapterületű, amihez 7,7 mm-es vastagság társul. A tömege a 17 grammot is csak alulról karcolja, szóval abszolút észrevehetetlen, még ha nyakba akasztva is hordjuk. A kulcskarikás hasonlatunk nem véletlen volt, a tervezők valóban úgy alakították ki a dizájnt – négyszög és kör formákra építve –, hogy könnyedén a ruhánkhoz, táskánkhoz lehessen rögzíteni akár egy karabiner vagy lánc segítségével.
Kezelőszervekből nem túl sok jutott rá, ami nem is baj, hiszen a leglényegesebb funkciók vezérléséhez ennyi is éppen elég. Bal oldalon van a hangszínváltó, alatta a hangerőnövelő és -csökkentő gombbal, jobb oldalon pedig a bekapcsolót találjuk az előző-következő számra ugratóval. Az E2 alján (vagy elején, ahogy tetszik) a sarokba rakták a visszajelző LED-et és a reset lyukát is.
Az E2 az iAudio 9-ével teljesen megegyező fülhallgatót kapott, tehát ugyanúgy fehér és aszimmetrikus kábelezésű. Csupán egy kis ezüstszínű lapka díszíti egy iAudio felirattal.
A menü bemutatását az E2-vel kezdenénk, aminek a leírása röviden megoldható, ugyanis kijelző hiányában egyszerűen nincs neki. Ellenben hangszínt még így is válthatunk, és egy kis trükknek köszönhetően a pillanatnyilag beállítottat is megtudhatjuk. A furfangos megoldás mindössze annyi, hogy a váltógombot nyomogatva egy kellemes női hang bemondja nekünk az éppen aktuális hangszínt. Egyszerű és nagyszerű megoldás. Ezzel a módszerrel kilenc előre tárolt közül választhatjuk ki a megfelelőt, ami lehet a Normal, BBE, BBE ViVA, BBE ViVA 2, BBE Mach3Bass, BBE MP, BBE-Headphone, BBE-Headphone 2, és BBE-Headphone 3.
Az iAudio 9 viszont már elég szép menüvel érkezett. A tesztelés előtt rögtön frissítettük a firmware-jét a legújabb, 1.11-es verziójúra, amiben javítottak néhány hibát. A készülék bekapcsolásakor a főmenü fogad, amiben ferdén nyolc ikon látható. Ezek között a fel-le görgetővel mozoghatunk. Ha a jobb oldali menü gombot hosszan nyomva tartjuk, egy másik stílusú menüelrendezést kapunk, aminek a hátterét a tárolt fényképek közül is kiválaszthatjuk.
A zenék lejátszásánál szűrhetünk mappa, előadó, album, dalcím, műfaj és év szerint. Továbbá külön listázhatjuk az adott napon, héten vagy hónapban felvett új számokat is. Összeállíthatunk vagy megnyithatunk lejátszási listákat is. A PMP tesztünk során lejátszotta az MP3 és WAV mellett a WMA, FLAC, ACC, APE és OGG formátumokat is. Természetesen kezeli az ID3 tageket is.
A középső gombot hosszan nyomva tartva egyes funkcióknál egy 2 x 3-as vagy 3 x 4-es felosztású helyi menü jelenhet meg, amikben a fel-le görgetővel navigálhatunk. Ezekben kiválaszthatjuk a hangszínt, sőt jó néhány beállítást is elvégezhetünk itt a lejátszással kapcsolatban. Gyorsíthatjuk vagy lassíthatjuk a zenét a hangmagasság emelkedése vagy esése nélkül.
Előre beállított hangszínekből egyébként nem kevesebb mint 35-öt találunk, amikhez további négy, saját hangolásút menthetünk. A különböző hangzásjavító technológiákat számtalan csúszkán állíthatjuk.
A képek 3 x 3-as elrendezésben jelennek meg. A nagyobb méretű, 2-3 megapixeles fotóknak kellett pár másodperc, amíg kirajzolódtak. A középső gombbal ekkor belenagyíthatunk 2x-es majd 3x-os zoommal. A Play/Pause-t nyomva el lehet fordítani a megtekintett képet, a helyi menüből pedig diavetítés indítható. Viszont csak a JPEG és BMP fájlokat kezelte.
A mikrofonnal készült felvételek WMA-ba mentődnek, amely 32-256 kbps-os bitrátájú lehet. Szabályozható a felvételi hangerő is.
A rádiónál találunk automata és kézi keresőt is, a tárolt csatornák számára pedig 24 hely áll rendelkezésre. Válthatunk a sztereo vagy mono hangzás között, illetve innen is készíthető felvétel. Az RDS funkciót sajnos nem kezeli.
Az iAudio 9-cel Flash Lite formátumú alkalmazások, játékok is futtathatók.
A szövegfájlok közül csak a TXT-ket tudtuk megnyitni, de azok jól, helyes ékezetekkel jelentek meg. A helyi menüben választhatunk háttérszínt hat árnyalat közül, illetve a szöveg mérete is állítható. Került még ide automata görgető, a könyv egy részéhez ugrás és könyvjelzőkezelés is.
A Cowon a videók közül az AVI-kat, WMV-ket és ASF-eket játszotta le. Nagy meglepetésünkre kezelte az egyik filmhez mellékelt SRT feliratot is, amit eddig még egyetlen médialejátszónál sem sikerült kiviteleznünk. A helyi menüben válthatunk a képarányon, a lejátszás sebességén, és a felirat késleltetésén is. Egy 3 x 4-es táblázatban pedig a film adott részére ugorhatunk.
Végül lemértük az akkumulátorok kapacitását is. Tesztkészülékeink nem bontatlan csomagolásban érkeztek, tehát valószínűleg már átestek néhány töltési cikluson, érdemes ezt is észben tartani az adatok értékelésekor. Az E2 lítium-polimer akkuja nagyjából 10 és fél óra folyamatos működést biztosított, miközben a hangerő a maximum 40-ből a kellemes, 15-ös értékre volt állítva. Az iAudio 9 jóval felülmúlta a másik modellt, kicsivel több mint 17 órán át szólt, bár ez még mindig jócskán elmarad a specifikációban megadott 29 órás értéktől.
Az iAudio 9-et nagyon könnyűnek, formásnak, kézreállónak találtuk. Kijelzője az eddig tesztelt lejátszók egyik legszebbike volt, nagy fényerővel, jó kontraszttal, élénk színekkel és nagy belátási szöggel. Ennek megfelelően a fényképeket is elég szépen jelenítette meg, bár a nagy fotók az átméretezés miatt kicsit pixelesek, az éleknél recések lettek. Valószínűleg sokak nemtetszését fogja kiváltani az érintőgombok használata, ami azon túl, hogy sokat hozzátesz a PMP megjelenéséhez, sajnos nem mindig a legjobb választás. Őszintén szólva mi is jobban szeretjük a hagyományos billentyűket, amiket akár a zsebünkbe nyúlva is megtalálunk és meg tudunk nyomni. Az érintőgombok használatát ugyan meg kell szokni, de hamar bele lehet jönni. Az egyetlen gondot az ilyen beviteli módszereknél a visszajelzés hiánya okozhatja. A Cowon esetében halk, nem zavaró pittyenések jelzik, hogy a készülék érzékelte a lenyomásukat.
A két lejátszóhoz ugyanolyan típusú fülhallgatót mellékelnek, amikkel azonos hangszínbeállítások mellett nem éreztünk túl nagy, egyértelmű különbséget a Cowonok hangminősége között, de inkább az iAudio 9 felé billent a mérleg nyelve. Nagyon meglepődtünk az E2-n, hiszen első pillantásra azért nem vár sokat az ember egy ilyen kis eszköztől. A hangtesztnél viszont csak csodálkozni tudtunk, hogy a gyári fülhallgatójával is mennyire jól képes lejátszani mindent. Még a legerőteljesebb hangzást biztosító hangszíneken sem torzított érezhetően, igazán kiadta mind a mély, mind a magas hangokat. Az iAudio 9 annyiban volt jobb, hogy számtalan beállítási lehetőségének köszönhetően szinte végtelen variáció várt ránk. A Cowoné volt szinte az eddigi legrészletesebb hangszínállító szoftver, amit láttunk.
Nagyon meg voltunk elégedve a Cowon iAudio 9 lejátszóval. Fizikai és hangzásbeli minőségérzete sem hagyott kívánnivalót maga után. Kívülről igaz, hogy műanyagborítást kapott a készülék, ami helyett persze szívesebben láttunk volna fémből készültet, de így is elég meggyőző anyagminőséggel találtuk szembe magunkat. A PMP mérete is megfelelő szerintünk. Tetszett a részletes menürendszere, és az érintőgombos irányítással is gyorsan megbarátkoztunk. A fülhallgatói egészen kiválóak voltak, igazán jól adták vissza a zenék valódi hangzását, amit a számtalan beállítási lehetőséggel tovább finomíthattunk. Az iAudio 9 megbirkózott a népszerű formátumok mellett a veszteségmentesekkel is, továbbá a feliratos videó, szöveg, és képek megjelenítésén túl még Flash-alapú alkalmazásokat is tudott futtatni. Nem hiányzik belőle a diktafon, FM rádió sem. A készülék 4 GB-os memóriával ellátott verziója 32 000, míg a 8 GB-os 38 000 forintba került. Nagy tudása, jó hangzása és külső megjelenése miatt szerintünk ajánlott vétel.
Az E2 is nagy meglepetést okozott. Ennek is meg voltunk elégedve a hangminőségével, de tetszett a kis mérete, a hangszínek kezelése és az egész készülék egyszerűsége. A 2 GB-os kapacitású változata 12 000 forintos áron kapható.
 |
 |
| Cowon iAudio E2 | Cowon iAudio 9 |
ndavid
A Cowon lejátszókat az Infopatika Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.