Menük

A menü bemutatását az E2-vel kezdenénk, aminek a leírása röviden megoldható, ugyanis kijelző hiányában egyszerűen nincs neki. Ellenben hangszínt még így is válthatunk, és egy kis trükknek köszönhetően a pillanatnyilag beállítottat is megtudhatjuk. A furfangos megoldás mindössze annyi, hogy a váltógombot nyomogatva egy kellemes női hang bemondja nekünk az éppen aktuális hangszínt. Egyszerű és nagyszerű megoldás. Ezzel a módszerrel kilenc előre tárolt közül választhatjuk ki a megfelelőt, ami lehet a Normal, BBE, BBE ViVA, BBE ViVA 2, BBE Mach3Bass, BBE MP, BBE-Headphone, BBE-Headphone 2, és BBE-Headphone 3.

Az iAudio 9 viszont már elég szép menüvel érkezett. A tesztelés előtt rögtön frissítettük a firmware-jét a legújabb, 1.11-es verziójúra, amiben javítottak néhány hibát. A készülék bekapcsolásakor a főmenü fogad, amiben ferdén nyolc ikon látható. Ezek között a fel-le görgetővel mozoghatunk. Ha a jobb oldali menü gombot hosszan nyomva tartjuk, egy másik stílusú menüelrendezést kapunk, aminek a hátterét a tárolt fényképek közül is kiválaszthatjuk.

A zenék lejátszásánál szűrhetünk mappa, előadó, album, dalcím, műfaj és év szerint. Továbbá külön listázhatjuk az adott napon, héten vagy hónapban felvett új számokat is. Összeállíthatunk vagy megnyithatunk lejátszási listákat is. A PMP tesztünk során lejátszotta az MP3 és WAV mellett a WMA, FLAC, ACC, APE és OGG formátumokat is. Természetesen kezeli az ID3 tageket is.

A középső gombot hosszan nyomva tartva egyes funkcióknál egy 2 x 3-as vagy 3 x 4-es felosztású helyi menü jelenhet meg, amikben a fel-le görgetővel navigálhatunk. Ezekben kiválaszthatjuk a hangszínt, sőt jó néhány beállítást is elvégezhetünk itt a lejátszással kapcsolatban. Gyorsíthatjuk vagy lassíthatjuk a zenét a hangmagasság emelkedése vagy esése nélkül.

Előre beállított hangszínekből egyébként nem kevesebb mint 35-öt találunk, amikhez további négy, saját hangolásút menthetünk. A különböző hangzásjavító technológiákat számtalan csúszkán állíthatjuk.

A képek 3 x 3-as elrendezésben jelennek meg. A nagyobb méretű, 2-3 megapixeles fotóknak kellett pár másodperc, amíg kirajzolódtak. A középső gombbal ekkor belenagyíthatunk 2x-es majd 3x-os zoommal. A Play/Pause-t nyomva el lehet fordítani a megtekintett képet, a helyi menüből pedig diavetítés indítható. Viszont csak a JPEG és BMP fájlokat kezelte.

A mikrofonnal készült felvételek WMA-ba mentődnek, amely 32-256 kbps-os bitrátájú lehet. Szabályozható a felvételi hangerő is.

A rádiónál találunk automata és kézi keresőt is, a tárolt csatornák számára pedig 24 hely áll rendelkezésre. Válthatunk a sztereo vagy mono hangzás között, illetve innen is készíthető felvétel. Az RDS funkciót sajnos nem kezeli.

Az iAudio 9-cel Flash Lite formátumú alkalmazások, játékok is futtathatók.

A szövegfájlok közül csak a TXT-ket tudtuk megnyitni, de azok jól, helyes ékezetekkel jelentek meg. A helyi menüben választhatunk háttérszínt hat árnyalat közül, illetve a szöveg mérete is állítható. Került még ide automata görgető, a könyv egy részéhez ugrás és könyvjelzőkezelés is.

A Cowon a videók közül az AVI-kat, WMV-ket és ASF-eket játszotta le. Nagy meglepetésünkre kezelte az egyik filmhez mellékelt SRT feliratot is, amit eddig még egyetlen médialejátszónál sem sikerült kiviteleznünk. A helyi menüben válthatunk a képarányon, a lejátszás sebességén, és a felirat késleltetésén is. Egy 3 x 4-es táblázatban pedig a film adott részére ugorhatunk.

Végül lemértük az akkumulátorok kapacitását is. Tesztkészülékeink nem bontatlan csomagolásban érkeztek, tehát valószínűleg már átestek néhány töltési cikluson, érdemes ezt is észben tartani az adatok értékelésekor. Az E2 lítium-polimer akkuja nagyjából 10 és fél óra folyamatos működést biztosított, miközben a hangerő a maximum 40-ből a kellemes, 15-ös értékre volt állítva. Az iAudio 9 jóval felülmúlta a másik modellt, kicsivel több mint 17 órán át szólt, bár ez még mindig jócskán elmarad a specifikációban megadott 29 órás értéktől.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!