Thermalright Ultra-120

Tesztünk első részében 92 milliméteres ventilátorral szerelt, alumíniumbordás, hőcsöves CPU-hűtőket vizsgáltunk meg. A léghűtéseknél alapelv, hogy a nagyobb borda és nagyobb ventilátor keltette nagyobb légáramlás nagyobb teljesítményt hoz, ezért a bajnokokat rendszerint a legnagyobbak, vagyis a 12 centiméteres ventilátorral szerelt óriások között kell keresni. A hőleadók anyaga is befolyásolja a hűtési képességet. A megszokott alumínium mellett rézből készült bordákkal is találkozhatunk, melyek viszont nehezebbek és drágábbak konkurenseiknél.

Első tesztalanyunk a Thermalright Ultra-120, melynek kisebb, 90-es testvérével már az előző részben is találkozhattunk. A 120-as is klasszikus Thermalright termék a maga sima kartondobozával és ventilátornélküliségével.

A borda nemcsak nevében, hanem stílusában is hasonlít az Ultra-90-re. A legjelentősebb eltérés, hogy a nagyobb modellnek már külön szerelést igénylő, az alaplap hátuljára is támaszkodó rögzítési rendszere van. Erre azért van szükség, mert tömege jelentősen meghaladja a fél kilót, ennyit pedig már veszélyes lenne a négy kis műanyagpöcökre bízni.

Akárcsak az Ultra-90-nek, az 120-asnak is sűrű, vízszintes lamellái vannak, melyeket U alakú hőcsövek tartanak egybe, szám szerint négy. A lemezek egyik szélét itt is felfelé, a másikat lefelé hajlították.

A borda tetején ott díszeleg a Thermalright címke, és az egész eszköz kivitelezése a márkára jellemző minőséget sugározza. Nincsenek durva élek, sorják, minden szépen csillog-villog. A heat-pipe-ok végéből látszik, hogy némileg aszimmetrikusan vannak elhelyezve, így jobb hőelosztást biztosítanak.

A processzorral érintkező talprész polírozása nem annyira tükrös, mint néhány konkurensnél, és a csiszolókorong ívei is látszanak. Manapság a felület kikészítése, vagy inkább kisuvickolása nem kap olyan hangsúlyt, mint korábban – meglátjuk, milyen hatással lesz ez a teljesítményre. Jó pont, hogy a hőcsövek nagyon közel vannak a processzorhoz.

Az Ultra-120-hoz felépítésben ás méretben is nagyon közel áll a Coolink U8-120, melyet mai tesztünkben még viszontlátunk. A lényegesebb különbségek a sűrűbb, vékonyabb, keskenyebb lamelláknál és a hőcsövek elosztásánál láthatók.

A nagy Thermalrightot minden komplikáció nélkül sikerült felszerelni. A műveletsor egyetlen trükkösebb része a bordát lefogó hajlított fémlap heat-pipe-ok közé beügyeskedése volt. A ventilátort csak a masszív, rugós csavarok betekerése után érdemes rögzíteni.

A 120-as vállban meglehetősen széles, így azokban a házakban, ahol a tápegység nagyon közel van az alaplap zónájához, vagy az alaplap és táp között merevítő fut, gond lehet úgy beépíteni, hogy hátrafelé szellőzzön. Szerencsére a borda meglehetősen magas, így a nagyobb északihíd-hűtők is elférnek alatta.

Főbb paraméterek:

Thermalright HR-01

Úgy tűnik, a Thermalright biztosra akart menni a legnagyobb hűtők között. Az Ultra-120 mellett kiállította a HR-01-et is, mely méretben ugyan hasonlít a másik termékéhez, de a különbségek mégis jelentősek. Ami maradt, az a feltűnésmentes doboz és a ventilátortalanság.

A borda nem olyan széles, mint az Ultra-120-nál, de szintén négy, aszimmetrikusan elhelyezett hőcső tartja össze a lamellákat, melyek most ritkábbak és kicsivel vastagabbnak is tűnnek. A szélek le- és felhajlítását is elhagyták.

A kevesebb fémlemez miatt a HR-01 könnyebb is. Tömege ventilátor nélkül csak egy kicsivel lépi túl a fél kilót, így a gyáriak az LGA775-ös referenciahűtő műanyag lábaira bízták a rögzítést. Ez a felszerelés szempontjából nagy könnyebbség, de vajon elbírják a körmök a ventilátorral együtt fél kilónál nehezebb, magas súlypontú testet?

Megmaradt az Ultra-120 processzorral érintkező tömbje. A felület elbírt volna még egy is polírozást; a heat-pipe-ok szerencsére közel vannak a processzorhoz.

Ahogy az már bevett gyakorlattá vált, a bordát ismét érdemes ventilátor nélkül rögzíteni, bár a HR-01 esetében ez a művelet csupán egy erőteljesebb nyomást jelentett. A körmök bekapaszkodtak annak rendje és módja szerint; stabilan tartották a hűtőt. Az Ultra-120-nál vállban karcsúbb formának köszönhetően itt nem lesz gond a szélességgel.

A heat-pipe lábak biztonságos magasságba emelik a lamellákat, melyek így nem kerülnek összeütközésbe még a nagyobb északihíd-hűtésekkel sem. Ennek a formának az egyetlen hátránya, hogy a processzorfoglalat körüli, melegedésre hajlamos alkatrészeket nem szellőzteti, pedig gyakran az alaplapi chipkészlet hőcsöves bordázata is ebbe a szélcsendes zónába kerül.

Főbb paraméterek:

Érdemes a három Thermalright hűtőt (Ultra-90, Ultra-120 és HR-01) egymás mellé állítani, hogy látsszanak a méretbeli viszonyok. A legkisebb természetesen a 92 mm-es ventilátorhoz formázott Ultra-90, de szemre a HR-01 sem sokkal nagyobb nála, ugyanis alig szélesebb, és ritka lamellái miatt szellősnek tűnik. A legnagyobbnak az Ultra-120 mutatja magát.

Zalman CNPS9700 LED

A Zalman processzorhűtőit mindig egyedi megjelenésükről és halk működésükről lehetett felismerni. A CNPS6000-es és 7000-es sorozat után a 9500-as is meghökkentőre sikerült. A semmihez sem hasonlítható formán túl halk és hatékony is volt a 92 mm-es, keret nélküli ventilátor köré íves hőcsövekkel fogatott rézbordák koszorúja. A „nagyobb a jobb” elvet követve született korábban a CNPS7000-es sorozatból a 7700-as, és most a CNPS9500-ből a CNPS9700, melynek már 12 centiméteres a ventilátora. A gyártót jellemzi az ízléses csomagolás is.

A dobozban minden igényt kielégítő szerelőkészletet és számos extrát találtunk. A CNPS9700 felszerelhető az összes AMD K8 foglalatra és az Intel LGA775-re, de valószínűleg lesznek olcsóbb, csak egyfajta alapra használható változatok is, akárcsak a CNPS9500 esetében.

A kiegészítők közül már megszokhattuk a Fanmate 2 fordulatszabályzót, a körömlakkokhoz hasonló kiszerelésben érkező hővezető paszta viszont újdonság – nagyon praktikus újdonság. A kis ecset segítségével nagyszerűen adagolható a megszokottnál valamivel ritkább, szürke színű anyag. Enyhén alkoholos illata volt, amiből arra következtetünk, hogy a jobb kenhetőség érdekében hígították.

A CNPS9700 formája nem változott, és megmaradt az eredeti, rézvörös szín is. A lamellák csak a nagyobb méret miatt tűnnek sűrűbben a képen.

A CNPS9700 halkságának záloga a keret nélküli ventilátor. Egy ilyen lapátkerék azonos fordulatszámon sokkal halkabb keretes társainál, bár légszállítása is kisebb. További előnye, hogy az irányító keret nélkül több friss levegő jut a processzorfoglalat környékére, tehát jobban hűti az itt található melegedő alkatrészeket.

A Zalman továbbra is a processzorral érintkező felület tükörsima kialakítását részesíti előnyben.

A ventilátor motorjára kukkantva 0,4 amperes teljesítményt olvastunk le, ami az erősebb motorral bíró, így nagyobb fordulatszámú egységek közé sorolja. A gyári adatok szerint percenként 2800-as fordulat a végsebessége, ami már tisztességes légáramlatot, de komoly hangot is jelent.

Aki szerelt már Zalman processzorhűtőt, az szinte vakon is fel tudja majd rakni a CNPS9700-at. A jól bevált rögzítési módon nem sokat változtattak. A tartókeret már a 7000-es szériából ismert, a hűtőt pedig egy keresztpánt fogja rá, melyet két csavar tart. A borda ugyan pár millimétert el tudott fordulni, de stabilan rajta volt a processzoron.

Alaplapra szerelve látszik, hogy a 9700-as mekkora is valójában. A szerencsés, alul és felül is ívelő formának köszönhetően az északi híd hűtése és a ház esetleges keresztmerevítője sem lesz útban.

Főbb paraméterek:

Egymás mellé állítva a CNPS9700-at és a kisebb CNPS9500-at jól érzékelhető a méretbeli különbség. Mivel a kisebb a legjobb 92 mm-es ventilátorosok közé tartozott, így a nagyobb is jó eséllyel indul kategóriájában, mindenképpen számolni kell vele a léghűtős trónért vívott harcban.

Asus Silent Knight

Egy elegáns asusos dobozból valami nagyon érdekes pottyant az ölünkbe. Röviddel a bemutatkozása után máris itt a halk lovag, a Silent Knight. A korábban látott képek és a dobozból kikandikáló részletek nagyon érdekes terméket sejtettek.

Zalman-koppintás, kiálthatnánk, de mégsem az – legalábbis nem teljesen. Az alapkoncepció egyértelműen a CNPS9500/9700-é, tehát íves hőcsövek fognak körívben álló réz lamellákat, de sok az új részmegoldás is. A legfontosabb különbség, hogy a ventilátor nem a borda szélére, hanem a közepébe került. Ezt a tervezési trükköt láthattuk korábban az Asus Silent Square hűtőinél is, ott nagyon jól bevált.

A középre helyezett ventilátor 92 mm átmérőjű, így a Silent Knight kissé kilóg mai tesztalanyaink közül, de réz alapanyaga talán ellensúlyozza ezt a hátrányt. A lapátkeréknek van is kerete, meg nincs is. Oldalról egy Asus feliratos légterelő határolja, amely alul és felül nyitott. A zalmanos megoldáshoz képest módosult a hőcsövek elhelyezése. Ott három teljes ív volt, itt viszont hat ív van, de mindnek csak az egyik vége csatlakozik az alaphoz. Ez a felépítés – véleményünk szerint – jobban megfelel a heat-pipe működési elvének, melynek az a lényege, hogy a meleg nagyon gyorsan a cső egyik végéről a másikra „ugrik”.

A lamellák közé bekukkantva egy Globe Fan ventilátort láttunk, melynek motorereje csupán 0,26 A volt, tehát nem lesz túl erős és zajos. Maximális fordulatszáma percenként 2200.

Alulról nézve olyan, mintha a ventilátor ki lenne csúszva a lamellák közül. Az alsó lapok között sokkal nagyobb a távolság, mint a Zalman CNPS9700-nál, tehát a körívből nagyobb rész hiányzik, kisebb a hőleadó felület. Az alul szabadon hagyott ventilátor viszont jó hatással lehet a processzorfoglalat környékére. A CPU-val érintkező felület az Asusnál is lehetne csiszoltabb.

A Silent Knight szerelőkészlete nagyon gazdag. Közeli rokonságban van a Silent Square sorozatéval, de néhány elemet átvariáltak. Örültünk volta kicsivel több pasztának és egy ventilátorszabályzónak.

Akárcsak a Silent Square sorozatnál, úgy a Silent Knightnál is először egy bölcsőt kellett felszerelni négy csavarral. A bölcsőt a korábbi Asusokhoz képest 90 fokkal elforgattuk, mert így állt a lovag ventilátora hátrafelé.

A bordát most is egy nagy, könnyen rögzíthető fémpánt tartotta a helyén, felszerelése pofonegyszerű volt.

A konkurensekhez képest akár kicsinek is mondható a Silent Knight. Az északi híd hűtésétől és az alaplap szélétől is biztonságos távolságban maradt.

Főbb paraméterek:

A beburkolt ventilátor miatt a Silent Knigt nem tűnik annyival kisebbnek a Zalman CNPS9700-nál, mint azt gondolnánk. Azt is érdemes megfigyelni, hogy az Asusban nagyobb ívet rajzolnak a hőcsövek, így jobban szétosztják a processzor melegét a Zalmanénál ritkább lamellákra. Vajon a tervezésben végrehajtott finomítások ellensúlyozni tudják majd a kisebb ventilátort és a 150 grammal kisebb tömeget?

Cooler Master Eclipse

Bár a Zalman CNPS9700 és az Asus Silent Knight sem egy hétköznapi jószág, a furcsasági versenyt mégis a Cooler Master nyeri. Az előző részben láthattuk az inkább dekorációnak való Marsot, most az Eclipse-et prezentáljuk, amely első látásra egy csigaház némi műanyaggal és hőcsövekkel kiegészítve.

Mielőtt kiveséznénk a formát, vessünk egy pillantást a klasszikus Cooler Master-es szerelőkészletre. Ismét az ellentétes irányba betekerhető, duplamenetes nagyobb csavarokat és méretes anyáikat láthatjuk, amelyeket kis fémlapokhoz kell rögzíteni, hogy a hűtő felmenjen az LGA775-ös foglalatra. AMD K8-hoz egy pántot kapunk, melyet a borda erre a célra kialakított résein kell átbújtatni – ügyes.

A Cooler Master Eclipse a nagyteljesítményű chipkészlethűtőkre emlékeztet. A kör alakú lamellák között egy lapátkerék hajtja a levegőt, ezt mindjárt kiszerelve is megmutatjuk. A sűrű lamellákat négy heat-pipe tartja egyben, melyek négy zónába irányítják a processzor melegét. Alább, a jobb oldali képen látszik a K8-as rögzítőpánt két függőleges bevágása.

A borda külső ívére helyezett műanyag borítás elsőre dekorációs elemnek tűnt, de valamiféle légterelő funkciót tölt be, ráadásul bizonyos határok között állítható is.

A műanyagnak talán esztétikai célja is van, mert nélküle nagyon nyersnek hat az Eclipse, olyan, mint egy posztmodern műalkotás, ami attól szép, hogy annak gondoljuk. A mű ventilátor nélkül teljes; talán a „Semmi valamivel körülvéve” címet lehetne adni a kompozíciónak.

A borda belsejéből kihalászott ventilátor a Mississippin hajdan közlekedő gőzhajók lapátkerekére hasonlít, a levegőt a lamellák között préseli ki. A kerék átmérője 66 mm, hossza pedig 68 mm.

Az egyedi ventilátornak erős, 0,58 amperes motorja van, amely percenként akár 3300-at is fordulhat.

A szabályzást olyan jumperes trükkel oldották meg, mint a Marsnál. Az egyik állásban a fordulatszám magas, 3300 rpm, a másikban közepes, 1800 rpm, de közben van PWM szabályozás is 900–3000 rpm között.

A processzorral érintkező felület ez Eclipse-nél sincs túlcsiszolva. A négy heat-pipe elég közel van a CPU-hoz, bár a szélsők meglehetősen kívülre kerültek.

Felszereléskor az LGA775 foglalat szimmetriája miatt négy lehetőség közül választhattunk, amiből kettőt helyhiány miatt ki is zártunk. Maradt hát az a felállás, amit az alábbi képeken látni. Ennek ellentettjével sem jártunk sikerrel, a borda a ház hátuljába ütközött, korábban viszont a táp vagy az északi hűtés és a VGA volt útban.

A szokatlan forma végül semmilyen alkatrésznek nem zavart be, bár a processzorfoglalat mögötti kis FET-bordához nagyon közel került, és a memóriamodulok fölé is belógott. Működés közben a lamellák között minden irányban fújta a levegőt, alaposan felkavarta az állóvizet – pontosabban a levegőt – a FET-ek körül is.

Főbb paraméterek:

Tesztelés – I.

A teszteléshez kétmagos Intel Pentium D 830 processzor köré épülő rendszerünket használtunk. A két Prescott mag már alap, 3 GHz-es órajelén is iszonyatosan fogyaszt és melegszik, amivel próbára teszi a komolyabb hűtéseket is. Az imént bemutatott hűtők mellett a Coolink U8-120-at és a Scythe Ninját is kipróbáltuk. A teljes tesztkonfiguráció az alábbi volt: