Netgear N-es routerek

Amikor hosszas huza-vona után véglegesült az IEEE 802.11n szabvány, közismertebb nevén n-es Wi-Fi, sokan abban reménykedtek, hogy a 300 Mbps az most tényleg 300 Mbps lesz, úgy mint a vezetékes rendszereknél. Persze ilyet tapasztalt, Wi-Fi hálózatokban jártas ember nem gondol, és még ha látja, akkor sem hiszi el, hiszen ami az éterben terjed, annak sokkal nehezebb a dolga, mint a vezetékes megoldásoknak. Korábbi tesztjeinkben láthatták a kedves olvasók, hogy közel optimális esetben is legfeljebb 6-8 MB/s (kb. 48-64 Mbps) környéke jellemző, a reális átviteli tempó pedig úgy 4-5 MB/s, vagyis 32-40 Mbps, legalábbis a papíron 300 Mbps-osnak hívott rendszereknél. Mi a helyzet az n-es Wi-Fi nem teljesen hivatalos, feles, 150 Mbps-os kistesójával, és az erősen reklámszagú, Dual-band megoldásokkal, melyek kétszeres sávszélességet sejttetnek?

Ezt a kérdéskört a Netgear három routerével vizsgáltuk meg. Az N150 (WNR1000) egy klasszikus megjelenésű, egyantennás, 150 Mbps-os modell, az N300 (WNR3500L) rejtett antennás, 300 Mbps-os darab, az N600 (WNR3700) pedig egy nagyon komoly, Dual-band jószág, melynek neve 600 Mbps-os tempót sugall. A három termék három jól elkülönülő kategóriát képvisel (alap, közép, felső), ezért nem csoda, hogy alig hasonlítanak. Egyetlen közös külső jegyük, hogy fényesen, porfogósan feketék. A kis N150 és nagy N600 állítva és fektetve is elhelyezhető, az N300-at csak álláshoz formálták. Mind a három Netgear router stabil maradt több csatlakoztatott Ethernet kábellel is.

Netgear N600, N300 és N150 routerek

Alaposabb szemlélés, körbejárás után még egy közös részletet találtunk a három modellen. Mindegyiknek van WPS (Wireless Protection System) gombja, amivel a megfelelő adapter (szintén WPS gombos) hálózatok felderítése titkosító kód beírása nélkül is konfigurálható. Csak annyi kell a művelethez, hogy mindkét eszközhöz (router és adapter) hozzáférjünk a gomb megnyomása céljából. Az N600-on és N300-on az előlapra, az N150-nél oldalra tették a WPS gombját. A legmagasabb (N600) és legalacsonyabb (N150) számozású Netgearen van Wi-Fi lekapcsoló is, amivel a vezeték nélküli adó-vevő kapcsolható fel-le könnyen és gyorsan. Az ilyen gomb közelébe vicces kedvű kollégákat, családtagokat, lakótársakat nem szabad engedni!

Hátul a szokásos csatlakozókat találtuk a routereken. Elsősorban öt Ethernet aljzatot, melyek közül az egyik az internet elérésére, a többi számítógépek vezetékes csatlakoztatására szolgál. Az N150 alapszintű révén csak 100 Mbps-os, Fast Ethernet portokkal rendelkezik, a két nagyobb viszont gigabites, így nem csak Wi-Fi-ben, de Ethernetben is csúcstempót kínál. Emellett az N300-ra és N600-ra került USB csatlakozó, amire külső adattárat köthetünk, nyomtató megosztásáról viszont nem ír a Netgear honlapja. Mind a három router kapott ki-/bekapcsoló gombot, nem kell a tápcsatlakozójukat kihúzni, ha le akarjuk kapcsolni őket. Érdemes megfigyelni a fenti képen, hogy az N150 egyetlen antennája fixen rögzített, nem lehet nagyobb teljesítményűre cserélni.

Netgear N600, N300 és N150 routerek

Az N150 és az N300 belsejében Broadcom hálózati processzort találtunk. Előbbinél az BCM5356 chip dolgozik, ami egy mindent-egyben, költséghatékony megoldás; itt egybetokozták a központi útválasztó chipet az egycsatornás rádió adó-vevővel. Utóbbiban a BCM4718 chip érdekes módon egy Dual-band központi egység, mellette pedig a BCM5311 Gigabit Ethernet switch látható. Mivel a fémfedél alatt csak egy, 2,4 GHz-es rádiós egység lapul, ezért a központi egység dupla frekvenciás lehetősége kihasználatlan marad. A rádiós modulból három, nyomtatott áramkörre integrált, úgynevezett metaanyagból készült antenna indul ki. Előnyük a klasszikus antennákkal szemben a kisebb anyag- és helyigény, és a kisebb egymás közti interferencia.

Hasonló megoldást használtak a nagy N600-ban is. Itt a kétféle (2,4 és 5 GHz) frekvencia miatt két rádiós egység lapul a fémburokban, hozzájuk kétszer két antenna tartozik. Közülük a két 2,4 GHz-eset külön kis nyomtatott áramköröcskékre vezették ki, melyek a felső burkolatban lakoznak. Megtévesztő az N600-ban látható, nagy Realtek chip. Az csak a Gigabit Ethernet switch, a főkolompos Atheros AR7161 lapka a bal felső kis borda alatt bújik, amit hosszas ráncigálással sem sikerült lefeszegetni.

Érdemes egy pillantást vetni a Netgear oldalán látható táblázatra, mely jól mutatja, milyen környezetbe és milyen feladatokhoz javasolják az egyes termékcsaládokat. Az N150 alapfunkciós, az N300 a nagyobb átviteli sebessége miatt jó lehet már több adatátviteli sáv párhuzamos kezelésére, az N600 pedig a két elkülönített frekvencia miatt használható úgy, hogy az egyiken internetezünk, a másikon pedig HD videót sugározunk multimédiás eszközeinkre. Ehhez az UPnP mellé DLNA támogatást is kapott. Az N300 érdekessége, hogy ez egy nyílt forráskódú (open source) router, így Linux-alapú egyedi firmware-ekkel is felszerelhető, többek közt torrentezésre is rávehető.

Fontos még kitérni a routerek internetes (WAN) portjának sebességére, ezzel csatlakozik az eszköz az internetszolgáltatónk által biztosított berendezéshez. Az egyszerű N150 az alap igényeket tudja, 40 Mbps-ra képes. Az N300 a maga 130 Mbps-os csúcsával már kezeli a ma kapható leggyorsabb csomagokat. Az N600 időtálló, akár 400 Mbps-os internetes csomagot is képes kezelni lassulás nélkül.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!