Szupergyors Asus routerek

Az N-es Wi-Fi szabvány, azaz a 802.11n még mindig tervezeti fázisban van, de sorra jelennek meg a magukat egyre gyorsabbnak kikiáltó Draft N-es hálózati eszközök. Ugyan az elméleti maximum, a 300 Mbps-os sebesség inkább jó reklámszövegnek tűnik, az újabbnál újabb Wi-Fi routerek, hálózati kártyák átviteli sebessége egyre gyorsul. Nagyjából másfél éve, a WL-500W óta nem járt Asus hálózati eszköz nálunk, így kíváncsian vártuk az új jövevényeket. A gyártó kínálatából ezúttal két routert és egy USB-s Wi-Fi adaptert vettünk szemügyre. A routerek egyazon széria tagjai: az RT-N13-as és az RT-N15-ös típusok. Különbség csupán annyi van köztük, hogy az N15 gigabites LAN-nal rendelkezik, míg az N13 csak 10/100-as helyi hálózati kapcsolatra képes.

A routerhez kaptunk egy vaskosabb regénynek is beillő használati utasítást, amiben többek között részletes magyar nyelvű üzembehelyezési útmutatót is találtunk. Emellett egy telepítő CD, UTP kábel és az útválasztó tápja került még elő a kék-fehér dobozból.

Manapság is divatosnak számító fehér festést kapott az RT-N15. Sarkai finom ívekkel lekerekítettek, alig találni szögletes formát a készüléken. A router felületének nagy részét befedő matt fehér borítást egy fényes ezüst csík díszíti, ami a keskenyebb oldalán és a tetején fut végig. Az Asus routert elsődlegesen álló tárolásra tervezték, a téglatestet ekkor az aljából kifordítható támaszték stabilizálja. A feliratok is ekkor vízszintesek. Természetesen fektetve is használhatjuk az RT-N15-öt, bár úgy kevésbé helytakarékos. Ha hiányérzetünk lenne a router külsejét nézve, az valószínűleg az antennák miatt van, mivel azok nincsenek, legalábbis a tervezők jól elrejtették őket. Hasonló megoldást láthattunk már a Netgear RangeMax Next modelljénél is.

A két Wi-Fi router között külsőre alig észrevehető különbségek vannak csak. Elölről teljesen azonos képet mutatnak, a kis lámpák sorrendje ugyanaz: felülről lefelé az első négy a négy UTP port használatát jelzi, az ötödik a WAN, a következő a vezeték nélküli hálózat állapotát mutatja, az utolsó az üzemjelző fény. A hátsó részükön is csak a csatlakozók helyzete tér el, de ugyanúgy megtaláljuk rajtuk a tápcsatlakozót, az UTP aljzatokat, a reset gomb lyukát és a piros WPS gombokat.

Az Asus útválasztót szétszedve megbizonyosodhattunk a három antenna meglétéről. A Netgear említett megoldásától annyiban különbözik, hogy itt magára a nyomtatott áramkörre vannak integrálva, de mindegyik rendelkezik külső antenna csatlakoztatására szolgáló aljzattal is. A vezérlőchipek a fémborítás alatt lapultak.

A router Ralink chipkészletre épül, a lelke egy RT2880F chip, amivel gyakran találkozhatunk több, belépő szintű routerben is. A Realtek RTL8366SR chipet csak az RT-N15-ben találjuk meg, ez ugyanis a Gigabit Ethernet vezérlője. A vezeték nélküli adatátvitelt az RT2820L chip végzi.

Manapság egyre több a „zöld”, azaz valamilyen szempontból környezetkímélő termék a piacon. Az Asus routerek is ilyenek, Green Ethernet technológiát használnak, ami annyit jelent, hogy az UTP kábel hosszának felmérése után éppen olyan erősséggel küldi az útválasztó a jeleket, hogy a fogyasztást a lehető legalacsonyabb szinten tudja tartani. Ezzel akár egyötödét is megspórolhatja az energiafelhasználásnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!