MSI Wind Atommal - nyerő kombináció?

Külső

Úgy tűnik, az idei nyár notebookos vonalon a minigépekről fog szólni. Nemrég érkezett meg a hazai piacra a lavinát elindító Asus Eee PC, melyre már az elmúlt év végén vethettünk egy pillantást, két hete teszteltük a HP 2133-at, és már akkor mellé tudtuk állítani – igaz, csak pár fotó erejéig – az MSI reménységét, a Wind Notebookot. Érdekes, hogy a különböző, a notebookoknál kisebb gépekre utaló kifejezések helyett – mint MID (Mobile Internet Device, mobil internetező eszköz), netbook, mini-note stb. – az MSI vállalta a nagyobb méretkategóriáknál szokásos megnevezést. Ki kell emelni azt is, hogy a Wind szócskát nemcsak hordozható gépen, hanem kisméretű asztali számítógépeken is viszontláthatjuk majd.

Mivel korábban már találkoztunk mai tesztalanyunkkal, nem lepődtünk meg rajta, hogy színben és formában is eléggé hasonlít az Asus Eee PC 701-re, csak valamivel nagyobb nála. Persze nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a minigépes – nevezzék bárhogyan is – kategória képviselői is olyanok, mint nagyobb társaik, alapvetően ugyanarra a koncepcióra épülnek, csak kisebb részletmegoldásokban különböznek. Windből egyelőre bemutatópéldányt kaptunk az MSI hazai képviseletétől, mely formára ugyan már egyezik a végleges modellel, de színe és külső borítása még nem a végleges. A fehér gép esetében az majd úgy fogy festeni, mint a fehér PR200 YA kabátja.

A fedőlap tetején már az MSI új, frissebb, fiatalosabb logóját láthatjuk, mely szerintünk is jobban sikerült mint a régi, kör alakú. Hazánkba először nem a fehér, hanem a fekete és rózsaszín külsejű Wind U100 érkezik majd.

Először rózsaszínben és feketében érkezik meg hozzánk az MSI Wind Notebook U100

Körbejárva a Windet ugyanazt tapasztaltuk, mint a HP 2133-nál, hogy valamivel szélesebb, mint az Eee PC 701. Elejére és hátuljára sem került semmilyen csatlakozó. Tesztpéldányunk fara enyhén meg volt emelve, ugyanis a nagyobb, hatcellás akkumulátort kaptuk hozzá. A kisebb, háromcellás teljesen belesimul a Wind Notebook hátuljába, és idehaza azt adják majd alapból a géphez, a nagyobbat külön lehet rendelni.

Mivel az első és hátsó perem üres, az összes csatlakozó a két rövidke oldalra összpontosul. Ebből a balon meglepően sok helyet foglal el a szellőzőnyílás. Az Eee PC 701-nek, de a Windhez hasonló méretű HP 2133-nak is sokkal kisebb volt a szellőzője. Vajon az új Atom processzor köré épülő platformnak több hűtés kell? A rács elé fért még két USB aljzat, mögé pedig csak a táp csatlakozója és egy Kensington zár került. Úgy érezzük, elég pazarlóan bántak a hellyel az MSI mérnökei, ha élére állították volna a zár aljzatát, akkor elfért volna még egy USB.

Persze, egy ilyen kicsi gépre talán fölösleges lenne a másik oldalival együtt háromnál több USB. Jobbra van még egy SD kártyahely, amelyre remélhetőleg a végleges modellnél tesznek majd fedelet, a két hangos csatlakozó, a külső monitor D-Sub kimenete és az Ethernet aljzat. Azzal együtt, hogy a másik oldalon kissé szellősen vannak a konnektorok, a Wind Notebooknak megvan minden lényeges csatlakozója, igaz ExpressCarddal nem bővíthető úgy, mint a HP 2133, viszont eggyel több USB-je van.

Alul rengeteg nyílás látható a kicsi MSI-n. Talán tényleg annyira melegszik az új Intel platform, hogy a nagy oldalsó mellett még ennyi alsó rés is kell, vagy csak a minél halkabb hűtés miatt csinálták szellősre a házat? Ez mindjárt kiderül, amikor szétszedjük a kicsikét. Alul az tűnhet még fel, hogy a Windnek elég termetes akkumulátora van. Érdemes megfigyelni a lefelé fordított hangszórókat az első két sarokban.

Ügyes trükk, hogy a felső panelt éppen az imént említett kis hangszórók mágnese tartja a helyén. Ez a megoldás szerintünk valamivel komolyabbá teszi a gépet. Kinyitva még erősebb a hasonlóság az Eee PC-vel. A Wind első ránézésre olyan, mint az Eee PC 900 (vagy inkább 901, az Atom processzor miatt), csak egy kicsivel szélesebb, és több LED van a jobb első részén. A kis MSI-nek a monitor és a billentyűzet közötti sávon egyetlen gombja, a bekapcsolója van, ezt jobbra felülre tették, és üzem közben kéken világít, szerencsére nem zavaró fényerővel. A 10 hüvelykes kijelzőnek elég vastag, majd két centiméteres kerete van, ami optikailag kicsinyíti. Fölé került a webkamera, amely lehet 0,3 és 1,3 megapixeles is. Szintén a felső peremen van a mikrofon.

A Windnek is az egyre többször felhasznált, kis helyet foglaló zsanérmegoldása van. Érzésünk szerint kicsit eltúlozták a spórolást, meglehetősen vékonynak tűnik a szerkezet, és tesztpéldányunknál a panel felső részének jó egy centiméteres holtjátéka volt. Bízunk benne, hogy a végleges modelleknél erősebb lesz a zsanér szorítása.

Örvendetes, hogy az elsősorban ölben használatos notesz kijelzőpanelje kellően nagy szögben hátrahajtható. A HP 2133-nél éppen ennek hiányát kifogásoltuk, mert nem tudtuk annyira kinyitni, hogy kényelmesen rálássunk a monitorra. Az alábbi fotón az látszik, hogy a nagyobb akkumulátor elvesz néhány fokot a nyitás szögéből, az viszont nem, hogy mélyre döntve meglehetősen labilissá válik a Wind. Ha nem tenyerelünk rá, hajlamos hátrabilleni.

A belső

Lássuk azt az Atomot! – kiáltással fogtunk neki a Wind Notebook szétszerelésének. Ez a hagyományos notebookos stílusban kialakított billentyűzet leszerelésével kezdődött. Alatta lyukakkal teleszórt műanyag lemezt és két hőszigetelő fóliadarabot találtunk. A fenti rések mögött az akkumulátor látszik, a lentebbiek alatt pedig már a gép szíve lapul, szóval a kis MSI-t nagyon nem érdemes nyakonönteni.

A HP 2133-mal ellentétben a Wind fő alkatrészeihez a hátlapon keresztül juthatunk hozzá, tehát a billentyűzet felé áll a nyomtatott áramkör fonákja, mintegy hőpajzsot képezve. Alulról nézve a bal oldalt a 2,5 hüvelykes, hagyományos merevlemez foglalja el, ennek nyomtatott áramkörét fedi a korábban látott fóliák közül a nagyobbik. A kisebbik mögött a jobb szélen látható ventilátor rejtőzik. Nagyon fura a Wind szellőzési kialakítása, ugyanis szélkereke nem érintkezik azzal a fémlappal, amit hűtőbordának neveznek, és a CPU-t, valamint az északi hidat borítja be. Úgy működik a rendszer, hogy a kis ventilátor az alsó lyukakon keresztül szívja be a külső környezet levegőjét, amely körbeáramlik az alkatrészek körül, majd oldalt, a ventilátoron keresztül távozik. Szót érdemel még a balra felül, szabványos mini PCI Express foglalatba helyezett Wi-Fi modul, valamint a merevlemez és a ventilátor közé helyezett üres memóriafoglalat. A Wind alaplapjára 1 GB DDR2 RAM-ot forrasztottak, melynek az egyik fele az üres foglalat fölötti fémes matrica alatt, a másik fele a NYÁK túloldalán kapott helyet.

Tovább boncolgatva a Windet rátaláltunk a merevlemez minimális rezgéscsillapítására. Jó, hogy a billentyűzet felé tettek egy rugalmas betétet. Leszerelve a fémlemezt látszik, hogy milyen aprócska az új Atom processzor. Mellette óriásinak tűnik az integrált GPU-s Intel 945GME északi és a mondhatni archaikus ICH7-M déli híd. Érdekes, hogy az új processzort ezzel a két viszonylag régi alkatrésszel párosították. Talán azért, mert kevesebbet fogyasztanak, mint a nagyobb teljesítményű grafikus maggal ellátott Intel 965GM és ICH8-M páros.

Magáról az Atom processzorról is legalább annyit lehetne írni, mint a Windről, de most csak a legfontosabb részletekre összpontosítunk, az új CPU-t később különálló cikkben – talán a rövidesen érkező VIA konkurenssel együtt – mutatjuk majd be részletesen. Az Atom megalkotásakor az elsődleges szempont a minél kedvezőbb teljesítmény/fogyasztás arány elérése volt. Ezért egészen az ős-pentiumos alapokig nyúltak vissza, melyeket a NetBurst és Core korszak tapasztalataival, valamint az aktuális, 45 nm-es gyártási technológiával ötvöztek. Az eredmény egy olyan soros utasítás-végrehajtásra képes (out-of-order utasításütemezést nélkülöző), kétszálas CPU lett, mely kompatibilis az x86-os processzorokkal, az SSE3-mal bezárólag ismeri a SIMD utasításkészleteket is, és merőben átdefiniálja az Intel eddigi fogyasztással kapcsolatos tervezési szabályait. Korábban akkor kerülhetett bele egy tulajdonság az Intel CPU-kba, ha megvalósítása legalább feleannyi százalék gyorsulást hozott, mint amennyivel növelte a fogyasztást. Most, az Atomnál viszont ezt a szabályt 1:1-re vették vissza. Jó példa erre a NetBurst-ös Pentium 4-eknél megismert Hyper-Threading, amely 20%-os fogyasztásnövekedés mellett 30–50%-os gyorsulást hoz, tehát része az Atomnak.

Tesztgépünkben az N270 modellszámú Atom processzor dolgozott, melynek órajele 1,6 GHz, 512 kB másodszintű gyorsítótára és 533 MHz-es rendszerbusza van. Sokkal érdekesebb adat, hogy a CPU-mag mérete csupán 25 mm², és tokozással együttes alapterülete is csak 13 x 14 mm. Maximális fogyasztását valahová 2,5 watt környékére taksálják, fejlett energiagazdálkodási rendszerének köszönhetően abszolút üresjáratban beéri 0,1 wattal is. Kár, hogy a chipkészlettel kapcsolatban nem tudunk ilyen pontos adatokat.

Intel Atom N270 – 945GME – ICH7-M

Érdemes a kis Atomot nemcsak az újratokozott Intel 945GME északi és öregecske ICH7-M déli híddal, hanem egyelőre elsőszámú konkurensével, a VIA C7-M-mel is összevetni. Meg kell jegyezni, hogy a VIA aprósága még 90 nm-es gyártástechnológiával készül, de sokkal kevesebb L2 gyorsítótárat tartalmaz (egyébként a cache teszi ki az Atom lapka területének a felét).

VIA C7-M – CN896 – VT8237S – némi RAM

Nem szabad elfelejteni, hogy igény esetén akár egy modern Core 2 Duo platformot is be lehet tenni akkora helyre, ahova az aktuális Centrino Atom – így hívják az Atom köré épülő platformot – befér. Persze teljesítménye mellett fogyasztása, és nem utolsósorban melegedése is más dimenziókban mozog majd.

Intel Core 2 Duo P7500 – GM965 – ICH7-M – némi RAM

Platform – CPU, RAM, videolejátszás

Elsőként az U100 modellszámú MSI Wind Notebook jelenik meg a nemzetközi és hazai piacon. Ebben az 1,6 GHz-es Intel Atom N270 processzor, a 945GME északi és ICH7-M déli híd mellett 1 GB memória van, amit az alaplapra forrasztottak. Kijelzője 10 hüvelyk átlójú, 1024x600 pixeles felbontása 16:10 és 16:9 közötti képarányú. Merevlemeze hagyományos 2,5 colos, 80 GB-os, de a későbbiekben SSD-vel is várható. Idehaza a kisebbik, 24,4 Wh-s akkumulátorral került forgalomba, de a nagyobb, 57,7 Wh-s is rendelhető lesz. Szerencsére operációs rendszerben racionális tudott maradni az MSI, és a sokak által ismert Windows XP-re, nem pedig az erőforrászabáló Vistára vagy takarékosabb, de kevésbé elterjedt Linuxra szavazott. Későbbiekben várható linuxos verzió (512 MB memóriával), de vistás változatról egyelőre nem tudunk.

Néhány alkalmazással megvizsgáltuk az egyes komponensek teljesítményét. Ezek az adatok szinte teljesen elvonatkoztathatóak a notebook külső tulajdonságaitól; ugyanezzel a processzorral, chipkészlettel és memóriával bármilyen más márkájú gép közel azonos eredményeket érne el. Sajnos az Eee PC 701 Celeronjával még nem hajtottuk végre tesztjeinket – ezt minden bizonnyal a rövidesen érkező 900-as kapcsán tesszük majd meg –, ezért csak a konkurens HP 2133 VIA C7-M processzorával, valamint egy régi Pentium M-mel és a legkisebb órajelű, 1,066 GHz-es Core 2 Duóval tudtuk összevetni az Atomot. Először jöjjenek a szokásos számok, utána rátérünk a nagy felbontású videók lejátszására, ami minden bizonnyal a hasonló kis notebookok legerőforrásigényesebb feladata lesz.

A különböző feladattípusok alatti teljesítményt vizsgáló Everest tesztekben nagyon jól látszott, hogy az Atom architektúra gyökeresen különbözik a Pentium M-től és a Core 2 Duótól is. Egyes tesztekben alaposan lemaradt még a régi M-es mögött is, máshol a sokkal fejlettebb Core 2 nyakán lihegett. Az 1,2 GHz-es VIA C7-M többnyire alaposan lemaradt mögötte, és ugyanez lett volna a sorsa a 400 MHz-cel gyorsabb társának is, szóval itt az ideje, hogy a VIA villantson valamit.

Memóriakezelésben furcsa dolgokat művelt az Atom és az alá adott 945GME északi híd. Írásnál nagyobb tempóra számítottunk, de az is lehet, hogy csak az általában használt 4.0-s Everestet kellene frissebbre cserélni.

Ki kell emelni, hogy a Windhez hasonló, elsősorban internetezésre és mondhatni semmi igazán erőforrásigényes dologra nem használatos gépeknél másodrendű, hogyan teljesítenek szintetikus vagy valóságközeli tesztprogramokban. Sokkal érdekesebb, mire jutnak két-három böngészőablakkal, kommunikációs programokkal (MSN, Skype, ICQ stb.), közben zenelejátszással, esetleg egy kis videózással. Használat közben a Wind egyáltalán nem tűnt lomhábbnak, mint a 200 MHz-cel lassabban ketyegő Pentium M, sőt a két végrehajtási szál miatt több alkalmazásnál gördülékenyebbeknek éreztük a váltásokat. Nem fogytunk ki az 1 GB memóriából sem, bár Vistához mindenképpen legalább 2 GB-tal szerelt rendszert javasolnánk.

A szűkös tesztidő miatt csak ötféle videóval vizsgáltuk meg az atomos Wind képességeit. Az első szokásos 720p felbontású, DivX kódolású anyagunk volt. Ennél maximális órajelen legfeljebb 70%-os terhelést tapasztaltunk. Következőnek a Microsoft egyik VC-1 kódolású WMV HD bemutatóanyagát néztük meg 720p és 1080p felbontásban. Az előbbinél 50–60%-os, az utóbbinál 65–80%-os CPU-terhelést és folyamatos képet láttunk. Végül két x264 kódolású mozielőzetes került sorra. A 720p-s anyag zökkenőmentes lejátszásához 80–90%-os processzormunkára volt szükség, az 1080p-s viszont már komolyan akadozott. Az 1,4 GHz-es Pentium M a WMV HD-ket 80, illetve 100 százalék körüli terheléssel játszotta le, de mindkét esetben folyamatosan, az x264-es kódolású részleteknél viszont már a 720p-s megjelenítése sem volt zökkenőmentes.

Monitor, billentyűzet

Az első és legnagyobb – kellemes – meglepetés a Wind 10 hüvelykes, széles kijelzőjével kapcsolatban az volt, hogy felülete nem tükrös, hanem matt. Kicsit szomorúan tapasztaltuk, hogy még a kategóriában egészen nagynak mondható panelnek is majd két centiméteres kerete van, ami kisebbnek láttatja valós méreténél. Felbontása 1024x600 pixel, tehát arányaiban az 1024x576-os 16:9-től és az 1024x640-es 16:10-től is különbözik, valahol köztük helyezkedik el. Véleményünk szerint egy elsősorban internetezős gépre a 1024 oszlopos szélesség az ideális, ugyanis erre optimalizálják a weboldalak többségét. A Wind 120 dpi körüli felbontása és 0,210 mm-es pixelmérete teljesen korrekt, az 1280x800 pixeles, 12,1 colos, széles notebookok szintjén mozog.

Szokásunkhoz híven most is megvizsgáltuk a monitor színhelyességét, bár egy ilyen gépnél az efféle pontatlanság minden bizonnyal sokkal kevesebbet nyom a latban, mint egy grafikai munkára használt kijelzőnél. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Kalibrálás előtt a színhelyestől meglehetősen nagy eltéréseket mértünk, de az Eye One profiljával egészen közel jutottunk az optimálishoz, csak a piros eltérése maradt 3 deltaE fölött. A 0,2 cd/m²-es minimális és 137 cd/m²-es maximális fényerő majdnem 700:1-es kontrasztarányt jelent, mi több, a LED-es háttérvilágítású panel kellően fényes volt ahhoz, hogy szabadban, napos időben is használni lehessen. Annak ellenére, hogy a feketéje szemre egészen homogénnek tűnt, egyes pontjain mért intenzitásai között 20%-os eltérést is kimértünk.

Ismét hozta szokásos formáját a TN+film panel, tehát színei szemből voltak rendben, felülről gyorsan fakultak, alulról hamar átfordultak. Oldalról sem volt valami rózsás a helyzet, innen nézve is hamar tompulni kezdtek a színek.

Tesztgépünknek még nemzetközi, angol kiosztású billentyűzete volt, de a hazai piacra magyarral érkezik majd a Wind. Örvendetes, hogy a mi elrendezésünk szerencsésebb lesz, ugyanis kétsoros Entert kapunk, amit úgy oldanak meg, hogy a P mellett csak két további billentyű lesz, az L mellé viszont három kerül. Az Í-t megfelelő helyre, a bal Shift mellé tették.

Mondhatni a HP 2133-mal majdnem azonos kiosztást kapunk, bár ott szerintünk szerencsésebb a keskenyített helyett vékonyított kurzormozgatók kialakítása, itt viszont nagyobbak a felső sor billentyűi.

Gépelni szerintünk a Winden volt kényelmesebb, igaz, a HP billentyűzete látványosabb a maga gyenge fényben nehezen olvasható szürke színével és könnyen melléütős, kis hézagos gombjaival együtt is. Az MSI-nél ezzel szemben egy teljesen átlagos, a megszokottnál valamivel – de nem sokkal – kisebbre méretezett notebookos klaviatúrát építettek be, melyen nehezebb félreütni, világos színe miatt gyengébb fényviszonyoknál is jól látható. A legfontosabb, hogy tapintásra nem olyan rideg, mint a HP 2133-é, és nyomkodni is kényelmesebb. Már csak azért is, mert nem melegszik annyira. Amiatt is kényelmesebb volt a Windet használni, hogy nagyobb a csuklótámasza, és tapipadjának is a megszokott helyen vannak a gombjai. Pontosabban csak gombja, ugyanis szemre egy van neki, melynek bal szélét nyomva bal, jobbat nyomva pedig jobb egérgombként funkcionál. A fölötte lévő érintőmező lehetne szélesebb is, követe a monitor arányait, és tehettek volna a szélére görgetősávot. Szerencsére az utóbbi hiányosság szoftveresen orvosolható.

Melegedés, zaj, akkumulátor

Elvileg a 45 nm-es csíkszélességgel készülő Atom processzor alig fogyaszt, ami annyit jelent, hogy nem is nagyon melegszik. A hozzá párosított régebbi lapkakészlet sem nagyétkű, tehát az sem melegszik különösebben. A billentyűzet felé hátát fordító fő nyomtatott áramkörrel, és a fóliával elválasztott merevlemezzel minden adott a lehetetlen végrehajtásához, vagyis a normálisan lehűtött, nem forrósodó kicsi notebookhoz. Ezt eddig az Eee PC 701 és a HP 2133 sem tudta, mindkét gép kellemetlenül felmelegedett. Nem úgy a Wind! Nyugalmi állapotban, 24 fokos szobahőmérsékletnél csak picike touchpadja melegedett 35 fok fölé, még a processzort rejtő bal alsó sarokban is csak 33 fokot mértünk. Alul, a beszívó részen még jobb volt a helyzet, és mindehhez nagyon kellemes, 20 dB-es hang – vagyis csend – párosult.

Nagy izgalommal fogtunk neki a félórás melegítésnek, processzorterhelésnek. Szinte azonnal felgyorsult az apró ventilátor, de szerencsére csak 22 dB-re hangosodott. A CPU ekkor 50 fokos volt. Pár perc múlva, 60 fokos CPU-hőmérsékletnél jött a következő szint, ami még mindig csak 27 dB-es zajszintet hozott. Jó negyed óra múlva elérte a hűtés azt a 30 dB-t, aminél már nem zajosodott tovább. Az új Intel CPU hőmérséklete nem haladta meg a 68 fokot. Fél, majd további fél óra után sem melegedett a Wind Notebook felületének egyetlen része sem 40 fok fölé. Ismét a tapipadon mértük a legmagasabb értéket, 39 fokot. Jó pont, hogy az apróság két oldalának hőmérséklete nem különbözött jelentősen. Sok más gépnél zavaró szokott lenni, hogy egyik tenyerünk alatt süt, a másik alatt meg csak langyos.

Véleményünk szerint egy ennyire mobil gépnél különösen fontos, hogy elektromos hálózat nélkül is sokáig bírja. A Wind nagyobbik, majdnem 58 Wh-s akkumulátora igaz nagydarab, de a kis fogyasztású platformmal és a kisméretű, LED háttérvilágítású kijelzővel párosítva különösen hosszú üzemidőt sejtet. Konnektoros fogyasztásmérőnk nyugalmi állapotban, kikapcsolt Wi-Fi-vel 19 wattos fogyasztást adott meg a Windre, ami a kijelző maximális fényerőre állításával további 2 wattal növekedett. A processzort egy szálon terhelve 23, két szálon hajtva 25 wattos értéket kapunk, ami 3D alkalmazásoknál sem ment feljebb. Az akkumulátor töltése közben végig, terheléstől függetlenül 36–38 wattot mértünk. Nem csoda ez, hiszen a mellékelt tápadapter 40 wattos.

Először nem hittünk a szemünknek, amikor a nagyobb, 6 cellás, 57,7 Wh-s akkumulátorral hétórás üzemidőt jelzett elő az XP. Tényleg ennyi ideig, egészen pontosan hét óra és hat percig futott a nyugalmi állapothoz közeli, lekapcsolt Wi-Fi-s teszt. Szokásos 720p felbontású, XviD tömörítésű videónkat majdnem négy és fél óráig nézegethettük, ami szintén nagyszerű érték. Eközben az Atom processzor végig 1600 MHz-es órajelen dolgozott, durván 70%-os processzorterhelés mellett. Teljes gázzal, bekapcsolt Wi-Fi-vel is majdnem három és fél óráig használhattuk a Windet, szóval a nagyobbik akkuval igazi mobil eszköz a notesz. Idehaza a kisebb, 3 cellás teleppel kerül majd forgalomba, mely 24,4 Wh-s, így körülbelül három, kettő, illetve másfél óra üzemidőt jósolunk neki, ami szintén szép, különösen egykilós tömeg mellett.

Érdekes tény, hogy a töltési idő első háromnegyedében lineárisan telítődik az akku. Bekapcsolt géppel nagyjából 15 perc alatt 10%-ra töltődött fel az akku, amely akár 40 perc további működéshez is elegendő. Az Eee PC 701-es 43 Wh-s akkumulátorát a gyenge tápegység miatt csak hat óra alatt tudtuk feltölteni.

Értékelés

Az alatt a két nap alatt, amíg a Windet próbálgattuk, végig az volt az érzésünk, hogy a racionális tengelyében áll annak a skálának, amelynek az egyik végén a túl kicsi Asus Eee PC 701, a másikon a túl komoly, de belül mégis túl gyenge HP 2133 állt. Az MSI szerintünk nagyon jól választott a 10 colos, 1024 pixel széles, matt felületű kijelzővel. Ugyanilyen okos lépés volt a Vista vagy Linux helyett a sokaknál bevált, közismert XP mellett maradni, amit elláttak a nyugodt működéséhez elegendő 1 GB rendszermemóriával. Bár nem az MSI érdeme, de egyértelmű pozitívum az Intel Atom processzora is. Teljesítménye bőven elegendő volt ahhoz, amire egy Windhez hasonló netbookot az esetek 99 százalékában használni fognak. A fordított nyomtatott áramkörrel az MSI is részese annak a bravúrnak, ami elsősorban a Centrino Atom platform számlájára írható, hogy lehetővé teszi végre a nem forrósodó kisgép létrehozását.

Ezután megmutattuk a Windet fiatal hölgyismerősünknek, aki nem olyan elfajzott számítógép-használó, mint szerkesztőségünk tagjai. Általában csak internetezni szokott, napi pár óránál nem többet, tehát egy olcsó mini notebook célközönsége. Először azt kérdezte, hogyan sikerült azt a múltkori cuki kis gépet – az Asus Eee PC 701-et – így kinyújtani, aztán a „mobiltelefonos menüt” – vagyis a testre szabott, egyszerű Linuxot – hiányolta, végül megjegyezte, hogy ez nem melegíti meg olyan szépen a mindig hideg kezét, mint a kicsi, amelyen vékony ujjai ugyanúgy elfértek, akár a Winden. Nem értékelte, hogy az MSI csendben van, mert éjjel, amikor ez számít, aludni szokott és nem a neten lógni.

Mint látszik, két eltérő felhasználó különbözően ítéli meg a mini notebookokat, köztük az MSI Windet. Könnyen lehet, hogy a célközönség éppen más szempontok szerint választ, mint mi. A Wind nagyon jól sikerült, ha az intenzív internetezős használhatóságot vesszük figyelembe, mert 1024 pixel széles a kijelzője, gépelni kényelmesen lehet rajta. Mobilitás szempontjából is nagyon rendben van, mert vagy 2–3 órát bír és csak egy kilót nyom, vagy 200 grammal nehezebb, és akkor 5–7 órán át konnektor nélkül maradhatunk vele, tehát mindenkinek ajánlott, aki könnyű, de kényelmes internetező eszközt szeretne. Szerintünk hazai 100–110 000 forintos ára összhangban van tudásával, értékével, de a helyzet élesedésével, további konkurensek érkezésével minden bizonnyal csökken majd.

A hosszú akkumulátoros üzemidőben, akárcsak a szerény melegedésben komoly szerepe van az Intel új Atom processzorának, mellyel élőben most találkoztunk először, de minden bizonnyal nem utoljára. Ez az új processzor és a köré épülő Centrino Atom platform pontosan azt tudja, amire egy netbookhasználónak szüksége lehet, se többet, se kevesebbet. Különösen jó ezt látni azok után, hogy a processzorgyártók évekig próbáltak fölöslegesen erős hardvereket ránkerőszakolni.

MSI Wind Notebook U100

rudi

Az MSI Wind Notebookot az MSI hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.