Monitor, billentyűzet

Az első és legnagyobb – kellemes – meglepetés a Wind 10 hüvelykes, széles kijelzőjével kapcsolatban az volt, hogy felülete nem tükrös, hanem matt. Kicsit szomorúan tapasztaltuk, hogy még a kategóriában egészen nagynak mondható panelnek is majd két centiméteres kerete van, ami kisebbnek láttatja valós méreténél. Felbontása 1024x600 pixel, tehát arányaiban az 1024x576-os 16:9-től és az 1024x640-es 16:10-től is különbözik, valahol köztük helyezkedik el. Véleményünk szerint egy elsősorban internetezős gépre a 1024 oszlopos szélesség az ideális, ugyanis erre optimalizálják a weboldalak többségét. A Wind 120 dpi körüli felbontása és 0,210 mm-es pixelmérete teljesen korrekt, az 1280x800 pixeles, 12,1 colos, széles notebookok szintjén mozog.

Szokásunkhoz híven most is megvizsgáltuk a monitor színhelyességét, bár egy ilyen gépnél az efféle pontatlanság minden bizonnyal sokkal kevesebbet nyom a latban, mint egy grafikai munkára használt kijelzőnél. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Kalibrálás előtt a színhelyestől meglehetősen nagy eltéréseket mértünk, de az Eye One profiljával egészen közel jutottunk az optimálishoz, csak a piros eltérése maradt 3 deltaE fölött. A 0,2 cd/m²-es minimális és 137 cd/m²-es maximális fényerő majdnem 700:1-es kontrasztarányt jelent, mi több, a LED-es háttérvilágítású panel kellően fényes volt ahhoz, hogy szabadban, napos időben is használni lehessen. Annak ellenére, hogy a feketéje szemre egészen homogénnek tűnt, egyes pontjain mért intenzitásai között 20%-os eltérést is kimértünk.

Ismét hozta szokásos formáját a TN+film panel, tehát színei szemből voltak rendben, felülről gyorsan fakultak, alulról hamar átfordultak. Oldalról sem volt valami rózsás a helyzet, innen nézve is hamar tompulni kezdtek a színek.

Tesztgépünknek még nemzetközi, angol kiosztású billentyűzete volt, de a hazai piacra magyarral érkezik majd a Wind. Örvendetes, hogy a mi elrendezésünk szerencsésebb lesz, ugyanis kétsoros Entert kapunk, amit úgy oldanak meg, hogy a P mellett csak két további billentyű lesz, az L mellé viszont három kerül. Az Í-t megfelelő helyre, a bal Shift mellé tették.

Mondhatni a HP 2133-mal majdnem azonos kiosztást kapunk, bár ott szerintünk szerencsésebb a keskenyített helyett vékonyított kurzormozgatók kialakítása, itt viszont nagyobbak a felső sor billentyűi.

Gépelni szerintünk a Winden volt kényelmesebb, igaz, a HP billentyűzete látványosabb a maga gyenge fényben nehezen olvasható szürke színével és könnyen melléütős, kis hézagos gombjaival együtt is. Az MSI-nél ezzel szemben egy teljesen átlagos, a megszokottnál valamivel – de nem sokkal – kisebbre méretezett notebookos klaviatúrát építettek be, melyen nehezebb félreütni, világos színe miatt gyengébb fényviszonyoknál is jól látható. A legfontosabb, hogy tapintásra nem olyan rideg, mint a HP 2133-é, és nyomkodni is kényelmesebb. Már csak azért is, mert nem melegszik annyira. Amiatt is kényelmesebb volt a Windet használni, hogy nagyobb a csuklótámasza, és tapipadjának is a megszokott helyen vannak a gombjai. Pontosabban csak gombja, ugyanis szemre egy van neki, melynek bal szélét nyomva bal, jobbat nyomva pedig jobb egérgombként funkcionál. A fölötte lévő érintőmező lehetne szélesebb is, követe a monitor arányait, és tehettek volna a szélére görgetősávot. Szerencsére az utóbbi hiányosság szoftveresen orvosolható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!