Megjelenítés, bevitel

Kijelzőből a mára szokásossá vált, 16:9 oldalarányú, 1366x768 képpontosat kaptuk, természetesen LED háttérvilágítással. Úgy gondoljuk, ekkora, 15,6 hüvelykes panelre szerencsésebb lenne 1600x900 képpontot rakni, mert akkor nagyjából akkora pixelméretet kapnánk, mint az 13,3 hüvelykes, 1366x768-as kijelzőkön. Az MSI FX600-ba egy Samsung TN+film technológiás panelt szereltek, melynek elsőre feltűnt nagyon magas fényereje. Szemből és kis szögben nézve is korrekt képet adott, csak lehetetlen irányokból (felülről, alulról, nagy szögben oldalról) torzultak látványosan a színei.

Műszerrel is megvizsgáltuk a színek helyességét. Ehhez a 2D alkalmazásokban célszerűbb Intel grafikus magot kapcsoltuk be. A méréshez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Kalibrálás előtt a szokásos, optimálistól jó távol eső árnyalatokat kaptuk, beállítás után viszont az átlagosnál közelebb kerültünk hozzá. A maximális eltérés csupán 2 deltaE érték lett, az átlag pedig egy alá csökkent. Az MSI FX600 Intel grafikus maghoz való színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Szabad szemmel is látszott, hogy az FX600-nak elég nagy a maximális fényereje; ezt műszeres, 244 cd/m²-es mérésünk is igazolta. Ehhez 0,7 cd/m²-es minimum tartozik, a kettőből pedig 350:1 körüli kontrasztarányt kapunk. A magas fényerővel és kontrasztaránnyal korrekten semlegesítették a monitor előtti "tükröt". Rendben találtuk a panel egyenletességét is, csak két felső sarkán volt lényegesen alacsonyabb a fényereje, mint a közepén. Sötétben feketéjének bevílágítása átlagos szintet hozott.

Eddig minden rendben volt az MSI FX600 körül. Tetszetős, korrekten összerakott, jó teljesítményű gépnek látszott átlagon felüli kijelzővel. Most viszont jön a billentyűzet értékelése. Úgy gondoljuk, ami elment az alap CR620-ban, egy igényes multimédiás gépben már kevés. Itt nem is a szigetes kialakításra gondolunk, ami egyeseknek bejön, másoknak nem, hanem a megvalósítására. Az MSI az egyik, ha nem a leggyengébb ezen a téren. A röviden, határozatlan nyomásponttal járó gombsorok alapja minden lenyomásnál finoman rugózott, nem éreztünk mögöttük stabil alapot. Oldalra is imbolyogtak kissé, ezt a közéjük helyezett, hamar koszosodó, fényes betét sem tudta meggátolni.

A klaviatúra elrendezése szintén szubjektív kérdés. Van aki kedveli, van aki megveti a numerikus padot, ami lassan a 15,6 hüvelykes gépeknél kötelező tartozék lett. Elrendezés kapcsán elsősorban az MSI betegségének számító, szóköz bal oldalára helyezett í-t emelnénk ki, de az „ultrafontos” Scroll Lock és Pause Break miatt jobbra tolt felső Insert és Delete elhelyezése sem lopta be magát szívünkbe.

Amennyire nem tetszett az FX600 billentyűzete, annyira meg voltunk elégedve az alatta elterülő, kellemesen méretes tapipaddal. Környezetétől egy enyhe bemélyedés választja el, de szemcsés felülete e nélkül is nagyon jól felismerhető lenne. Az apró dudorok egyáltalán nem váltak csúszóssá, minden helyzetben, izzadt és száraz kézzel is kiválóan kezelhető volt. A felület alatt példásan kivitelezett, egybeszabott gomb terjeszkedik. Nyomása kellemesen igényes, közepén csak nagyon kis tartományban nem érzékelt. Piros pontot érdemel közelébe – a billentyűzet alá – helyezett kikapcsológombja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!