Unalmas egyéniség

A gép fényes kijelzőfedlapja is ebben a nem túl harsány, ugyanakkor nem is komor mélykék színben pompázik. A kasztni már így, összecsukva is nagyon ismerősnek tűnt, később aztán rájöttünk, hogy a gép külsőleg egy az egyben a már említett Crystal Collection masina alapjául szolgáló MegaBook M677 mása. A fedlap közepére szokás szerint az MSI nem túl fantáziadús logója került egy fémes körgyűrűbe, a logó betűi világítanak is, ha a kijelző be van kapcsolva. Az EX600 fedlapját a gép homlokzatára épített reteszelővel lehet nyitni, a keskeny zsanérok jól meg vannak húzva, de cserébe legalább nem lötyög a panel kinyitott állapotban.

[+]

A noteszt kinyitva konstatálhatjuk, hogy az EX600 a színét leszámítva tényleg egy az egyben egy korábbi modell formavilágát kapta, gyakorlatilag semmi nem változott az M677-hez képest. A gépet látva az mindenesetre elég egyértelmű, hogy az MSI-nél aligha a dizájnerek dolgoznak meg leginkább a pénzükért, az EX600 – akárcsak az előd – külsejét tekintve teljesen fantáziátlan, unalmasan célszerű képet fest. Mindezt becsületszavunkra nem kifogásolnánk egy üzleti célú gépnél, csakhogy ez egy multimédiás felhasználásra szánt masina, amitől az ember talán kissé izgalmasabb, figyelemfelkeltőbb tálalást várna.

Lássuk sorjában mire jutottak (vagy mire nem jutottak) a tervezők a beviteli felület megrajzolása során: a klaviatúra feletti keskeny sáv két oldalán két hangszóró van, melyek közé egy teljesen sima, dísztelen felület ékelődik be. Ez foglalja magában a bekapcsológombot és a négy programozható funkciógombot, meg itt árválkodik a beépített mikrofon is, de egyébként ez a blokk már-már szemfájdítóan üres, teljesen közömbös látszatot kelt.

[+]

Következik a klaviatúra, mely dicséretes módon szinte milliméterre kihasználja a széltében rendelkezésre álló területet, így még egy numerikus blokk is befért az általános gombsor mellé. Ennek sajnos az lett az ára, hogy néhány, leginkább ékezetes karakterek bevitelére szolgáló billentyű összement, a szerkesztőgombok közül pedig kettő csak az Fn funkciógomb lenyomásával érhető el. Maga a billentyűzet egyébként kényelmes gépelést tesz lehetővé, és a minőséggel sincs semmi probléma.

A szögletes formájú géphez szögletes, szürke színű tapipad dukál, mely a szokásos egyharmad-kétharmad arányban osztja fel a teljesen sima tenyértámaszt. A működésről tájékoztató visszajelzőfények mindegyike ide, a tenyértámasz jobb alsó peremére került, de a LED-ek sajnos továbbra sem különülnek el egymástól eléggé, plusz a gravírozás sem hangsúlyos kellőképpen, így – különösen sötétben – első ránézésre inkább szemkápráztató, mintsem informatív ez a fénysáv.

[+]

Az EX600 csatlakozóinak elhelyezése ellenben a jó tervezés egyfajta iskolapéldája. Jobboldalt két USB kapu, FireWire port, képkimenetek és a töltő csatlakozója sorakozik, de van itt egy PCMCIA aljzat is, amit nemigen tudunk hová tenni, az ebbe a kategóriába tartozó modern konfigurációk ugyanis már szinte kivétel nélkül ExpressCard bővítőhellyel érkeznek. Szintúgy nem értjük, hogy miért D-Sub, és miért nem DVI, netán HDMI kimenet került az EX600 oldalára, amikor egyrészt már a korábbi modelleken is a digitális képkimenetet részesítették előnyben, másrészt az innovatívabb csatlakozás jobban is illene a multimédiás rendszer imázsba.

[+]

A gép bal oldalára nyílik az optikai meghajtó (super-multi DVD-író) tálcája, van itt még két USB kapu és egy RJ11 és RJ45 csatlakozó az analóg modemnek és a vezetékes hálózatnak. A notebook szellőzőnyílása hátul található, így a kiáramló meleg levegő nem fogja zavarni sem a jobb-, sem a balkezeseket. Maradt a homlokzati panel, ahová a memóriakártya-olvasó és a hangrendszer csatlakozó zsúfolódnak össze. Utóbbiak színkódoltak, és sajnos a rosszabbik fajtából; ezek a harsány színek nagyon nem illenek a notebookra (igazából egy asztali PC amúgy ritkán látott hátlapján kívül szerintünk sehová nem illenek).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!