LG LH9000 LED LCD tévé - mozgókép a nappaliban

Tv a házban

2009 szeptemberében, a berlini IFA-n mutatták be ezt a készüléket sok más társával együtt. Ezekkel a termékekkel az LG megpróbálta lefedni a teljes piacot, hiszen volt közöttük hagyományos LCD, LED háttérvilágításos és olyan is, amelynél a dizájnra helyezték a hangsúlyt. Tehát egy viszonylag friss darabról van szó, amelynek legalábbis részben tükröznie kell mindazt a tudást, amellyel ma rendelkezik az LG a televíziógyártás területén. A kihívás nagy, a piaci verseny öldöklő, ezért aztán pláne kíváncsiak voltunk, hogy hogyan teljesít a készülék.

A gyártók marketingesei mostanában szeretik azt hangoztatni, hogy a televízió gyakorlatilag a lakás egyik legfontosabb része, ezért szerintük rendkívül nagy jelentőséggel bír, hogy az adott készülék hogy néz ki. Sokszor hallani azt is, hogy az „idei modell dizájnja forradalmi, formabontó, hihetetlen”, és még sorolhatnánk. Ezzel ellentétben az igazság az, hogy a nagy gyártók legtöbb terméke majdnem pont ugyanúgy néz ki. Esetleg az élekkel játszadoznak kicsit, vagy minimális szinten a színvilággal, de leginkább a fekete, téglalap alakú modellek dominálnak. Elsősorban persze azért, hogy harmonikusan simulhassanak be szinte bármilyen berendezésű otthonba, legyen az rusztikus, modern vagy szocreál.

Na ez a tévé is pont ilyen! Kiemelhetnénk, hogy elegánsan fest a divatosan zongoralakknak becézett fekete színű keret, és ez igaz is lenne, de inkább a rajta azonnal megmaradó ujjlenyomatok szúrnak szemet. Ám igazából ez sem nagy baj, hiszen azért a legtöbb ember a képernyőt bámulja, és nem a keretet. A vállalat e modellel nagyjából egy időben mutatta be "Borderless", azaz keret nélküli televízióit is, ahol persze azért van keret, csak a káva egy síkban van a képernyővel. Az LG LH9000 nem ebbe a családba tartozik, ami annyira azért nem zavaró, hiszen az esetek túlnyomó többségében szemből nézzük a tévét, és nem oldalról. Tehát mindent összevetve a külső ízléses, nem hivalkodó, akár átlagosnak is mondhatnánk, és ez ebben az esetben inkább pozitívum, mint hátrány.

Az LG LH9000 állvánnyal együtt 78 centi magas, 107 centiméter széles és hét centi mély. Ez utóbbi a mai slim-csatában már nem kiemelkedően alacsony szám, főleg ha hozzávesszük, hogy a különféle csatlakozók ehhez még hozzátesznek két-három centit. A tévé húsz kilogrammot nyom körülbelül, ami abból a szempontból nyilván lényegtelen, hogy nem mobil eszközről van szó, viszont az is igaz, hogy egy idősebb felhasználó vagy egy törékeny hölgy nem biztos, hogy megbirkózik egyedül az összeszereléssel.

Csatlakozók szempontjából meglehetősen jól van eleresztve a modell. Található rajta fejhallgató-kimenet, AV-bemenet, 4 HDMI csatlakozó, egy USB 2.0 port, CI-bemenet, komponens RGB-bemenet, D-Sub analóg bemenet, SCART csatlakozó és egy digitális audiokimenet is. A készülék elvileg Bluetooth kapcsolatra is képes, azonban nekünk sajnos nem sikerült telefonunkkal összecsatlakoztatni. Tény, hogy idő hiányában ezzel túl sokat nem is kísérleteztünk.

Tunerből a televíziónak kettő is jutott, hisz az analóg mellett a DVB-T adások vételét is biztosítja, így el lehet felejteni a set-top-boxot. Ráadásul a tunernek az itthon elfogadott szabványnak megfelelő, MPEG-4 kódolású adások sem jelenthetnek gondot.

Főbb paraméterek:

Képminőség

Az eszköz Full HD felbontással operál, tehát maximum 1920x1080 képpont megjelenítésére képes. Maximális fényereje 500 cd/m², dinamikus kontrasztaránya pedig elérheti a 5 000 000:1. Ez utóbbi igazán fantasztikusan hangzik, de azért inkább csak egy marktinges hívószó, semmint reális adat. Ez az érték csak igazán extrém feltételek mellett valósulhat meg, vagyis az átlagember, átlagos felhasználás mellett ilyen kontrasztaránnyal sohasem fog találkozni, kivéve persze akkor, ha fekete-fehér csíkokat szeretne a képernyőn nézegetni.

A betekintési szög az LG állítása szerint mind függőlegesen, mind vízszintesen 178 fok. Most tekintsünk el attól, hogy ilyen pozícióból a legritkább esetben tévézik az ember. A tapasztalataink azt mutatták, hogy 140-150 fokig nincs semmi gond, ám utána már torzul a kép, ami egy idő után agyzsongást eredményezett.

Ma még nem túlságosan elterjedt a Full LED háttérvilágítás, viszont az LG LH9000 ilyen eljárást használ. 960 LED dióda világítja meg a képernyőt, amelyek csoportba vannak rendezve, és ezek fényereje attól függően változik, hogy pontosan mi jelenik meg a képernyőn. Azaz így lehetőség van rá, hogy a kijelző egyes részein adott esetben teljesen kikapcsolják a háttérvilágítást, így ott a fekete valóban fekete lesz.

Többek között az alkalmazott LED technológiának köszönhető a már említett, igen magas dinamikus kontrasztarány, illetve hogy a készülék maximális energiafelvétele csak 174 watt. Az alapértelmezett gyári beállítások megfelelnek az Energy Star követelményeinek, ám tovább redukálható a fogyasztás az "Energiatakarékos üzemmód" funckió bevetésével, melynek következményeként jelentősen csökken a fényerő.

A készülék 1 ms-os válaszidővel büszkélkedhet, ami ugyan még mindig sehol nincs a plazmákhoz képest, viszont az elért eredmény azt jelzi, hogy talán már nem kell olyan sokat dolgozni e téren. A készülék tesztelése során muszáj volt rengeteg sportműsort megnézni, hiszen sokszor ezek jelentik a legnagyobb kihívást az LCD tévék számára. Korábban nagy problémát jelentett az úgynevezett utánhúzás vagy más néven csóva hatás, amelynek eredményeként például az elrúgott focilabdát zavaró effektus követte. Azaz a gyors mozgások esetén sokszor probléma akadt a képminőséggel. Nos, az LH9000 esetében ilyesmivel szinte egyáltalán nem találkoztunk. Ez persze nem tette szebbé a cseh válogatott góljait, amelyekkel kézilabdában és futsalban is megajándékozták a magyar fiúkat.

Az 1 ms válaszidő megtámogatva a 200 hertz technológiával, amikoris a televízió elektronikája virtuális képkockákkal egészíti ki a beérkező jelet, és ezt pásztázó háttérvilágítással kombinálja, valóban meggyőző végeredményt produkált. Nem nagyon tapasztaltunk akadozást, ami a régebbi LCD tévéket olyan szánnivalóvá tette, ha valaki a demófilmeken kívül más, reális tartalmat is szeretett volna megnézni. Viszont azért túlzás lenne azt állítani, hogy minden tökéletes. Az ilyen jellegű hibák közül a legdurvábbat egy Juventus meccs megtekintése során tapasztaltuk. A torinói csapat fekete-fehér csíkos mezén sárga színűek a számok, illetve a játékosok neve, és gyors helyváltoztatás esetén néhány esetben szembesültünk a másodperc tört részéig tartó villódzással. Akadt még néhány hasonló eset, de ennyire zavaró egyetlen más esetben sem volt. Ebbe az élménybe nyilván belejátszott a csapnivaló minőségű analóg tartalomszolgáltatás is.

És ha már az analóg tévéadásoknál tartunk… Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem elsősorban az LG hibája, viszont ezen tévéadások esetében néha valami egészen elképesztően botrányos volt a képminőség. Olyannyira, hogy olykor hat-hét métert is kellett hátrálni, hogy ne a zajos képre koncentráljon az ember. Hiába állítottuk maximumra a „Zajcsökkentés” funkciót, aminek eredményeképp a kép lágyabbá vált, sokszor iszonyúan rosszul nézett ki a megjelenített tartalom. Valóban nem az LG-t kell hibáztatni ezért, de ettől még a probléma létezik. Ilyenkor jó szolgálatot tett, hogy a képarányt vissza lehet állítani 4:3-ra, ami ugyan azt eredményezi, hogy a kép kisebb lesz, hiszen körülötte megjelenik egy fekete keret, viszont nagyobb lesz az élvezet. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az igazán fontos tv-adók (sportcsatornák, okos adók, Comedy Central, TV Paprika, TV Deko) esetén ilyen jellegű nehézségekkel nem kellett megküzdenünk. Az átméretezéssel és a színekkel alapvetően nem volt baj, viszont a zajszűrés sok esetben jelentősen csökkenti a részletgazdagságot, úgyhogy óvatosan kell bánni ezzel a funkcióval.

HD minőség

A nagyfelbontású tartalmak, így például a Blu-ray filmek, MKV fájlok lejátszása során csillogtatta meg valódi erényeit a tévé. Minden egyes képpont a helyén volt, és a gyors mozgásoknál sem tapasztaltunk különösebb problémát. Végülis ezeket a tévéket erre találták ki, úgyhogy annyira azért nem volt meglepő a jó teljesítmény.

A készülék alaphelyzetben négy előre eltárolt képbeállítás (Normál, Sport, Mozi, Játékgép) közötti választást tesz lehetővé. Ezek közül analóg tévéadás esetén a „Normál” és a „Mozi” beállítás nyerte el leginkább a tetszésünket. A sportkedvelőknek szánt opció sajnos túlságosan nagy fényerővel és túlságosan harsány színekkel operált. Gyakorlatilag ugyanez volt a helyzet a nagyfelbontású tartalmak esetén is, azzal a kiegészítéssel, hogy itt még többször tapasztaltuk, hogy a színek enyhén túlszaturáltak, vagyis sok esetben mesterkéltnek tűnt a kép. Egész egyszerűen túlpolírozott volt az a képi világ, ami megjelent a kijelzőn. Biztos mindenki látott már béna brazil sorozatot, amelyről sütött, hogy az egészet egy stúdióban vették fel, és az egésznek annyi köze van a valósághoz, mint egy politikus választási beszédének. Nos, pont ugyanez volt a helyzet. Amíg a moziban arra tudtam csak figyelni, hogy James Bond tényleg karateütésekkel fekteti ki a fél alvilágot, addig itt sokszor csak az tűnt fel, hogy „ilyen kék a valóságban nincs”, vagy „érdekes, az előbb még szemből csillant meg a homlokán a fény, most meg a háta világos”, esetleg, hogy „jé, milyen tűéles minden részlet a pisztolyon, ám a fél méterrel hátrébb álló autó mintha egy másik dimenzióban lenne”. Ezen lehet segíteni, például az élek simításával, ha az ember hajlandó egy kis időt és energiát áldozni erre.

A szemünk legalábbis ezt mutatta, de hát ez szubjektív benyomás... A műszeres méréseket sem hagyhattuk ki a mókából, ezek eredményei láthatóak a következő ábrákon (Játék, Mozi, Normál, Sport módban).

Szerencsére a készülék lehetővé teszi, hogy saját kezünkbe vegyük az irányítást. Így igényeink szerint módosíthatunk a kontrasztarányon, a háttérfényen, a fényerőn, a vízszintes és függőleges élességen, a színtelítettségen, az árnyalatok finomságán, a zajcsökkentés mértékén, a gamma sugárzáson, kikapcsolhatjuk a TruMotion 200 Hz technológiát, és finomíthatunk a színskálán. Ráadásul ezeket a módosításokat elmenthetjük – külön joker, hogy többet tárolhatunk –, így a jövőben már nem kell vacakolnunk ezzel. Tehát, ha már egyszer vettük a fáradságot, hogy saját ízlésünk szerint megváltoztassuk ezeket, bármikor visszatérhetünk az általunk optimálisnak gondolt beállításokhoz.

Az LG kifejlesztett egy alkalmazást, amely a lehető legegyszerűbb képbeállítást szolgálja. A Picture Wizard funkció útmutatásainak megfelelően bárki, még egy műszaki analfabéta is könnyedén be tudja állítani az optimálisnak gondolt képminőséget. A jelforrástól és a külső körülményektől – a tévén található egy érzékelő, amely a külső fényviszonyokat pásztázza – függően a televízió informálja a felhasználót arról, hogy mely paramétereket milyen értékre illene beállítania.

Képek, zenék, feliratok

Ma már egyre gyakoribb, hogy a tévékre rápakolnak USB csatlakozót is, és ez alól az LH9000 sem kivétel. Ami viszont rossz, hogy a port a készülék hátulján kapott helyet, azaz kimondottan kényelmetlen volt csatlakoztatni a perifériákat. Ez főleg akkor jelenthet gondot, ha valaki direkt kicentizte a bútorok méretét, és nincs sok kedve rendszeresen mozgatni a böhöm nehéz tévét.

A modell cserébe viszont kimondottan intelligensen kezeli az USB csatlakozón keresztül érkező jeleket. A felhasználó eldöntheti, hogy filmeket szeretne-e nézni, esetleg képeket, vagy megelégszik a zenehallgatással. A készülék többek között a DivX/XviD, MPEG-1/2/4, H.264/AVC, AVI, MKV formátumokat kezeli gond nélkül, amennyiben audiovizuális tartalmakról van szó, és elméletileg a SMI, SRT, SUB, ASS, SSA, TXT, PSB típusú feliratok kezelése sem okoz neki problémát. Nagyon kényelmes és elegáns az USB-s mozizás, gyors, könnyű és egyszerű.

Gyakorlatilag ugyanez a helyzet a képek és zeneszámok lejátszásával is. Mindkettőnél létrehozhatunk egy lejátszási listát, azaz ebből fakadóan a modell digitális fotóalbumként is szuperál, bár annak kicsit azért drága. Egy időben is használhatjuk a két funkciót, azaz lehetőség nyílik arra, hogy zenei aláfestés mellett bámuljuk jól-rosszul sikerült fotóinkat. Egyetlen hiányosságot tapasztaltunk, mégpedig azt, hogy csak az MP3 és a JPEG formátumok kezelése megoldott.

A tévé kimeneti audioteljesítménye kétszer tíz watt. Azaz videodiszkóra ez a modell magában nem alkalmas, de arra épp elég, hogy eltévézgessünk otthon. Minimális szinten a hangszíneket is állítgathatja a felhasználó, de az az igazság, hogy falrengető különbséget nem nagyon tapasztaltunk, még akkor sem, ha maximumra állítottuk a különböző értékeket. Támogatja a különböző surround formátumokat, de igazából az lenne a nagyon megdöbbentő, ha erre nem lenne képes.

Ez a termék is képes a párbeszéd kiemelésére, amely funkció a hangzatos Clear Voice II nevet kapta. Ez elméletileg akkor jöhet jól, ha filmnézés közben a környezeti zajoktól olykor nehezen értjük a szereplők hangját, ami az 5.1 surround hangzás és a hagyományos tévék által megszólaltatni képes kétcsatornás hangsáv különbségével magyarázható. A Clear Voice funkció a hangszínegyensúly megváltoztatásával kiemeli az emberi hangot, miközben csökkenti a háttérzajt, legalábbis a gyártó állítása szerint, mert mi bárhogy nyomkodtuk, nem tapasztaltunk számottevő különbséget.

Kezelés és értékelés

A LH9000 megörökölte elődjei jól sikerült menürendszerét. Minden teljesen világos, gyakorlatilag a használati utasítás átböngészése nélkül sikerült elsőre minden fontos dologhoz eljutni. Logikus felépítésű, kellően részletes, szemre is tetszetős, és nem utolsósorban megfelelően gyors. Gyakorlatilag ugyanez igaz a távirányítóra is, ami szintén nem kimondott hátrány, mert egy csigabiga távvezérlőnél nem sok idegesítőbb dolog akad. Szerencsére a fejlesztők nem feledkeztek meg a korábbi modelleknél megismert forgótárcsás gyorsmenüről sem. Emellett két igen fontos paraméterhez, azaz a színprofil és a képernyőméret állítgatásához saját gomb jár.

Manapság, bár a gyártók száma lecsökkent a korábbi évekhez képest, mégis rengeteg új modell lát napvilágot az LCD-piacon. Ráadásul átlagosan félévente bukkannak fel az „újabb-jobb-fejlettebb” termékek, így aztán az ember csak kapkodja a fejét, hogy el ne merüljön a marketingüzenetek tengerében. A készülékek között vannak jók, élvezhető képminőséget nyújtóak és borzalmasak is. Ám igazán csak akkor derül ki egy tévé tudása, amikor lecsatlakoztatjuk a demóforrásról, és valós tartalmakat kezdünk megjeleníteni rajta. Az LG LH9000 nem okozott csalódást. Természetesen akadtak hibák, bakik, de összességében a képminőség, a kezelhetőség, a csatlakozók száma, a kapcsolódó szolgáltatások mind-mind elnyerték tetszésünket, ami azért egy ilyen árú, azaz közel többszázezer forintot kóstáló termék esetében mondhatjuk, hogy alapelvárás.

LG LH9000 LCD televízió

elefant

Az LG LH9000 LCD televíziót az LG Magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.