A két héttel ezelőtt bemutatott Core processzorok új generációját elsősorban a platform, azon belül is a grafikus gyorsító tudásának szempontjából vizsgáltuk meg, magának a processzornak a sebességéről csak néhány előzetes teszten keresztül lehet némi fogalmunk. Most azonban éppen ez utóbbi aspektusából vizsgáltuk meg a nálunk járt kétmagos Core i5-öt.
Egy processzoron két chip
Mint ismeretes, az Intel január elején 17(+1) új processzort dobott piacra, ezek közül 6(+1) asztali felhasználásra készült. Az új CPU-k Core i5, illetve Core i3 márkanéven kerülnek forgalomba, és számos szempontból is érdekesek. Először is ezek az első kétmagos Core i5 processzorok (Clarkdale), az eddigiek ugyanis mind négymagosak voltak (Lynnfield). Másodsorban ezek az első olyan központi egységek, amelyek grafikus gyorsítók is egyben, azaz a kupak alatt két chip található, maga a CPU és egy GPU, mondhatjuk, hogy először a történelem folyamán – ha leszámítjuk a különböző beágyazott rendszerekbe szánt modelleket. A processzorba integrált GPU a G45-ös chipset grafikus gyorsítójának továbbfejlesztett változata, előző tesztünkben ezt több szempontból is megvizsgáltuk, tehát itt az idő magának a processzornak a feltérképezésére.
| Intel Clarkdale |
|||||||
| Típus |
Órajel | Turbo Boost |
L3 cache | Hyper-Threading | GPU órajel |
Fogyasztás |
Listaár |
|
Core i5-670 |
3,46 GHz | 3,73 GHz | 4 MB |
van | 733 MHz |
73 W TDP |
284 dollár |
| Core i5-661 | 3,33 GHz | 3,6 GHz | 4 MB | van | 900 MHz | 87 W TDP | 196 dollár |
| Core i5-660 |
3,33 GHz | 3,6 GHz | 4 MB | van | 733 MHz | 73 W TDP | 196 dollár |
| Core i5-650 |
3,2 GHz | 3,46 GHz | 4 MB |
van | 733 MHz | 73 W TDP | 176 dollár |
| Core i3-540 | 3,06 GHz | nincs | 4 MB | van | 733 MHz | 73 W TDP | 143 dollár |
| Core i3-530 | 2,93 GHz | nincs | 4 MB | van | 733 MHz | 73 W TDP | 123 dollár |
| Pentium G6950 | 2,8 GHz | nincs | 3 MB | nincs | 533 MHz | 73 W TDP | 87 dollár |
A Westmere család a Core 2-es család tagjait fogja nyugdíjazni, 32 nanométeres csíkszélességgel gyártják, a Core i5/i3-ban található kétmagos változat 383 millió tranzisztorból épül fel, mérete azonban mindösszesen 81 mm². Ez a jelenlegi mércével még igen parányinak tűnő lapka 4 MB-nyi harmadszintű gyorsítótárat tartalmaz. Összehasonlításul érdemes tudni, hogy az AMD Athlon II X2 117 mm² (2 x 1 MB L2 cache-sel), míg a Core 2 Duo 3 MB-nyi másodszintű gyorsítótárral ellátott verziója 82 mm². A fejlettebb gyártástechnológia – mint mindig – most is számos előnnyel jár együtt: jobb a kihozatal, alacsonyabbak a gyártási költségek, és elméletileg a fogyasztás terén is előrelépésre lehet számítani. Ezen kívül, tekintve hogy a Core családról van szó, a Turbo Boost is profitálhat ebből, hiszen, ha alacsonyabb a CPU fogyasztása, akkor az adott TDP-kereten belül magasabbra lehet emelni az éppen használt processzormag órajelét. Az új Core CPU-k egyes tagjai már támogatnak egy új, AES-NI (Advanced Encryption Standard New Instructions) névre keresztelt utasításkészletet (összesen 7 új utasításról van szó), amivel az AES algoritmust használó alkalmazások gyorsulhatnak fel, ezek többnyire valamilyen titkosítással (adat, internet, VOIP) kapcsolatosak.
A Core i5 tagjai egytől egyig támogatják a Hyper-Threading technológiát, illetve a Turbo Boostot. A Core i3 esetében ez utóbbiról már le kell mondanunk, míg a kakukktojás, az egyedüli Pentium már HTT-vel sem rendelkezik.
Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy az új processzorok elődeikhez képest a teljesítmény tekintetében nem léptek előre, hiszen egyedül az AES-NI utasításkészlet támogatása nevezhető jelentősnek (illetve egyes források szerint tovább optimalizálták az elágazásbecslést – mint mindig, és javították a virtualizációs teljesítményt), mégis van valami, ami komolyan befolyásolhatja a Clarkdale sebességét, méghozzá negatív irányban. Az új processzorokon nem magán a szíliciumon, hanem a tokozás szintjén integrálták a GPU-t (lásd fentebb a képet), ez önmagában még nem lenne túl érdekes, azonban az Intel a grafikus mag mellé szervezte a memóriavezérlőt, illetve a PCI Express vezérlőt is. Mint tudjuk, a Nehalem (és annak leszármazottai) egyik leginkább kiemelt tulajdonsága mindig is az integrált memóriavezérlő volt, a magas teljesítményű, adatéhes processzormagokat etetni kell, és erre a feladatra egy integrált memóriavezérlő a legjobb megoldás, ami a feldolgozókhoz közelebb hozza az adatokat. A Clarkdale esetében ez az előny elveszni látszik, hiszen az adatok először a GPU-hoz érkeznek be, majd onnan egy QPI-linken keresztül továbbítódnak a CPU felé, ami nyilván nem fogja felgyorsítani a dolgokat. Hogy ez a kis „malőr” valójában mennyit jelent, arra hamarosan fény derül. És hogy mi lehet az újfajta kialakítás oka? Talán egyszerűbb egy már meglévő struktúrát a GPU oldalára integrálni, mint ugyanazt újratervezni és legyártani 32 nm-en, tehát a gazdaságossági szempontok perdöntőek lehetnek. Az integrált grafikus mag teljesítményét is nagy mértékben befolyásolhatja, hogy hova érkeznek meg először az adatok, egy CPU oldalán található IMC-vel a GPU számára szükséges adatoknak hosszabb utat kellene megtenniük (memória -> GPU -> CPU vs. memória -> CPU -> GPU -> CPU), ráadásul ez kvázi feleslegesen terhelné a két chip között fennálló kapcsolatot is.
| Processzor megnevezése | Core i3-5x0 | Core i5-6x0 | Core i5-6x1 | |
| Kódnév | Clarkdale | |||
| Gyártástechnológia | 32 nm (CPU) + 45 nm (GPU) Hi-K + Metal Gate | |||
| Magok / kezelt szálak száma | 2 / 4 | |||
| L1 cache | 2 x 32 kB adat (8 utas) és 32 kB utasítás (4 utas) | |||
| L2 cache | 2 x 256 kB adat (8 utas; 256 bit) | |||
| L3 cache | 4 MB megosztott (16 utas; 256 bit) | |||
| Memóriavezérlő | 2 csatornás | |||
| Támogatott memóriatípus | DDR3-1333 | |||
| PCIe-vezérlő | 1 x16 sáv | |||
| Integrált grafikus vezérlő | + | |||
| Grafikus vezérlő órajele | 733 MHz | 900 MHz | ||
| SIMD | MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSSE3, SSE4.1, SSE4.2 | MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSSE3, SSE4.1, SSE4.2, AES-NI | ||
| Egyéb támogatott technológiák | C1E, EIST, Execute Disable Bit, EM64T, VT-x | C1E, EIST, Execute Disable Bit, EM64T, VPro, VT-x, VT-d, TXT | C1E, EIST, Execute Disable Bit, EM64T, VT-x | |
| Turbo Boost | nem támogatott | támogatott | ||
| TDP | 73 W | 73-87 W | ||
| Bevezető ár | 100-150 USD | 150-300 USD | ||
Tesztkörnyezet
| Intel Core i7 és i5 tesztrendszer (LGA1156) | Core i7-870, i5-750 és i5-661 processzor MSI P55-GD80 alaplap (BIOS v1.51) Intel Chipset Driver v9.1.1.1019 2 x 1024 MB Crucial DDR3-2000 1600 MHz-en 9-9-9-24 időzítésekkel |
|||||
| Intel Core i7 tesztrendszer (LGA1366) | Core i7-965 EE és 920 processzor Asus P6T Deluxe alaplap (BIOS 1606) Intel Chipset Driver v9.1.0.1007 2 x 1024 MB Samsung DDR3-1066 és 1 x 1024 MB Crucial DDR3-2000 1333 MHz-en 7-7-7-21 időzítésekkel |
|||||
| Intel Core 2 tesztrendszer (LGA775) | Core 2 Quad Q9550, Q9450, Q8200, QX6700 és Core 2 Duo E8200, E7300, E6750, illetve Pentium E5200, E2140 processzor Asus P5E3 Deluxe alaplap (BIOS 1404) Intel Chipset Driver v9.1.0.1007 2 x 1024 MB Samsung DDR3-1066 266 MHz FSB: 1066 MHz-en 5-5-5-15 időzítésekkel 333 MHz FSB: 1333 MHz-en 7-7-7-21 időzítésekkel |
|||||
| AMD Phenom tesztrendszer (AM3) | Phenom II X4 955, 940, 920 és Phenom II X3 720, X2 550, illetve Athlon II X4 620, X3 425, X2 250 processzor Asus M4A79T Deluxe alaplap (BIOS v0902) ATI Catalyst 8.12 SB driver 2 x 1024 MB Samsung DDR3-1066 1333 MHz-en 7-7-7-21 időzítésekkel |
|||||
| Korábbi AMD eredmények (AM2 / AM2+) | Athlon X2 7750, Athlon 64 X2 6400+, 5600+, 4800+ és Athlon 64 3500+ processzor Asus M4A79 Deluxe alaplap (BIOS v0902) ATI Catalyst 8.12 SB driver 2 x 1024 MB CSX Diablo DDR2-1066 Athlon X2: 1066 MHz-en 5-5-5-15 időzítésekkel Athlon 64 X2: 800 MHz-en 4-4-4-12 időzítésekkel |
|||||
| Videokártya | Athlon 64 X2: GeForce 8800 GT - Forceware 169.02 minden más: Radeon HD 4850 - ATI Catalyst 8.9 |
|||||
| Merevlemez | Samsung Spinpoint T166 500 GB (HD501LJ; SATA; 7200 rpm; 16 MB cache) |
|||||
| Operációs rendszer | Windows Vista Ultimate 32 bit SP1 | |||||
| Tápegység | Cooler Master 600 watt | |||||
Tesztprogramok
A hosszú ideje használt tesztrendszer hamarosan bevégzi, ezért még most utoljára úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne a Core i5 teljesítményét minél nagyobb skálán feltérképezni, azaz érdemes lenne minél több versenyzővel szembeállítani. Szerepet kaptak a négymagos Core i7-esek, jó pár négymagos és számos kétmagos Core 2 is. Az AMD oldaláról kétmagosok, hárommagosok és négymagosok is szép számmal képviseltetik magukat. Tesztünkben a Core i5-661 szerepel, ez pedig a második legdrágább kétmagos Core i5, ami jelenleg kapható, nagyjából 55 000 forint. Akárhogy is nézzük, ez nagyon drága, legalábbis drágának tűnik annak fényében, hogy egy kétmagos processzorról van szó. Ezért a CPU-ért az Intel többet kér, mint az AMD a legdrágább Phenom II X4-esért, a 965-ért, ami kb. 50 000 forint, és annyira értékeli, mint egy 2,83 GHz-es órajelű négymagos Core 2 Quad-ot (Q9505). Mintha az Intel picit elszállt volna az árakkal. Van itt azonban két tényező, amit érdemes figyelembe venni. Egyrészt a kétmagos Core i5-ösök már egyúttal integrált VGA-k is egyben, ami nyilván megnöveli a költségeket. A probléma ezzel csupán az, hogy sokaknak nem lesz szüksége erre a VGA-ra, de mégis ki kell fizetni (illetve nem kell, mert nem kötelező Core i5-öst venni). A másik a processzor teljesítménye: ezt még nem ismerjük. Maga az architektúra a jelenleg kapható legerősebb, és ez 3,33 GHz-en, a Hyper-Threading technológiával megtámogatva nyilván „tudhat” valamit. Lássuk, hogy mit!
A Core i5-661 alapjáraton
A tesztek során minden energiatakarékossági funkció, illetve a Turbo Boost is ki volt kapcsolva. A Turbo Boostot azért deaktiváltuk, mert nem szeretnénk, ha ez a kis gyári tuning eltorzítaná az eredményeket. Az energiamenedzsment opciói csak az üresjárati fogyasztásméréseknél voltak bekapcsolva. A processzort a CPU-Z már felismeri, mint látható, alapórajele 3,33 GHz (ez a Turbo Boosttal 3,6 GHz-ig kúszhat fel), ehhez pedig mindössze ~1,15 V-ra van szüksége. A Core i5-ös két processzormaggal rendelkezik, de négy szálat képes kezelni, köszönhetően a Hyper-Threading technológiának.
Az AMD processzorokkal szerelt konfigurációk esetében a Gigabyte MA790XT-UD4P alaplappal mért eredményeket tüntettük fel a grafikonokon. P55-ös alaplapot használva a GPU-t is tartalmazó Core i5-ösök grafikus magja inaktív, így az nem terheli a hálózatot. Üresjáratban a Core i5-661-gyel szerelt konfigurációval mértük a második legalacsonyabb fogyasztást. A korábban kiadott processzorok közül csak a 45 nm-en gyártott Core 2 Duo tudta megelőzni (jóval alacsonyabb, 2,66 GHz-es órajelen), és a szintén 45 nm-es Athlon II X2 tudta megközelíteni. Ez igen szép eredmény, főleg ha a Core i5-ös teljesítményben a többiek fölé tud nőni.
Terhelve némiképp megváltozott a helyzet, ugyanis a Core i5-661 került az élre a már eleve igen jól szereplő Core 2 Duót is megelőzve. Akárhogy is nézzük, ez a 118 wattos maximális fogyasztás kiemelkedő, és ezúttal már jól látszik az is, hogy a 32 nm-es csíkszélesség jót tett a processzornak, hiszen a 45 nm-en gyártott négymagos Lynnfieldek alacsonyabb órajelen arányaiban többet fogyasztanak. Ha ki szeretnénk deríteni, hogy a Core i5-661 mennyit fogyaszt önmagában terhelve, akkor kb. 25-30 watt jönne ki (a teljes rendszer fogyasztása terhelve, mínusz a teljes rendszer C1E/EIST/C-state melletti fogyasztása, plusz a Core i5 C1E/EIST/C-state melletti fogyasztása [kb. 10 watt lehet], mínusz a többi komponens [RAM-ok, alaplap, chipset, táp] terhelés miatt megnőtt fogyasztása). Asztali processzorról lévén szó, ennél jobbat már nemigen lehetne kívánni.
| Memóriatesztek (Everest) | ||
| Processzor típusa | Core i7-870 | Core i5-661 |
| L1 cache elérés | 1,3 ns | 1,3 ns |
| L2 cache elérés | 3,5 ns | 3,5 ns |
| L3 cache elérés | 4,6 ns | 5 ns |
| Memória (DDR3-1600) olvasás-írás-másolás elérés |
13805 MB/s - 10720 MB/s - 14294 MB/s 50,6 ns |
9346 MB/s - 7571 MB/s - 9178 MB/s 84,2 ns |
Az alkalmazástesztek lefuttatása előtt az Everest segítségével megvizsgáltuk, hogy a memóriavezérlő távolabbi mivolta miként befolyásolja a memóriaelérés sebességét. Mint az kiderült, az első és a másodszintű gyorsítótár elérési ideje nem változott a Lynnfieldekhez képest, ugyanakkor az L3 cache elérési ideje egy picit megnőtt, ami több mint valószínű, hogy az alacsonyabb uncore (északi híd és harmadszintű gyorsítótár) órajelnek köszönhető. Ez az i7-870 esetében 2,4 GHz volt, az i5-661-esen ezt semmilyen programmal nem tudtuk megállapítani, de az i5-750-en 2,13 GHz-en jár, tehát valószínűleg ez a helyzet az i5-661-gyel is. Az IMC eltávolítása azonban elsősorban a memóriaelérést érinti, és ezen a területen a Clarkdale igencsak különbözik a Lynnfieldtől, olvasásban 33%-kal, írásban 30%-kal, másolásban pedig 36%-kal lassabb, az elérési idő pedig 66%-kal hosszabbodott meg. Számos alkalommal bebizonyosodott már, hogy a memóriaelérés sebessége egy asztali használatra szánt rendszer esetében nem nevezhető kritikus fontosságúnak, hiszen erre csak néhány program érzékeny (főként a tömörítők), a többség azonban nem különösebben hatódik meg emiatt. Az adatfolyamokkal dolgozó alkalmazások (render, kódolók, konvertálók stb.) nem érzik meg, a játékoknál pedig közbeszól a VGA, tehát emiatt nem valószínű, hogy a GPU-s Core i5 komoly hátrányba kerülne, de tény, hogy 3DMark rekorddöntögetésre vagy szerverekbe nem lenne az ideális, nyilván nem is ezekre a területekre szánták.
A memória-alrendszer és a cache-hierarchia kialakítása, annak erősségei vagy hiányosságai a tömörítőprogramokban tudnak a leginkább megmutatkozni. Ugyanakkor a 7-Zip és a WinRAR képes leterhelni az összes feldolgozó szálat, így a Hyper-Threading technológia előnyei (vagy esetleges hátrányai) is megmutatkoznak. 7-Zip alatt a kétmagos Core i5 beérte a négymagos Core 2 Quad 2,33 GHz-es változatát (Q8200), és elverte az AMD hárommagosát, a Phenom II X3 720-at. Érdekesség, hogy becsomagolásnál lassabb volt, mint a kitömörítésnél, ami éppen a relatív kis gyorsítótárral és/vagy rendszerbusszal rendelkező Core 2 Quadokra jellemző, tehát itt a lassú memóriaelérés hátrányt jelent. WinRAR-ban már alig maradt le a Core 2 Quad Q9450-től, ami 2,66 GHz-en jár, és képes volt elverni az AMD olcsó négymagosát, az Athlon II X4 620-at, ugyanakkor a harmadszintű gyorsítótárral rendelkező Phenomok ellenében már nem bírta szusszal.
A különböző konvertálóprogramok alapvetően adatfolyamokkal dolgoznak, ezért itt már inkább az utasítások végrehajtásának sebessége a perdöntő, a memóriára kevésbé van szükség. Ugyanakkor fontos kérdés, hogy a processzor, illetve a konvertáló alkalmazás mely SIMD utasításkészleteket támogatja. A TMPGEnc és a DivX 6.8 párosa támogatja az SSE4.1-et, és ugyanez igaz a Core i5-re is. A DivX az MPSADBW és PHMINPOSUW utasításoknak köszönhetően gyorsul az Intel CPU-kon, emiatt az AMD processzorainak a nyers erejükre kell támaszkodniuk. Az első résztesztben még kihasználatlan az SSE4.1, így az Intel processzorok nem is annyira villognak. A Core i5-661 ennek ellenére ismét a négymagosok közé furakodik be. A DivX-et is használó résztesztben már megmutatkozik, hogy az Intel processzorokon gyorsabb a konvertálás, ami viszont még ennél is meghökkentőbb, az a kétmagos Core i5 ötödik helyezése, magas, 3,33 GHz-es órajelen, Hyper-Threadinggel és SSE4.1-gyel megtámogatva csak a négymagos Core i5/i7 processzorok voltak gyorsabbak nála.
A következő konvertálásra használt programok közül csak az x264 újabbik verziója támogatja az SSE4.1-et, a többiek azonban a nyers erőre, illetve a korábban megjelent SIMD utasításkészletekre támaszkodnak. Ennek tetejébe a WME9 maximálisan négy, az iTunes pedig csak két szálat kezel. WME9 alatt az új Core a lassabb négymagosok mezőnyét képes volt utolérni, de ha az arányokat nézzük, akkor nem nagyon maradt le a drágább i7-esektől sem. Az x264-es kódoló régebbi verziójával ugyanez történt, azonban az újabb verzióban picit lemaradt, a négymagosok után ért célba. Nyilván a Hyper-Threading nem helyettesít egy önálló, valódi fizikai processzormagot, ezért amikor teljes terhelésen dolgoznak a processzormagok, a Hyper-Threading nem jelent előnyt, itt már inkább a CPU magas órajelének köszönhető a jó helyezés. Az iTunes konvertálásában az i5-661 az első helyen végzett, nyilvánvalóan a többieknél magasabb órajele miatt (az i7-965 EE 3,2 GHz-en jár).
A renderprogramokat elsősorban munkára használják, ezért ebben az esetben nem mindegy, hogy melyik processzor a gyorsabb. Munkára használt programokról lévén szó, az alkalmazások többsége támogatja a sokszálas feldolgozást, akár 16 szálon is képesek számolni, tehát a Hyper-Threading technológia támogatása itt is komoly előnyt jelent. A POV-Ray tesztjében a négymagosok után, de a hárommagosok előtt végzett a tesztprocesszor. A Cinebench benchmarkja az olcsó négymagosok közé pozicionálta, a Q8200 és az Athlon II X4 620 közé ékelődött be. 3D Studio Max alatt picit feljebb tört, az előbb említett processzorokat sikerült megelőznie, de a komolynak nevezhető négymagosok ellen már nem volt elegendő ereje. A Lightwave és a Maya szereti az Intel CPU-it, így a Core i5-661 is szép helyezéseket ért el, kétmagos létére lényegében csak a négymagos Nehalemek és Lynnfieldek tudták megelőzni (illetve a Phenom II X4 955). A Lightwave és a Maya eredmények kicsit becsapósak, mert a végén, az utolsó fázisban mindkét program csak 1 szálon számolja a rendert, így a magas órajelű 661-es le tud faragni a még több szálas render során összeszedett hátrányából. A renderprogramok mérési eredményeiből jól látszik, hogy a kétmagos Core i5 azért nem egy négymagos CPU: szép helyezéseket ér el, de látni kell, hogy amikor a processzormagok, pontosabban a végrehajtó egységek teljes terhelésen dolgoznak, így a Hyper-Threadingre nem marad erőforrás, akkor gyakorlatilag csak a magas órajel menti meg a leszerepléstől (ami természetesen relatív, mert a Core i5 nagyon szép eredményeket tud felmutatni).
Az Adobe alkalmazások is ékes példái lehetnének az Intel processzorokra optimalizált alkalmazásoknak, ettől függetlenül a Phenom II X4 szépen helytállt. Az i5-661 ezúttal is beérte az olcsóbb négymagosokat, tehát mondhatni a helyzet változatlan. Sony Vegas alatt még az Adobe programokban elértnél is jobban szerepelt, ismét csak a négymagos Core i5/i7 processzorok voltak képesek megelőzni.
További néhány kevésbé szokványos vagy kevesebb felhasználó által használt programot is bevetettünk a processzorok közti különbségek kimérésére. Ezek közül a JATMARK java benchmarkot leszámítva az összes képes akár 8 szálon is dolgozni. A Finereader, a Reaper és a Fritz benchmark ezúttal is a lassabb négymagosok közé pozicionálta a Core i5-öt, ugyanakkor az Apache webszerver tesztjében és a JATMARK renderben feljebb tudott törni. Az Apache eredmény igen érdekes, ugyanis ez a program a tömörítőkhöz hasonlóan érzékeny a memória-sávszélességre, és ebben a Clarkdale nem áll jól. Ám mint minden, ez is relatív, hiszen még így is gyorsabb ezen a téren, mint a rendszerbuszt használó Core 2-esek, és a magas órajellel megtámogatva az egyébként hagyományosan jól szereplő Phenomokat is utol tudja érni. A JATMARK mindössze egy szálon renderel, ezért az órajel dominál, amiben a 661-es a csúcstartó ebben a mezőnyben. A Core i7-965 EE mégis meg tudta előzni sokkal gyorsabb memóriaelérése miatt, itt ez ennyit számított.
A játékokhoz elsősorban erős videokártya kell, ezt mindig ki szoktuk hangsúlyozni, és ez tényleg így van. Crysis alatt a Core i5-661 csak a mezőny második felébe fért be, de ha jobban megnézzük az eredményeket, akkor látszik, hogy a VGA-limithez közelibb 1280x1024-es beállításban gyakorlatilag az összes processzorral 36-37 fps-t mértünk, a legolcsóbb, 20 000-es Pentiumtól kezdve a legdrágább Core i7-ig. Nyilván egy erősebb VGA-val másképpen alakul a helyzet, de ez is azt bizonyítja, hogy játékokhoz először videokártyát érdemes választani, majd utána filózhatunk arról, hogy milyen processzorral lehet azt kihajtani. Az UT3 esetében az 1280x1024-es felbontás a Radeon HD 4850-nel vegyeslimites, ennek következtében még látszik, hogy a játék milyen jól skálázódik a CPU egyes paraméterei alapján, meglátszik a gyorsítótár mérete, a magok száma és az órajel is. A Race Driver Grid is több szálon számol, ezért a kétmagos processzorok hátrányban vannak, de nem a Core i5, ugyanis a HT-nek és a 3,33 GHz-es órajelnek köszönhetően szépen fel tudott kapaszkodni; igaz, a picit is jobb négymagosok ellenében ez már kevés volt. WiC alatt a CPU-limites beállítás alapján a Core i5 gyorsabb, mint a Phenom II-esek, de vegyes vagy VGA-limites szituációban már sokkal kisebb a különbség.
Szokás szerint áldoztunk egy kis időt a tesztprocesszor túlhajtására is, ehhez egy Thermalright MUX-120-as hűtőt használtunk maximális fordulatszámon (kb. 1500 rpm). A Core processzorok tuningpotenciálja társítva a 32 nm-es csíkszélességgel szép eredményekkel kecsegtetett, és bár jó értékeket értünk el, picit többet vártunk volna. Alapfeszültségen 4 GHz-ig jutottunk, ami természetesen jobb eredmény, mint amit az első Lynnfielddel tapasztaltunk, az i7-870-es esetében ugyanis már feszültségemelésre volt szükség ahhoz, hogy elérjük ezt. Ezután 1,325 V-ra emeltük a feszültséget, és így 4,4 GHz-et értünk el. Ez ugyan egy szép magas órajel, de ha számításba vesszük, hogy egy új, korszerűbb gyártástechnológiával készült processzorról van szó, akkor picit, de tényleg csak picit csalódottak vagyunk, arra számítottunk ugyanis, hogy léghűtéssel megközelíthető lesz az 5 GHz. Ez talán túlzó elvárás, de ha jobban megvizsgáljuk a kérdést, akkor kiderül, hogy a 4,4 GHz már egy 45 nm-es Core 2 Duo számára sem volt elérhetetlen, ahhoz képest tehát nem történt komoly előrelépés.
A Core i5-661 túlhajtva 4,41 GHz-en [+]
A Core i5-661-et tehát 32%-kal sikerült az alapórajel fölé tornászni, ez pedig a lényegében csak számolásra szorítkozó tesztekben meg is mutatkozott, a konvertálások és a render is ennek megfelelően gyorsult, ugyanakkor a játékokban úgy tűnik, hogy VGA-limitbe ütköztünk. A WinRAR-ral sem értünk el lényegesebben magasabb eredményt: az ezesetben tapasztalt kis gyorsulás is inkább csak annak köszönhető, hogy a memória órajele DDR3-1600-ról DDR3-1760-ra emelkedett. A 661-es tuningeredménye ugyanakkor bizakodásra ad okot, ugyanis – mint az az Intel oldalát böngészve kiderült – az összes kétmagos Core i5, illetve i3 egyazon, C2-es steppingre épül, tehát igen valószínű, hogy az eredetileg alacsonyabb órajelű processzorokban is benne van ez a 4+ GHz-es órajel, csak arra várnak, hogy kihajtsuk őket.
| Core i5-661 tuning | |||
| Processzor órajele | 3333 MHz | 4414 MHz | különbség (32%) |
| WinRAR benchmark (kB/s) | 1847 | 1969 | +6% |
| TMPGEnc HDV -> MPEG2 konvertálás (mp) HD MOV -> x264 (fps) |
79 54,25 |
62 70,85 |
-22% (időben) +30% |
| Cinebench 10 (pontszám) Fritz benchmark (knodes/s) |
8610 6142 |
11542 8046 |
+34% +31% |
| UT3 (fps) World in Conflict (fps) |
143 91 |
145 92 |
+1% +1% |
Az általunk tesztelt Core i5-661 a második legdrágább kétmagos Core i5. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk a kérdést, ez a processzor így, ebben a formájában, ilyen áron nem versenyképes. Ezen az áron megkapjuk a leggyorsabb Phenom II X4-et, ami – bármilyen alkalmazási területet veszünk alapul – gyorsabb. A kétmagos Core i5 a Hyper-Threadingnek köszönhetően az esetek többségében beéri az olcsóbb négymagosokat teljesítményben, de azok a processzorok már sokkal olcsóbbak a 661-esnél (már ahol kapni még őket). Igen, mondhatnánk, hogy a Core i5 egyben egy VGA is, de ez nem túl komoly érv, tekintve hogy a Phenom II mellé nagyszerű integrált VGA-s alaplapokat lehet kapni alacsony áron. Ráadásul ott még van választási lehetőségünk, míg a Core i5 esetében mindenképpen ki kell fizetnünk a VGA-t is, még akkor is, ha az életben egy percig sem szeretnénk majd használni. Pozitívum az alacsony fogyasztás, a jó tuningpotenciál, lényegében az egész processzor igen meggyőző, de a magas ára miatt egyszerűen nem éri meg.
Ugyanakkor, ha az i3-at vesszük alapul, már egy kicsit másként alakul a helyzet. Az i3-asokkal majdnem mindazt megkapjuk, amit az i5 kínál: le kell mondanunk a Turbo Boostról, az AES-NI támogatásáról, és be kell érnünk egy alacsonyabb órajelű integrált VGA-val. Átgondolva mindezt, nem ér minket nagy veszteség, hiszen kétmagos CPU-król lévén szó, a Turbo Boost hiánya nem fog feltűnni, elvégre az eleve alacsony TDP miatt csak 133-266 MHz-nyi „órajelemeléstől” esünk el. Az integrált GPU-t nem nevezhetjük egy játékmasina alapkövének, tehát az, hogy 900 vagy 733 MHz-en jár a chip, nem oszt, nem szoroz, emellett az AES-NI sem egy nélkülözhetetlen utasításkészlet, eddig is megvoltunk nélküle (nyilván akinek szüksége van rá, az majd i5-öt vesz)... Ugyanakkor az i3-530 kb. 32 000 forint (partnerünknél), így egy árkategóriába sorolható az Athlon II X4 600e-vel, a Phenom II X3 705e-vel, a Core 2 Duo E7500-zal, és a Core 2 Quad Q8200-zal. Az i3 ezeket a processzorokat kétmagos létére is képes megszorongatni, pláne, ha nem zárkózunk el a túlhajtás gondolatától sem, mindemellett alacsony a fogyasztása, és még integrált VGA-val is rendelkezik... Minden csak nézőpont kérdése.
Összességében azt kell, hogy mondjuk, a Core i5 nagyon jó lett minden szempontból, csak éppen túlságosan drága. A Core i3 nélkülözi a Core i5 néhány tulajdonságát, de még így is vonzó lehet, mert jóval olcsóbb annál. HTPC-ben gondolkodva az új processzorok mindenképpen jó vételnek tűnnek, hiszen alacsony fogyasztással, és a Dolby TrueHD, illetve DTS-HD MA hangsávok HDMI-n keresztüli lejátszásának támogatásával nincs túl sok konkurensük. Fejlesztési opcióként is megállják a helyüket, hiszen láthattuk, hogy mire képesek a Core 2 Duo vagy éppen az Athlon 64 X2 ellenében. Sajnos a platform, egészen pontosan az LGA1156-os foglalat jövője igencsak kérdéses, ezért a hosszú távon kalkulálók számára nem biztos, hogy ez az ideális választás; ugyanakkor az sem túl valószínű, hogy sokat vesztenénk a jövőben, ha most kétmagos LGA1156-ra állunk át, hiszen a kétmagos rendszert később tovább lehet fejleszteni, és vehetünk az alaplapba majd négymagos processzort (a már most is kapható Core i5/i7-esekre célzunk).
A Core i5 és a Core i3 kétmagos változatainak piacra dobásával az Intel elsősorban minden bizonnyal a notebookok piacán szeretne tarolni, ugyanis ezen processzorok mobil verziói egyszerűen tökéletesek arra a célra, amire egy notebookot vesz az ember. Alacsony a fogyasztásuk, magas a teljesítményük, egy elfogadható integrált grafikus magot kínálnak, és egyes modellek a Turbo Boost révén akár eredeti órajelük duplájára is gyorsulhatnak, amikor arra van szükség.
 |
| Core i5/i3 |
fLeSs
Az új Core processzort az Intel bocsátotta rendelkezésünkre.