Elhasználódás a gyakorlatban
Mindezek után miért venne bárki is SSD-t, miközben állandóan arra kell figyelni, hogy mikor mennyit írunk rá, macerás a használata, ráadásul ennyire drága? Nem tűnik úgy, mintha jó üzlet lenne...
Ez egy jó kérdés. Elsőként tisztázzuk az SSD élettartamával kapcsolatban megfogalmazódó aggodalmakat. Ugye az már világos, hogy az SSD-gyártók, pontosabban fogalmazva a NAND-chipek gyártói (Intel, Samsung, Toshiba stb.) az MLC NAND-ok esetében 10 000, az SLC NAND-ok esetében 100 000 írási ciklusnyi élettartamot határoznak meg. Az azért sejthető, hogy ez csak egy hozzávetőleges arányszám. Elképzelhető, hogy egy MLC NAND már 7000 írás után bedobja a törülközőt (de az sem lehetetlen, hogy 10000-nél tovább bírja), szóval ez alapján a kép még rosszabbul fest, mint azt eredetileg gondoltuk. Számolgassunk egy kicsit, hogy ez végül mennyit is jelent:
Vegyünk alapul egy 100 GB-os MLC SSD-t. Miután már jó ideje SSD-t használunk a szerkesztőségi munkához, tudjuk, hogy egy átlagfelhasználó napi 10-15 GB írással számolhat, de ez egy eléggé felülbiztosított értékhatár, általában jóval 10 GB alatt van ez az adatmennyiség, de mondjuk legyen 15 GB (nyilván akkor, ha nem videóvágásra használjuk). Mit is jelent ez? Ebből már egész egyszerűen kiszámolható, hogy meddig fog kitartani az SSD. Napi 15 GB írással számolva az SSD összes cellája 6,66 naponként telik meg, tehát 10 000 írási ciklussal ez 66 600 napot, azaz 182 évet jelent. Természetesen nem ilyen egyszerű a helyzet. Számoljuk hozzá a járulékos, vagyis be nem tervezett költségeket, tegyük fel például, hogy SSD-nk (pontosabban a cellák) 10 000 helyett csak 5000 írási műveletet képes elviselni, ezután írhatatlanná válik. Így a 182 év azonnal feleződik. A napi 15 GB nyers íráshoz hozzá kell adni a wear leveling adatrendezgetéséből adódó "overhead"-jét (write amplification), ami az Intel szerint kb. 10%, de számoljunk mondjuk 25%-kal, így a napi 15 GB írás valójában 18,75 GB-ot jelent, és már "csak" 73 évnél tartunk. Sajnos még ez sem teljesen igaz, mert ez a végeredmény azt feltételezi, hogy állandó jelleggel szekvenciálisan írjuk az SSD-t, ami sokkal kevésbé megterhelő, mint a véletlenszerű írás.
Az Intel egyik prezentációjából kiderül (azért hivatkozunk állandóan az Intelre, mert ők tudják, hogy mit beszélnek, ráadásul más cégek nem készítettek ezekhez hasonló statisztikákat), hogy egy belépőszintű szerverben használatos 160 GB-os Intel X25-M 15 és 370 TB közti írást képes elviselni, minél több a random írás, annál kevesebbet. Elég komoly a kontraszt. Egy adatbázist tároló MLC-alapú SSD - ami folyamatos igénybevételnek van kitéve - az egyik véglet 15 TB-tal, és egy "boot meghajtó", kvázi asztali számítógépbe vett SSD a másik (370 TB). Rosszindulattal vegyük a két érték közepét, azaz 190 TB-ot, és az jön ki, hogy 1900 írásciklusnyi időnk van hátra, tehát az SSD kb. 28 évig fogja bírni. Most őszintén, hol lesznek ezek az SSD-k 28 év múlva? De hogy az elméleti számolgatás helyett életszerű példával szolgáljunk, az általunk használt SSD 3 hónap használat után kb. 1100 GB-nyi írást rögzített, ez felszorozva 1,25-tel 1375 GB 3 hónapra levetítve, ami kb. 5,5 TB évente. 190 TB-tal számolva ez azt jelenti, hogy kb. 34,5 évet bír majd az SSD, de ha ennek a felhasználónak megelőlegezünk napi 30 GB-írást (15 GB helyett) még akkor is 17 évről van szó, és ez már tényleg közelít az elképzelhető legrosszabb eshetőséghez... Hol lesznek a mai hardverek 17 év múlva? Sehol...
Összegezve mindezt, szerintünk az élettartammal kapcsolatos aggodalmakat kicsit túllihegik az emberek.
Az Intel X25-M leírásában az áll, hogy 5 évet bír napi 20 GB írással terhelve. Most akkor mi az igazság?
Az Intel 5 év/napi 20 GB-os értéke minimumként szerepel a leírásban, ráadásul ez nem is konkrétan az élettartamra vonatkozik. Ezek az adatok a OEM-gyártók részéről felállított követelmények, ez volt a feltétele annak, hogy az Apple/IBM/Dell/stb. SSD-ket építsen a számítógépekbe.
Egy notebook esetében napi mondjuk négy-ötszöri hibernálás mit jelent az élettartam szempontjából?
Napi öt hibernálás 4 GB memóriával számolva maximum 20 GB adat, ráadásul szekvenciális írásról van szó, ami jót jelent, hiszen ez kevésbé terheli a cellákat. Ha ehhez hozzáadjuk az igencsak maximális napi 15 GB-nyi munka közben keletkező írást, akkor napi 35 GB-nál tartunk, ez a fenti számolás szerint kb. 15 éves élettartamot jelent. Azt azért hozzátennénk, hogy efféle használatra már ajánlatos a nagyobb, legalább 64 GB-os SSD-k környékén nézelődni, mert a statikus adatok megléte miatt egy kisebb SSD-n rendkívüli módon megnövekedhet a wear leveling adatmozgatásából következő adatmennyiség, ez pedig nem csak az élettartam, de a teljesítmény szempontjából is negatívum. Például egy 40 GB-os, formázás után 37 GB adat tárolására képes SSD pl. 20 GB statikus adattal, napi 35 GB írással már komolyan leterhelődik, ebben az esetben már extrém mértékű lehet a túlírás (write amplification) mértéke is.
Hogyan állapítható meg, hogy mennyire használódott el az SSD?
Egy Indilinx és egy Intel vezérlős SSD SMART-ja
Ez attól függ, hogy az adott SSD vezérlője támogatja-e ezt a funkciót valamilyen módon. A merevlemezek világából jól ismert SMART értékek között kell keresgélnünk; egyelőre csak három vezérlővel kapcsolatban tudunk nyilatkozni, ezek a JMicron JMF602, az Indilinx Barefoot és az Intel chipje. A JMicron vezérlője nemes egyszerűséggel nem jelez ki semmilyen, erre az információra utaló adatot. Az Indilinx vezérlője a "Remaining Drive Life"-on keresztül tájékoztat, ez maximálisan 100-as értéket vehet fel (16-os számrendszerben kijelezve a 64-es érték ennek felel meg), és onnan csökken az idő előrehaladtával. Az Intel vezérlője két adatot is közöl, az egyik a "Host Writes", ami az SSD-re történt írások mennyiségét jelzi, a "Media Wearout Indicator" pedig az Indilinx "Remaining Drive Life"-jához hasonlóan 100-ról indul és csökken. Három hónapos, közel 1,5 TB írást megélt SSD-nken ez a jelző még 98-on áll, tehát egyelőre nem tűnik vészesnek a degradálódás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
