NVIDIA nForce4 SLI IE
Az NVIDIA napjainkra az AMD processzorokhoz gyártott lapkakészletek piacának több mint felét birtokolja. Ez részben a VIA és a SiS gyengélkedésének köszönhető, de főleg a cég agresszív üzletpolitikájának – a legdrágábbtól kezdve a legolcsóbb alaplapokhoz is kínálnak chipkészleteket, és el is tudják azokat adni, hiszen jól teljesítenek, funkciógazdagságuk egyelőre verhetetlen, és a konkurensek nem kínálnak valós alternatívát. Mindettől függetlenül az NVIDIA nem ücsörög a babérjain, hiszen az óriáscég immár megcélozta az Intel processzorral felszerelt számítógépek piacát is. Eddigi tevékenységük során ez azért nem történhetett meg, mert az Intel nem egyezett bele a Pentium 4-es buszlicencbe, azonban az Intel érzékelhető gyengülése a játékosoknak szánt PC-k piacán („játékra csak AMD”) megtörte a jeget. Múlt novemberben megszületett a keresztlicenc-megállapodás, az Intel gyárthat SLI-t támogató chipkészleteket, az NVIDIA pedig Intel processzorok alá való chipsetet. Több sem kellett, a laborokban már nagyban folyt a C19 kódnéven futó (nForce4 SLI Intel Edition néven piacra kerülő) északi híd fejlesztése, mely a megállapodás után nem sokkal meg is jelent, elsőként kínálva támogatást az Intel kétmagos processzoraihoz.
A névválasztás nem véletlen, az nForce4 SLI Intel Edition egy Athlon 64-es nForce4 SLI chip átszabott változatából és egy plusz északi hídból áll, amely az újonnan fejlesztett memóriavezérlőt tartalmazza. Az új chipkészletnek egyelőre csak SLI-s változata létezik, ami probléma, hiszen magas árával így csak a legdrágább Intel lapkakészleteknek lehet alternatívája, mégis, hírek szálingóznak a „sima” nForce4 Intel Edition chip bejelentéséről, mely remélhetőleg nem csak a most bemutatásra váró funkciógazdagságával, hanem árával is magára vonja a figyelmet.
NVIDIA nForce4 SLI Intel Edition
nForce4 SLI Intel Edition blokkdiagram [+]
Az nForce4 SLI Intel Edition nem lesz ismeretlen a számítástechnikában jártasak számára, hiszen lényegében az Athlon 64 processzorokhoz szánt nForce4 SLI változatának Inteles megfelelőjéről van szó, mely kiegészült egy memóriavezérlővel. Ebből már ki is található, hogy egy rendkívül funkciógazdag chipkészlettel ismerkedhetünk meg. Az Athlon 64-es változat egyik ismérve az egychipes design, vagyis maga a chipkészlet összesen egy lapkából áll, hiszen a memóriavezérlő a processzorban van, így a chipsetnek ezt a feladatot nem kell ellátnia. Ezzel szemben az nForce4 Inteles megfelelője két chipből áll, vagyis egy klasszikus értelemben vett chipkészletről van szó.
nForce4 SPP és MCP [+]
Az északi híd az nForce4 System Platform Processor (SPP), míg a déli híd az nForce4 Media Communication Processor (MCP) nevet kapta. A chipset kétfelé osztására azért volt szükség, mert a déli híd általi szolgáltatások kiegészültek a memóriavezérlővel, ami annyira megnövelte volna a chip méretét, hogy a gyártó inkább kettéosztotta ezeket a funkciókat egy északi és egy déli hídra. Az északi híd felel a processzor és a memória közötti kommunikációért és ez végzi a videokártya vezérlését is, míg a déli híd a merevlemezek, a hálózati vezérlő, az USB-s eszközök és az integrált audioeszköz közötti kommunikációért felelős. Az északi és déli hidat egy – érdekes módon az Athlon 64-es rendszereknél elterjedt (de már az nForce2-ből is ismerhető) – HyperTransport-link köti össze, ami 3,2 GB/s-os oda-vissza irányú adatáramlást tesz lehetővé. Érdekességként megemlítjük, hogy a HyperTransport egy, az AMD által kifejlesztett technológia (eredeti neve Lightning Data Transport, LDT), melyet később a cég nyílt ipari szabványként átadott egy több óriáscéget tömörítő szervezet részére, mely a HyperTranport konzorcium névre hallgat – és az Intel nem tagja.
NVIDIA System Platform Processor (SPP)
A memóriavezérlő [+]
Haladjunk sorjában, először ismerkedjünk meg az északi híddal, amely az nForce2 után a harmadik NVIDIA által tervezett, memóriavezérlőt is tartalmazó chip, ennek megfelelően meg kell említenünk a DASP (Dynamic Adaptive Speculative Pre-processor) harmadik verzióját, illetve a QuickSync nevezetű eljárást. Az nForce4 memóriavezérlője a kor követelményeinek megfelelően DDR2-533 és DDR2-667-es memóriákkal támogatja a kétcsatornás memóriaelérést, tehát az elsőgenerációs DDR memóriával rendelkező felhasználók számára nem biztos, hogy ez a chipset lesz a megfelelő választás. Mindennek köszönhetően a maximálisan elérhető memória-sávszélesség 10,6 GB/s DDR2-667-es órajelen, mindez azonban nem jelent feltétlen gyorsulást egy DDR2-533-as konfigurációhoz képest, hiszen a processzor „csak” 8,5 GB/s-ot képes fogadni 266 MHz-es FSB-t feltételezve (ráadásul a sima Pentium 4 és Pentium D processzorok csak 200 MHz-es FSB-vel rendelkeznek, egyedül az Extreme Edition egyes változatai járnak 266 MHz-en). Ettől függetlenül az aszinkron mód mégis ajánlott az nForce4 esetében, hiszen a processzor és a memória közti kihasználatlan sávszélességet egyes perifériák és a hardveres adat-prefetch algoritmusok is képesek kihasználni (az NVIDIA szerint).
Az nForce4 Intel Edition tehát támogatja a kétcsatornás működést, és az optimális teljesítmény eléréséhez azonos típusú és méretű modulokat kell használnunk, azonban a kétcsatornás működésről nem kell lemondanunk különböző modulok használata esetén sem, mindez persze együttjár a modulok összehangolásához szükséges idővel, így ez a mód mindenképpen lassabb az optimális esettől. A QuickSync a gyártó állítása szerint képes még tovább csökkenteni a memóriaelérést azokban az esetekben, amikor a processzor és a memória sebessége nincs szinkronban egymással (pl. 200 MHz FSB / 266 MHz memória). Az északi híd következő újítása a DASP 3.0 logika, mely a processzor memóriakéréseinek sémáit elemezve és a busz üresjáratait kihasználva (lásd fentebb) saját cache-ébe tölti a processzor által valószínűsíthetően igényelt adatokat, így tovább csökken a memória elérésének ideje abban az esetben, ha az előbehívás sikeres volt, hiszen ilyenkor elég az északi híd gyorsítótárához fordulni. A DASP 3-as verziója kissé bonyolultabb algoritmusokra épül, mint elődei, hiszen a HyperThreading technológia, illetve a kétmagos processzorok esetében nem egy, hanem két processzort kell folyamatosan felügyelnie.
SLI Intel platformon
Az nForce4 összesen 19 PCI Express sáv vezérlésére lett felkészítve, ebből 16 sávot a grafikus alrendszer számára tart fenn, a maradék három pedig az integrált eszközök vagy PCIe bővítőhelyek számára kell, hogy elegendő legyen. Az nForce4 család SLI-támogatással is rendelkezik (sőt, egyelőre csak ilyen verzió létezik), tehát a grafikus kártya számára fenntartott 16 PCIe sávot az architektúra rugalmasságának köszönhetően kétszer 8 felállásban is ki lehet vezetni két PEG-foglalatba. Ezek után az alaplap már nem egy, hanem akár két videokártyát is képes fogadni, ezeket összekötve jelentősen megnövelhetjük a grafikus teljesítményt. A PCIe sávok kombinálgatása nem az nForce4 érdeme, hanem a PCI Express architektúra hajlékonyságának köszönhető – persze az NVIDIA nem győzi hangsúlyozni, hogy az nForce4 direkt optimalizálva lett SLI-re. Az SLI-vel és működésével egy korábbi cikkünkben már részletesebben is foglalkoztunk.
NVIDIA Media Communication Processor (MCP)
Essen szó a déli hídról is, mely a Media Communication Processor névre hallgat, funkciólistáját tekintve nincs miért szégyenkeznie más lapkakészletekkel szemben, sőt! A déli híd négy Parallel ATA és további négy Serial ATA meghajtó natív támogatását nyújtja. Mintha mindez nem lenne elég, a SATA-vezérlő már támogatja a SATA II specifikációit, azaz 300 MB/s-os sávszélességet biztosít a merevlemezek számára, és támogatja a parancsok sorbarendezésének natív megvalósítását is (Native Command Queuing, NCQ). Előbbi szolgáltatás valójában önmagában jelenleg nem gyorsít semmit a rendszeren, hiszen egyelőre a merevlemezek önnállóan nem képesek 50-60 MB-nál több adatot megmozgatni egy másodperc alatt.
IDE-vezérlő és Native Command Queuing
Az NCQ segítségével ellenben (ha a merevlemez, a vezérlő és a meghajtóprogram is támogatja) a merevlemez oly módon képes újrarendezni a vezérlő által feléje küldött parancsokat (írás, olvasás), hogy a sebesség megnő, köszönhetően a különböző fejpozícionálási késleltetések csökkenésének és a művelethatékonyság megnövekedésének. A natív NCQ-támogatással rendelkező merevlemezek egy olyan parancssorral rendelkeznek, amelyben a parancsok dinamikusan rendeződnek el attól függően, hogy mennyi adatvárakozásra és végrehajtásra van szükség. Intel processzoros platformon nem az nForce4 az első NCQ-támogatással rendelkező chipset, hiszen az Intel első generációs, PCI Expresst is támogató lapkakészletei (i925, i915) már rendelkeztek a funkcióval.
NVIDIA RAID
[+]
Az nForce4 Intel Edition az AMD-s nForce4-hez hasonlóan szintén támogatja az NVIDIA RAID-et, melynek segítségével az alaplapra csatlakoztatott merevlemezek, akár SATA-ról, akár PATA-ról van szó, RAID-tömbbe rakosgathatóak; a vezérlő támogatja a RAID 0, 1, 0+1, 5 és JBOD módokat is. A SATA és a PATA merevlemezek kombinálhatóak is egymás között. Új funkció ellenben az NVIDIA által RAID morphingnak nevezett technika, mellyel bizonyos típusú RAID-tömböket konvertálhatunk át másik típusú RAID-tömbbé (például RAID 0 tömböt RAID 1 tömbbé).
NVIDIA Disk Alert
A rengeteg alaplapi csatlakozó és a számítógépben keletkező kábeldzsumbuj sok esetben megnehezítheti a dolgunkat, amikor több merevlemezt használunk egyszerre. Tetőzi a problémát, ha ezek közül valamelyik meghibásodik, vagy ha lecsúszik egy kábel, vagy csak elfelejtjük csatlakoztatni. Ezekben az esetekben segít a Disk Alert nevezetű funkció. Amennyiben a problémák valamelyike bekövetkezne, Windows alatt felbukkan egy ablak, benne az alaplap képével, mely megmutatja, hogy mely csatlakozónál detektált problémát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
