Maximumra kapcsolva: nForce 790i Ultra SLI

NVIDIA nForce 790i Ultra SLI

Február közepén azzal fejeztük be GeForce 780i tesztünket, hogy rövidesen várható valami még komolyabb. Valljuk be, a továbbra is csak DDR2-t támogató, elődjéhez képest csak pár helyen finomított 780-as nem volt valami nagy újító, inkább csak a 680i átcsomagolásának tűnt, a 45 nm-es Intel Core 2 processzorok garantált támogatásával kiegészítve. Mai tesztünk főszereplője viszont igazi újdonság. Az nForce 790i SLI család némi halasztgatást követően végül március 18-án rajtolt el, közösen a GeForce 9800 GX2-vel. Az összevont startnak az volt a célja, hogy egy komplett NVIDIA csúcsrendszert mutassanak be. A dupla GPU-s grafikus kártyával már találkoztunk, most az alaplapot vesézzük ki minden szemszögből.

Legegyszerűbben úgy jellemezhető az nForce 790i SLI chipkészlet, hogy mindent tud, amit a 780i SLI, efelett belerakták azokat a funkciókat, amiket a 780i SLI-ből hiányoltunk. Processzoros vonalon az 1600 MHz-es rendszerbusz hivatalos támogatásával sikerült egálba kerülni az Intel X48-cal. Végre elkészítette DDR3 memóriavezérlőjét az NVIDIA, ráadásul nem is akármilyet! Az nForce 790i Ultra SLI hivatalosan támogatja a DDR3-2000 memóriasebességet. Érdekes, hogy a sima 790i SLI csak DDR3-1333-ig hivatalos. Az NVIDIA szerint DDR3-as memóriavezérlőjük kisebb késleltetésű, mint az Intelé – majd a tesztekből kiderül, mi a helyzet ezzel az állítással. Továbbfejlesztették az nForce 500-as szériánál megismert EPP (Enchanced Performance Profiles) memóriabeállítási információs rendszert is, amely a kezdő tuningosoknak támogatást, a haladóknak egy alap kiinduló szintet biztosít.

VGA-s fronton úgy tűnhet, hogy nincs változás a 780i-hez képest. A 790i is tud 3-way SLI-t, amiből két PCI Express 2.0 x16 szálat az északi híd (SPP), egy normál PCI Express x16 szálat pedig a déli híd (MCP) biztosít. Technológiailag viszont több módosításra is sor került. A legfontosabb, hogy a korábban külön chipként jelenlevő nForce 200 SLI „osztómű” bekerült az északi hídba, ami valószínűleg jó hatással lesz a fogyasztásra.

Finomítottak a több GPU-s rendszer kommunikációján. Korábban, ha két, SLI-ben hajtott GPU adatot akart cserélni egymással, akkor azt csak a rendszermemórián keresztül tehették meg, felhasználva a PCI Express buszt. A küldő GPU leadta az infót az északi hídnak, az továbbtette a memóriába, ahonnan a fogadó GPU ismét az északi hidat, majd a PCI Expresst terhelve szerezte meg, tehát a rendszermemória sávszélességét is foglalták. Az nForce 790i-ben már az északi híd ki tudja szűrni az ilyen jellegű kommunikációt, és a memória helyett egyenesen a fogadó GPU-hoz irányítja az adatokat (PWShort, Posted-Write Shortcut). Felmerül a kérdés, hogy akkor mire van az SLI-s VGA-kat összekötő híd...?

A másik újdonság a CPU és több GPU közötti kommunikációt érinti. Eddig az összes VGA-nak kiküldött, azonos (például geometriai) adatokat külön-külön továbbította a CPU, ami az rendszerbusz (FSB) extra terhelését jelentette. A Broadcastnak nevezett eljárással elég egyszer elküldeni az adatokat. A felvázolt két adatátviteli eljárásból arra következtetünk, hogy lehet valami erősen elkülönülő SLI „osztómű” az északi hídban, amely megoldja a GPU-k belső kommunikációját, és a CPU felé egyetlen GPU-nak láttatja az SLI tömböt, attól függetlenül, hány egység dolgozik benne.

A további paramétereket szemlélve úgy tűnik, a déli híd terén nincs előrelépés. Minden bizonnyal újra a régi jó nForce 570i SLI-t vetették be, akárcsak a 780i-n vagy a 680i-n vagy eredetileg, valamikor 2006 derekán. Jó pont, hogy az Intellel ellentétben megmaradt az IDE vezérlő, bár a SATA-s optikai meghajtók rohamos terjedésével már egyre kevesebb szükség van a régifajta csatolóra.

XFX nForce 790i Ultra 3-Way SLI alaplap

Tesztlaborunkban az XFX nForce 790i Ultra SLI-s csúcsmodellje, a nemes egyszerűséggel csak XFX nForce 790i Ultra 3-Way SLI-nek nevezett alaplap landolt. Termetes dobozában rengeteg kiegészítőt, kábeleket, miegymást találtunk. Jót nevettünk az „I’m gaming. Do not disturb!” (Játszom, ne zavarj!) feliratú, kilincsre akasztható cédulán.

Az XFX a kisebb, saját gyártósorral nem rendelkező cégekhez hasonlóan az NVIDIA referenciatervezésű alaplapját kínálja, amely nagyon impozáns látványt nyújt. Nem olyan csicsás, tiri-tarka, mint az Asus R.O.G. termékei vagy a Gigabyte deszkák. A fekete szín dominál rajta, három hosszú PCI Express aljzata pedig az NVIDIA zöldjében pompázik. Feldobja a látványt a hatalmas, sötétre fényezett hűtőborda-hálózat is. Szerencsére nemcsak a megjelenés, hanem az elrendezés is jó. Sok gyártó nem figyel arra, hogy a hosszú és testes VGA-k miatt a SATA csatlakozók fedésbe kerülhetnek. Az XFX-en négy aljzat az elsődleges VGA sín fölé került, a maradék kettőt pedig az alsó sarokba tették, 90 fokkal elforgatva. Ha valaki még használja, értékelni fogja, hogy a floppy csatlakozóját nem száműzték a deszka alsó peremére. Hét ventilátorcsatlakozót számoltunk össze, melyekből csak egy négytűs, PWM szabályozású. Tuningosok szeretni fogják az integrált bekapcsoló és reset gombot, valamint a kétkarakteres diagnosztikai kijelzőt. Az alaplapnak nagyon összetett, tízrétegű a nyomtatott áramköre; kondenzátorai közül nem az összes szilárdelektrolitos.

Minden lényeges csatlakozó megtalálható az XFX lap hátulján. Megmaradt az egér és billentyűzet PS/2 aljzata, de így is felfért hat USB, a két gigbites Ethernet kimenete, a hang hat jack és két digitális konnektora, valamint a FireWire és az eSATA. A soros és párhuzamos port használói viszont újfent hoppon maradnak, bár ma egy tuningos alaplapon ez már nem számít olyan nagy érvágásnak.

Ez biztosan nagyon melegedni fog – gondolhatnánk a korábbi nForce-os tapasztalatok alapján és az óriási hűtőbordák láttán. Aztán lehet, hogy csak a csúcstuning miatt kell az egyik részen klasszikus heat-pipe-os, a másikon lapított vapor chamber hővezetőkkel megtámogatott ármádia.

Alatta lapul az új északi híd, amely nem tűnik nagyobbnak, mint a korábbi nForce 780i, pedig elvileg itt házon belül, és nem külön tokozásban van az SLI-elosztó. Bízzunk benne, hogy csökkent az északi híd gyártási csíkszélessége, ami javít a konkurenseknél magasabb fogyasztáson. A déli híd részén nincs új a nap alatt, az 570i SLI-nek még a feliratozását sem frissítették.

Főbb jellemzők:

Az nForce 780i-hez képest BIOS-vonalon sincs sok újdonság. Ahogy egy tuningos alaplapnál illik, minden lényeges és kevésbé lényeges szorzót, órajelet, időzítést, feszültséget beállíthatunk, és a monitorozó részleg is nagyon fejlett, összeállításainkat pedig elmenthetjük. Egyedül az nem tetszett, hogy a CPU szorzója és az FSB (valamint a DRAM) konfigurálása külön oldalra került. Kicsit szokni kellett az EPP 2.0-val megbolondított memóriás részt is, de alapvetően egyértelműen és könnyen kezelhető volt a BIOS.

Lényegesebb BIOS beállítások:

Tesztelés alapon

Tesztkörnyezet:

Egyértelmű, hogy a 790i Ultra SLI-nek elsősorban az Intel X48-cal szemben kell helytállni, de azt is megnéztük, hogy az eggyel a csúcs alatt lévő chipkészletek, az nForce 780i SLI és az X38 hogyan viszonyulnak a nagyokhoz. A mezőnyben csak az nForce 780i SLI indult DDR2 memóriával, a többieket már DDR3-mal hajtottuk.

Alapbeállításos tesztjeinket hagyományosan az FSB ellenőrzésével kezdtük, amely minden versenyzőnknél stabilan 333,3 MHz-re állt be.

Nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogyan fogyaszt az új nForce, mert elődei ebben a paraméterben mindig jelentősen lemaradtak a konkurensek mögött. Úgy néz ki, a hátrány csökkenőben van. A 790i Ultra SLI már közelebb volt az Intelekhez. Terheletlenül ugyan még 14 wattal maradt el az X48-tól és 9 wattal az X38-tól, de a processzor terhelésekor ez 12, illetve 6 wattra csökkent. A VGA-t is meghajtva 15, illetve 11 watt maradt a 790i hátránya, de DDR2-es elődjéhez képest 12, 14, illetve 15 wattal csökkent az étvágya.

Memóriás tesztjeink az mutatják, hogy az NVIDIA tényleg megcsinálta a legkisebb késleltetésű kontrollert, amivel alaposan odaver az Intelnek, amely saját processzoraihoz csak ennél valamivel gyengébb megoldást tudott kifejleszteni. Nagyon komoly az azonos beállítások mellett elért 10 ns-os késleltetésbeli különbség. Igaz, ezek a számok elsősorban tuningrekordok döntögetésénél számítanak, de a csúcs chipkészleteknél ez is fontos lehet.

Az elsősorban a processzor erejére támaszkodó szintetikus tesztjeinkben most sem született meglepetés. Azonos memóriás és minden egyéb beállításnál nem volt különbség az egyes chipkészletek produkciója között. Valószínűleg a P35 és a korábbi 965-ös szett sem lett volna lassabb ezen a téren.

Photoshopban is kimutatható volt, hogy a 790i-nek – talán a gyorsabb memóriakezelés miatt – van némi előnye az Intelekkel szemben, bár nem sok, csupán néhány százaléknyi.

Videokódolásban a két csúcsmodell egy orrhossznyival végzett a másodhegedűsök előtt. Az eltérés most is olyan pici volt, hogy akár mérési hibának is felfoghatjuk.

A WinRAR tömörítés erőteljesebben támaszkodik a memóriára, így nem csoda, hogy itt picivel nagyobbak lettek a különbségek. Elsősorban a DD2 memóriás 780i maradt le, de az X38 is hátrányba került, viszont az X48 újfent jól tartotta magát.

Unreal Tournament 3-ban CPU-limites beállítást hoztunk, amiből ismét a memóriában erős új nForce profitált, a DDR2-es elődje viszont a mezőny végére szorult. A két Intel lényegében egyformán teljesített.

A VGA-t jobban igénybe vevő Half Life 2 tesztben az első helyezett nForce 790i és a negyedik nForce 780i között csupán 4 fps, vagyis 6% eltérés volt, az Intel lapkák pedig a 790i-hez voltak közelebb, másodpercenként csak egy-két kockával tudtak kevesebbet.

SATA merevlemezkezelés teszteléséhez a HD Tune-t használtuk. Valószínűleg senki nem lepődik meg azon, hogy a két NVIDIA és két Intel chipkészletes alaplap ugyanolyan grafikont rajzolt. Világos, hogy ez a helyzet, hiszen ugyanaz a déli híd van rajtuk. Egymáshoz hasonlítva a konkurens déli hidakat az látszik, hogy átviteli sebességük egyforma, de az Intel nagyobb löketszerű maximumot és kisebb processzorterhelést produkál.

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket.

Hangban még akkora különbség sem volt az nForce 790i-s XFX és Intel X48-as MSI között, mint SATA-kezelésben, ugyanis azonos Realtek ALC888 kodek dolgozik rajtuk. Igaz, alaplapra integrált megoldásról van szó, de a Rightmark szerint ez minden tekintetben jobb az ADI chipnél, és összesítésben a Creative különálló hangkártyáját is megközelíti.

ESA ház

Az NVIDIA jóvoltából nemcsak az XFX alaplaphoz, hanem egy komplett tesztrendszerhez jutottunk hozzá, memóriával, ESA-t támogató házzal, processzorhűtővel és tápegységgel, amihez hozzácsaptunk egy extrém négymagost és két GeForce 9800 GX2-t, így sikerült felépíteni a jelenleg elérhető leggyorsabb asztali PC-t.

Nem éppen szerény jószág a Thermaltake Armor+ maxitorony. Több mint 60 centiméteres magasságával és mélységével, valamint üresen is 16 kilogramm fölötti tömegével nem az a könnyű kis hordozható dobozka. Megjelenése eléggé marcona a tetejére szerelt, enyhén Star Wars-os, fényes betéttel, az óriási szellőzőnyílásos, ablakos oldalfallal és a rengeteg 5,25 colos meghajtóhellyel.

Fura, kétszárnyú ajtót tettek az elejére. Nem is ajtó ez, hanem inkább dekorelem, ugyanis nem fedi le teljesen az 5,25 colos meghajtókat, cserébe viszont jó masszív és igényes, vastag és jó fogású alumíniumból készült. Hátulról látszik csak igazán az Armor+ brutális mérete. Az alaplap hátsó I/O panelje mellett többnyire 12 centiméteres ventilátorhely szokott lenni, itt viszont 14 centiméteres terpeszkedik. Általában egy ház hátuljára hét alaplapos bővítőkártyahely kerül, a nagy Aromoron viszont tíz ilyet találtunk, tehát a Foxconn tízfoglalatos óriás alaplapja is elférne benne.

Felül a megszokott előlapi csatlakozókat és egy fedeles rekeszt találunk, melybe például CD-ket lehet tenni. A felső, fényes műanyag elem kissé gagyi hatású, különösen az előlap masszív, szálcsiszolt alumínium „negyed-ajtói” mellett – vagyis fölött.

Alul két méretes szellőzőnyílást alakítottak ki, de érdemes lesz benézni a házba, mert ezen a részen gyanúsan sok a csavar.

Az oldallapok leszerelése közben derült ki, hogy miért is olyan nehéz az Armor+. Falai nem a ma szokásos, papírvékony acélból készültek, hanem a régi jó, 1 mm vastagból, tehát 60 x 60 centiméteres felületükkel, és merevítésükkel egészen nehezek. Rögzítésük is nagyon korrekt, mert a kézzel kitekerhető biztonsági csavarok után még egy reteszt is el kell húzni. Ha nem rángatjuk a gépet, akkor a retesz a csavarok nélkül is kellő biztonsággal tartja a falakat. Mondani sem kell, hogy az ATX és microATX mellett az Extended ATX deszkák is kényelmesen beférnek, és a hosszú VGA-kal sem lesz gond. A könnyebb szerelhetőség végett az alaplap tácája kihúzható.

Nagyon érdekesen helyezték el a hét belső 3,5 colos meghajtó fiókjait. Ezekből öt a szokásos helyén van, 90 fokkal elforgatva, a maradék kettő – melyek kiszerelhetőek – pedig az alaplap alatt kapott helyet. Egyre gyakrabban látjuk azt a húzást is, hogy a winchestereket a túloldalról kell kábelezni. Az alsó két, opcionális ventilátor még egy szinttel lejjebb van, tehát egészen jól hűthetik a föléjük rakott adattárakat.

A Thermaltake mérnökei felkészültek a hatalmas tápegységek elszállásolására. Az áramforrás alatti keresztmerevítőnek van egy mozgatható betétje, amit úgy állíthatunk be, hogy a termetes kilowattost megtámassza, de ne álljon ventilátora útjába. Mind a tíz bővítőkártya fölött különálló, csavarmentes rögzítő van, de ahogyan már megszokhattuk, ezek használhatatlanok a hatalmas hűtéses, két helyet foglaló videokártyákkal, szóval kénytelenek leszünk a több mint egykilós 9800 GX2-ket becsavarozni.

Sokféle kiegészítő is jár az Armor+-hoz. Kapunk például egy 5,25 colos helyre illeszthető, praktikus kis fiókot, rengeteg csavart és kábelfogót, valamint egy 3,5 colos átalakítót. A legfeljebb 14 cm befogadóképességű ventilátortartó a merevlemezes doboz mögé és a VGA-k elé illeszthető, hogy még több friss levegővel lássa el a grafikus csodákat. Mivel a ház jó nagy, akár a 9800 GX2-k elé is tehettünk volna a lapátkereket, de fölöslegesnek tartottuk, mert a HDD-ház túloldalán már volt egy 12-es, a ház oldalában pedig a hatalmas 23 centiméteres ventilátor kavarta a levegőt.

Mitől lesz ESA kompatibilis egy ház? A Thermaltake esetében a legfelső, legnehezebben elérhető 5,25 colos helyre illesztett 3,5 colos átalakítótól, amelyben egy temérdek csatlakozóval és egy mikrokontrollerrel ellátott nyomtatott áramkör van. Először is kell neki egy floppycsatlakozós táp, valamint egy USB kábelecske az alaplap felé. Azt hittük, hogy USB-ről megoldja a tápellátást is, de ezek szerint tévedtünk. Ráköthettünk még két PWM szabályzós ventilátort, a mellékelt két hőérzékelőt, valamint a ház bekapcsolását jelző LED-et és a vízhűtés hasonló lámpácskáját. Ezt a modult külön is árulja a Thermaltake, tehát saját házunkat könnyedén ESA-síthatjuk vele. Lényegében a Thermaltake sem tett mást, csak az Armor+-ba szerelte ezt a panelt.

Főbb paraméterek:

A ház belseje

Újdonság a szintén Thermaltake-től származó, (viszonylag) kompakt vízhűtés, a BigWater 780e. A szerkezet lelke a három 5,25 colos helyre beépíthető, jó hosszú, majdnem 25 cm mély egység, amely a CPU-blokkon kívül magában foglal minden elemet. Van benne egy pumpa, hőleadó ventilátorral, méretes víztartály és még egy áramlásfigyelő is.

Felül, a ráccsal védett 12 centiméteres ventilátorral indítunk, alatta van egy 153 x 120 x 28 mm-es radiátor, amelyhez hasonlót sok gyártó külön is kínál. A ventilátor mögé került a valamivel több, mint fél literes tartály, alatta az 500 liter/órás pumpával. Az előlapnál látszik még az áramlásmérő, a hátsó traktusban pedig némi vezérlőelektronika, amire később majd visszatérünk.

Egészen elegáns lett a szokatlan formájú berendezés előlapja, jól mutat majd a fekete ház elején. Került rá egy rácsos szellőzőnyílás, amelyen keresztül friss levegőt kap a radiátor. Alatta láthatjuk, hogyan pörög a víz a rendszerben. Amit hiányoltunk, az a folyadékszint jelzője.

Nagyon ügyes a BigWater 780e ki- és bevezető része. Fekete, 9,5 mm belső átmérőjű csöveire gyorszárat bilincseltek, és a bemeneti oldalon van még egy áramlásjelző. Itt is találtunk egy ESA panelt, amely kisebb mérete miatt sokkal zsúfoltabb, mint a házé. A floppys és USB-s csatlakozók mellett van rajta egy-egy PWM szabályzós aljzat a pumpához és a ventilátorhoz, valamint két hőérzékelő, melyek az áramlásfigyelőknél mérik a hűtőfolyadék hőmérsékletét. Elrendezésükből úgy tűnt, hogy az egyik a kiáramló, a másik a beáramló folyadékot figyeli, így megtudhatjuk, hogy a CPU mennyire fűti azt fel. Van az ESA lapkán még vízszintérő és csatlakozó két LED-nek a ház és előlap felé.

Nem beszéltünk még a CPU-blokkról. Teljesen rézből készült, és a Thermaltake univerzális felfogatóját kapta, tehát a ma használatos összes foglalattípusra felszerelhető, akinek pedig valami egyedi igénye van, könnyen fabrikálhat magának megfelelő keresztpántot.

Jó adag neonzöld csövet és egy kisebb kanna hűtőfolyadékot is kapunk. Hasznos kiegészítőnek bizonyult a vékony csöves flaska, amellyel könnyedén, pancsolás nélkül fel tudtuk tölteni a rendszert. A cső a hőleadós részre gyorszárakkal, a blokk felé bilincsekkel kapcsolódott.

Főbb paraméterek:

Bekerült a házba még a Cruical leggyorsabb DDR3-2000-es BallistiX DDR3 memóriája.

Az izmos VGA-s rendszer egy Zotac és egy Asus GeForce 9800 GX2-ből épült fel, melyek szóló tudását már korábban bemutattuk. Sajnos az ESA kompozíció utolsó darabja, az Enchance táp végül kimaradt. Valamiért nem akart együttműködni elektromos hálózatunkkal, ezért inkább a Chieftec egy kilowattos szörnyetegét használtuk.

Izgatottan álltunk neki az eddigi történelmünk legerősebb konfigurációjának. Rövid idő alatt kiderült, hogy meglehetősen összetett, és a szokatlan alkatrészek miatt rengeteg odafigyelést igényel. A vízhűtés központi egysége például hatalmas, és a hozzá tartozó áramlásfigyelős, gyorszáras csonkok csak tovább növelik. Az alábbi képen látszik, hogy a 60 cm mély Armor+-ban is elég volt fél arasznyit vágni a sárga csövekből. Bele sem merünk gondolni, hogy egy 50 cm mély házban mekkora zsúfoltság lenne. Nagy kérdés, hogyan és mennyi szereléssel lehet majd utántölteni a víztartályt.

A másik problémás rész a ház felső traktusa volt. Itt összpontosultak a táp és a ház ESA moduljának kábelei, és a vízhűtés is bezavart egy kicsit. Szerencsére a Chieftec tápegység moduláris kábelezésű volt, így csak a szükséges zsinórokat tartottuk meg, de egy fix vezetékes példánnyal – mint amilyen a mellékelt ESA táp – biztosan meggyűlt volna a bajunk. Talán érdemes még megemlíteni, hogy a vízhűtés és az ESA modul felemésztett négyet a hét 5,25 hüvelykes helyből és a hűtő a ház belsejébe szellőztette a CPU melegét, nagyjából oda, ahonnan a VGA-k majd szépen beszívhatják.

Végül sok-sok csavarozás, szerelés és kábelbújtatás után elkészült a mű, amelynek látványa minden fáradozásunkért kárpótolt. Impozáns, ahogyan eltűnt a komplett ATX-es alaplap a két hatalmas VGA és a vízhűtés csövei alatt. Még egy ventilátoros RAM-hűtőt rádobhattunk volna a memóriára. Egy merevlemezzel is félelmetesen nehéz lett a készre szerelt Armor+, pedig betehettünk volna még hatot és pár optikai meghajtót is.

ESA működés közben

Az ESA-nak csak az egyik fele a hardver, a másik a szoftver. Két részre osztható a monitorozó és beállító alkalmazás. Az egyik a sokkal látványosabb, de szerintünk kevésbé hasznos 3D-s felület, ahol körben forognak az ESA-t támogató alkatrészek modelljei, alattuk pedig megjelennek a hozzájuk tartozó megfigyelt paraméterek és értékeik. Ezekből tetszőlegeseket kitehetünk az asztalra is, ami fölött „lebeg” a látványos kis szoftver. Egyelőre csak Vista alatt működő verzióról tudunk.

Klikk a videóért

A pillanatnyi értékek mellett időbeli grafikonon is követhettük a kiválasztott tulajdonságokat.

Tény, hogy kevésé látványos, de szerintünk sokkal jobban használható az eddigi VGA-s NVIDIA Control Panelt kibővítő fülek rendszere. Itt aztán minden fontos adatról találunk információt. A CPU-nál például megnézhetjük és módosíthatjuk is az FSB-t, feszültségeket és a hűtő működését.

Az igazi nagy varázslatok az alaplapos részen vannak, ahol BIOS-szintű módosításokat eszközölhetünk órajelekben, feszültségekben és a ventilátorok működésében egyaránt. Hasonlóan összetett a memóriás rész is, ahol az időzítésekkel játszadozhatunk.

Megfelelő GeForce grafikus kártyáknál is állíthatjuk az órajeleket és a hűtést, de a feszültségeket egyelőre nem. Talán majd később. A háznál két ventilátort láttunk a Thermaltake ESA moduljával, ami az alaplap további négy egységével együtt több, mint elegendő, ráadásul a processzort hűtő vizes rendszernek is megvoltak a maga beállításai.

Nemcsak kézzel állíthatunk, hanem szabályokat is létrehozhatunk, melyekben bizonyos megfigyelt értékek függvényében más paraméterek automatikusan módosulnak. Például a hűtés hőérzékelőjével irányíthatjuk a ventilátorát, de adott hőfoknál vagy terhelésnél változtathatjuk akár a processzor órajelét, feszültségét stb.

Külön részen állíthatjuk a BIOS összes paraméterét. Ezek a módosítások a következő újraindításkor lépnek életbe.

Mit csinált az NVIDIA, amikor létrehozta az ESA-t, feltalálta a spanyolviaszt? Nem, inkább az mondhatnánk, hogy összekaparta egy helyre. Eddig is voltak már különböző hardveres és szoftveres monitorozó és állító rendszerek, melyek korlátozott mértékben együttműködtek. Az NVIDIA nTune-ja is tudott már néhány dolgot azokból, amiket az előbb bemutattunk. Az ESA-val végre egy átfogó rendszer született, amit több nagy gyártó (HP, Dell, Asus, MSI, Gigabyte) és a tuning vagy hűtés területén jól csengő név (Cooler Master, Thermaltake, SilverStone, OCZ, XFX stb.) is támogat. Mint láthattuk, a Thermaltake moduljával bármilyen eddigi ház ESA-vezérlőssé alakítható. Egyelőre alaplapi vonalon csak az NVIDIA felsőkategóriás (nForce 780i és 790i) chipkészletei ismerik, de a többi komponens ESA-vezérlése működik más chipsetekkel is. Mivel a szabvány nyílt, elvileg akár Intel vagy AMD termékekben is viszontláthatjuk.

Quad SLI és tuning

Láttuk már a hardvert és a szoftvert, essünk hát neki a tesztelésnek! Most kiderül, mire elég az extrém négymagos CPU, a GeForce 9800 GX2 Quad SLI, a DDR3-2000-es RAM és az XFX csúcsalaplap. A tesztelést az alábbi konfigurációval végeztük, a Quad SLI mellett kipróbáltuk a szóló 9800 GX2-t és a 9800 GTX-et is.

Játékok

• Crytek / EA Games – Crysis; very high és high beállítás
• Valve / EA Games – HL2: Episode 2; max beállítás, 8xAA/16xAF játékból
• Massive Entertainment / Vivendi – World in Conflict; very high beállítás, compressed textures, 4xAA/16xAF játékból
• Infinity Ward / Activision – Call of Duty 4: Modern Warfare; max beállítás, max AF, trilinear, 4xAA játékból
• Relic Entertainment / THQ – Company of Heroes Opposing Fronts; kézileg minden max, D3D10, 4xAA játékból
• Techland / N-Tec – Call of Juarez; high beállítás, 2048x2048-as árnyékminta, normal árnyékminőség

A játékokban szokásos tesztmódszerünket és beállításainkat alkalmaztuk. Nagyon hasonló konfigurációt használtuk legutóbbi GeForce 9800 tesztünkben, melynek radeonos értékei tájékoztató jelleggel felhasználhatóak.

Az esetek többségében a két GPU-s GeForce 9800 GX2 még szépen skálázódott az egy GPU-s 9800 GTX-hez képest, de a második GX2 beiktatása csak az igazán shaderintenzív és modern, DirectX 10-es Call of Juarezben és Crysisben hozott lényeges gyorsulást. A többi játék közül még a Call of Duty 4 lódult meg egy kicsit. A stratégiai Company of Heroes talán processzorlimitbe akadt, a World in Conflict normális futtatásához meg egy négyzetméternyi Core 2 is kevés lenne.

Nem feledkeztünk meg az XFX alaplap tuningolásáról sem. Kétmagos Core 2 Duóval és a négymagos Intel QX9650 processzorral is minden gond nélkül elértük az 500 MHz-es FSB-t, tehát a 2000 MHz-es rendszerbuszt, amit a Crucial memória nevetve bírt. Az egész túlhajtás pár pillanat műve volt csupán. Beállítottuk az 500 MHz-et, a megfelelő szorzót és a memóriát, újraindítottunk, majd a rendszer zokszó és feszültségemelés nélkül üzemelt. Sajnos processzoraink ennél többet nem bírtak, így nem sikerült elérnünk az internetes beszámolók 550 MHz fölötti FSB értékeit. Azért 8-as szorzóval 500 MHz – vagyis 4 GHz – is elég szép eredmény egy négymagostól.

500 MHz-es FSB két maggal...

...és néggyel – lazán

Alaplapok tuningjánál gyakran belefutunk instabilitási gondokba, melyek általában a memória órajelét vagy szorzóját érintik. Az XFX nForce 790i Ultra SLI-s deszkájánál ilyennel nem találkoztunk, pedig a BallistiX mellett Samsung DDR3 RAM-ot is próbáltunk benne. Az FSB-től, szorzótól függetlenül mindig stabilan elindult a rendszer, jobbat nem is kívánhatnánk. Jól vizsgázott az EPP 2.0, ami nemcsak DDR3-2000-en, hanem lejjebb is javasolt komoly időzítéseket, DDR3-1333-on például 6-6-6-19-et.

Értékelés

Mai tesztünk főszerelője, az nForce 790i Ultra SLI chipkészlet pontosan azt hozta, amit elvártunk tőle. Úgy vagy egy hajszányival jobban teljesített, mint az Intel csúcsmodellje, az X48, amit minden bizonnyal picivel jobb DDR3 memóriavezérlőjének köszönhet. Megmaradtak a klasszikus nForce jegyek, mint a bődületes tuningpotenciál, az SLI és az Intelnél valamivel magasabb fogyasztás. Az utóbbi hiányosság szerintünk elnézhető egy olyan chipkészletnek, melyet az abszolút csúcsra szánnak, ráadásul elődjéhez képest jól láthatóan mérséklődött az étvágya. Talán el lehetne marasztalni az NVIDIA-t azért, mert újfent egy hardveres tekintetben ősrégi déli hidat sózott ránk, de az nForce 570i SLI továbbra is jól teszi a dolgát, nincs különösebben lemaradva a konkurens ICH9 vagy SB700 mögött, egyelőre szükségtelen továbbfejleszteni.

Most először próbáltuk ki az ESA-t, és meg voltunk vele elégedve. Igaz, hogy az új, USB-re és sok csatlakozós kis nyomtatott áramkörökre támaszkodó rendszert némileg macerás összeszerelni, de amikor készen van, akkor nagyon jól működik. Bízunk benne, hogy gyorsan elterjed, és nem kérnek majd az ESA-kompatibilis eszközökért túl nagy felárat.

Az XFX NVIDIA referenciára épülő, nForce 790i Ultra SLI chipkészletes alaplapjáról csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Onnan kezdve, hogy kivettük a dobozából, egyetlen alkalommal sem hagyott cserben vagy rakoncátlankodott. Zokszó nélkül tűrte a tuningos sanyargatást, memóriában sem volt válogatós. Egyszóval eszményi tuningalaplap... lehetne. Azért a feltételes mód, mert 79 000 forintos árával csak a legelvetemültebbek és leggazdagabbak engedhetik meg maguknak. És milyen a folyékony nitrogénnel, izzó túlfeszültségekkel világrekordokat ostromló csúcstuningos, ha nem elvetemült? Neki különösen ajánlott az XFX nForce 790i Ultra 3-Way SLI, de nekünk is nagyon tetszett, külsőre is.

Tesztgépünk többi alkatrésze sem volt kismiska. A teljes rendszer ára már monitor nélkül bőven meghaladta az egymillió forintot. Jó magyar módra azért szidjuk meg egy kicsit a többség számára elérhetetlen termékeket, indokoljuk meg, nekünk miért nem kellenének. A GeForce 9800 GX2-ből gyakran az egy is sok, nem még a kettő. A 2 GB Crucial BallistiX DDR3-2000 memóriát garantáltan aranyár fölött mérik, pedig tuningcsúcsok döntögetésén kívül nem mutat ésszerű előnyt a tizedannyiba kerülő DDR2-höz képest. A Thermaltake Armor+ ház túl nagy, túl nehéz, túl csicsás, a BigWater 780a meg emellé még ormótlan, és belülre szellőzik, a kilowattos Chieftec táp pedig még ehhez a rendszerhez is túlzásnak tűnik. Pontosan ilyen alapon lehet elutasítani a szuper-sportkocsikat vagy bármilyen technikai dolog csúcsát. Attól még szinte mindenki arra vágyik, hogy mehessen vele egy kört, vagy legalább egyszer összerakhassa, kipróbálhassa. Összefoglalva: nagy élmény volt, köszönjük!

XFX nForce 790i Ultra 3-way SLI alaplap NVIDIA nForce 790i Ultra SLI chipkészlet (extrém tuninghoz különösen ajánlott)

rudi

Az XFX nForce 790i Ultra 3-Way SLI alaplapot, a Crucial Ballistix DDR3-2000 memóriát és a Thermaltake termékeket az NVIDIA, az Asus videokártyákat az Asus, a Zotac GeForce 9800 GX2-t a Zotac bocsátotta rendelkezésünkre.