Egy dolog biztos: a Logitech szereti a formatervezőit. Az első diNovo után valószínűleg hátba veregették a rajzolót: „Jól van, akkor most még merészebben!” Ennek a diNovo Edge lett az eredménye. Minden bizonnyal az MX és VX Revolution elkészülte után még nagyobb bátorítás következett, aminek két olyan termék lett a vége, melyektől leesett az állunk.
A játékhoz szánt G9 egér első képei láttán mindenki elborzadt, a Logitech-hívők csendesen sírdogáltak. Régen jelent meg ilyen ronda egér. Aztán ideadták, kibontottuk, és a döbbenet még nagyobb volt – hogy a csudába lehet egy ennyire csúf dolog ilyen szép, harmonikus? Éppen annyira szögletes, hogy ódivatúnak tűnjön, és éppen annyira kerek, hogy bumfordinak látsszon, de az összhatás mégis pozitív. Vicces az egészben, hogy bármennyire igyekeztünk, fényképen nem sikerült visszaadni a csúf vonalak bámulatos összhangját, ezért az alábbi képeken is az a ronda valami látható, amit az első fotókról ismerhetünk. Mindenkinek erősen ajánljuk, hogy nézze meg élőben is a G9-et!
Azt mondtuk az MX Revolutionre, hogy a modern Csillagok háborúja filmek stílusát idézi. A G9 az első, 1977-es filmbe illene. Darth Vader szigorúságát vegyítették némi Millenium Falcon-os tepsiséggel. Az új csúcsjátékos nagyjából két centiméterrel rövidebb a szokásos egereknél, laposabb náluk, de nagyobbik sisakjában – mert kettő van neki – valamivel szélesebb az átlagnál. Arányait tekintve talán a notebookos VX Revolution laposabb testvére, a VX Nano áll hozzá legközelebb. Nagy kérdés, hogy miért kellett ennyire eltérni a megszokott formától, különösen a játékos egereknél, melyek alakja az MX 500-tól a G5-ig nem sokat változott. Teljesen szokatlan a gombok kialakítása is. A bal jóval kisebb, mint a jobb, amely körülöleli a szokásosnál picivel hátrébb helyezett görgőt. A kerék természetesen szabadonfutásra is képes, precíz Microgear rendszerű, de sajnos a racsnis és a fokozatmentes mód között csak az egér hasán lévő gombbal lehet váltani. A Revolutionökhöz képest kisebb lett a görgő és krómosan csillogó helyett a G9-en matt fémszínű a két széle.
Bizony, a G9 is a jobbkezeseknek kedvez. Hüvelykujjnál van két gombja, és a bal gomb fölött is látható egy kezelőszerv: két további gomb és egy kis kijelző. Ezekkel a lézeres érzékelő felbontása, és az egérbe táplált profilok irányíthatóak, ugyanis a G9-nek saját memóriája van, amelyben öt profil tárolható.
Ugye mondani sem kell, hogy a G9 vezetékes? A korábbi játékos Logitech egereknél már megszokhattuk a cipőfűzőszerű köpenybe bújtatott zsinórt, amely itt megnyugtatóan hosszú, nagyjából 2 méteres.
Alul hatalmas teflontalpak feszítenek. Innen is jól látszik, hogy melyik az egér alapja, amit a felső toldalék körülölel. Mint korábban említettük, az érzékelő lézeres. Maximális 3200 dpi-s felbontásával villog a Logitech, és van még rengeteg bűvös szám az adatlapján, mint például a 6,4 megapixel/másodperces képfeldolgozási tempó, 20g-s maximális gyorsulás, felülettől függően 45–65 centiméter/másodperces csúcssebesség, tengelyenként akár 16 bites adatátvitel 1000 Hz-es USB frekvencián. Még a teflontalpak bútorlapon mért dinamikus (0,09 µk) és statikus (0,14 µs) súrlódási tényezőjét is megadták. A fő gombok élettartama 8 millió kattintás, a talpaké 250 km.
A G9 dobozában nem csak az egeret, hanem pár érdekes kiegészítőt is találtunk. A kétféle markolatot már említettük, de egy korábbi játékos logiteches extrát is üdvözölhetünk, az egyedi súlykészletet.
A kis szelencében nyolc súlyocskát találunk, melyekből négy 4 grammos, négy pedig 7 grammos. Egyszerre legfeljebb négyet tehetünk bele az egér fenekébe becsúszó fiókba, így akár 28 grammal terhelhető a G9.
Hogy betehessük a nehezékes kazettát, el kell távolítani az egér felső borítását. Ezt a hátulján lévő nagy gombbal tehetjük meg. Ilyenkor kiold két is kémpöcök a hátsó rész két szélén, és leemelhető a markolat.
Fedél nélkül elég esetlenül néz ki a G9, mint a sisakjától megfosztott Darth Vader. Látszanak a hüvelykujjgombok érintkezői, a nehezékes fiók fölött pedig van két szellőzőnyílásnak tűnő vágat. Ezekbe támaszkodik bele a felső borítás.
Két markolat jár a G9-hez, de a Logitech tervezi, hogy a későbbiekben további fogófelületeket is piacra dob. A kisebbik – precíziós – laposabb, de magasabban van a feneke, így kevésbé lejt hátrafelé. A másik – XL-es – magasabb és szélesebb is, hátrafelé jobban lejt, és hüvelykujjrésze is hangsúlyosabb.
Mindkettőn megvan a két szélső gomb, de ezek nélkül akár balkezes borítást is el tudunk képzelni, igaz, a két fő gomb kialakítása ilyenkor zavaró lehet. Látszik, hogy a precíziós markolat tenyérbe simuló része hátrébb kezdődik.
Alulról még jobban láthetó, hogy az XL-nél már korábban összekötötték a két oldalsó részt. A gombok alatti, kiszélesedő hüvelykujjrészen is van egy méretes teflontalp. Nem lett volna túl nagy fáradság valami hasonló tenni a precíziósra is.
Különbség van a markolatok felületében is. Az XL sima, csúszásgátlós. Olyan finom tapintású, mint a komolyabb egerek hüvelykujjrésze. A precíziós keményebb, de érdesebb. Nedves kézzel talán csúszik majd, de távolról sem olyan izzasztó, mint nagyobb társa.
Egérre szerelve a legnagyobb különbség a gombok mögötti tenyérrészen látható. Furcsa az ugrató a sisak és az egér alsó része között. Vajon a találkozási vonalon húzódó hézagban mennyire gyűlik majd össze a por és egyéb szennyeződés?
Csillagok háborúja érzésünk volt a légiesen gyönyörű MX Air láttán is. Hosszú orrával és lekerekített fenekével a Tatooine-ra aláereszkedő királynői csillaghajóra emlékeztet a Baljós árnyakból. Mondhatni a G9 teljes ellentéte: karcsú, csillogó, teljesen szimmetrikus, vezeték nélküli.
Nagyon szép dobozából az egér mellett egy töltő, hozzá való tápadapter, vevőegység, némi szoftver és használati útmutató, valamint egy rongyocska került elő. Utóbbira valószínűleg nagy szükség lesz, mert a fényes egér elég szépen gyűjti majd az ujjlenyomatokat. Érdekes, hogy a számítógéppel nem Bluetooth, hanem sima 2,4 GHz-es rádiós kapcsolatot tart, melynek a gyáriak szerint 9 méter a hatótávolsága.
Valójában az MX Air csak félig egér. Van neki hagyományos, lézeres érzékelője, de emellett mutatópálcaként is működik. Persze nem olyan fejlett 3D-s a rendszere, mint a Wii vezérlőjének, de így is nagyon érdekes dolgokat lehet vele művelni. A formát is ennek a kettős felhasználásnak a jegyében alakították ki. Az egér kerek fenekét markolva megnyújtott orrával mutogathatunk. Fő gombjait ilyen helyzetben nehéz lenne elérni, ezért megnyújtották őket, az egér elejétől 6 centiméterre is érzékelnek még. Nagyjából ebben a távolságban kezdődik középen egy négy gombból álló sor, ami mutogatás közben lehet hasznos.
Nincs görgője az MX Airnek, helyette a notebookos V500 érintőmezejének továbbfejlesztett változatát kapjuk. Ujjunkat a két fő gomb között előre-hátra huzigálva tekerhetünk föl és le. Oldalra döntés (tilt) nincs. Az érintőmező figyel a mozgás sebességére is, ahhoz igazítja a léptetés sebességét. Akár a Microgear görgők lendülete is elérhető vele. Úgy is léptethetünk, ha az érintőmező elejét vagy hátulját lenyomjuk, mert két normál gomb bújik meg mögötte.
Érdekes a hátsó rész formaterve. Fekete műanyag alatt vékony ezüstös fémréteget láttunk a diNovo Edge billentyűzetnél is. Látványra nem voltunk teljesen kibékülve ezzel a fényes fémmel, úgy nézett ki, mint az olcsó krómhatású műanyag, amely foltokban már kezdi elveszíteni fényességét. Ezek a foltok valójában egy kis suvickolással eltüntethetőek, de néhány érintés után azonnal visszatérnek.
Oldalról is nagyon mutatós az ívelt forma, de úgy tűnik, áldozatául esett az ergonómia. Amellett, hogy vékony, elég lapos is az MX Air, a feneke pedig magasan végződik.
Alul újabb potenciális kényelmetlenséget találtunk. A lézeres érzékelő nagyon az orrban van, ez esetenként zavaró lehet. Előtte található a ki/bekapcsoló gomb. A keskeny formában még szűkebb a hátsó támaszkodófelület, ami instabillá teheti az MX Airt. Az első teflontalpak egyike és a mellette lévő csavar nem volt tökéletesen felhelyezve.
Teljesen új vezérlőszoftvert kapott a G9-es, ami nyomaiban sem hasonlít a régire – amely fel sem ismerte a G9-et. Vistás stílusú, felületén a vörös és fekete szín dominál. Kiválasztva az egeret minden fontos jellemzőt egyszerre látunk; a beállítások a bal oldali menüből és a fő ablakból is elérhetőek.
Az alapinformációs részen a profilokat találjuk, melyek közül ötöt az egér saját memóriájában is tárolhatunk. Ezek bármilyen gépen működnek még akkor is, ha nincs feltelepítve a megfelelő SetPoint meghajtó. A profilok között az egér alján található gombbal is válthatunk, ilyenkor változik a visszajelző színe. Az egyes profilokhoz mi választhatjuk ki a kívánt árnyalatot.
Egyszerre több mint öt profilt is létrehozhatunk, a többit a számítógépen tárolhatjuk. Nem csak az alsó gombbal lehet váltani köztük, hanem automatikusan, a kívánt alkalmazások elindulásakor is aktivizálódhat egy beállítás.
A továbbiakban konfigurálhatjuk a gombokat. Összesen kilenc van belőlük, mert a görgő oldalra döntésére és a felbontás két állítójára is tehetünk egyet a rengeteg funkció közül, ráadásul a felbontás állítását is átrakhatjuk máshova, ha kell, jobban elérhető helyre. A gombnyomások mellett még makrókat is létrehozhatunk. A következő részen található a felbontás állítása, ahol legfeljebb öt értéket adhatunk meg 200 és 3200 dpi között. Emellett belőhető a sebesség és a gyorsulás. Nagyon fontos opció az USB-frissítés üteme. Normál egereknél ez másodpercenként 125 (vagyis 125 Hz), ami nagy érzékenységnél kevés az adatok folyamatos átviteléhez. A G9 alapból 500 Hz-en kommunikál USB-n, de ez az érték a duplájára állítható.
Játékos egérről lévén szó, nem sok figyelmet szenteltek a görgetésnek. Nem lehet alkalmazásokhoz igazítani, csak a két tengely sebességét adhatjuk meg. Külön ablakot kapott a profilok kezelése. Itt beállíthatjuk a köztük való váltás módját, törölhetjük, rendezhetjük őket.
Majdnem a sor végén van a makrókészítés. A billentyűzet és/vagy az egér gombjainak lenyomását rögzíthetjük itt, ha kell, a nyomva tartás idejével együtt.
Az utolsó két ablakban információt kaphatunk a driververzióról, amit frissíthetünk. Okosan van visszaállító a három gyári egérprofilhoz, és a Logitech segítségnyújtó oldalait is elérhetjük innen. Jó pont, hogy az egér firmware-e szintén innen frissíthető.
Az MX Airnek már hagyományos, négyes verziójú SetPoint meghajtója van, amely fel sem ismerte a G9-et. Persze a G9 meghajtója sem látta a légiegeret. Itt is rengeteg gombot állíthatunk, van pár speciális funkció is. Szokatlan, hogy a bal egérgomb testre szabható. A görgőt itt már alkalmazásokhoz igazíthatjuk.
Az egér sajátos légi kezelését használja ki például a hangerőszabályzó. A megfelelő gombot nyomva tartva és az egeret jobbra-balra vagy föl-le mozgatva állíthatjuk. Hasonló módszerrel használható zoom és előre-hátra léptetés. Akár az egér rázására is tehetünk funkciót, például egy program elindítását vagy az egérkurzor középre pozicionálását.
A konfigurációs felület többi ablaka szokásos logiteches. A mozgást állító részen az asztali használat mellett a légi üzemmódnak is külön állítható a sebessége. Korábban már említettük, hogy a görgetés itt alkalmazásokhoz igazítható. Az egér akkumulátorról működik, melynek telítettségét százalékban és hátralévő napokban is látni. 100%-hoz öt nap tartozott, ami nem túl sok.
Be kell vallani, hogy szkeptikusak voltunk a G9 használhatóságával kapcsolatban. A szokatlan forma és a lézeres érzékelő is aggasztó volt egy kicsit, bár az előbbire igaz, hogy a Logitech eddig nem nyúlt félre, ha valami újjal próbálkozott. Bármilyen valószínűtlen volt ránézésre, a G9 kényelmes, sőt nagyon kényelmes! A dobozból kiszedve az XL markolat volt rajta, melynek érdekes, gumis a tapintása. Lapos ugyan, de a fenekét elég magasan tartja ahhoz, hogy megtámassza a tenyér felső részét. Nincs rajta az az idegesítő hupli, ami miatt egyes Logitech egereket túl magasnak éreztünk. Széles, így a kisujjnak is van hely az oldalán. Huzamosabb használat után a gumis felület némileg izzasztó volt, de az egér ilyenkor sem csúszott meg. A hüvelykujjrész szintén kényelmes volt, mind a két gombot könnyen elértük.
Precíziós markolatra váltva a tapintás hozott kellemes meglepetést. Az XL-en benyirkosodott tenyerünkről gyorsan eltűnt a nedvesség. A picivel kisebb és keményebb forma valóban pontosabbnak tűnt, mintha csipesszerűbben fogtuk volna az egeret, mint a nagyobbnál. Itt a kisujj már kevesebb támasztást kapott, de ez a markolat is nagyon kényelmesnek bizonyult.
A közös részek közül jól járt a két fő gomb. Érdekes, hogy a konkurens Razer éppen ezeket látja el gumis borítással. Kissé nehézkesen érhetőek el a bal gomb tövébe helyezett felbontásváltó gombok, de olyan a formájuk, hogy vakon is könnyen kitapinthatóak. A kis emberkét mintázó fény mellett három pálcika variációja mutatja az aktuális állást.
Úgy éreztük, hogy a görgő az optimálisnál egy picivel hátrébb van. Kisebb mérete és súlya miatt tényleg nem lehetett úgy megrántani, mint a korábbi Microgear kerekeket, de egy átlagos görgőnél sokkal jobban működött, ráadásul ott a szabadonfutás lehetősége is, igaz, ehhez először hanyatt kell fordítani az egeret. Ugyanígy lehet váltani az egér profiljai között is, ami mondjuk egy játék betöltése előtt nem zavaró, de akció közben nehéz mutatvány. Le kell nyomni a gombot, ekkor villogni kezd a kijelző emberkéje és a felbontás állítóival válhatunk az öt profil között.
Magasabb adatátviteli szinteken nem sikerült megzavarni a G9-et, bár be kell vallani, nem vagyunk igazán képzett játékosok. Azért azt regisztráltuk, hogy bármilyen gyorsan rántva nem jön zavarba az érzékelő, nem ugrál, mozgása sokáig lineáris. Kisebb mintavételi frekvencián – például 125 Hz-en – tényleg bizonytalanabb volt, kisebb rántásra elvesztette egyenletességét. Ezt úgy vizsgáltuk, hogy alacsony érzékenységnél (természetesen kikapcsolt gyorsítással) megrántottuk az egeret, majd megnéztük, visszaáll-e az eredeti nézet, ha szép lassan visszatoljuk az egeret a kiindulási pontra.
Bekapcsolás után gyönyörű narancssárga fények gyulladtak ki az MX Airen, így stílusban még közelebb került a diNovo Edge billentyűzethez. Nyugalmi állapotban a fények szép fokozatosan kihunytak. Az elem töltésére utaló lámpák csak a dokkolóba helyezve világítottak, jelezték az akkumulátor állapotát.
Nagyon nehéz helyzetben volt nálunk az MX Air, ugyanis gyakorló Wii játékosok vagyunk, melynek vezérlőjével biztos volt, hogy a Logitech eszköze nem tudja felvenni a versenyt. Miért? Mert a MX Air vezérlője – az egérhez hasonlóan – csak két dimenzióban, a monitor síkjában mozog. Játékra azért sem jó, mert nincs mellette mozgáshoz, oldalazáshoz való irányítószerv. Egyik kézzel billentyűzetet markolva a másikban az MX Air egérrel mutogatva nem volt kényelmes a lövöldözős játékok irányítása. Állandóan elakadtunk, a kurzor nem oda nézett, ahova céloztunk vele.
Játékra sajnos nem jó az MX Air, de nem is arra találták ki. Mutatóeszköznek szánják, és a monitor (vagy kivetített kép) felületén egy prezentációban vagy mozizás, zenehallgatás közben tényleg nagyszerűen helytállt. Hasznos volt a kurzort egy helyre rögzítő, a rázásra középre pozicionáló, billentéssel előre-hátra lépkedő vagy hangerőt szabályzó funkció. Egy gondunk volt csak, hogy a beígért 9 méteres hatótávolságnak nagyjából csak a fele-kétharmada állt rendelkezésre. Öt méterről már akadozott a mozgás.
Az asztalra téve beigazolódott, hogy a stílus legyőzte az ergonómiát. Az MX Air túl hosszú és túl keskeny. Akkor volt kényelmes, ha nem közvetlenül a legelejénél, hanem bő egy centiméterrel hátrébb fogtuk. Ilyenkor nem értük el a görgőmező első gombját, a lézeres érzékelő pedig zavaróan a legelső ujjpercünkkel volt egy vonalban. Mindehhez a keskenységből adódó billegés társul, amit tovább hangsúlyozott az egyik első csavar és teflontalp pontatlan felszerelése. Nem túl szerencsés az érintős görgő sem. Nagyon nehezen tudtunk vele éppen annyit mozdulni, amennyit szerettünk volna, és oldalra sem dönthető. Nem kedveltük az izzasztó, majd nedvesen csúszó és rútul ujjlenyomatosodó felületet. Vajon egy izgulós előadó prezentációja folyamán hányszor ejtené el a sikamlóssá vált jószágot, és ez milyen karcokat okozna a felületén?
Mindkét mai tesztalanyunk meghökkentő volt a maga módján, de igazából csak az egyiket szerettük meg, a csúnyábbikat. Amilyen rondának tűnt a G9, végül olyan jónak bizonyult. Élőben egyáltalán nem vészes a megjelenése, sokkal inkább érdekes, szokatlan, mintsem csúf. Többen is megmarkoltuk, és mindenkinek az volt az egyöntetű véleménye, hogy nagyon kényelmes. A kétféle markolattal, akár ötféle felbontással és a súlyokkal hihetetlenül sokoldalú, ráadásul további borítások is várhatóak. Majd kiderül, hogy új formával vagy csak egyedi színnel. Fogása mellett a G9 beállítási lehetőségeivel is meg voltunk elégedve. Jól szervezett és kellően részletes a vezérlőszoftvere, ami csak 12 MB-ot másolt a merevlemezre, és 8 MB memóriát fogyasztott. Több gép között vándorolva vagy több felhasználóval az öt hordozható profil is jól jöhet.
Ami még fontosabb, hogy működés közben megbízhatóan és jól dolgozott a G9. Bárhogy rángattuk, nem sikerült zavarba hozni az extra felbontású lézeres érzékelőt. Azért akadt egy kisebb negatívuma is: a görgője lehetne egy picivel nagyobb, és tehették volna előbbre. Van még itt egy szám, ami miatt a Logitech G9 „csak” ajánlott minősítést kap tőlünk, ez pedig a 21 000 forintos vételára.
Az MX Air homlokegyenest ellenkező pályát futott be nálunk. Már a levegős technológia hallatán lázba jöttünk, aztán megláttuk a csodás formát, de végül kénytelenek voltunk használni is. Ekkor már csöppet sem volt olyan rózsás a kép. Nagy álmunk, hogy a Wii-hez hasonlóan játszunk majd PC-n, több okból is szertefoszlott. Azt persze tudtuk, hogy az eszközt elsősorban mutogatásra és multimédiázásra találták ki, de meglepődtünk a kis hatótávolságon.
Asztalon megtapasztalhattuk, hogyan győzi le a forma a funkciót, végül a 30 000 forint közeli ár végkép lelohasztotta kezdeti lelkesedésünket. Azért nagyon szép kis jószág a Logitech MX Air, bízunk benne, hogy lesz okosabb, ügyesebb és legalább ilyen tetszetős folytatása.
 |
| Logitech G9 Laser Mouse |
rudi
A Logitech egereket az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.