Ha pár évvel ezelőtt egy átlagos honi PC-használótól megkérdeztük volna, mi fán terem a Lenovo, alighanem tanácstalan tekintetekkel találtuk volna szembe magunkat, mi több, a szakma jó része is körülbelül annyit tudott a cégről, hogy egy nagy, elsősorban belső piacra termelő gyártó a messzi Kínában. Aztán ez a kínai gyártó egyszer csak gondolt egyet, és úgy másfél éve tokkal-vonóval felvásárolta az IBM gyengélkedő PC-üzletágát, valamint a kapcsolódó márkák használati jogát 2010-ig. A vállalat neve ettől kezdve – nagyjából két éve – fokozatosan bevonult az amerikai és európai köztudatba, egyben a ThinkPad és ThinkCentre felhasználók rémálmaiba is, akik – legalábbis hazánkban – a józsefvárosi piac kínai portékái alapján meggyökeresedett sztereotípiákra hagyatkozva eleinte a minőség drasztikus csökkenését vizionálták.
Pánikra semmi ok!
A felvásárlás óta eltelt időszakban persze kiderült, hogy az ex-IBM PC-k minősége cseppet sem romlott pusztán attól, hogy kínaiak vezetik a céget, hovatovább a ThinkPad notebookokba például olyan fejlesztések kerültek, amelyek tovább öregbíthetik a brand megbízhatóságra, strapabíróságra építő jó hírnevét. A ThinkPad és ThinkCentre termékvonal tehát tovább él és virul, a Lenovo számára azonban a saját márka globális felfuttatása is prioritást kapott, hiszen az IBM-től kapott márkahasználati jog négy éven belül lejár. A vállalat vezetése részben ezért, részben pedig globális piaci részesedésének növelése végett elhatározta, hogy a Lenovo 3000-es márkájú számítógépeket a világ összes régiójában piacra dobja.
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a Lenovo 3000 márkájú PC-k nem azonosak azokkal a modellekkel, amelyek szintén a Lenovo égisze alatt, de ThinkCentre és ThinkPad márkanéven kerülnek forgalomba. A vállalat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy világossá tegye: a világpiacon idén év eleje óta kapható Lenovo 3000 PC-k is teljes értékű termékvonalat képeznek; nem az Think márkájú gépek helyett, hanem azok mellett, egy eltérő vásárlói szegmenst (hivatalosan kisvállalkozások, otthoni irodák) megcélozva kerülnek forgalomba.
[+]
Az idén februárban bemutatott Lenovo 3000-es család kezdetben lényegében csak mérsékelt árú, belépőszintű konfigurációkat tartalmazott, ezzel mintegy egyértelműen jelezve a fentebb említett differenciálódást. A noteszgépek közül a C100-as széria jelent meg először a boltokban; ezt a korszakhoz képest kissé visszamaradott típust követte bemutatónk egyik alanya, a szélesvásznú N100-as, majd májusban érkezett a méreteit tekintve jelentősen összement változat, a V100-as. Utóbbi két széria már az Intel harmadik generációs, Centrino Duo mobil platformjára épül, azaz a legtöbb típusban kétmagos CPU dolgozik, ezzel megfelelve a mai követelményszintnek.
A többször szájbarágott különbségtétel ellenére az Lenovo 3000 N100-as noteszek számos ponton kísérteties hasonlóságot mutatnak a félig konzumer, félig üzleti vonalba szánt ThinkPad Z60/61-es szériával. A szélesvásznú kijelzővel szerelt hordozható számítógépek választékát gazdagító N100-as modellek a ThinkPad Z sorozathoz hasonlóan 14,1 vagy 15,4 hüvelykes képátlójú TFT-t kaphatnak, a gépek mérete és tömege ettől függően eltérő lehet. További hasonlóság, hogy míg a kisebb modellek – akárcsak a ThinkPad Z60/61t-nél – csak lapkakészletbe integrált grafikával vásárolhatók meg, a nagyobb változatoknál feltűnik egy különálló, alsó-középkategóriás grafikus processzor is. Mindezek mellett az N100-as noteszgépek beviteli felülete is nagyon ismerős, egyedül a pöcökegér hiányzik a klaviatúráról.
A Lenovo hordozható számítógépei mindazonáltal nem kínálnak olyan nagy körültekintéssel kialakított védelmi mechanizmust, mint a ThinkPadek, ami jelen esetben annyit jelent, hogy az N100-as modelleknél nyoma sincs fém burkolóelemeknek vagy váznak (Rollcage), vízelvezető csatornának vagy rezgéselnyelő merevlemezháznak. A gyártó szerint a Lenovo 3000-es notebookok ezért kevésbé bírják jól a gyűrődést, mint a ThinkPadek, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a Lenovo márkájú noteszek normál használat mellett hamarabb tönkremennek, pusztán a szélsőséges körülményeket kissé rosszabbul viselik a komor feketébe burkolt üzleti masináknál.
[+]
[+]
A Lenovo 3000 N100 tehát sok szempontból hasonló a szélesvásznú ThinkPadekhez, így a robusztus, kissé bumfordi felépítés ezekre a gépekre is jellemző, a szögletes formák helyett azonban néhol (főleg a gépek hátsó fertályán) már a lekerekített vonalak dominálnak. A Lenovo notebookja minőségi műanyagokból, jól lett összerakva, és bár a kasztni egyik pontján sincs fém megerősítés – talán az átlagosnál zömökebb forma miatt – mégis erősnek, strapabírónak tűnik a konstrukció. Az egész házat körbefogó ezüstös külső festés jól néz ki, jól passzol a beviteli felület és a belső kijelzőkáva feketéjével – ami a ThinkPadekkel ellentétben talán kevésbé kényes az ujjlenyomatokra, maszatokra.
A kijelzőfedél amúgy „thinkpadesen” masszív, nagyon vastag, ennek, valamint a három oldalról szegélyező peremnek köszönhetően az érzékeny TFT panel sziklaszilárdan áll a helyén, a fedél – és vele együtt a kijelző – nem hajlik, horpad. A széles zsanérok stabilan tartják a kijelzőpanelt, a gép kinyitásához azonban mégsem kell feszítővas; egy laza csuklómozdulattal – a gép felborulásának veszélye nélkül – felnyitható a fedél. A TFT kávájának felső élébe egy webkamerát is elhelyezett a gyártó; ez a manapság egyre divatosabbá váló megoldás főleg az internetes (video)telefónia terjedésének köszönheti létét.
[+]
A beviteli felület kialakítása gondos tervezésről árulkodik, a helykihasználás optimális, a klaviatúra szélességében és mélységében nem törpül el a gép méreteihez képest. A billentyűzet minősége és kiosztása elsőosztályú, a komfortérzet megközelíti a ThinkPadeknél tapasztaltakat. A gombok rugóereje optimális, leütésük halk, a magyar kiosztásban pedig minden a helyén van. Végső soron kimondható, hogy az IBM és a Lenovo márkájú gépekben gyakorlatilag ugyanazt a minőségű klaviatúrát találjuk. Persze azért akadnak apróbb különbségek a kiosztásban (mely leginkább talán a funkciógomboknál érhető tetten), illetve hiányzik a pöcökegér, valamint a hozzá tartozó gombok, ám ez utóbbi egyelőre csak kevesek számára jelent hátrányt.
A beviteli felületen a mérnökök elhelyeztek még néhány funkcióbillentyűt, köztük a ThinkVantage mintájára készült Lenovo Care gombot, mellyel a géphez mellékelt alkalmazáscsomag kezelőfelülete indítható. A működésről tájékoztató kijelzőfényekből jutott a klaviatúra fölé, illetve a kétgombos tapipad alá is, a gép oldalán lévő csatlakozók és foglalatok elhelyezkedését pedig itt is – akárcsak bizonyos ThinkPad modelleknél – a beviteli felületre festett piktogramok jelzik. Az üzleti gépek mellett a gyártók a konzumer vonulatnál is mind nagyobb szerepet szánnak az adatok biztonságának, jól jelzi ezt, hogy a nálunk járt N100-as modellen is ott díszelgett a tenyértámasz jobb oldalán a biometrikus ujjlenyomat-olvasó.
[+]
A gép bal oldalára egy kártyaolvasó és egy PC Card foglalat, vezetékes hálózati csatoló, valamint egy FireWire és egy USB 2.0 port jutott, jobb oldalt további három USB kapu sorakozik, itt találhatók a hangrendszer színkódolt csatlakozói is, valamint jobbra nyílik az optikai egység fiókja is, és itt kapott helyet a D-Sub kimenet. Azok számára, akik egérrel használják a gépet, ez a kialakítás talán kevéssé kedvező, de legalább a hűtőrendszer szellőzője a túloldalra került, így a jobbkezes felhasználóknak nem kell állandó forróságban egerészniük.
Az imént említett hűtőrendszer mindazonáltal hatékonyan és csendben végzi a dolgát, így a Centrino Duo platformra épülő N100-as meggyőző teljesítménye mellett alig melegedett, annak ellenére, hogy a ventilátorok csak ritkán kapcsoltak hallható üzemmódba.
A nálunk járt gépben egy kétmagos, Core Duo T2300E típusjelzésű CPU dolgozott; az 1,66 GHz-es órajelű processzor mellé 512 megabájtnyi DDR2-667-es memória került, a 15,4 hüvelykes kijelzőt pedig az NVIDIA GeForce Go 7300-as grafikus motorja hajtotta meg. A gép tárolórendszerét egy 80 gigabájtos, Toshiba márkájú merevlemez, valamint egy LG super-multi DVD-író képezte, adott volt továbbá egy 4 az 1-ben kártyaolvasó is. Centrinós gép lévén az N100-as Intel gyártmányú vezeték nélküli hálózati vezérlővel rendelkezik, a kölcsönkapott típus ezen felül Bluetooth-modult is tartalmazott. A vezetékes hálózati kontrollert a Realtek gyártotta, ennek sebessége kissé elmarad a várttól: a Lenovo mérnökei elégségesnek látták, ha csak Fast Ethernet vezérlőt építenek a notebookba.
A gép ezzel meglehetősen sokrétű felhasználásra hivatott, a jelenlegi átlagot alapul véve jó felső-középkategóriás teljesítményszintet nyújtva. A hozzánk kerül N100-as felépítésébe jóformán csak egy ponton tudunk belekötni; a memória mennyiségét a jövőre nézve (elsősorban a Vista érkezésére gondolunk) kissé kevésnek érezzük, ezt azonban a későbbiekben könnyűszerrel ki lehet bővíteni.
Grafikus motor
Az alsó-középkategóriás grafikus motor teljesítménye sem éppen egetrengető, így azok, akik szeretnek látványos grafikájú játékokkal, nagy felbontás mellett játszani, aligha választják majd a Lenovo megoldását. A maximum 256 megabájt memóriával (ebből csak 64 MB dedikált mennyiség, a többit a rendszermemóriából csapolja le a grafikus processzor) gazdálkodó GeForce Go 7300 ugyan alapvetően jó képességekkel rendelkező GPU, ám tudását jellemzően inkább a videodekódolás és -megjelenítés terén tudja kamatoztatni. A lapkakészletekbe integrált megoldásokat ettől függetlenül gyakorlatilag minden tekintetben lekörözi, mindez értelemszerűen az áramfelvételre is vonatkozik, bár a dinamikus órajelcsökkentés révén az éppen kihasználatlan lapka fogyasztása jelentős mértékben csökkenhet.
Tárolórendszer
A tárolórendszerrel kapcsolatosan nem éreztünk semmiféle hiányosságot, a merevlemez kellően gyorsnak bizonyult, a kapacitás is elegendő az átlagos felhasználó számára még akkor is, ha a rendszervisszaállító partíció több gigabájttal megrövidíti a HDD befogadóképességét. A DVD-író a kétrétegű DVD-R korongokat leszámítva a jelenleg forgalomban lévő összes DVD-szabványhoz tartozó lemezt képes adattal megtölteni, ráadásul mindezt kellően fürgén teszi (leszámítva a kétrétegű DVD+R nyersanyagokat, melyekre az LG-től megszokott komótos, 2,4-szeres tempóban ír).
Kijelző
A hozzánk eljutott N100-as notebook 15,4 hüvelykes, WXGA (1280x800 pixeles) felbontású kijelzővel rendelkezett, ez egyébként ebben a szériában az alapkiszerelés. Ebből létezik élénkebb színeket és jobb kontrasztot nyújtó változat (VibrantView), illetve nagyobb, WSXGA+ (1680x1050 pixeles) felbontást nyújtó változat is. Az alap kijelző lényegében azt nyújtotta, amit egy alaptípustól elvárhat az ember: szűk betekintési szögek, közepes kontraszt, átlagos fényerő. Mozizáshoz, munkához, illetve tartalomböngészéshez ettől függetlenül teljesen megfelelőnek tűnt, fotómanipuláláshoz vagy grafikai feladatokhoz, tervezéshez talán érdemesebb a másik két változatot megtekinteni.
Nyár óta azok is találhatnak maguknak megfelelő noteszt a Lenovo választékában, akik számára a teljesítmény mellett fontos szempont a mobilitás is. A Lenovo 3000 V100-as család azonban az N100-assal ellentétben már egyáltalán nem hasonlítható a ThinkPadekhez, utóbbi termékvonalban ugyanis az ultrahordozható kategóriában nincs szélesvásznú kijelzővel szerelt notebook. A V100-as márpedig ilyen, szélesvásznú, 12,1 hüvelykes képátlójú kijelzővel érkezik, más kérdés, hogy lehetne vitatkozni a gép kategóriába sorolásán.
[+]
[+]
A V100-as noteszgép valójában az N100-as édestestvére, és bár nem ikrek, a két modell úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Ugyanaz a dizájn, és ugyanazok az anyagok köszönnek vissza mindenhonnan, a kis gép pedig az összement kijelzőnek köszönhetően, ha lehet, még zömökebb látszatot kelt, mint az N100-as nagytesó. A Lenovo semmiféle kompromisszumot nem kötött a gép belső felépítését tekintve, így lényegében ugyanazt a technológiát zsúfolták bele a kisebb házba, mint ami a nagyobb modellekben is megtalálható. A V100-asban bennhagyták az optikai egységet is, ettől persze a gép sem könnyebb, sem vékonyabb nem lett, a Lenovónál azonban úgy gondolhatták, hogy manapság nem létezhet noteszgép DVD-író nélkül (pedig igenis létezhet; házon belül sem kell messzire tekinteni – lásd ThinkPad X termékcsaládot).
[+]
A Lenovo V100-as gépek tehát nem klasszikus értelemben vett ultrahordozható számítógépek. A zömök forma itt is masszív felépítést sugall, a kijelző a kisebb felületnek köszönhetően, ha lehet, még merevebb, mint az N100-asnál tapasztaltuk. A zsanérok a V100-as esetében is jól megtartják a kinyitott panelt, mely ezúttal reteszelőgomb nélkül nyílik, ugyanakkor a mechanika pontosan és stabilan zár, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy táskában kallódó toll vagy bármilyen más hegyes tárgy utat találjon magának a résen.
[+]
A V100-as beviteli felülete értelemszerűen valamivel zsúfoltabb az átlagnál, ami jelen esetben egyáltalán nem megy az ergonómia rovására, azaz minden kellő arányban ráfért a felületre, aminek rá kellett férnie. Olyannyira, hogy a V100-as pontosan ugyanaz a billentyűzetet kapta, ami a lényegesen szélesebb N100-asnak is jutott, ezért a korábban leírtak erre a modellre is vonatkoznak. A klaviatúra mellett oldalirányban persze már nem jutott hely semminek, a két hangszóró ezért leköltözött a homlokzatra. A billentyűzet felett sem maradt túl sok hely, ettől függetlenül ide még sikerült bepasszírozni a funkcióbillentyűket, köztük a már ismert Lenovo Care gombbal.
A működésről tájékoztató visszajelzőfények a billentyűzet felett – a funkciógombok mellett –, valamint a bal oldali tenyértámasznál sorakoznak, a pöcökegér erről a klaviatúráról is hiányzik, így a kurzorvezérlés jobb híján a kétgombos tapipaddal vagy egérrel történhet. A nálunk megfordult V100-as modell is tartalmazott ujjlenyomat-olvasót, melyet az érintőpad közvetlen közelébe helyeztek el.
[+]
A csatlakozókat, interfészeket jelző piktogramok a V100-nál már a gép oldalára költöztek; bal oldalon ezek ExpressCard-aljzatot, FireWire portot, a hangrendszer csatlakozóit, D-sub kimenetet, valamint egy USB 2.0 kaput jelölnek. Jobb oldalt a felület nagy részét elfoglalja a DVD-író tálcája, található még itt továbbá egy kártyaolvasó-aljzat, mellette a Wi-Fi vezérlő kapcsolója, modem- és vezetékes hálózati csatlakozó, további egy USB kapu és a tápcsatlakozó.
A gép hűtőrendszere balra fújja ki a meleg levegőt; tapasztalatunk szerint a V100-as hűtőrendszere többet és hangosabban dolgozott, mint az N100-as esetében, ami alighanem a kisebb hőleadó felületnek tulajdonítható, melynek ez esetben ráadásul valamivel komolyabb hőmennyiséggel kellett megbirkóznia.
A hozzánk eljutott V100-as konfigurációban ugyanis egy meglehetősen erős, 1,833 GHz-en járó Core Duo T2400-as típusjelzésű CPU teljesített szolgálatot, melyet ezúttal már egy gigabájtnyi memória egészített ki. A gép 12,1 hüvelykes kijelzőjét a 945GM lapkakészletbe integrált GMA950-es grafikus motor hajtja meg, a tárolórendszer jelen esetben egy száz gigabájtos Hitachi merevlemezből, egy LG super-multi DVD-íróból és egy 5 az 1-ben kártyaolvasóból állt. A V100-as felszereltségéhez tartozott még egy Intel gyártmányú, 802.11a/b/g szabványokkal kompatibilis vezeték nélküli hálózati vezérlő, egy Bluetooth-modul, egy analóg modem, illetve egy Fast Ethernet vezérlő is.
A tesztre kapott V100-as tehát nyers számítási teljesítményét tekintve simán ráver az N100-as tesóra; az erősebb processzorból és a több rendszermemóriából eredő teljesítménytöbbletet talán csak az integrált GPU képességei ellensúlyozzák valamelyest – a grafika lehet tehát a V100-as egyik gyenge pontja.
Tárolórendszer
A gép tárolórendszere bőséges lemezterületet nyújt az átlagos felhasználó számára, 100 gigabájtnyi tárkapacitás ebben a kategóriában már-már túlzónak is tekinthető, pláne mivel adott a DVD-író is, amivel a fontosabb adatokat bármikor archiválhatjuk. Az optikai egység egyébként ugyanaz, mint amit az N100-asnál is láttunk; a super-multi rendszerű LG író kétrétegű lemezekre és DVD-RAM korongokra is ír, igaz csak 3x tempóval.
Kijelző
Az N100-as családdal ellentétben a V100-as csak egyfajta kijelzővel kapható. A 12,1 hüvelykes képátlójú, széles képarányú TFT WXGA (1280x800 pixeles) felbontást nyújt, a panel úgynevezett VibrantView rendszerű, azaz az átlagosnál jobb kontrasztot és élénkebb színeket nyújt, viszont a hagyományos megoldásokkal ellentétben felülete tükröződik kissé. A V100-as kijelzője kategóriatársaihoz hasonló képet adott, jelentős eltérést lényegében semmilyen tekintetben nem fedeztünk fel a konkurencia megoldásaihoz képest.
A szerkesztőségünkben vendégeskedett két Lenovo noteszgép teljesítményadatai között mazsolázgatva végső soron megállapíthatjuk, hogy a „kicsi a bors...” elvén a V100-as modell, ha nem is kiütéssel, de pontozással mindenképpen elverte a nála nagyobb N100-as típust. Ebből persze önmagában még semmilyen messzemenő következtetést nem lehet levonni, hiszen az N100-asból is létezik erősebb típus, V100-asból is kapható (majd) gyengébben felszerelt példány. Az mindenesetre jól látszik, hogy a méretkategória önmagában mennyire nem jelent semmit a Lenovónál, hiszen a szubnotesznek mondott V100-asban bőven rejlik annyi erő, mely által a modern asztali konfigurációk jelentős része bármikor leiskolázható.
A hordozható számítógépek hardverfelépítését tekintve természetesen nem pusztán a nyers erő, illetve a gépbe zsúfolt extrák adják a siker kulcsát – azt láthattuk, hogy ezen a téren a Lenovo jól teljesít –, nem árt, ha a notebook akkumulátora is jól domborít. Jelen bemutatónk két példánya márpedig nemigen jeleskedett az ez utóbbi szempont alapján történt vizsgálat során: az N100-as típus hatcellás akkumulátorával maximum két óra negyvenöt percig üzemelt, a V100-as háromcellás akkujában tárolt energia pedig két óráig sem volt elég a gépnek. Leterhelt állapotban ez az arány nagyjából tartotta magát; az N100-as típus pont két óráig, a V100-as pedig alig több mint egy óráig üzemelt telepről. Ezek az üzemidők valamelyest kiterjeszthetők nagyobb kapacitású akkumulátorral, de az ezen a téren (is) legendásan jól teljesítő ThinkPadeknek még így sem érhetnek nyomába a Lenovo 3000-es noteszek.
Terméktámogatás
Egy hordozható számítógép vásárlása esetén a körültekintőbbeknek lényeges szempont lehet a szervizellátottság, illetve a terméktámogatás, bár mindennek sokan egészen addig nem tulajdonítanak komoly jelentőséget, amíg meg nem történik a baj. Túlzások nélkül állíthatjuk, hogy a Lenovo noteszgépeit a világ talán legjobban felkészített PC-szervizhálózata javítja; elég annyit mondani, hogy a meghibásodott számítógépeket ugyanazok a szakemberek szervizelik, akik a ThinkPadekkel is foglalkoznak. Az IBM szervizekről tudni kell, hogy az alkatrészellátottságtól függően villámgyorsan dolgoznak, az ott dolgozó szakemberek pedig – a világ minden táján – a legjobbak közül kerülnek ki. A név kötelez, ugye.
Nagyjából a fent leírtak vonatkoznak az internetes terméktámogatásra is, azaz a Lenovo noteszeket vásárlók biztosak lehetnek benne, hogy a szükséges kritikus frissítésekhez hozzájutnak majd a későbbiek során, akár abban az esetben is, ha gépük már jócskán túljár az amúgy egyéves alap jótállási időszakon.
A mellékelt szoftverháttérre sok egyéni felhasználó, vagy kisebb, költséghatékonyságra törekvő vállalkozás máig úgy tekint, mint felesleges árnövelő tényezőre, azaz a supporthoz hasonlóan kissé mostoha megítélést kap ez a terület. Tény, hogy egy egyéni felhasználónak vagy vállalkozónak nem feltétlenül van szüksége töménytelen mennyiségű, drága irodai alkalmazásra, vagyis inkább fogalmazzunk úgy: másra van szüksége. A Lenovónál ezt jól felismerték, ezért a 3000-es szériához tartozó szoftverek kiválasztásánál inkább a kreativitás, illetve tartalomfeldolgozás kapott prioritást; a gépekhez többek közt az InterVideo multimédiás szoftvercsomagja jár, kiegészítve a Google alkalmazásaival. Egyedi fejlesztésű szoftver a Lenovo Care központ, mely a ThinkVantage-hez hasonlóan többek közt a gép egyedi konfigurálásához, irányításához, hibaelhárításához szükséges funkciókat fogja egy csokorba.
Mindent összevetve a világpiacon jelen lévő noteszgépgyártók, noteszgépmárkák vezetői szívhatják a fogukat, a hirtelen (ha nem is a semmiből) feltűnt Lenovóval ugyanis a jelek szerint nagyon erős konkurenciát kaptak a nyakukba. A kínaiak a globális ismeretlenségből kitörve minőségi, átgondoltan megtervezett és csúcstechnológiára épülő hardvereket tettek le az asztalra, ráadásul mindezt sikerült az IBM legendás ügyfélcentrikusságával párosítaniuk. A Lenovo 3000-es család noteszgépei ezért jó vételt jelentenek azon egyéni felhasználók, kisvállalkozások számára, akik nem tudnak, vagy nem akarnak egy ThinkPad noteszgépre pénzt áldozni, de azért mégiscsak a világ legmegbízhatóbb hordozható számítógépeit gyártó vállalat portékájára vágynak.
A két bemutatott notebook közül alapjában véve méret- és árkategória szerint érdemes választani, hiszen a két gépcsalád felszereltsége és teljesítménye sok szempontból nagyon hasonló egymáshoz. Aki idegenkedik a közel háromkilós monstrumoktól, az fontolja meg a V100-as beszerzését, ám jó ha tudja, hogy ekkor arányaiban csaknem másfélszeres ártöbblettel kell számolnia ugyanazt a belső felépítést választva. Fontos szempont lehet továbbá, hogy míg a V100-asból csak kétmagos CPU-val szerelt változat létezik, addig az N100-as Celeron processzorral is megvásárolható – ekkor már lényegesen olcsóbbá válva, mint a kistesó. Harmadik alternatívaként léphet a képbe az arany középút, a 14,1 hüvelykes kijelzővel ellátott N100-as, melyből egyelőre csak keveset láthatunk a hazai termékpalettán, reméljük, a választék közeli jövőben több ilyen típussal bővül majd.
| Lenovo 3000 N100 (TY06WHL) | |
| Processzor | Core Duo T2300E (1,66 GHz, 2 MB L2 cache) |
| Lapkakészlet | Intel 945PM + ICH7M |
| Memória | 1 x 512 MB DDR2-667 |
| Merevlemez | 80 GB Ultra-ATA100, 5400 rpm, 8 MB cache |
| Kijelző | 15,4" WXGA (1280x800 pixel) |
| Grafika | NVIDIA GeForce Go 7300 maximum 256 MB memóriával |
| Hang | SoundMAX HD Audio |
| Optikai meghajtó | DVD±R/RW super-multi író |
| Kommunikáció | V.92/V.90 modem, Fast Ethernet, Bluetooth, 802.11a/b/g WLAN |
| Interfészek | 4 x USB 2.0, 1 x FireWire, D-Sub és TV-kimenet, PC Card slot |
| Akkumulátor | 6 cellás, 52 Wh |
| Méretek, tömeg | 36 x 26,6 x 3,1/3,8 cm, 2,98 kilogramm |
| Jótállás | 1 év |
| Fogyasztói ár | 304 000 Ft |
Ami tetszett:
Ami nem tetszett:
 |
| Lenovo 3000 N100 |
| Lenovo 3000 V100 (TF046HL) | |
| Processzor | Core Duo T2400 (1,83 GHz, 2 MB L2 cache) |
| Lapkakészlet | Intel 945GM + ICH7M |
| Memória | 2 x 512 MB DDR2-667 |
| Merevlemez | 100 GB Ultra-ATA100, 5400 rpm, 8 MB cache |
| Kijelző | 12,1" WXGA (1280x800 pixel) VibrantView |
| Grafika | Intel GMA950 maximum 256 MB memóriával |
| Hang | Realtek HD Audio |
| Optikai meghajtó | DVD±R/RW super-multi író |
| Kommunikáció | V.92/V.90 modem, Fast Ethernet, Bluetooth, 802.11a/b/g WLAN |
| Interfészek | 3 x USB 2.0, 1 x FireWire, D-Sub kimenet, ExpressCard slot |
| Akkumulátor | 3 cellás, 28 Wh |
| Méretek, tömeg | 30,5 x 22,7 x 3,17 cm, 1,8 kilogramm |
| Jótállás | 1 év |
| Fogyasztói ár | 410 300 Ft |
Ami tetszett:
Ami nem tetszett:
Renwick
A cikkünkben szereplő Lenovo noteszgépeket az RRC Hungary Kft.-től kaptuk kölcsön.