Sokat foglalkozik a számítógépes szakma azzal, hol a határ a netbookok és notebookok között. Sőt van egy ennél is érdekesebb kérdés a normál és mini laptopok világában: van-e egyáltalán határ a netbookok és notebookok között. Az Intel sokáig azt szerette volna, hogy legyen, de úgy tűnik, ebbéli törekvései teljesen kudarcba fulladtak. Köszönhető ez többek között mai tesztalanyunknak, a Lenovo IdeaPad S12-nek. Ez a 12,1”-os kijelzővel szerelt laptop a maga másfél kilogramm körüli súlyával pár éve még szubnotebookként szerepelt volna, ma pedig a könnyű és vékony, Intel CULV platformmal fémjelzett kategóriába is beférne. Hardvere, a VIA Nano platformja viszont a netbookok közé sorolja, és az S12-es elnevezéssel a Lenovo is netbooknak kategorizálta. Pedig a 30 x 22 cm körüli alapterület minden, csak nem netbookos. Az IdeaPad S12 fényes, kellemesen mintázott fedele is azt sejteti, hogy ez a masina több a szokásos minimálgépeknél.
Az elején és a hátulján sem találtunk csatlakozót, ez netbookos jellemző. Akárcsak a hátul kilógó, egészen méretes, hatcellás akkumulátor.
Oldalt a csatlakozók arzenálja is netbookos szintű, három USB-t, két hangcsatlakozót, Ethernet és D-Sub monitoros aljzatot, kártyaolvasót és szellőzőnyílást osztottak szét. Jobbra előre került egy miniknél szokatlan elem, az ExpressCard bővítőhely.
Az átlagos, netbookosnál nagyobb fedelet a megszokottól eltérő zsanér tartja. Ez a panel sarkait fogja, a végeire pedig egy méretes, krómkeretes díszt tettek. Érdekes, hogy működés közben nem világít.
Kinyitva az IdeaPad S12-t, meglehetősen komor, teljesen fekete belsőre leltünk. Lényegében nincs is ezzel semmi baj, hiszen nem a gépre, hanem a monitoron megjelenő látnivalóra szokás koncentrálni. Sokkal fontosabb, hogy a billentyűzet már elsőre nagyon kellemesnek tűnt, alatta, a matt csuklótámaszba pedig közepes méretű tapipadot telepítettek. Az egyetlen kifogásolható részletnek a fényes kijelzőt tekinthetjük.
Oldalról szembesültünk egy elég kellemetlen hibával. Az IdeaPad S12 csak nagyon kis szögben nyitható ki, amit tovább csökkent a farrészt megemelő akkumulátor. Sajnos a magasabb felhasználóknak majd görnyedniük kell, hogy rendesen lássák a monitort, ha ölbe veszik a kis masinát.
Alul jól látható, hogy a netbookos viszonylatban méretes gépházból hátul kilóg az akkumulátor. Nem egy elegáns megoldás ez, de utazás közben az extra telep rendszerint többet ér az eleganciánál. Meglehetősen fura dolgokat találtunk a két alsó fedél mögött, melyek kisebbek a szokásos, 2,5”-os merevlemezeknél. A felső mögött a Wi-Fi adaptert és egy üres memóriafoglalatot leltünk, az alsó viszont ennél a modellnél lényegében fölösleges. Ide egy vak Mini PCI Express aljzat és egy szintén vak 3G modemes SIM kártyának való helyet tettek. Ha mind a kettőt kiépítenék, akkor ez a gép félelmetesen jól felszerelt és bővíthető lenne. Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e majd ilyen modell.
Összességében az IdeaPad S12 megtapogatása után az volt az érzésünk, hogy ez a masina nemcsak nagyobb, de sokkal komolyabb is az átlagos netbookoknál. A gépház nagyon egyben volt, egy picit sem csavarodott, a billentyűzet is stabilan állt. Sokkal inkább lényegesen drágább szubnotebooknak éreztük a terméket, pedig árban a 11,6”-os nagy netbookok szintjén van.
Nagy kíváncsisággal fogtunk neki az IdeaPad S12 szétszerelésének. Annak idején a HP 2133-ban láthattuk a VIA korábbi platformját, és több atomos gépet is megbontottunk már. A szétszerelés a billentyűzetet tartó csavar kioldásával kezdődött. Ez a rögzítés ritkán látható netbookoknál, pedig kiváló stabilitást ad a klaviatúrának. Az alatta található merevlemez már nem ennyire bizalomgerjesztő. Igaz, hogy a billentyűzet fémalapján felül még egy fémlemez védi a tárat, de szerintünk jó esély van rá, hogy a winchester rezgése átkerül a nyomógombokra. Ezekbe a mobil eszközökbe az SSD lenne az optimális megoldás, de sajnos a mozgó alkatrész nélküli tárak még mindig túl drágák.
További csavarok és pattintós műanyag elemek oldása után elénk tárul a teljes gépet elfoglaló alaplap, amiből méretes lyukat vágtak ki a merevlemeznek. Ennek köszönhető, hogy az IdeaPad S12 viszonylag lapos. Az akkumulátor emelő hatása nélkül kevesebb mint három centiméter a mérete. A billentyűzet felőli oldalra került a teljes chipkészletet és Chrome9 grafikus magot összpontosító VX800 lapka. Hozzá közel 1 GB, alaplapra forrasztott DDR2 memória látható. Ezen felül még arra a három csavarhelyre érdemes figyelni, amik a chipkészlettől balra láthatók.
Ugyanis a nyomtatott áramkör túloldalán itt helyezkedik el a VIA Nano processzor. A többi fő hardverelemhez közel került az üres memóriafoglalat is, hiszen az alaplapra forrasztott modulokkal átellenesen helyezték el. Tehát lényegében egy tenyérnyi területre koncentrálódik maga a platform, a többi részen csak kiegészítő elektronika és bővítők vannak.
Netbookos viszonylatban egészen komolynak mondható a hőcsővel megtámogatott ventilátoros hűtőmodul. Az atomos rendszereknél többnyire csak egy vékony fémlapot alkalmaznak. A chipkészlet hőjét a billentyűzet alatti fémlapra vezetik.
Az alábbi képeken nagyjából méretarányosra hoztuk az új és régi VIA platformot, valamint a Centrino Atomot és az Intel CULV platform előfutárának is tekinthető MacBook Airben található hardvert.
VIA Nano (jobbra) és VX800 (balra)
Elődjéhez képest óriásit fejlődött a VIA alacsony fogyasztású platformja. Külsőre ez a chipkészletnél látványosabb, de a processzor is rengeteg módosításon esett át. A C7-M széria még 90 nm-es gyártástechnológiával készült, az Nano pedig már 65 nm-en, miközben lábkompatibilis maradt elődjével. Még ennél is fontosabb, hogy alapjaitól tervezték újra a 64 bites, Isaiach kódnéven futó architektúrát, mely leváltja a 32 bites Esthert, amit a C7-nél alkalmaztak. Az architektúra egyik érdekes részlete a hardveres AES titkosítás támogatása, emellett a reklámanyagokban rendszerint az Atomnál nagyobb teljesítményűnek tüntetik fel a Nanót.
VIA C7-M és CN896, illetve VT8237S
Most már az Atom platform is úgy néz ki, mint az új VIA, vagyis a picike processzor mellett csak egy apró lapka van, mely a chipkészlet és a grafikus mag funkcióit is ellátja. A közeljövőben pedig még fokozottabb integrálódás várható, ugyanis a grafikus mag a processzorral közös tokozásba költözik majd.
Intel Atom N270 és 945GSE, illetve ICH7-M
Ugyan régi már, de a MacBook Airben látható platform méretben és energiaigényben már nagyon közel volt a mai Intel CULV platformhoz. A CULV termékeket az Intel lényegében csak egy keresztelővel hozta létre az éppen aktuális ULV platformjából, melyben a Core 2 architektúrás egy- és kétmagosok mellett már a GM40 sorozatok északi és ICH9-M déli hídja dolgozik. Pillanatnyilag ez a legerősebb és legdrágább alacsony fogyasztású notebookos platform.
Intel Core 2 Duo LV és GM965, illetve ICH8-M
Kis magyarázatra szorul az IdeaPad S12-be szerelt, U2250 kódnevű VIA processzor órajele. Ezt a gyártó és a Lenovo honlapján is 1,30 GHz-nek jelölik, de valójában a tesztgépünkben 1,60 GHz-en ketyegett. A VIA minden bizonnyal a notebook gyártójára bízza, hogy mennyivel lépi túl az 1,30 GHz-et, és mennyi extra fogyasztást vállal be ezzel. Az alap VIA-s IdeaPad S12-nek csupán 1 GB memóriája van, amiből akár 256 MB-ot is lecsippenthet a grafikus alrendszer. Többnyire még a fennmaradó 768 MB is elegendő az előtelepített Windows XP-nek. Netbookos viszonylatban szokatlan, de szerintünk dicséretes a 12,1 hüvelykes kijelző, melynek 16:10-es oldalaránya, így 1280x800 pixeles felbontása van.
Merevlemezből az alap IdeaPad S12 a netbookoknál megszokott 160 gigabájtosat kapta. Sajnos drót nélküli kommunikációban nem túl erős ez az S12-es. Korábban már írtuk, hogy a 3G modemnek csak hűlt helye van, de ugyanígy hiányzik a Bluetooth modul is, a Wi-Fi adapter pedig csak g-s. A felszerelést 51 Wh-s akkumulátorral megdobva 110 000 forint körüli árat kapunk, ami nagyjából a 11,6”-os, atomos konkurensek, az Acer Aspire One 751 és Asus Eee PC1101HA szintjén van.
| Termék megnevezése | Lenovo IdeaPad S12 |
| Processzor | VIA Nano U2250 (1,60 GHz, 1 MB L2 cache) |
| Lapkakészlet | VIA VX800 |
| Memória | 1024 MB DDR2-667 |
| Kijelző | 12,1"-os, 1280x800 pixeles TN+film panel |
| Grafika | VIA Chrome9 HC3 |
| Hang | Realtek ALC269 |
| Merevlemez | 2,5"-os Fujitsu, 160 GB, 5400 rpm |
| Optikai meghajtó | nincs |
| Kommunikáció | Broadcom IEEE 802.11b/g Wi-Fi, Broadcom Ethernet |
| Interfészek | - 3 x USB 2.0, - D-Sub monitorkimenet, - Ethernet, - ExpressCard, - analóg audiokimenet és -bemenet - digitális hangkimenet |
| Extrák | webkamera, kártyaolvasó |
| Akkumulátor kapacitása | 3 cellás 6 cellás - 51 Wh |
| Méret | 292 x 216 x 22-29 mm - 3 cellás akkumulátorral 292 x 230 x 22-36 mm - 6 cellás akkumulátorral |
| Tömeg | 1,40 kg (3 cellás akkumulátorral) 1,55 kg (6 cellás akkumulátorral) |
| Operációs rendszer | Windows XP Home |
| Gyártó weboldala | www.lenovo.com |
| Termék weboldala | IdeaPad S12 |
| Megvásárolható | Speedshop.hu |
| Fogyasztói ár | 109 990 Ft |
| Garancia | 2 év |
Nemrég járt nálunk az AMD 1,60 GHz-es Athlon Neo NV-40 processzora, így most a három, netbookos vonalon konkurens processzorgyártó lapkáit (közel) azonos órajelen tudjuk összevetni.
| CPU-tesztek | Lenovo IdeaPad S12 VIA Nano U2250 (1 MB L2 cache) |
Asus F83T AMD Athlon Neo NV-40 (512 kB L2 cache) |
Asus Eee PC 1008HA Intel Atom N280 (512 kB L2 cache) |
| CPU-órajel (MHz) | 1600 | 1600 | 1666 |
| Everest v5.0 CPU Queen |
2394 | 2781 | 3934 |
| Everest v5.0 CPU PhotoWorxx |
2170 | 3436 | 2275 |
| Everest v5.0 CPU Zlib (kB/s) |
6788 | 8809 | 8666 |
| Everest v5.0 CPU AES |
45 453 | 2062 | 1909 |
| Everest v5.0 FPU Julia |
583 | 665 | 809 |
| Everest v5.0 FPU Mandel |
337 | 376 | 149 |
| Everest v5.0 FPU SinJulia |
181 | 351 | 297 |
| Renderelés Cinebench 10 1 CPU |
816 | 1283 | 567 |
| Renderelés Cinebench 10 x CPU |
- | - | 877 |
| Videokódolás AutoGK v2.45 MPEG2 -> XviD (s) |
350 | 241 | 301 |
| Tömörítés 7-zip benchmark (MIPS) |
964 | 1037 | 1125 |
| Kitömörítés 7-zipbenchmark (MIPS) |
1003 | 1420 | 1568 |
| Memóriatesztek | 1024 MB DDR2-667 | 2 x 2048 MB DDR2-638 | 1024 MB DDR2-533 |
| Everest v5.0 memóriaolvasás (MB/s) |
3565 | 5303 | 3476 |
| Everest v5.0 memóriaírás (MB/s) |
4138 | 4432 | 2983 |
| Everest v5.0 memóriamásolás (MB/s) |
2824 | 5759 | 2280 |
| Everest v5.0 memóriakésleltetés (ns) |
91,9 | 73,0 | 93,9 |
Nekünk az esetek többségében valahogy nem jött össze, amit a VIA hirdet a Nano kapcsán, hogy átlagosan 20%-kal gyorsabb az Atomnál. Szinte minden tesztben arra jutottunk, hogy az előny az Intelnél van. Azért volt egy olyan tesztkör, amiben a picike Nano nemcsak a vetélytársait, hanem akár a 8-12 magos processzoróriásokat is lekörözte. Ez pedig az Everest AES titkosításos tesztje volt, amiben villantott a hardveres támogatás. Korábban már kielemeztük, hogy az AMD Athlon Neo több esetben is jobban teljesít az Atomnál, sőt jobb chipkészlet van mellette, de többet is fogyaszt.
A VX800 chipkészletben rejtőző Chrome9 grafikus mag elvileg hardveresen gyorsítja a H.264 és VC-1 kódolású videók lejátszását. Ez viszont elsősorban a meghajtó és lejátszó szoftvertől függ. Az előtelepített Windows XP sajnos a Media Player Classic Home Cinema, PowerDVD és Theatre 3 szoftverrel sem mutatta GPU-s gyorsítás jeleit. A Power DVD-t kivéve 720p felbontásig kaptunk folyamatos képet, akárcsak az Intel Atomjánál. Windows 7 alatt nem próbálkoztunk, de internetes beszámolók szerint ott az új driverekkel már működik a gyorsítás. Hangban az IdeaPad S12 nem mutatott semmi extrát, míg a beépített csipogóival próbáltuk. Közepes fülessel hallgatva viszont a Dolby Headphone támogatás egészen jó hangzást varázsolt elő.
Merevlemezes képességeiben a VIA VX800 chipkészlet egy hajszálnyival jobbnak bizonyult konkurenseinél. Persze ez a minimális eltérés könnyen lehet, hogy a különböző operációs rendszerek (az AMD-t Vistával a másik kettőt XP-vel teszteltük) vagy merevlemezek miatt volt. Meg kell jegyezni, hogy az IdeaPad S12-nél enyhén érezhető volt a merevlemez rezonanciája a billentyűzeten és a csuklótámaszon is.
Az AMD-hez hasonlóan és az Intellel ellentétben a VIA nem integrál Wi-Fi adaptert platformjába. A Lenovónál egy Broadcom chipes, legfeljebb g-s sebességű modulnak szavaztak bizalmat. Mi jobban örültünk volna egy n-es eszköznek. Teszteléséhez Ralink chipkészletes Edimax BR-6504n Draft N szabványos routert, hozzá való Edimax PC Card adaptert és egy IBM ThinkPad X60 notebookot használtunk. Az alábbi ábra szemlélteti tesztkörnyezetünket, egy kétszintes családi házat. A miénk mellett még egy Wi-Fi hálózat működött a környéken. Ki kell emelni, hogy mérési eredményeink csak információs jellegűek, más környezetben ugyanezek az eszközök teljesen másképp viselkedhetnek.
A routert az emeleten a 0-s pontba helyeztük, majd a házon belül az 1-3 pontokban mértünk. Ezután kimentünk a 4-es ponthoz, majd az utolsó két mérést egy szinttel lejjebbről, a kertből végeztük. A „Wi-Fi - LAN” teszteknél az egyik gép vezeték nélkül, a másik vezetékkel csatlakozott az Edimax routerhez, míg a „Wi-Fi - Wi-Fi” esetben minden kapcsolat drót nélküli volt.
| Edimax BR-6504n |
Wi-Fi - LAN | Wi-Fi - Wi-Fi |
| 1. | 1950 kB/s | 1950 kB/s |
| 2. | 1950 kB/s | 1950 kB/s |
| 3. | 1900 kB/s | 1900 kB/s |
| 4. | 1200-1400 kB/s | 800 kB/s |
| 5. | - kB/s | - kB/s |
| 6. | - kB/s | - kB/s |
A kis távolságból végzett mérések meglepő eredményt hoztak. A félig és teljesen vezeték nélküli tesztekben is ugyanaz a picivel 2 MB/s alatti csúcssebesség jött ki, mintha csak valami szoftveres sebességkorlát működne. A 4-es pontból vizsgálódva már az elvárt sebességviszonyok alakultak ki, a távolabbi pontokban pedig nagy bánatunkra már nem értük el a routert.
Monitorában sem egy átlagos netbook az IdeaPad S12. Annyira nem, hogy 12,1 hüvelykes, 1280x800 pixeles panelt eddig nem is láttunk a minik kategóriájában. Annál többet a szubnotebookok között. A felhasznált darab itt is olcsó, energiatakarékos, de nem éppen színhelyességéről híres TN+film paneles, ahogyan az elvárható. Háttérvilágítása LED-es, így viszonylag homogén és nagy fényerejű a képe.
Készítettünk az IdeaPad S12-höz színprofilt azoknak, akik esetleg szeretnének a gyárinál közelebb kerülni az optimálishoz. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.
Ismét a szokásos értékeket mértük az eredeti és a kalibrált képen is. Beállítás előtt az optimálistól átlagban 10, legfeljebb közel 20 deltaE értékkel tértek el az árnyalatok, amit kalibrálással sikerült 1 és 3 közelébe csökkenteni. A Lenovo IdeaPad S12 VIA platformos változatához való színprofil innen tölthető le, és a maximálisnál hárommal alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.
Köszönhetően a LED-es háttérvilágításnak, az IdeaPad S12 kijelzőjének fénye szemre és műszerrel vizsgálva is kellemesen homogén volt. Igaz, az alsó sarkainál már majdnem 10%-kal alacsonyabb intenzitást mértünk, mint középen. Feketéjének bevilágítása az átlagosnál valamivel nagyobb volt. A 254 cd/m²-es maximális és 0,7 cd/m²-es minimális fényerőből 350:1-nél jobb kontrasztarány jön ki, ami a borús téli napon bőven elég volt a monitor fényes bevonatának ellensúlyozásához, és minden bizonnyal világosabb környezetben is használható marad az IdeaPad S12.
Egy netbooktól soha nem várjuk, hogy különösebben jó vagy kényelmes legyen a billentyűzete, így az IdeaPad S12 első kinyitásakor eléggé meglepődtünk. Kellemesen csalódtunk benne. Már akkor sejtettük, hogy ezek a gombsorok egy laza ragasztásnál jobban le vannak rögzítve, és szétszereléskor tényleg ott találtuk a csavart. Emellett a gombok járása is rendben van. Bár nem az a ThinkPad minőség, de netbookos vagy konzumer notebookos vonalon határozottan ez elitbe tartozik. Gombjai szépen, puhán mozognak, közepesen hosszú úton, amin jól érezhető a nyomáspont. Kedves konkurensek, valahogy így kellene ezt csinálni!
Egészen jó a gombok elrendezése és méretezése is. Igaz, a picivel több mint 29 centiméteres szélességből közel 2 centit feláldoztak. Így a magyar kiosztás ú, ű, í, valamint nulla gombja a többinél keskenyebb lett. Szerencsére a kurzormozgatókat nem zsúfolták túlzottan össze. Erre a részre került külön PageUp és PageDown billentyű, szóval csak a dedikált Home, End párost hiányoltuk. Bezzeg a „fontos” PrintScreen és Pause most is ott terpeszkedett az F12 és Insert között.
A fő gombsorok fölött balra két további gomb és három LED, a túloldalon négy billentyű sorakozott. Balra a kikapcsoló és az előtelepített, biztonsági másolatokat készítő szoftver indítója került, jobbra a hangerőszabályzók mellett a merevlemez tartalmát titkosító alkalmazás gombja látható.
Netbookos viszonylatban egészen nagynak mondható az IdeaPad S12 csuklótámasza, amibe a billentyűzet alatti hullám miatt csak közepes tapipadot vágtak. Két gombja elég nagy, és némi bekopás után minden bizonnyal finoman fognak majd járni. Az érintőfelület finom peremével és érdes felületével is elkülönül környezetétől.
Kimértük már, hogy a VIA Nano processzora köré épített platform valamivel kisebb teljesítményt nyújt az Intel Atomjánál. Nagy kérdés, hogy melegedésben és hangban hogyan viszonyul hozzá. Nyugalmi állapotban az IdeaPad S12 viszonylag nagy háza 24 Celsius-fokos tesztkörnyezetünkben csak egy ponton – a merevlemez környékén – melegedett 35 fok fölé. A hűtés szép csendben duruzsolt, sőt kímélő módra állítva a laptopot teljesen el is hallgatott.
Megterhelve a processzort és merevlemezt, az előbbi a 43 fokos nyugalmi hőmérsékletéről azonnal 51 fokosra melegedett, és a hűtés is felpörgött. Az első perc elteltével már 59 fokos processzor-hőmérsékletnél és netbookos viszonylatban átlagos, 26 dB-es zajszintnél tartottunk. Az IdeaPad S12 ventilátora a megszokottnál kissé nyersebben morgott. Szerencsére a teszt során már nem hangosodott tovább, a CPU pedig csak 60 fokig melegedett. Ennél aggasztóbb, hogy a winchester a nem túl meleg szobában is felkúszott 49 fokig. Egy forró nyári napon az 55 fokos tűréshatárt is elérheti akár. A hevítés befejeztével a gépház hőmérsékletén látszott, hogy a merevlemez jobban fűt, mint a processzor. Az adattáras rész 47 fokos értékétől eltekintve 40 fok környéki hőmérsékleteket mértünk, ami notebookos viszonylatban rendben van.
Fűtésben tehát az Atom szintjén mozog a Nano, de vajon mi a helyzet a fogyasztással? Igaz, hogy a VIA versenyzője még 65 nm-es gyártástechnológiával készül, de a kis energiaigényű processzorok terén rengeteg tapasztalattal rendelkezik a cég. Nyugalmi állapotban az egészen nagy, 51 Wh-s akkumulátor majdnem hat és fél órás üzemidőt biztosított, ami egészen jó eredménynek számít. Igaz, annak idején az Asus Eee PC 1000H valamivel kisebb teleppel közel egy órával többet bírt, és a Z sorozatos Atommal, illetve Poulsbo chipkészlettel ellátott modellek még jobbak ezen a téren. A videolejátszás a processzort terhelte, így csak 22 perccel tartott tovább, mint a teljes terheléses menet. Minden teljesítményét kisajtolva az IdeaPad S12 kevéssel több mint két óra alatt felemésztette tartalékait.
Az akku kapacitásának és az egyes üzemidőknek az ismeretében arra jutottunk, hogy a VIA Nano processzorral felszerelt Lenovo IdeaPad S12 nyugalmi állapotban 8, videolejátszás közben – Windows XP alatt – 20,3, teljes terheléssel pedig 23,7 wattot fogyasztott. Nyugalomban tehát megközelíti az Intel Centrino Atom szintjét, de terhelve már lemarad mögötte. Azoknál az operációs rendszereknél, ahol működik a VIA IGP videokódolási gyorsítása, minden bizonnyal csökken majd a fogyasztás.
Tesztünk értékelését érdemes két részre bontani. Először is itt van a VIA Nano processzorra és VX800 chipkészletre épülő platformja, ami végre valamiféle konkurenciának tűnik az Atom számára. Persze nagy reményeket nem kell táplálni, ugyanis a processzor valamivel gyengébb, mint az Intelnél, és többet is fogyaszt, a chipkészlet pedig csak akkor villant, ha jó drága Windows 7 van alatta. Ráadásul Intel oldalon már az olcsóbb és valamivel kevesebbet fogyasztó Pine Trail platform kerül a fókuszba. Ez ellen pedig még komolyabb fejlesztésre lesz szükség. Szerencsére vannak biztató jelek, ugyanis a VIA már a Nano 3000 processzorokon dolgozik.
Másodszor pedig itt van nekünk a Lenovo IdeaPad S12 mobil számítógép, ami szerintünk csak teljesítménye alapján tartozik a netbookok közé. Mérete, kialakítása és (potenciális) felszereltsége miatt sokkal inkább sorolható a könnyű és vékony laptopok közé. Szerintünk 29 x 23 centiméter körüli méretét és nagyjából másfél kilogrammos tömegét bőven ellensúlyozza a használható, 800 sor magas felbontású, komoly fényerejű monitor és a nagyszerű billentyűzet. Akkumulátorból is kellően nagyot kaptunk, és az összeszerelési minőségre sem lehet panaszunk.
Csupán két részlettel, a merevlemez melegedésével és rezonanciájával, valamint a kijelző kis nyílásszögével nem voltunk megelégedve. A VIA platformmal szerelt verzió nagyon jó árban kapható, 110 000 forint környékén, ami versenyképes az Acer Aspire One 751 és Asus Eee PC 1101HA gépekkel. Ráadásul ezekben a masinákban nem 1,60, hanem csak 1,33 GHz-es processzor van, ami lényegében semmivel sem gyorsabb a VIA Nanónál. Az viszont igaz, hogy ezek az inteles netbookok lényegesen kevesebbet fogyasztanak, vagyis többet bírnak akkumulátorról.
Összefoglalva tehát: a Lenovo IdeaPad S12 határozottan tetszett, de VIA platform helyett mi inkább Intellel ajánlanánk. Érdemes észben tartani, hogy ez a gép mostanában érkezett a hazai piacra az NVIDIA Ion platformjával.
További képek a Lenovo IdeaPad S12-ről a galériában.
| Lenovo IdeaPad S12 | |
| Jellemzés | Netbook a szubnotebookok igényességével |
| Pro | + kiváló minőségérzet + nagyszerű billentyűzet + magas fényerejű kijelző + ExpressCard bővítés |
| Kontra | - melegszik a merevlemez - kis szögben nyílik a kijelző - a VIA platform lemaradásban van az Intelhez képest - nincs Bluetooth - Nincs IGP-s videolejátszás az előtelepített Windows XP alatt |
| Alternatívák | Acer Aspire One 751 Asus EeePC 1101HA |
Lenovo IdeaPad S12
VIA platformmal
rudi
A Lenovo IdeaPad S12 netbookot a Speedshop.hu bocsátotta rendelkezésünkre. A tesztelt termék PORT Designs táskában utazott.