Megjelenítés, bevitel

Komolyabb feladatokra gyakran kevés az 1366x768 pixel, és 15,6 hüvelyken elég nagy képpontméretet eredményez, de átlagos esetben többnyire elegendő, játékban, kis grafikus kártyához pedig hasznos. Ugyanis így nem kell komoly teljesítmény a játékok natív felbontáson futtatásához. Emiatt elnézzük az R580-nak, hogy csak ennyi pixel került rá. Az viszont kissé furcsa, hogy a büszkén hirdetettel ellentétben mégsem Samsung kijelzőpanel van benne. Reális magyarázat, hogy készlethiány esetén nem állnak le a termeléssel, hanem külső forrást használnak, csak nem szerencsés, hogy éppen a tesztelőknek szánt példány kapott külsős LCD-t. Tudása egyébként átlagos, a mai szintnek megfelelő. Ez annyit jelent, hogy a panel TN+Film technológiájú, megvilágításáról pedig LED-ek gondoskodnak. Ennek megfelelően képe szemből nézve korrekt, oldalról viszont hamar romlik a kontrasztja, és a színei torzulnak.

Készítettünk a Samsung R580-hoz színprofilt. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Már kalibrálás előtt feltűnt, hogy a Chi Meitől származó panel értékei az átlagosnál valamivel jobbak. Beállítás után pedig szinte tökéletes árnyalatokat kaptunk. A referenciától átlagban kevesebb mint egy deltaE értékkel tértek el, és a maximális differencia csupán 1,4 DeltaE egység volt. A legtöbb laptop kijelzőjénél inkább az átlag szokott 1,4 egység körül lenni. A Samsung R580 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Egyenletesség terén is jó választásnak tűnik ez a panel. Műszerrel mérve alig találtunk olyan pontot rajta, ahol fényereje 5%-nál nagyobb mértékben eltért volna a középső zónától. Emellett sötétben tapasztalt bevilágítása is jobbnak tűnt az átlagnál. Maximális, 204 cd/m²-es fényereje ma már szokványosnak mondható, a 0,6 cd/m²-es minimummal 340:1 kontrasztarányt ad.

Notebookok kapcsán meghatározó eleme a felhasználói élmény formázásának a billentyűzet. Hiszen ez a fő beviteli eszköz, leggyakrabban ezzel érintkezik a felhasználó. Sok esetben a klaviatúrát látványelemként vagy a specifikációs listát bővítő tételként próbálják használni, ami szerintünk nem tesz jót valódi funkciójának. Ez a helyzet a Samsung R580-nál is. Tényleg látványosabb a szigetes billentyűzet a hagyományosnál, tényleg jól mutat a „teljes numerikus pad” tétel, de szerintünk használhatóságban egyik sem előny, inkább hátrány. Ráadásul tesztgépünkön a bal felső részen még nyomásra enyhe horpadás is rontott a helyzeten, továbbá a fényes alátét idővel egyenetlenül, és főleg csúnyán szennyeződni fog.

A billentyűzet elrendezésében a kategóriára jellemző kivetnivalókat találtuk, tehát ezek nem a Samsung R580, hanem az összes hasonló gép gyengéi. A numerikus pad bezsúfolása miatt szűkültek a kurzormozgatók, illetve a duplán megtalálható Insert, Delete, Home, End, PageUp, PageDown billentyűk elhelyezkedését is szokni kell. Ettől eltekintve már csak azt említhetjük meg, hogy az Enter melletti ú és ű is kicsit szűkebb a szokásosnál. A gombok működése a szigetes megoldásra jellemző, nem túl jó, keményen, rövid úton járnak. Pedig lehet ezt jól is csinálni, az Acernek például sikerült.

Szerintünk nagyon korrekten alakították ki az R580 touchpadját. A fényes, mintás csuklótámaszra egy perem nélküli, érdesített felületet tettek. Határa nagyon jól kitapintható, sarkait pedig érintéskor felvillanó pici kék LED-ek jelzik. Ez a funkció kikapcsolható. Működésével meg voltunk elégedve, éppen ízlésünknek megfelelően volt érdes, és egybeszabott, korrekt érzéssel működő gombjait is szépen integrálták a formatervbe.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!