Bevezető

A fotótörténet nem is olyan távoli hőskorában kitobjektív néven nem olcsó zoom-objektívet mellékeltek a fényképezőhöz, hanem rendszerint egy fényerős ötvenest, vagy éppen 58 mm-es gyújtótávolságút. Ezen kis objektívekkel remek háttérmosást lehetett elérni, mindemellett elég jelentős mértékű szférikus aberrációval rendelkeztek, aminek az egyenes következménye az egész képet átszövő finom kontrasztvesztés és lágy rajzolat. Természetesen nem csak az ötvenesek viselkedtek így, de azért ragadtuk ki ezt a példát, mert nagyon sok esetben ez az egy objektív csillogott az SLR-ek elején.

Idővel persze a mérnökök olyan objektíveket terveztek, amelyeknél már kiküszöbölték ezen optikai hibákat, de jól jellemzi a tökéletlenség iránti rajongásunkat az a tény, hogy mind a mai napig kapható olyan fix objektív, amely konkrétan a lágyabb rajzolatra terveztetett.

Canon 135/2.8 SF (forrás: Canon USA)

No de mit csináljunk, ha nem akaródzik csak emiatt egy újabb objektívet venni? Többféleképpen lágyíthatunk, a „csináld magad” barkácsolástól kezdve a pár kattintásos Photoshop munkáig bezáróan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!