„[Intel] SANTA CLARA (Kalifornia, Egyesült Államok), 2003. január 8. – Az Intel Corporation mai bejelentése szerint a vállalat új, vezeték nélküli mobil számítástechnikai technológiája a Centrino(tm) mobil technológia márkanevet fogja viselni. Az új mobilprocesszor-mikroarchitektúrára, vezeték nélküli képességekre, valamint megnövelt akkumulátor-üzemidőt, vékonyabb és kisebb súlyú modelleket és kimagasló mobil teljesítményt támogató jellemzőkre épülő márka az Intel legjobb noteszgép-technológiáját fémjelzi.
A Centrino márka által képviselt technológiai csomagot egy (korábban Banias kódnévre keresztelt) mikroprocesszor, a kapcsolódó lapkakészletek és 802.11 (Wi-Fi) rendszerű vezeték nélküli hálózati képesség alkotja. A felsorolt elemek megtervezésekor, optimalizálásakor és érvényesítésekor az Intel a vezeték nélküli mobil számítástechnika nyújtotta használati élmény tökéletesítését tartotta szem előtt. Első ízben fordul elő, hogy az Intel külön márkanevet vezet be egy technológia-kombináció jelölésére.”
Több mint két év telt el az Intel fentebb idézett sajtóközleményének kiadása óta, így most már az évek távlatában bátran kijelenthetjük, hogy a Centrino jött, látott és győzött. A diadalmenethez valamelyest hozzájárult az is, hogy a platform az eltelt idő alatt egy kisebb és egy valamivel nagyobb vérfrissítésen is átesett. A gyártó még 2003-ban új mobil processzor piacra dobását tervezte, mely a Centrino platform részeként a Banias magra épülő processzorokat váltotta volna. Az új processzor – mely a Dothan kódnevet kapta, és az elődjéhez képest dupla akkora másodszintű gyorsítótárat tartalmazott, fejlettebb gyártástechnológiával készült és mindemellett kevesebbet fogyasztott – végül gyártási problémák miatt csak 2004 májusában, azaz nem egészen egy éve jelent meg a piacon.
| A Centrino platform jelenleg kapható processzorai | |||||||
| Mag | Banias ULV | Banias LV | Banias | Dothan ULV | Dothan LV | Dothan-400 | Dothan-533 |
| Órajelek [GHz] | 1,1 | 1,3 | 1,5 | 1,0 / 1,1 / 1,2 | 1,4 / 1,5 | 1,5 / 1,6 / 1,7 / 1,8 / 2,0 / 2,1 | 1,6 / 1,73 / 1,86 / 2,0 / 2,13 |
| Rendszerbusz [MHz] | 400 | 400 | 400 | 400 | 400 | 400 | 533 |
| L2-cache mérete [MB] | 1 | 1 | 1 | 2 | 2 | 2 | 2 |
| Csíkszélesség [nm] | 130 | 130 | 130 | 90 | 90 | 90 | 90 |
| Üzemfeszültség [V] | 0,844 - 1,004 | 0,956 - 1,180 | 0,956 - 1,484 | 0,812 - 0,940 | 0,988 - 1,116 | 0,988 - 1,340 | 0,988 - 1,372 |
| A Centrino platform jelenleg kapható lapkakészletei | ||||
| Típus | i855GME | i915GM | i915GMS | i915PM |
| FSB | 400 MHz | 533/400 MHz | 400 MHz | 533/400 MHz |
| Memória | DDR333/266/200 egycsatornás üzemmódban | DDR2-533/400 egy- vagy kétcsatornás üzemmódban, DDR333 egycsatornás üzemmódban |
DDR2-400 egycsatornás üzemmódban | DDR2-533/400 egy- vagy kétcsatornás üzemmódban, DDR333 egycsatornás üzemmódban |
| Memória maximális mérete | 2 GB | |||
| Grafika | integrált Intel Extreme Graphics 2 | integrált GMA900 vagy külső | integrált GMA900 | külső |
| Külső grafikus interfész | AGP 4x | PCI Express x16 | – | PCI Express x16 |
| Tokozás mérete, típusa | 37,5 x 37,5 mm, mFCBGA | 37,5 x 40 mm, FCBGA | 27 x 27 mm, FCBGA | 37,5 x 40 mm, FCBGA |
| Üzemfeszültség | 1,2 V | 1,5 V | ? | 1,5 V |
Bár a processzor még ma is a világ egyik legmodernebb központi egységének számít, az asztali számítógépekhez fejlesztett lapkakészletek jelentős fejlődésen mentek keresztül, miközben a Centrino továbbra is a közel hároméves technológiai szintet képviselő Montana chipkészletet tartalmazta. A gyártó ezt felismervén úgy döntött, hogy az asztali rendszerekben már bizonyított, modern technológiákkal (PCI Express, Serial ATA) felvértezett Grantsdale vezérlőre alapozva ismét megújítja a platformot. Az új mobil lapkakészlet mellé (mely az Alviso kódnevet kapta) a Dothan-magos processzorok picit módosított változatát ülteti Intel, bár a központi egység ezúttal nem esett át olyan jelentős változáson, mint korábban; mindössze a rendszerbusz órajele nőtt 400-ról 533 MHz-re, illetve ezek a processzorok telepes üzemben a korábbi 600 MHz-hez képest 200 MHz-el gyorsabbak.
Új technológia régi köntösben
Az új lapkakészlet és a régi-új processzor mellett a vezeték nélküli hálózati vezérlő továbbra is része maradt a platformnak, melynek a jelentős változtatásnak köszönhetően egy kaliforniai megye után immár Sonoma kódnévvel illetett a gyártó. Az új technológia eljövetelére is tovább kellett várni a tervezettnél, az Intel ugyanis több hónapos késéssel, végül csak idén januárban debütált a Sonomával. A vállalat mindemellett nem váltotta le a bevált márkanevet, így a Sonoma alapú noteszgépek is a Centrino platform korábbi logóját viselik. Gyakorlatilag tehát egyaránt a Centrino családba tartoznak a két éve megjelent noteszgépek és a gyártósorról éppen hogy csak lekerült, legmodernebb társaik is, a Sonoma megmaradt kódnévnek, mellyel a vásárlóközönség nagy része vélhetően soha nem fog találkozni.
A Centrino platform tehát sokat változott két év alatt, míg az új processzor gyorsabb és energiatakarékosabb működést hozott, addig az új lapkakészlet elsősorban az asztali gépeknél korábban bevezetett modern technológiákkal vértezte fel a noteszgépeket. Mostani bemutató írásunk főszereplői az egymással való versengés mellett arra hivatottak, hogy az új rendszer nagyszerűségét bizonyítsák. Ennek érdekében öt gyártó különböző árfekvésű és felszereltségű notebookját kértük be a forgalmazóktól, illetve a hazai márkaképviseletektől. Lássuk tehát, mit nyújt számunkra a gyakorlatban az Intel i915 (Alviso) lapkakészlet és az 533 MHz-es FSB-re optimalizált Dothan processzorból álló páros!
Bár szerkesztőségünkbe utoljára érkezett, a gyártók neve szerinti ábécésorrend miatt elsőként az Acer TravelMate 4101LMi jelzésű notebookkal ismertetjük meg az olvasót. A tajvani vállalat TravelMate termékcsaládjába tartozó gépek közül kerülnek ki elsősorban a cég zászlóshajói, bár éppúgy találkozhatunk rendkívül kedvező árú belépőszintű vagy középkategóriás TravelMate gépekkel. A TM 4100 ez utóbbi csoportba tartozik; vérbeli középkategóriás gép, bár bizonyos szolgáltatásait megirigyelhetnék a nagyok.
[+]
A gép formavilágát egy az egyben a korábbi TravelMate 4000-es modelltől örökölte, melytől lényegében felszereltségében sem különbözik. A notebook házát szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy a tervezők alighanem mániákusan távol akarták magukat tartani a legtöbb gyártó által manapság alkalmazott szögletes formáktól. Így a TravelMate 4100 lekerekített élekkel fogad minket, a gép kijelzőjét felnyitva pedig elénk tárul a szintén jellegzetes, hajlított billentyűzet.
Bemutatónk szereplői közül a Sony gépe mellett szélességében az Acer notesze terpeszkedik el leginkább az asztalon, a hely azonban kell is a 15,4 hüvelykes kijelzőnek, mellyel ugyan a TM 4101LMi nem rendelkezik, de a látszólag indokolatlan méreteket megmagyarázza, hogy a szélesebb kijelzővel rendelkező 4101WLMi is erre a kasztnira épül.
[+]
A TravelMate 4101LMi típusjelzése a maga nemében beszédes; a 4100-as fő típusjelölésből kialakuló 4101 a sorozat legkisebb processzorára utal, míg az „LMi” jelölés a 15 hüvelykes kijelzőt, illetve az optikai meghajtó típusát (super-multi DVD-író) takarja. Az a bizonyos „legkisebb processzor” nem más, mint az Intel Pentium M 730-as CPU-ja, mely az 533 MHz-es rendszerbuszt kínáló modellek közül a legalacsonyabb órajelű (1,6 GHz-en üzemelő) példány.
A gépet a manapság általánosnak mondható fél gigabájt memóriával látták el, és bár az Alviso lapkakészlet támogatja a DDR2 memóriák használatát is, a TravelMate 4100-ba csak PC2700-as DDR memória került. Háttértárként egy 4200 fordulat/perces motorral ellátott, 8 megabájtos gyorsítótárral rendelkező, 60 GB kapacitású Hitachi Travelstar merevlemezt épített be a gépbe a gyártó, ezzel bőven jut hely programjainknak és különböző adatainknak.
A notebookokat gyártó cégek immár nem csak az üzleti élet szereplőire fókuszálnak, bár tény, hogy az elsődleges célcsoportnak továbbra is az üzletemberek számítanak. Az előbbi állítást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tesztre kapott noteszgépek közül négy (beleértve az Acer gépét) komoly 3D-s grafikus teljesítménnyel rendelkező videovezérlőt vonultat fel.
A TravelMate 4100-ban a külső, PCI Express csatolót használó vezérlők körében jelenleg leginkább elterjednek számító ATI Mobility Radeon X600-as grafikus rendszer teljesít szolgálatot, mely a 15 hüvelykes panel által maximálisan biztosított 1024x768-as felbontás mellett a legtöbb mai játékprogramot futtatva akadozásmentes, DirectX 9 effektusokkal színesített 3D-s látványt nyújt.
A használatba vétel első lépése a rejtett partícióról települő, második szervizcsomaggal frissített Windows XP Home operációs rendszer installálása volt. Első bekapcsoláskor választhatunk, hogy angol, orosz vagy magyar nyelvű rendszert szeretnénk-e látni a továbbiakban, ezt követően mintegy fél óra elteltével már használatba is vehettük a rendszert. Itt jegyeznénk meg, hogy egyedül az Acer nyújtott részletes, magyar nyelvű kezelési utasítást a géphez, mely ugyan pont nem tért ki a telepítésre, de a folyamat gyakorlatilag minimális beavatkozást igényel, egy laikus is játszva üzembe helyezheti a gépet.
Az általános használatot tekintve kiépítéséből adódóan az Acer TravelMate 4100 szerencsés helyzetben van. Jelen sorok írója ugyanis csaknem fél éve használ egy TravelMate 4500-as notebookot, amely a 4100-as modellel gyakorlatilag teljesen megegyezik mind szoftverkörítésben, mind kialakításában. A tartalom persze némileg más, de ez nem befolyásolja jelentősen a használatot.
Ennek fényében elmondható a TravelMate 4100-ról, hogy a fő beviteli funkciót ellátó billentyűzet kényelmes, és hosszú távon is jól használható, a gyártó nem dugott el egyetlen lényeges funkciógombot sem, mindössze az „í” betű került szokatlan helyre; a jobb oldali shift gomb mellé. Az érintőpad paramétereit igen széles skálán szabályozhatjuk, a süllyesztett felület által pedig elkerülhető, hogy az ujjunk folyton lecsússzon a nyomásérzékeny felületről.
Az XGA felbontású kijelző jó minőségű képet ad, a betekintési szögek átlagosak, a képfelület pedig megítélésünk szerint az átlagosnál jobban ellenáll a külső behatásoknak, bár napi szintű hordozás során nem árt odafigyelni arra, hogy a kijelző hajlamos hozzáérni a billentyűzethez összecsukott állapotban, ami hosszú távon biztosan nem használ a panelnek. Mi ezért azt javasoljuk, hogy a használat befejezésével a kijelző lecsukása előtt a gyári csomagolás részét képező szivaccsal vagy szövetdarabbal minden típus esetén takarjuk le a billentyűzetet. A 4500-as modell műanyaga mindemellett jól állja a sarat, a használat során nem indult sehol kopásnak a festék, ezért gyanítjuk, hogy a 4100-as típus is jól kiállja majd az idő próbáját.
[+]
Működési zaj tekintetében a TravelMate 4500-as modellhez képest sajnos egyértelműen visszalépést tapasztalhatunk az új típusnál, a két gép hűtéséért felelős ventilátor a 4100-as modell esetében jelentősen nagyobb zajszint mellett dolgozik, ráadásul gyakrabban is kapcsol be, mint a korábbi típus aktív hűtése. Ez különösen akkor lehet zavaró, ha számításigényesebb alkalmazást futtatunk a gépen, ilyenkor ugyanis a ventilátor gyakorlatilag folyamatosan üzemel.
Mivel a két gép processzora között elenyésző az órajelkülönbség, továbbá a grafikus rendszerek hőkibocsátása is egyező, ezért azt gyanítjuk, hogy az erősebb aktív hűtésre az Alviso lapkakészletet miatt volt szükség, erről a gép burkolatát eltávolítva gyakorlatilag meg is bizonyosodtunk.
A mellékelt programok tekintetében nem mondhatni, hogy az Acer túlzottan elkényeztetne minket, ugyanakkor az eManager felület által nyújtott négy alkalmazás sok esetben rendkívül hasznos lehet. Találunk itt rendszerinformációs programot, energiatakarékossági módokat finomhangoló felületet vagy éppen a rendszerről pillanatfelvételt készítő, illetve rendszervisszaállító alkalmazást. Az eManageren kívül DVD-lejátszó és CD/DVD-író programot, továbbá egy három hónapig ingyenesen frissíthető antivírus programot (Norton Antivirus) kapunk a gép mellé. Az internetes terméktámogatás átlagos, a szervízháttérről pedig (az Asus gépeihez hasonlóan) nagy múltú, képzett szakemberekből álló cég gondoskodik. Némi szépséghibát jelent, hogy a gépre csak egy év jótállást vállal a gyártó, mely szerencsére (felár ellenében) kiterjeszthető akár három évre is.
| Acer TravelMate 4101LMi | |
| Processzor | Pentium M 730 (1,6 GHz) |
| Lapkakészlet | Alviso i915PM |
| Memória | 2 x 256 MB DDR333 |
| Merevlemez | 60 GB Ultra-ATA100, 4200 rpm, 8 MB cache |
| Kijelző | 15" XGA (1024x768 pixel) |
| Grafika | ATI Mobility Radeon X600 (64 MB VRAM) |
| Hang | Conexant AMC audio |
| Optikai meghajtó | DVD±R/RW író |
| Kommunikáció | V.92/V.90 modem, Fast Ethernet, 802.11b/g WLAN |
| Interfészek | 3 x USB 2.0, 1 x Firewire, D-Sub, TV-kimenet, PC Card slot |
| Méret, tömeg | 364 x 279 x 39 mm, 2,91 kg |
| Jótállás | 1 év nemzetközi utazógarancia |
| Fogyasztói ár | 359 875 Ft |
Bemutatótesztünk második alanya az ASUStek néhol kissé rejtélyes notebook-flottájának egyik zászlóshajója; a V6000-es modellszámot viselő gép. A különböző típusok közti eligazodást nyakatekert elnevezéseivel és típusjelöléseivel esetenként jelentősen megnehezíti a gyártó, ennek ékes bizonyítéka, hogy a weboldalon még V6000-es modellszámozást látunk, ugyanakkor a hazai márkaképviselet elmondása szerint a típusjelzés hamarosan V6V-re változik. Mindjárt itt szeretnénk leszögezni, hogy az Asus hozzánk eljutott notebookja mintadarab, így a végleges kereskedelmi termékre nem feltétlenül vonatkoznak az alant leírtak.
[+]
Az Asus V6000 formai kialakítását tekintve szöges ellentétben áll az imént bemutatott Acer modellel; a gép formavilágát leginkább a „letisztult” jelzővel jellemeznénk. A vendégül látott noteszgépek közül egyedül az Asus V6000 rendelkezett fém „karosszériaelemekkel”, így a vékony gépház felső borítása, jellemzően a csuklótámasz szürkésbarna színre eloxált alumíniumötvözet. Érdemes a csuklótámasznál elidőznünk kicsit; az Asus ugyanis megítélésünk szerint nagyon rosszul helyezte el a gép hangszóróit. A csuklótámaszba épített hangszórókat hajlamosak vagyunk eltakarni gépelés közben, ráadásul az apró lyukak rendszeres használat mellett nagyon könnyen eltömődnek kosszal és porral.
A tesztben szereplő gépek közül a V6000 volt az egyetlen notebook, mely az Alviso lapkakészlet memóriavezérlőjében lévő lehetőségeket maximális mértékben kihasználta. A gépbe a jelenleg kapható legerősebb, már-már asztali rendszereket is zavarba ejtő teljesítménnyel rendelkező Pentium M 770 típusú (2,13 GHz-en üzemelő) CPU került, a processzor mellett dolgozó memória pedig két 512 MB-os, 533 MHz-en járó DDR2 memóriamodulból áll, melyek kétcsatornás üzemmódban dolgozva a lehető legnagyobb átviteli sebesség mellett tekintélyes memóriakapacitást nyújtanak. A merevlemezt az Asus gépéhez is a Hitachi szállította, a 80 GB-os egységet 8 MB gyorsítótárral és 5400 fordulat/perces motorral szerelték fel, így a háttértár nem csak kellően nagy kapacitást, de megfelelően gyors adatelérést is biztosít. Ha az adatok mégis megtelítenék a beépített merevlemezt, a V6000 super-multi DVD-írójával könnyűszerrel DVD-re archiválhatjuk a merevlemezen nélkülözhető fájlokat.
[+]
A V6000-et a teszt másik két szereplőjéhez hasonlóan az ATI MR X600-as videovezérlőjével szerelték, ami a gép tudásához mérten szerintünk kissé kilóg a sorból, bár tulajdonképpen örülhetünk, hogy a gyártó egyáltalán ellátta értékelhető minőségű és sebességű 3D-s megjelenítésre képes külső GPU-val a notebookot. A 15 hüvelykes SXGA (1400x1050 pixeles) panel natív felbontásban való meghajtása 3D-s alkalmazásoknál esetenként már problémákba ütközhet, a felbontás csökkentése pedig láthatóan a képminőség rovására megy. Ha már a panelnél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy az Asus a vásárlástól számított 30 napon belül egyetlen hibás (állandóan fényes) pixel felfedezése esetén is cseréli a kijelzőt, ami gáláns ajánlatnak számít, feltéve ha van türelmünk és lehetőségünk kivárni a cserét.
A gépet telepített Windows XP Professional (második szervízcsomaggal frissítve) operációs rendszerrel kaptuk, így csak tesztprogramjainkat kellett a gépre installálni, hogy kezdetét vegye a hardver vallatása.
A használat során sajnos igen keserű tapasztalatokkal gazdagodtunk, mely nagy mértékben lelombozta a modern és gyors hardver iránt érzett kezdeti lelkesedésünket. A gép angol nyelvű billentyűzettel érkezett, melynek kiosztására ugyan nem lehet különösebb panaszunk, minősége viszont csapnivaló volt. A klaviatúra alapja ugyanis érezhetően rugózott, főleg a középen elhelyezett – tehát a legtöbbet használt – gomboknál, ami néhány perc elteltével valóságos pokollá változtatta a gépelést. Ráadásul a V6000-nél az érintőpad felülete, illetve a gombok teljesen egy síkban vannak csuklótámasszal, így ujjunk számtalanszor lecsúszott a felületről, illetve ha nem néztünk oda, hüvelykujjunk gyakran eltévesztette a gombokat. Persze ez utóbbi lehet, hogy csak megszokás kérdése, de a rugózó billentyűzetről ez aligha mondható el.
A működés közben keletkező zaj tekintetében is okozott kellemetlen meglepetést a V6000, a tesztek során a ventilátor ugyanis többnyire teljesen rendszertelenül kapcsolt ki-be, ráadásul a hűtés működési zaja néha már-már elviselhetetlenül hangosan hasított a csendbe. Remélhetőleg a végleges kereskedelmi változatban már kijavítja ezt a hibát a gyártó. Mindemellett a V6000 a többi géphez képest érezhetően jobban melegedett a működés során, ugyanakkor ez valószínűleg a gyors processzornak, illetve a fém burkolat jobb hővezető képességének köszönhető.
A gép szoftverellátottsága jónak mondható, többek között a V6000 volt az egyetlen olyan notesz a tesztben, melyhez olyan programot adtak, mellyel a processzor működési hőmérséklete és a ventilátor fordulatszáma figyelemmel kísérhető, de találunk a csomagban DVD-lejátszó, CD/DVD-író programokat, vagy az energiatakarékosabb működést elősegítő alkalmazást. A programok frissített változatait, illetve az újabb meghajtóprogramokat, BIOS-okat időről-időre megtaláljuk az Asus letöltési oldalán. A gép szervizellátottságára az Acernél leírtak vonatkoznak, az Asus ugyanakkor két év jótállást vállal a V6000-re, kivéve az akkumulátort, melyre csak egy év jótállás vonatkozik.
| Asus V6000 | |
| Processzor | Pentium M 770 (2,13 GHz) |
| Lapkakészlet | Alviso i915PM |
| Memória | 2 x 512 MB DDR2-533 (dual channel) |
| Merevlemez | 80 GB Ultra-ATA100, 5400 rpm, 8 MB cache |
| Kijelző | 15" SXGA (1400x1050 pixel) |
| Grafika | ATI Mobility Radeon X600 (64 MB VRAM) |
| Hang | Intel ICH6 – AC'97 audio |
| Optikai meghajtó | DVD±R/RW író |
| Kommunikáció | V.92/V.90 modem, Gigabit Ethernet, 802.11b/g WLAN, Bluetooth |
| Interfészek | 4 x USB 2.0, 1 x Firewire, D-Sub, PC Card slot, MS/SD/xD kártyaolvasó |
| Méret, tömeg | 331 x 272 x 30 mm, 2,49 kg |
| Jótállás | 2 év (kijelzőre 30 nap Zero Bright Pixel garancia) |
| Fogyasztói ár | – |
Manapság Magyarországon alig találkozhatunk olyan notebookokhoz értő, notebookot használó emberrel, aki ne hallott volna a Clevo márkanévről. Némi túlzással állíthatjuk, hogy a Clevo a notebookok Suzukija, hiszen ezek a noteszek gyakorlatilag félkész állapotban érkeznek hazánkba, végső összeszerelésüket a hazai disztribútor végzi. Korábban járt már nálunk Clevo gép, mely nem minden szempontból nyerte el tetszésünket, ezúttal viszont az alig egy hónapja megjelent – és az eltelt idő alatt jelentős piaci sikereket elért –, ígéretesnek tűnő M400A modellt vizsgálhattuk. Ez a gép végleges kereskedelmi termék, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy rendkívül rugalmas bővíthetőségének köszönhetően számtalan variációból áll az M400A család, így bizonyos konfigurációk a vizsgált példánytól jelentősen eltérhetnek.
[+]
A csomagolásból kihámozva a notesz első ránézésre megerősítette azon véleményünket, hogy a Clevo gépeket általában nem szépségükért és kecsességükért szeretjük. Az M400A volt tesztünk legzömökebb és egyben legnehezebb példánya. Ezzel kicsit ki is lógott a sorból, ugyanis a 3 kg feletti tömeggel rendelkező gépek többnyire a DTR (Desktop Replacement), azaz asztali gépeket leváltó notebookok mezőnyét erősítik, márpedig az M400A ha nem is lényeges mértékben, de túllép ezen a súlyhatáron.
Formavilágát tekintve a Clevo gépe semmilyen figyelemre méltó megoldást nem nyújt, ami persze sokak számára lehet kifejezetten előny is. Amolyan Clevo-jellegzetességként egyedül a bekapcsológomb kéken ragyogó fényét emelnénk ki, ettől eltekintve a gép szokványos, elegáns külsővel rendelkezik.
[+]
A hozzánk eljutott M400A-ba Pentium M 750-es (1,86 GHz órajelű) processzor került, mely két 512 MB-os kapacitású PC2700-as DDR-memóriával egészült ki, így a gép összesen 1 GB memóriakapacitást nyújt (a memória mérete tovább bővíthető 2 GB-ig). Az adatok tárolását egy 80 GB-os, 5400 fordulat/perces motorral ellátott, 8 MB gyorsítótárral rendelkező Samsung merevlemezre bízta a gyártó, míg az optikai egység a teszt többi tagjával ellentétben (az LG gépét kivéve) csak CD írására képes (a gép rendelhető akár kétrétegű lemezek írását is lehetővé tevő DVD-íróval is).
A Clevo M400A elsődleges célcsoportjaként érzésünk szerint az otthoni felhasználók jöhetnek szóba, közülük is elsősorban azok, akik időről-időre szeretnek belefeledkezni valamilyen számítógépes játékba. A bemutatott gépek közül az M400A érkezett a legütőképesebb videovezérlővel, egy 256 megabájtnyi memóriával felvértezett, cserélhető ATI Mobility Radeon X700 kártyával.
[+]
Az X700-as mobil változata az asztali rendszerekhez szánt testvéréhez igen közel álló teljesítményre képes, így a legtöbb mai játékprogram nem okoz problémát neki, ugyanakkor ha eljönne az az idő, amikor csillaga leáldozik, egy mozdulattal eltávolítható a gépből, és kicserélhető egy gyorsabb egységre. Ez merőben szokatlan és újszerű megoldás a noteszgépek piacán, talán nem is véletlen, hogy a Clevo elsők között tört lándzsát az új rendszer mellett.
Az M400A kijelzőjéről sajnos már nem mondható el olyan sok jó, mint az azt meghajtó vezérlőáramkörről, ugyanis a tesztalanyok közül egyértelműen a Clevo paneljét láttuk a legrosszabb minőségűnek, a betekintési szögek például az összes többi gép esetében jobbnak bizonyultak. A kijelző az Asus gépéhez hasonlóan SXGA felbontású, az X700-nak köszönhetően azonban a legtöbb játékkal a panel natív üzemmódja mellett is elboldogul.
A gép teljesen üres merevlemezzel érkezett, így mindenekelőtt a Windows XP Professional operációs rendszer telepítését végeztük el. Az M400A ebből a szempontból barátságos masina, nem tukmál ránk kötelezően egyetlen platformot sem, így a linuxot választó felhasználók kedvező helyzetbe kerülhetnek. A forgalmazótól a gép mellé természetesen mindkét Windows XP változatot megvásárolhatjuk kedvezményes OEM-konstrukció keretén belül.
A Clevo gépe kényelmi szempontból jól vizsgázott a nyúzópróba során, a jó kiosztású, magyar nyelvű klaviatúrát kényelmesnek éreztük, és a tapipadról sem csúszott le az ujjunk. A robusztus készülékház masszívnak tűnik, ugyanakkor a műanyag mindenhol festett (még a fekete elemek esetében is), kíváncsiak lennénk, hogy a tartós használat mennyire viseli meg ezt a festékréteget.
A Clevo M400A tesztünk leghangosabb gépének bizonyult. Ez részben annak tudható be, hogy a noteszgépet a többi modelltől eltérően két ventilátor is hűtötte, így teljes terhelés mellett igen ricsajosnak bizonyult a gépet üzemi hőmérsékleten tartó hűtési megoldás. Szerencsére terheletlen állapotban nem kapcsolt állandó üzemre az aktív hűtés, bár a rendszeres időközönként jelentkező zúgás biztosan felriasztja azt, aki az M400A mellett elbóbiskolna. A Clevo gépe grafikus terhelés alatt némely alkalommal egy semelyik más modellnél nem tapasztalt szokatlan, sercegés-szerű hangot is hallatott magából (fülre az akkumulátor irányából), nem tudjuk, hogy ez egyedi problémát jelent-e, vagy mindegyik M400A-ra jellemző.
[+]
Mint ahogy fentebb is írtuk, a Clevo M400A-hoz a meghajtóprogramokon kívül semmilyen szoftvert nem kapunk. Ez azonban nem feltétlenül hátrány, különösen abban az esetben, hogy ha cserébe sikerül a gépet a konkurenciánál alacsonyabb árszintre pozicionálni. A gyártó weboldalán az M400A adatait vagy termékoldalát nem sikerült megtalálnunk, a letöltési oldalon azonban már a többi között szerencsére ráleltünk erre a modellre is, igaz, hogy a sok tulajdonos által hiányolt BIOS-frissítés hiányzik a letöltési listáról (a frissítési műveletet azonban kérésre elvégzi a szerviz). A gép központi márkaszervize szakszerű és gyors munkavégzést ígér, a cserealkatrészek tekintetében az egyik legjobban ellátott hazai szakszervizzel van dolgunk, így biztosak lehetünk benne, hogy a kétéves jótállási időszak alatt felmerülő problémák hamar megoldódnak.
| Clevo M400A | |
| Processzor | Pentium M 750 (1,86 GHz) |
| Lapkakészlet | Alviso i915PM |
| Memória | 2 x 512 MB DDR333 |
| Merevlemez | 80 GB Ultra-ATA100, 5400 rpm, 8 MB cache |
| Kijelző | 15" SXGA (1400x1050 pixel) |
| Grafika | ATI Mobility Radeon X700 (256 MB VRAM) |
| Hang | Intel ICH6 – High Definition Audio |
| Optikai meghajtó | CD-író/DVD-olvasó kombó |
| Kommunikáció | V.92/V.90 modem, PCIe Gigabit Ethernet, 802.11b/g WLAN, Bluetooth |
| Interfészek | 4 x USB 2.0, 1 x Firewire, D-Sub, TV-kimenet, PC Card slot, SD/MMC/MS kártyaolvasó, SPDIF kimenet |
| Méret, tömeg | 329 x 275 x 39 mm, 3,1 kg |
| Jótállás | 2 év |
| Fogyasztói ár | 385 601 Ft |
Körtesztünk következő alanya az Asus V6000 után ismételten egy bemutatótermék, így ez esetben is el kell mondanunk, hogy a végleges kereskedelmi változat eltérhet a nálunk járt példánytól. Az LG LM70 Express noteszgép a gyártóóriás jelenleg kapható legmodernebb, legnagyobb tudású gépe. A cég az utóbbi években komoly hangsúlyt helyezett a noteszgépek gyártására, többek között partneri szerződést kötött a legjelentősebb piaci szereplőként számon tartott IBM-mel, így a fokozódó piaci jelenlétnek köszönhetően hazánkban is egyre több típussal találkozhatunk a gyártó palettájáról.
[+]
Az LM70 Express személyében tesztünk legkönnyebb és legvékonyabb notebookját üdvözölhettük. Az ezüst színű gép rendkívül letisztult, elegáns formavilágot nyújt, a műanyag burkolat finom vonalvezetését sehol nem töri meg olyan formai elem, amely nem illik a képbe. Az LG noteszgépén mindennek megvan a maga helye és jól meghatározott funkciója, a formatervezés és az összeszerelés minősége precíz munkára utal.
A tesztgép az Asus V6000-hez hasonlóan a jelenleg forgalomban lévő leggyorsabb Pentium M processzorral büszkélkedhetett, igaz a 2,13 GHz-en üzemelő központi egység mellé ezúttal csak egy 400 MHz-es, 512 MB kapacitású DDR2 memóriamodul került. A memória bővítése egészen 2 GB-ig lehetséges, a gépben lévő 512 MB-os modult azonban csak a szerviz tudja eltávolítani, ami némileg megnehezíti a bővítést.
A gépben egy Serial ATA rendszerű, 80 GB-os Fujitsu merevlemezes háttértárat helyezett el a gyártó, mely a legutóbb bemutatott két modellhez hasonlóan 5400 fordulat/perces motort és 8 MB gyorsítótárat kapott. A mintadarab optikai egysége az LG és a Hitachi közös fejlesztése, bár DVD-t írni nem tud, de a végleges változatokat DVD-íróval fogják szerelni.
Érdemes külön említést tenni róla, hogy a tesztelt gépek közül egyedül az LG notesze nyújtott ExpressCard formátumú bővítőhelyet. A több mint tíz éves múltra visszatekintő PC kártyákat leváltó formátum a Sonoma alapú gépekkel indulhat világhódító útjára, ugyanis az újfajta bővítőkártyák kommunikációs felületként USB 2.0 vagy PCI Express csatolást használnak, melyek közül az utóbbi lényegében csak az új platform megjelenésével vált elérhetővé.
Az LG noteszgépében is az Acer és az Asus konfigurációjában megismert ATI Mobility Radeon X600 vezérlőt találjuk, ráadásul a kijelző felbontása megegyezik az Asus V6000-es modellével, így a rendszer grafikus képességeiről is ugyanazok mondhatóak el, mint amiket a korábban bemutatott gépnél már tárgyaltunk.
A gépet telepített Windows XP Professional operációs rendszerrel kaptuk, amelyet a második szervízcsomaggal frissítettek. A gyártó honlapján szereplő információk alapján az LG a végleges változatok közül néhányra a Windows XP Home-ot fogja telepíteni, a tesztek szempontjából ez azonban teljesen mellékes szempont, ezért nem éreztük szükségét, hogy a tesztgéppel is áttérjünk a Home változatra.
Annak ellenére, hogy mintadarabbal volt dolgunk, az LG LM70 Express kellemes benyomást tett ránk használat közben. Bár az angol kiosztású klaviatúrán helyenként keresgélni kellett bizonyos szerkesztőgombokat, de összességében elmondhatjuk, hogy a vizsgált gépek közül az LG notesz billentyűzetével lehetett a legkényelmesebben gépelni. Az érintőpad eleinte kicsit szokatlan volt, az Acer, a Clevo és a Sony modelleknél alkalmazott megoldást mi jobbnak tartjuk, de mint elmondtuk, ez valószínűleg csak megszokás kérdése.
Az LM70 Express kiépítése nagyon hasonlatos az Asus V6000-hez, ezért a működés közben keltett zaj tekintetében nem vártunk csodát a géptől. Az LG notebookja legnagyobb meglepetésünkre meglepően csendben tette a dolgát még teljes terhelés mellett is, igaz, hogy a hűtőventilátor által kifújt levegő hőmérséklete esetenként meghaladta a 70 °C-ot, ami igen kényelmetlenné teheti a gép használatát ölbe vétel esetén (ezt egyik bemutatott gép esetében sem tanácsoljuk olvasóinknak).
Kevés alkalmazást találtunk feltelepítve a mintadarabra, és a gyártó oldalán sem leltünk részletes információt arról, hogy milyen szoftverekhez jutunk hozzá az LM70 Express megvásárlásával, így a Norton Antivirus 2005 és az energiatakarékos üzemmódot szabályozó Battery Miser 2005 programok mellett az LG Intelligent Update alkalmazásra hívnánk fel a figyelmet, mely a Windows Update mintájára folyamatosan figyeli, hogy a géphez megjelentetett-e a gyártó frissítéseket, amelyeket mindjárt fel is ajánl letöltésre. A pár napos használat során két frissítést talált meg, és töltött le nekünk a frissítőalkalmazás, ami jól jelzi, hogy az internetes terméktámogatás az egyik legjobbnak tekinthető a piacon. A gépet több nagy szervizhez is vihetjük meghibásodás esetén, a jótállási idő 3 év, az akkumulátorra az alkatrész jellegéből adódóan azonban csak 1 év jótállást vállal a gyártó.
| LG LM70 Express | |
| Processzor | Pentium M 770 (2,13 GHz) |
| Lapkakészlet | Alviso i915PM |
| Memória | 1 x 512 MB DDR2-400 |
| Merevlemez | 80 GB Serial ATA, 5400 rpm, 8 MB cache |
| Kijelző | 15" SXGA (1400x1050 pixel) |
| Grafika | ATI Mobility Radeon X600 (64 MB VRAM) |
| Hang | Intel ICH6 – High Definition Audio |
| Optikai meghajtó | CD-író/DVD-olvasó kombó |
| Kommunikáció | V.92/V.90 modem, PCIe Gigabit Ethernet, 802.11b/g WLAN |
| Interfészek | 3 x USB 2.0, 1 x Firewire, D-Sub, TV-kimenet, ExpressCard slot, SD/MMC/MS kártyaolvasó |
| Méret, tömeg | 327 x 272 x 24,5 mm, 2,3 kg |
| Jótállás | 3 év |
| Fogyasztói ár | – |
Végül elérkeztünk tesztünk „különcéhez”, a japán Sony VAIO noteszgépcsaládjából származó VGN-FS570-es modellhez. Nemrégiben írtunk a cég szubnotesz gépéről, melynek apropóján kitértünk rá, hogy a Sony notebook-üzletága annak ellenére, hogy nem tekint vissza túl hosszú múltra, máris jelentős piaci sikereket könyvelhet el. Tegyük gyorsan hozzá; elsősorban a tengerentúlon. A siker záloga a gyakran extravagáns külsőben, a gondos tervezésben és a precíz összeszerelésben rejlik, melyek mellé példás terméktámogatás társul.
[+]
A Sony gépe az FS család többi tagjának jellegzetességeit hordozza magán, így a VGN-FS570 világosszürke-fekete gépházat kifejezetten modern, ám felesleges sallangoktól mentes, fiatalos külsővel áldotta meg a gyártó. A gép a tesztelt modellek közül a legszélesebb darab (ugyanakkor az egyik legvékonyabb is), a szélességért cserébe azonban kapunk egy gyönyörű képet adó, XBlack rendszerű WXGA (1280x800 pixeles) kijelzőt.
A gép processzora az Intel Pentium M 740 jelzésű, 1,73 GHz órajelű egysége, ezzel a Sony notesze nyers számítási teljesítmény tekintetében nem versenyezhet az Asus vagy az LG modelljeivel, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi technológia mellett egy ilyen processzornak sokkal inkább helye van egy hordozható gépben, mint a 2 GHz feletti órajellel rendelkező, melegedő és sokat fogyasztó központi egységeknek. A processzor mellé két 512 MB-os PC2700-as DDR memóriamodul került, amely a tesztprogramok tanúsága szerint az Intel lapkakészletének specifikációira fittyet hányva kétcsatornás üzemmódban dolgozik.
A VGN-FS570 nyújtja tesztalanyaink közül a legnagyobb tárolókapacitást, a 100 gigabájtnyi adat tárolására képes Fujitsu merevlemez 4200 fordulat/perces motorral halkan és hűvösen üzemel, ráadásul az 5400-as modellekhez képest kevesebbet is fogyaszt. A Sony notesz optikai egysége kétrétegű DVD-ket is ír, így elmondhatjuk, hogy a bemutatott gépek közül a VGN-FS570 rendelkezik összességében a legsokoldalúbb, legnagyobb kapacitást nyújtó tárolórendszerrel.
A gép lapkakészlete a többi modelltől eltérően a GMA900 típusú integrált grafikus vezérlővel ellátott, i915GM típusjelölésű Alviso-változat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a viszonylag gyenge grafikus mag miatt 3D-s alkalmazások terén a Sony notebookja nem tudja felvenni a versenyt a mezőny többi tagjával. Ennek éppen az ellenkezője vonatkozik a gép kijelzőjére, amely vitathatatlanul szebb képet ad, mint bármelyik korábban bemutatott gép panelje. Az XBlack rendszerű kijelző felülete üvegszerű hatást kelt, a fényerő és kontraszt, továbbá a betekintési szögek pedig messze jobbak, mint egy átlagos panel esetében. A WXGA (1280x800 pixel) felbontás ráadásul – nem csak szélesvásznú filmeket nézve – sokkal használhatóbbnak bizonyult számunkra, mint az SXGA (1400x1050 pixel).
A Sony notebook előretelepített Windows XP Home operációs rendszerrel érkezett, mely azt jelzi számunkra, hogy a gép nem elsősorban (nagy)vállalati környezetben történő használatra hivatott, ám ezt a gyanút konzervatívnak egyáltalán nem mondható forma már korábban is megerősítette bennünk.
A gépet dobozából kivéve nem tudtuk azonnal használatra bírni. Mint a korábban bemutatott VAIO notesz esetében, itt is hiányzott az európai szabványnak megfelelő tápkábel, így először kerítenünk kellett egy kéteres, szakmai berkekben csak „magnókábelnek” becézett hálózati kábelt, mellyel bedughattuk a Sony gépének a többi tesztalany mellé kapottakhoz mérten kissé túlméretes tápegységét. Jó hír, hogy a forgalmazó nagykereskedés ígéretet tett nekünk, hogy a jövőben igyekszik minden általa árult Sony modellt ellátni az ominózus tápkábellel.
A gép használata során hamar feledtette velünk a tápkábellel kapcsolatos apró bakit, bár mind a klaviatúra, mind a programkínálat egy része továbbra is árulkodóan hirdeti, hogy ezt a gépet bizony nem a magyar piacra szánta a gyártó. Ennek ellenére igazi élmény volt a Sony VGN-FS570-nel ismerkedni, a kialakításba és a minőségbe sehol nem tudunk belekötni. A klaviatúra kényelmes (bár az LG billentyűzetét hajszálnyival jobbnak éreztük), az érintőpad pedig határozott peremmel rendelkezik, talán a gombok lehetnének kicsivel nagyobbak.
A VGN-FS570 nem is melegedett túlzott mértékben, és mellette nem is hallatta zavaróan a hangját, így egyértelműen megállapítható, hogy a legjobb hűtési megoldást a Sony fejlesztette gépéhez. A hűtési rendszer még teljes terhelés mellett is olyan csendben végezte a dolgát, hogy ha nem füleltünk, észre sem vettük, hogy működik.
A bemutatott noteszgépek közül a Sony nyújtja a legtöbb kiegészítő alkalmazást, melyek elsősorban multimédiás feladatok ellátására koncentrálnak, ez továbbra is azt engedi feltételezni, hogy a VGN-FS570 elsősorban egyéni felhasználók társa lehet. A gépre telepítve találunk többek között DVD-lejátszó, videó- és képszerkesztő, sokoldalú multimédiás lejátszó- és szerkesztőprogramot, antivírus alkalmazást (Norton Antivirus 2005), és a szoftvereket és meghajtóprogramokat frissítő automatikus letöltőrendszert is. Az interneten egyelőre kevés frissítés található a géphez, ez azonban betudható annak, hogy alig pár hónapos modellről van szó, a Sony internetes terméktámogatása ugyanis legendásan jó. A forgalmazó két év jótállást vállal a Sony VGN-FS570-re, a javítást egy általunk kevéssé ismert, nem túl nagy múltú szerviz végzi.
| Sony VAIO VGN-FS570 | |
| Processzor | Pentium M 740 (1,73 GHz) |
| Lapkakészlet | Alviso i915GM |
| Memória | 2 x 512 MB DDR333 (dual channel) |
| Merevlemez | 100 GB Ultra-ATA100, 4200 rpm, 8 MB cache |
| Kijelző | 15,4" WXGA (1280x800 pixel) XBlack |
| Grafika | Intel GMA900 |
| Hang | Intel ICH6 – High Definition Audio |
| Optikai meghajtó | DVD±R/+R DL/±RW író |
| Kommunikáció | V.92/V.90 modem, Fast Ethernet, 802.11b/g WLAN |
| Interfészek | 3 x USB 2.0, 1 x Firewire, D-Sub, PC Card slot, MS/MS Pro kártyaolvasó, SPDIF kimenet |
| Méret, tömeg | 364 x 264,5 x 36 mm, 2,9 kg |
| Jótállás | 2 év |
| Fogyasztói ár | 481 250 Ft |
A notebookok teljesítményét három programmal mértük; a processzor műveletvégzési sebességének meghatározásához a Sisoft Sandra 2005 Lite változatát használtuk, a memória átviteli sebességét és késleltetését a magyar fejlesztésű Everest rendszerelemző program 2.0-s bétaváltozatával mértük, a 3D-s grafikus rendszer képességeinek kiderítésére pedig a Futuremark 3DMark 03 tesztprogram legfrissebb verzióját hívtuk segítségül. A Clevo gépére a gyári telepítőlemezen kapott meghajtóprogramokat telepítettük, a többi gépnél nem változtattunk a gyárilag telepített szoftverkörítésen. A régebbi platformmal való összehasonlítás végett feltüntettük a Montana lapkakészlettel ellátott, 1,5 GHz-es Pentium M processzorral rendelkező Acer TravelMate 4501LCi eredményeit is. Akkumulátorról végzett méréseknél minden esetben a minimális szintre szabályoztuk a processzor órajelét, ami a Clevo és a TravelMate 4500-as modellnél 600 MHz (6 x 100), a mezőny többi tagjánál pedig egységesen 800 MHz (6 x 133) volt.
A Sisoft Sandra 2005 Lite által szolgáltatott adatok tulajdonképpen semmi újat nem mondanak, jól látható a grafikonokon, hogy a processzorok gyakorlatilag erősorrendjüknek megfelelően, géptől függetlenül teljesítenek. Egyedül az akkumulátoros tesztnél lóg ki a sorból a Clevo gépe; az M400A processzora a többi géppel ellentétben 600 MHz-en üzemel akkumulátorról, ennek megfelelően rosszabbul is teljesít a mezőny többi tagjánál, eredményei még a szintén 600 MHz-en járó TravelMate 4500-astól is jelentősen elmaradnak, ami azt sejteti, hogy a Clevo mérnökei egészen szokatlan módon paraméterezték fel az energiatakarékos működést, meglátjuk, hogy az akkumulátoros üzemidőn ez mennyire látszik meg.
Az Everest memóriaátviteli grafikonjai az Asus V6000 győzelmét hirdetik, ami a kétcsatornás DDR2 üzemmódnak köszönhetően nem túl meglepő, ugyanakkor a dual-DDR2 sebességelőnye nem túl számottevő, a második helyezett LM70 Expresshez képest a különbség pedig tovább csökken akkumulátoros üzemidőben. Az akkumulátoros üzem mellett a Clevo gépe sebességét tekintve ismételten látványosan elmarad a mezőny többi tagjától, és bár hálózati üzemmódban már sokkal jobb a helyzet, a két Acer gép így is gyorsabban tudja kiolvasni a memória tartalmát, mint az M400A.
A memória késleltetését mérő modul hálózati üzemmódban a régebbi platformot képviselő Acer TravelMate 4500-at hozta ki győztesnek, akkumulátorról mérve azonban már a Sonoma alapú LG LM70 Express végzett az élen, a 4500-as TravelMate csak a negyedik helyet tudta elcsípni, míg a Clevo gépe ismételten „kört kapott” a teljes mezőnytől.
A 3D-s megjelenítés sebességét mérő 3DMark 03 tesztprogram mérései alapján a szintetikus sebességtesztek során szerzett hátrányát jelentős előnyre váltotta a Clevo M400A, a Mobility Radeon X700 vezérlőnek köszönhetően csaknem pontosan dupla akkora teljesítményre volt képes, mint a mezőny X600-as GPU-val szerelt tagjai. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a különbség automatikusan megjelenik minden 3D-s alkalmazásban, de ekkora előnyt semmiképpen nem szabad lebecsülni. A 3D-s sebességtesztben az integrált grafikus maggal rendelkező Sony VGN-FS570 végzett az utolsó helyen, a nem túl potens grafikus rendszer azonban így is elérte az 1000 pontos határt, ami mindenképpen dicséretes.
Végezetül a hordozható gépek sokak számára legfontosabb paraméterét, az akkumulátorról történő üzemidőt tartalmazó grafikont mutatjuk be. A méréseket a Battery Eater és a Mobile Meter programokkal végeztük, a maximális üzemidő eléréséhez minden lényeges enregiafogyasztót kiiktattunk vagy leszabályoztunk, így a processzor órajelét 800, illetve (a Clevo és a TravelMate 4500-as modellnél) 600 MHz-re állítottuk, kikapcsoltuk a vezeték nélküli hálózati vezérlőt, illetve minimálisra csökkentettük a fényerőt, továbbá a grafikus rendszer órajeleit. A minimális üzemidőnél ennek éppen az ellenkezőjét tettük, az órajeleket maximumra állítottuk (kivéve az Asus gépénél, amely csak 1,86 GHz-ig engedte az órajel növelését akkumulátoros üzemben), mindemellett folyamatos munkával láttuk el a központi egységet, illetve a grafikus magot, továbbá a panelek fényerejét 100 százalékra állítottuk. Felhívjuk a figyelmet, hogy az akkumulátoros üzemidő mérésének eredményei tájékoztató jellegűek, és számos tényezőtől függően (gép pontos kiépítése, akkumulátor kapacitása és kora, környezeti hőmérséklet, szoftverkörnyezet) változhatnak.
A méréseket értékelvén megállapíthatjuk, hogy az új platform energiatakarékossági szempontból lesújtóan rossz eredményeket produkál. Míg a Montana lapkakészlettel szerelt Acer gép maximum csaknem öt órán át üzemel akkumulátorról, addig hasonló körülmények közt a sonomás noteszgépek többsége négy órát sem képes működni telepről, sőt akad olyan, amelyik a kétórás üzemet is csak pár perccel teljesíti túl. Teljes terhelés mellett ez a különbség arányaiban nem csökken, csak a sorrendek változnak.
A méréseket, illetve a gépekkel szerzett tapasztalatainkat a teszt végén a következőképpen tudjuk összegezni:
Acer TravelMate 4101LMi
Az Acer gépének szokatlan formavilága mellé szolid teljesítmény párosul, bár tesztünk leglassabb processzorral szerelt notesze, mégis derekasan helytállt, bizonyos mérések során kifejezetten jól teljesített megelőzve a mezőny drágább és papíron gyorsabb tagjait. Ráadásul energiatakarékossági szempontból a TravelMate 4100-as gép bizonyult a leghatékonyabb megoldásnak, így figyelembe véve, hogy a gépen alapvetően barátságos árcédulát találunk, kikiálthatjuk tesztünk legjobb ár/teljesítmény mutatójú notebookjának. Egyetlen lényeges hátrányaként az alapállapotban mindössze egy évig terjedő jótállási időszakot hozzuk fel, ezért csak ajánlott minősítés jár az Acer gépének.
Asus V6000 és LG LM70 Express
A két gép értékelése a nem kereskedelmi termékek mezőnyében lenne teljesen fair, hiszen mindkét gyártó mintadarabbal képviseltette magát, ennek hátrányai főleg az Asus gépén érződtek (szó szerint csapnivaló billentyűzet, hangos hűtés). Bár a neves gyártó gépe szintetikus tesztjeink során a leggyorsabbnak bizonyult, a LG LM70 Express az ExpressCard bővítőaljzatnak és a SATA rendszerű merevlemeznek köszönhetően innovatívabb termék, így mi inkább ez utóbbi gépet választanánk (bár határozott döntést a végső kereskedelmi termékek és az árak ismeretének hiányában nem tudunk hozni).
Clevo M400A
Mivel a Clevo gép gyakorlatilag a „mi gyermekünk” (vagy az autógyár szlogenje után a „mi notebookunk”™), ezért úgy illene, hogy róla csak jót vagy semmit alapon nyilatkozzunk. Erről persze szó sem lehet, így elmondjuk, hogy az M400A volt tesztünk legellentmondásosabb noteszgépe, a gép számos paraméterét tekintve kilógott a mezőny többi tagjai közül. Összteljesítményét tekintve őszintén szólva kicsit többet vártunk a Clevo notebookjától, főleg az akkumulátorról történő üzem során okozott csalódást, ami a szinte használhatatlanságig leszabályozott hardver ellenére legjobb esetben is alig tartott tovább két óránál. Ellenben 3D-s teljesítmény és bővíthetőség terén nem akadt legyőzője az M400A-nak, így azoknak a felhasználóknak, akik könnyen bővíthető hardvert szeretnének, sokat játszanak, mindemellett nem vagy keveset használják a gépet telepről, bátran ajánlható a gép.
Sony VAIO VGN-FS570
A Sony gép a nálunk töltött pár napos vendégség során számos rajongót gyűjtött magának. Tény, hogy a VAIO notesz rendelkezik a legattraktívabb külsővel az összes bemutatott modell közül, a tesztek során pedig kiderült, hogy a Sonynak sikerült nemcsak szép, de jó hardvert is előállítania. Külön említést érdemel a pompás képet nyújtó kijelző, illetve a bőséges szoftverkörítés. Hátrányként a 3D-s megjelenítés sebességét róhatnánk fel a Sonynak, de tudomásul kell venni, hogy jócskán akadnak olyan vásárlók a piacon, akiket ez utóbbi paraméter teljes mértékben hidegen hagy. Nagyon sajnáljuk, hogy a gyártó nem igazán lát lehetőséget a hazai piacban, remélhetőleg ez hamarosan változhat, és egyszer végre vendégül láthatunk egy magyar klaviatúrával szerelt VAIO noteszt is szerkesztőségünkben. Tudásához és nevéhez mérten a gépért cserébe nem kell csillagászati összeget fizetni, így mindenkinek ajánljuk, akik a fent említett hátrányok (3D-s megjelenítés, nem honosított hardver) nem különösképpen zavarnak; a VGN-FS570 tesztünk második ajánlott darabja.
Végszó
Mindent összevetve annak ellenére, hogy az elmúlt hetekben a maguk nemében gyakorlatilag egytől-egyig kitűnőnek mondható notebookok jártak nálunk vendégségben, elmondhatjuk, hogy nem győzött meg minket a Sonoma platform. Az új lapkakészlet, illetve a magasabb órajelre tornászott rendszerbusz alig mérhető sebességtöbbletet hozott csak, mindezért cserébe viszont energiatakarékossági szempontból jelentős visszalépést tapasztalhatunk a korábbi technológiához képest. Mi ezt a processzorok órajelének növekedése mellett elsősorban a korábbinál összetettebb, gyorsabb és magasabb üzemi feszültséget kívánó lapkakészlet számlájára írjuk.
A számítási teljesítmény növelését ezúttal tehát nem tudta olyan bravúrral végrehajtani az Intel, mint tavaly a Dothan magos processzorok megjelenése idején, amikor a nagyobb teljesítmény mellett sikerült egyben alacsonyabb fogyasztást is elérni. Talán a 2006-ban érkező, 65 nm-es Yonath processzor és az új Calistoga lapkakészlet kiköszörüli ezt a csorbát, ezzel a technológia csúcsát képező notebookok ismét csendesek és hűvösek lesznek, illetve minden eddiginél tovább üzemelnek majd akkumulátorról.
Sonoma megyéből utunk keleti irányba folytatódik; jövőre remélhetőleg eljutunk Napa megyébe...
 |
| Acer TravelMate 4101LMi Sony VAIO VGN-FS570 |
Renwick
Az Acer gépét a CHS Hungary Kft.-től, az Asus V6000-et és az LG LM70 Expresst a gyártók hazai képviseleteitől, a Clevo M400A-t a notebook.hu-tól, a Sony VGN-FS570-t pedig a Sowah Hungary Kft.-től kaptuk kölcsön.