Külvilág, kezelhetőség

Egy érdekes készülék került szerkesztőségünk asztalára. Érdemes már cikkünk elején leszögezni, hogy a Kodak Zi6 nem fényképezőgép, bár az is tud lenni. Módjával.
A gyártó honlapja szerint a Zi6 egy zsebkamera, s mint látni fogjuk, formája is erre utal.

Rossz nyelvek szerint leginkább a klasszikus laposüveget juttatja eszünkbe, ám mások (az objektív megfigyelők) inkább egy PDA-ra asszociálnak. A készülék formavilágát és méreteit szem előtt tartva a második hasonlat teljesen találó.

Az előlapon a fix gyútávú optika kerek ablaka látható, amely mellett egy fényes nyomógomb díszeleg. Ha ezt megnyomjuk, a készülék egyik talán legmeglepőbb tulajdonságát tárja elénk: a váz baloldalából kipattan egy szabványos USB dugasz, melynek segítségével a masina számítógéphez csatlakoztatható. Vagy közvetlenül rádughatjuk PC-nk előlapján található aljzatra (ez a Zi6 méreténél és tömegénél fogva nem biztos, hogy a legelegánsabb ötlet), vagy egy USB hosszabítóval, praktikusabban oldhatjuk meg a csatlakoztatási problémát.

Ugyanezen az oldalon - még mindig a masina baloldalát figyeljük - van a videó- és a HD kimeneti aljzata. A termék dobozában - a töltő és a ceruzaakkuk mellett - mindkét kimenethez megtaláljuk a megfelelő, jó minőségű kábelt. A HD címkét viselő kábel egyik végén 3.5 mm-es Jack dugó, a másikon színcsatornánként (RGB) egy-egy RCA csatoló. Egy HDMI-HDMI megoldásnak lehet, hogy jobban hasznát vettük volna.

Szokásos kép a hátoldalon: LCD kijelző és kezelőszervek. Utóbbiak jelen esetben egy kisméretű, négy irányba mozgatható joystick, és két nyomógomb formájában bukkannak fel.

Jobboldalon legfelül az optika fókuszát makró, illetve végtelen között állító kapcsoló, a memóriakártya nyílása és a két ceruzaelem rekesze látható.

Legalulra a műanyag állványmenet mellé a csuklópánt befűzési helye került. A készülék tetején pedig csak a bekapcsolást végző csúszókapcsoló figyel.

A kezelhetőségről pár szóban: a Kodak Zi6-ot kézbe venni pont olyan, mint amikor egy PDA-t fogunk meg. Azt pedig bizonyára sokan tudják, milyen érzés egy PDA-val fotózni (akik nem, azok próbálják ki, tanulságos).
A készüléket egy kézzel használjuk; gumiszerű előlapi bevonata kellemes fogást tesz lehetővé, nagyobb mancsúak is nyugodtan megmarkolhatják a testes eszközt, nem kell attól félni, hogy ujjainkkal eltakarjuk az optikát.
A kis joystick a hátoldalon jól végzi a dolgát, holtjátéka pont megfelelő, nyomáspontja pedig jól eltalált. A kis vezérlőpálca mellett balra és jobbra elhelyezett gombok mérete a kompakt fényképezőkön alkalmazottakhoz képest óriási, akár vékonyabb kesztyűben is biztosan kezelhetők.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!