Külső, ergonómia

Eddig az M893 IS volt e családnak az egyetlen képstabilizátorral ellátott tagja, ám „meghalt a király – éljen a király!” jelmondatra megérkezett az új családfő. Az „M” sorozat olyan részletekről ismerhető fel, mint például a kedvező ár, vagy a tetszetős, ultrakompakt külső. Korábbi cikkünkben már jeleztük, hogy ez a szegmens csak úgy hemzseg a versenyzőktől, így kíváncsiak voltunk, mivel, milyen tulajdonságokkal próbálja meghódítani a vásárlók szívét a Kodak M1093 IS.

Követve az M893 IS formavilágát, az M1093 IS is letisztult, egyszerű vonalakkal rendelkezik. Semmi csavar, semmi hullám – csakis józan élek és síkok. Az újonc hagyományos téglatest külsőt kapott.

A váz még vékonyabb lett, mint csapatvezér elődje, immár csak 21.4 mm vastag. Meglepő módon az így levékonyított készülék fogása mégis kellemes – már ami a kategória tagjait illeti.
Az előlapon a lőrésnyi vakun kívül még az optika és foglalata, a mikrofon és a zölden világító „holografikus-segédfény” található. Ez utóbbi négymezős négyzet-pepita mintát vetít egy körön belül a témára, hogy az AF élesre tudjon állni. A segédfényre sötétben, vagy kontraszt-szegény felületek fotózása esetén van szükség.

A fogyókúrának áldozatául esett a módválasztó tárcsa (az elődnél ez a hátlapon volt), de az egyéb gombok, kezelőszervek is laposabbak, vázba simulóbbak lettek. A zoomolást egy billenőkapcsoló vezérli; a menü, a képvisszajátszás, a törlés, és a megosztás dedikált gombokat kaptak. A kis joystick-kal csak a sorozatfelvételt, az időzítőt, és az LCD-re kiírt információk mennyiségét lehet szabályozni.

Jobboldalt a vázon a nedvességnek, pornak és egyéb szennyeződésnek szabadon kitett USB- és külső áramellátás csatlakozóját találhatjuk. Középen a csuklópánt füle ékeskedik némi színt (krómot) varázsolva a sötét egyenruhára.

Alulra a műanyag állványcsatlakozó, a Kodak sajátos portja és az akkufedél került. Kár, hogy itt sem az optikai középpont alá építették be az állványmenetet.

A fényképezőgép tetején található (balról jobbra haladva) a bekapcsoló, a vakuvezérlő, a módválasztó, és az exponáló. Az összes gomb a váz felületének vonalába simul, még az exponáló körvonalai sem dudorodnak ki, így mutatóujjunkkal néha keresgélni kell az amúgy tisztes méretű „elsütőbillentyűt”. Ezen a téren az előd jobb volt.

Összegezve: A készülék igen vékony, elegáns megjelenésű. Méretei ellenére nincs rossz fogása, és a tömege sem zavaró sem ingzsebben, sem retikülben. A kezelőszervek ergonómiája is elfogadható a kategórián belül. Itt egyedül azt sajnáltuk, hogy az amúgy nagyméretű exponáló nem emelkedik ki a váz felületéből, így kissé bizonytalan a használata.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!