Hangolás

Miután kellően kigyönyörködtük magunkat, belefogtunk a rendszer összeszerelésébe és az installálásba. A szereléssel kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy a Inspire T7900 hangfalszett kicsomagolásával és összeállításával lényegesen többet vesződtünk, mint a hangkártya gépbe illesztésével. Kiválasztottuk azt a PCI bővítősínt, amelyik a lehető legtávolabb van a tápegységtől, illetve azoktól a komponensektől, amelyekben motor található (ventilátorok, merevlemezek), csatlakoztattuk a molex tápcsatlakozót (ami nem a hangprocesszor, hanem a külső I/O doboz működéséhez szükséges), a vezérlődobozt, illetve a hangszórókat, majd egy laza mozdulattal bepöccintettük a PC-t.

A tesztrendszerre telepített Windows XP Professional második szervizcsomaggal frissített változata a rendszer betöltődését követően figyelmeztetett minket, hogy ismeretlen hardvert talált, így a varázsló gyors kiiktatása után máris hozzáláthattunk a telepítéshez. Az egyetlen CD-ről röpke negyed óra alatt felkerült az összes vezérlőszoftver és meghajtó, melyek így egységesen több száz megabájt szabad helytől fosztották meg a merevlemezt. A meghajtóprogram „Creative SB X-Fi”-ként tünteti fel a hangkártyát az eszközkezelőben, mely egyben azt is jelenti, hogy ugyanaz a driver és szoftverkörítés vezérli az összes X-Fi típust.

Mielőtt a Windows rendszerhangjain kívül bármit meghallgattunk volna az X-Fi-vel, szemügyre vettük az üzemmódváltó kapcsolót, amely újdonságként jelenik meg a Creative hangkártyakínálatában. Az X-Fi annyira bonyolult processzor, hogy programozók az erőforrások megfelelő csoportosítása érdekében kénytelenek voltak a különböző feladatköröknek megfelelően paraméterezni. Ennek megfelelően jöttek létre az „Entertainment”, „Audio Creation” és „Game” üzemmódok, melyeket egy látványos panelen keresztül kapcsolgathatjuk kedvünkre.

[+]

[+]

[+]

A különböző üzemmódok mindegyike egyedi, meglehetősen funkcionalista, néhol kissé technós beütésű vezérlőpultot kapott, melyeken kisebb-nagyobb átfedésekkel hasonló beállítási lehetőségeket találunk.

Az üzemmódok neve egyébiránt rendkívül beszédes; az Entertainment (szórakozás) módot kell választanunk, ha zenét akarunk hallgatni, az Audio Creationt (hangszerkesztés), ha mi magunk akarunk előállítani hangot vagy inkább jellemzően zenét, végül a Game-et (játék), ha éppen játszani támad kedvünk. Fontos említést tenni arról, hogy a kártya bizonyos képességei csak egyik-másik üzemmódnál használhatók ki, így például a legfejlettebb térhatású effekteket csak a Game állásban érhetjük el, ugyanitt viszont nem hallgathatunk például DVD Audio zenéket (ehhez az Entertainment módot kell beállítani).

Az Audio Creation keverőpultot idéző felülete az amatőr zenészek kedvence lehet, érdemes mindazonáltal kiemelni, hogy az X-Fi csak ebben az üzemmódban képes az úgynevezett bit-accurate üzemre, azaz a digitális hangot itt valóban az eredeti formájában, konvertálás nélkül dolgozza fel a processzor (amely egyébként 24 biten, 48 kHz-en dolgozik). A szignál konvertálása (resampling) az X-Fi esetében egyébiránt az elődökkel ellentétben gyakorlatilag transzparens módon működik, így az átalakítás folyományaként nemhogy hallani, de jóformán mérni sem lehet a jel torzulását.

A kártya létező összes beállítását el lehet tehát érni a három különböző vezérlőpulton, ám akinek ez a módszer túl bonyolult lenne, vagy jobb szereti a puritánabb kinézetű beállítópaneleket, kap egy egyszerűbb vezérlőpultot, ezentúl pedig a megszokott MediaSource és az új köntösbe bújt DVD-Audio, illetve a vadonatúj 3DMIDI lejátszóprogram mellett néhány egyszerű alkalmazás kerül még a gépre, úgy mint a hangrögzítő, diagnosztikai modul vagy az Audigy 2 óta elmaradhatatlan THX-panel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!