Kingston SSDNow V300

A Kingston kiváló, pluszos jelölésű SSD-sorozatai mellett nemigen lehet büszke V100-as és V200-as szériára. Utóbbi nálunk is megfordult, és finoman szólva egyáltalán nem voltunk elragadtatva tőle. Az általunk kipróbált példány gyakorlatilag leblokkolt, ha egy nehezebb, kisebb fájlokat is tartalmazó írásból álló műveletsort kapott. Ez még egy szimpla installálásnál is megmutatkozott, olykor egy mezei merevlemez szintje alá süllyedt a sebessége. Azóta már jó néhány firmware érkezett a V200-hoz, és ezek a frissítések állítólag javítottak a gyengeségeken, de ezt saját teszt híján nem tudjuk megerősíteni. A korábbi "V" sorozatok bukdácsolásainak ismeretében kissé fenntartásokkal vettük kezünkbe a család legújabb tagját, a V300-at.

[+]

Most is az Upgrade Kit érkezett hozzánk, azaz a dobozos verzió. A Kingstontól már jól megszokott formájú csomagolásban ezúttal is a szokásos tartozékok lapultak. A meghajtón kívül találtunk egy USB 2.0-s külső házat, egy pár beépítősínt, egy MOLEX->SATA tápkábel-átalakítót és egy SATA adatkábelt. Mellettük lapult még a meghajtók klónozását elősegítő szoftver, némi paksaméta, valamint egy műanyag öntapadós keret, melyet szükség esetén a meghajtóra kell felragasztatnunk a szabvány 9,5 milliméteres magasság eléréséhez.

[+]

Minderre természetesen azért lehet szükség, mert a legtöbb újabb SSD-hez hasonlóan már a V300 is csak 7 milliméter magas. Ez elsősorban a notebooktulajdonos vásárlóknak lehet jó hír, mert egyre több olyan mobil gép lát napvilágot, amibe csak ilyen kisméretű egység fér. Ergo aki ilyen meghajtót vásárol, az szinte biztos lehet abban, hogy bármilyen 2,5"-os meghajtóhelyre be tudja majd építeni. Az SSD természetesen egyszerűbb kiszerelésben, tartozékok nélkül is fellelhető a dobozos kivitelnél néhány ezer forinttal olcsóbban.

[+]

A Kingston legújabb SSD-je sem úszhatta meg a szétszerelést, még ha a gyártók ennek megakadályozására egyre trükkösebb csavarokkal is látják el a meghajtókat. Ahogy a fenti képen látható, a borítás mindkét felét gumiszerű hővezető anyaggal látták el, ami a NYÁK-on található egységek hatékonyabb hűtéséért felel.

SandForce SF-2281 álruhában

A Kingston teljes "V" sorozata az úgynevezett "value" (jó ár/érték arány) kategóriába sorolható, ennek okán a gyártó elsősorban olcsóbb komponensekkel próbál operálni ezeknél a modelleknél. Ahogy már említettük, ez a V200 sorozat esetében nem bizonyult túl jó húzásnak. A V300 esetében már biztosra ment a vállalat, ugyanis ez a széria az alaposan bejáratott SandForce SF-2281 vezérlőt kapta meg, igaz, Kingston tokozásban. A költségek szempontjából ez már csak azért is jó választás, mert a kontroller mellé nem szükséges cache. Ezzel a gyártónak meg lehet spórolni legalább egy DRAM chipet, valamint ennek következtében kissé egyszerűbb NYÁK is elég.

[+]

Ahogy teljesítmény, úgy ár szempontjából is kulcsfontosságú a NAND chipek típusa, hiszen egy SSD előállítási költségének a nagy részét ez teszi ki. A gyártók folyamatosan dolgoznak az olcsóbban gyártható lapkákon. Ahogy korábban már elmondtuk, egyes meghajtóinál a Samsung már átállt a TLC-re, miközben más gyártók még egyelőre a csíkszélesség lejjebb tornázásán munkálkodnak. A Kingston meghajtóján található lapkák a Toshiba gyártósoráról származnak. Az MLC típusú megoldások csíkszélessége mindössze 19 nanométer, ami elsőre ugyan jól hangzik, de mint tudjuk, sajnos az SSD-k esetében ez nem feltétlenül pozitívum, hisz a csíkszélesség csökkentésével nő a vezérlő részéről szükséges hibajavítások (ECC) száma.

Ennél egy nagyobb probléma, hogy ezzel együtt a cellák élettartama csökken. Bár erre nem lehet egységes képletet vagy szabályt alkalmazni, de például a 34-ről 25 nm-re való átállásnál 5000-ről 3000-re csökkent az egyetlen cella által elviselhető ciklusok száma. A Toshiba 19 nm-es Toggle-Mode MLC lapkájának ezen képességéről egyelőre semmilyen hivatalos adat nem szivárgott ki. Egyes információk szerint a kisebb csíkszélesség ellenére sem csökkent a korábbi 3000-es érték, de ezt gyártói állásfoglalás nélkül nem tudjuk megerősíteni.

[+]

A 120 GB-os V300 összesen 16 chipet vonultat fel, melyek Kingston jelzésű TSOP tokozásban kerültek fel a NYÁK-ra. Bár a SandForce már lehetőséget ad a tartalékterület elhagyására, a gyártó ezzel most nem élt, ami az élettartam szempontjából később még jó döntésnek bizonyulhat.

Tesztkörnyezet, specifikációk

A 2011 júliusa óta hadrendben álló, SSD-tesztekhez használt állandó konfigurációnk némi frissítésen esett át tavaly év végén. Az alaplap szerepét az MSI Z77 MPOWER modell vette át, melyben egy fixen 4,3 GHz-re tuningolt Core i7-3770K pocesszor dolgozik, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete továbbra is 16 GB, de a G.Skill RipjawsX modulok órajele 1333-ról 1866 Mhz-re emelkedett. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat egytől egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolhassák a méréseket. Ezen lépésünkkel a 2012. november 24-e előtti SSD tesztjeink eredményei nem összevethetőek az azt követő cikkeinkben találhatókkal.

A közelmúltban megújult tesztkörnyezet [+]

A lefuttatott tesztek a konfigurációval ellentétben nem változtak jelentősen a korábbiakhoz képest, egyedül a Far Cry 2-t cseréltük le a Crysis Warheadre, mivel utóbbi jóval erősebben használja a háttértárat a benchmark betöltésénél.

A megújult környezet miatt az eredmények tekintetében gyakorlatilag nulláról kellett indulunk, így jelen pillanatban még kevesebb adat áll rendelkezésünkre a főszereplő teljesítményének pontos behatárolásához. Ennek köszönhetően jelen tesztünkben összesen kilenc meghajtó eredményei kaphattak helyet.

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Itt a V300 a középmezőnyben kapott helyet, de lemaradása nem túl nagy az éllovasokhoz képest.

Írásnál előreugrott a Kingston, ugyanakkor azt most is tartsuk szem előtt, hogy a SandForce tömörítéssel operál, amit az IOMeter tesztben tisztességesen kamatoztatni tud.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználót különösebben nem érint. Ezzel ellentétben bizonyos kiszolgálók esetében már döntő szempont lehet ez az érték. A Kingston itt a sor legvégére szorul.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Ahogy olvasásban, úgy írásban is a mezőny végén található a V300.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Ebben a tesztben pontosan a mezőny közepére állt be a Kingston SSD-je.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Ebben a tesztben a leggyorsabbakkal van egy szinten a V300.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos. Az Intel 320-at leszámítva a mezőny két részre szakadt, melynek második felében helyezkedik el a Kingson SSD-je.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ennek ellenére ezen tesztünkben nem igazán tudtunk különbséget kimérni az egyes SSD-k között.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Itt ismételten csak 1 másodperccel maradt le a legjobbaktól a V300.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét. Ezen mérésünkben jól vizsgázott a főszereplő, ugyanis mindkét esetben a leggyorsabbak között végzett.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 250 GB-os Intel 510 SSD-n helyeztük el, így az egyes meghajtók írási teljesítményét nem korlátoztuk.

Ezután szintén Total Commanderrel a Batman – Arkham Asylum játékot másoltuk át a teszt-SSD-re. Ahogy arra számítottunk is, itt már rendesen belassult a SandForce vezérlőjével működő V300.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. Itt a lassabbak között végzett a Kingston SSDNow.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le. Ugyan a teszt írásra alapoz, de a fájlok egy része tömöríthető, így a V300 itt jól muzsikált.

A játékbetöltési időkhöz most is a jól bejáratott STALKER-t és az SSD tesztünkben még a viszonylag újnak számító Crysis Warheadet használtuk. A Kingston megoldása itt csak a mezőny végére volt elég.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

Ez a meglehetősen komplex teszt eléggé tetszett a V300-nak, mivel csupán egyetlen másodperccel maradt le a leggyorsabbtól.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a fenti telepítős teszttel ellentétben már inkább a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki.

Végszó

A mérési eredmények alapján először is megállapíthatjuk, hogy a V300 szerencsére lényegesen jobban sikerült, mint az elődök. Különösebb furcsaságot vagy anomáliát nem tapasztaltunk, ami mindenképpen egy jó hír. Ezzel szemben a meghajtó a legtöbb tesztben átlagosan szerepelt, illetve 1-2 esetben csak a mezőny végére szorult, ugyanakkor más tesztekben meglepően jól teljesített. Alapvetően a V300 hozta a kötelezőt, illetve szerintünk általános felhasználás során, érzésre nem nagyon lehetne különbséget tenni a tesztben szereplő legtöbb meghajtó között.

[+]

A másik fontos kérdés a megbízhatóság. Ahogy az első oldalon említettük, a chipekről ezen a téren nem sok megbízható információnk van. Ezzel szemben a Kingston meghatározott egy írási mennyiséget (TBW, azat Total Bytes Written) amit optimális esetben még biztosan elvisel az SSD. Az általunk tesztelt 120 GB-os meghajtó esetében ez 64 TB, ami egy igen magas, évi bő 6 terabyte-tal számolva is legalább 10 évet jelentene, ami a legtöbb vásárlónak több mint elég.

Árazás tekintetében meglehetősen jó helyen húzódik a V300, ugyanis jelenleg a 120 GB-os modell ajánlott áránál jóval olcsóbban, akár már 24-25 000 forint környékén elérhető. Mindezen tulajdonságokat figyelembe véve, nálunk egy határozott "tetszett" minősítés érdemelt most ki a Kingston SSDNow V300 120 GB-os tagja.

Kingston SSDNow V300 120 GB SSD

Oliverda

A Kingston SSDNow V300 120 GB SSD-t a Kingston bocsátotta rendelkezésünkre.