Képminőségtesztek

Lássuk először a monitorok képminőségével kapcsolatos teszteket. A kalibrációt a GretagMacBeth Eye One Display 2 kalibrátorral és a LaCie Blue Eye Pro nevezetű szoftverével végeztük. A kalibrációs program azt vizsgálja, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a deltaE, mely egy olyan numerikus érték, ami meghatározza két különböző árnyalat távolságát egy színrendszeren (sRGB) belül. Minél kisebb egy adott szín deltaE értéke, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb. Általános szabály a LaCie programja esetében, hogy ha a deltaE nagyobb, mint 3, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárt színtől, vagyis szemmel is jól látható a különbség. Ha a DeltaE kisebb, mint 2, akkor a LaCie programja sikeresnek véli a kalibrációt, ugyanis a különbség olyan minimális, hogy az szabad szemmel már nem látható. És ha a deltaE kisebb, mint 1, akkor a színhűség tökéletesnek mondható.

Belinea 2080 S1 a kalibrálás előtt és után

Fujitsu Siemens P20-2 a kalibrálás előtt és után

Kalibrálás nélkül természetesen egyik monitor sem volt tökéletes, de a Belinea 2080 S1 kicsit meglepett minket várakozáson aluli teljesítményével. Valójában ez valószínűleg nem a Belinea, hanem az AUO sara, hiszen már korábbi tesztünkben is látszott, hogy az AUO nem különösebben foglalkozik a panelek gyári kalibrálásával. Ezzel ellentétben a Samsung állítólag az újabb panelek esetében (mi inkább a drágábbakra tippelnénk) állítgat valamit. A beállítások előtt a Belinea 2080 S1 átlagos deltaE-je 4,1 volt, míg maximálisan 10,5-öt ért el, ez elég rossz eredmény. A P20-2 átlagos 2,1, maximális 5,6 értékei már sokkal jobbak. Kalibrálva mindkét monitor esetében szépen lecsökkent a színek eltérése, a Belinea átlagosan 0,9, a Fujitsu Siemens pedig átlagosan 0,5-ös értéket ért el, ez már gyakorlatilag színhelyesnek nevezhető. A 2080 S1 esetében a három alapszín (vörös, zöld, kék) tért el leginkább az elvárttól, a P20-2 esetében viszont a szürke egyes árnyalatai. Utóbbi kevésbé látszik.

Belinea 2080 S1 és Fujitsu Siemens P20-2

Az Eye One Match kalibrációs szoftver kalibrálás után egy másik módszerrel ábrázolja a monitorok színhűségét. A grafikonokon az látható, hogy a videokártyából jövő RGB színkódok milyen mértékben egyeznek meg a monitoron megjelenő színekkel. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg. Minél jobban megegyeznek a videokártya és a monitor szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, vagyis a három alapszínt jelképező vonalnak minél inkább egymásra kell feküdnie. Ez esetben is a Belinea maradt alul, a program szerint még kalibrálás után sem volt professzionális grafikai munkára alkalmas. A P20-2 esetében már jobb eredményt kaptunk.

Teljesképernyős fekete: Belinea / Fujitsu Siemens [+]

Következett a teljesképernyős fekete és a homogenitás vizsgálata. A P20-2 esetében, mint már írtuk, a fekete nagyon mély volt, mindezt tetézte a monitor a teljesen homogén megjelenítéssel, sehol nem láttunk bevilágítást. A Belinea itt sem tündökölt igazán, a teljesképernyős fekete nem volt elég mély, ráadásul homogén sem, ugyanis a négy sarokból bevilágítás volt látható, ez szélesvásznú filmeknél szerencsére csak felül látszott, alul nem annyira. Ez a jelenség az eddig tesztelt AUO P-MVA panelekre általánosan jellemző.

Betekintési szögek: Belinea 2080 S1 [+]

Ezután a betekintési szögeket vizsgáltuk. A P-MVA paneles Belinea esetében minden oldalról jól látszott a kontraszt erős csökkenése, a színek fakulása.

Betekintési szögek: Fujitsu Siemens P20-2 [+]

A Fujitsu Siemens P20-2-re ugyanez volt jellemző, de – kissé váratlanul – nem ennyire komoly mértékben. Ettől függetlenül ez a panel sem S-IPS, így a kontraszt csökkenése itt is látható volt minden oldalról. Átlagos felhasználásra mindkét monitor megfelel ebből a szempontból, de grafikai munkákra inkább a P20-2-t ajánlanánk.

Utánhúzás: Belinea (középen az overshoot jelenség) és Fujitsu Siemens [+]

Végül az utánhúzást vizsgáltuk meg közelebbről. A monitorokat több játékkal (Doom 3, FEAR, Quake 3 és 4, Half Life 2) és filmmel is ki szoktuk próbálni, és csak a Belinea 2080 S1 esetében észleltünk minimális utánhúzást a sötétebb helyeken. A utánhúzásnál problémásabb volt az overshoot jelenség megléte, ami ezúttal jól látható volt (l. a középső képet), olyannyira, hogy még fényképet is tudtunk róla készíteni. A P20-2-nél az utánhúzás szerintünk nem volt látható, overshoot pedig egyáltalán nem jelentkezett. Hogy mindezt képekkel is illusztráljuk, a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, mellyel, ha szubjektív módon is, de ábrázolható az egyes LCD-k utánhúzása. Egy, a képernyőn jobbról-balra száguldozó (vagyis utánhúzást produkáló) alakot kell különböző paraméterek beállításával megörökítenünk, lefényképeznünk. Ehhez persze nagyon jó szem kell, hiszen minimális különbségeket is észre kell vennünk ahhoz, hogy a végeredményül kapott utánhúzás-képkocka valóban olyan legyen, amilyet a monitor ténylegesen produkál. Amit látni kellene: a Belineával készített képen a kiskocsi feketével megrajzolt körvonala egy picit vastagabb, a két monitor között megközelítőleg ennyi volt a különbség.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!