Konfiguráció és fogyasztás

Tesztprogramok:

Szintetikus tesztek

• Lavasys Everest Ultimate Edition v4.2
• FRAPS 2.9.2

Konvertálás-kódolás

• TMPEGEnc XP v4.4 + DivX 6.8
• Windows Media Encoder 9 + Advanced Profile
• x264 rev. 711
• iTunes v7.5

Tömörítés, fotó-és filmfeldolgozás

• 7-Zip v4.57
• WinRAR v3.71
• Adobe Photoshop CS3
• Adobe Premier CS3
• Sony Vegas 7.0

Renderelés

• POV-Ray v3.7 beta23
• Cinebench 10
• 3ds max 2008
• Lightwave 9.3
• Maya 2008

Játékok

• Crysis
• Bioshock
• CMR Dirt
• Lost Planet: Extreme Condition
• World in Conflict

További tesztek

• ABBYY FineReader v9
• Apache v2.2.6
• Reaper v2.019
• Sun Java 6.3 + JATMARK
• Fritz benchmark

A tesztprogramok csokra ismét frissült. Úgy gondoltuk, hogy az új processzorok kihasználásához olyan programok kellenek, melyeket már a mostanában kialakuló igényeknek megfelelően írtak meg, a processzormagok növekvő számát és az újabb SIMD utasításkészleteket figyelembe véve.

A fogyasztás mérésére kialakított rutinon is változtattunk a négymagos processzorok terjedése miatt. Immár a terhelt fogyasztást három állapotban mértük le, egy szálon terhelve, két szálon terhelve és négy szálon terhelve, ehhez a 7-Zip tömörítőprogramot választottuk.

Mint látható, a Phenom 9500 első verziójának (B2 stepping) fogyasztásán még van mit csiszolni. Üresjáratban és CnQ-val is többet evett, mint a szintén 65 nm-es, első generációs Core 2 Quad. Szerencsére van remény, hiszen az Intel első steppingje (B3) sem szerepelt túl fényesen, viszont a G0 steppinges Q6600-nak már tényleg elfogadható mértékűre csökkent a fogyasztása. A grafikonon jól látszik, hogy 89–90 watt környékén alsó határba ütköztünk, ez már a többi komponens és az üresjáratban álló processzorok fogyasztásának összege. Ha a tápegységre 85%-os hatásfokot számolunk, akkor egy korszerűbb rendszer mindössze 75–80 wattot fogyaszt üresjáratban, miközben jönnek ki az 1000 wattosnál is nagyobb tápok.

Terhelve sem változott sokat a kép, igaz, a Phenom kevesebbet fogyasztott, mint a QX6700, de QX6700-ból már létezik újabb stepping (G0), sőt már megjelent a 45 nm-es Core 2 is. Összességében a Phenom fogyasztásának skálázódása 1, 2 és 4 szálon terhelve energiatakarékosabbnak tűnik, hiszen míg a Phenom 1 és 2 szálas terhelése között 5% volt a különbség (a teljes rendszer fogyasztását figyelembe véve), addig a Core 2 Quad QX6700-on ez az érték 17%-os. Ez nem is meglepő, ugyanis az Intel processzorok végrehajtó egységei nem rendelkeznek önálló órajel-disztribúcióval. Mindenesetre ez jelen pillanatban nem túlságosan nyugtathatja meg az AMD-t, hiszen a Phenom kifinomult energiagazdálkodásának megtervezése rengeteg erőforrást felemésztett, és mint látjuk, ennek ellenére nincsenek előnyben az Intellel szemben. Egy újabb stepping, majd egy alacsonyabb csíkszélesség változtathat a képen, a grafikonon jól látható, hogy az Intelnek is sikerült optimalizálnia a 65 nm-es csíkszélességet, mielőtt megjelent volna a 45 nm-es verzió, tehát az AMD-nek is megvan az esélye erre.

Ami a pontos fogyasztást illeti, a Phenomot tartalmazó tesztrendszer CnQ-val 132, terhelve pedig 215 wattot fogyasztott. Ha ezeket az adatokat vesszük alapul, akkor a Phenom fogyasztása kb. 85 watt, ehhez hozzáadódik a CnQ-s fogyasztás (mennyi lehet? 10–20 watt?), viszont ki kell vonni belőle a többi alkatrész (alaplap, memóriák, táp stb.) terhelés hatására megnövekvő fogyasztását (10–15 watt?), tehát összegezve a 2,2 GHz-es Phenom hozzávetőleg 85–90 wattot fogyaszt. A legrégebbi Core 2 Quad esetében 2,67 GHz-en ez az érték magasabb, 105–110 watt, viszont a 45 nm-es Core 2 Quad 3 GHz-en mindössze 70–75 wattot disszipált. A Yorkfielddel készítettünk egy mérést 2,33 GHz-en is, minimálisan csökkentett feszültség (1,2 V) mellett; 60–65 wattot mértünk, ha tehát ezeket az adatokat vesszük alapul, az AMD-nek megvan minden esélye arra, hogy 45 nm-en az Intelénél kisebb fogyasztású chipeket hozzon ki. Már csak ki kell várni, hogy azok megjelenjenek.

Az Everest memóriaolvasási és -írási értékeit ezúttal csak mintegy ellenőrzésként tüntettük fel grafikonon. A K8-ban az órajel növelésével együtt nőtt az elérhető sávszélesség is, ugyanis a K8-ban keskeny volt az elsőszintű adatcache áteresztőképessége (2 x 64 bit load, 1 x 64 bit store). Logikus, hogy ez az órajel növelésével egyre több adatot képes átengedni; ahogy növeljük az órajelet, úgy kerülünk egyre közelebb a 12,8 GB/s-os elméleti maximumhoz. A K10-ben az L1D szélességét megduplázták (2 x 128 bit load, 2 x 64 bit store), és arra voltunk kíváncsiak, hogy ez mennyire látszik az Everest eredményein. Mint látható, tényleg történt valami, a sávszélességek még mindig nőnek az órajel növelésével, de már közel sem olyan mértékben, mint a K8-nál. Az olvasás 2,95 GHz-en eléri a DDR2-1066-os maximális sávszélesség (8528 MB/s) 96%-át, ez nagyon jó eredmény. Az írást viszont szerintünk az L3 alacsony órajele fogja vissza. Azért gondoljuk így, mert az egyre magasabb órajelű Phenom processzorok mellett található olvasási, de főleg írási értékek épp úgy aránylanak egymáshoz, ahogyan az általunk beállított L3 cache órajelek (lásd előző oldalt). Amit ebből meg tudunk állapítani, az az, hogy az L1D sávszélessége többé nem korlátozza a processzort a memória-elérésben, helyette a Phenomot írásban az L3 fogja vissza.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!