Tesztelés, értékelés

A Steelkeys 6G-t nagyon egyszerű volt telepíteni, hiszen csak csatlakoztatni kellett a géphez, és már használhattuk is. Az asztal mellé helyezett miditoronynál már bizony gondok voltak a kábel hosszúságával. Üzembe helyezve a Num Lock, Caps Lock és Scoll Lock nagy fényerejű kék LED-jeit zavarónak találtuk.

A billentyűzet nagyon egyben volt, rettenetesen masszívnak és strapabírónak éreztük. A gyáriak szerint a gombok 65 grammos nyomást igényelnek. Szerintünk a 6G az átlagosnál valamivel nagyobb erőt igényelt, gombjai pedig viszonylag – legalábbis a Tarantulához képest – hosszú úton jártak. Valószínű, hogy idővel bekopik majd egy kicsit a 6G, és akkor olyan jó lesz mint a régi, legendás BTC billentyűzetek. A termék weboldala szerint a gombok 60 millió leütést bírnak, gyors kapcsolásukat pedig aranyozott csatlakozók segítik.

A Steelkeys 6G-t elsősorban stratégiai játékokhoz fejlesztették ki, melyekre a gyors billentyűsorok, parancsok jellemzőek. Ezeknél kulcsfontosságú a sebesség, de nem olyan fontos szempont, hogy egyszerre több gombot is le lehessen nyomni. A több gomb lenyomhatósága lövöldözős játékoknál meghatározó, de ott is ritkán kell háromnál több billentyűt tartani – nyomkodni – egyszerre. A 6G-t csak autós játékban sikerült zavarba hozni. Kanyarból kigyorsítva (gáz és kanyarodó billentyű), nitrót használva (következő gomb), és éppen felfelé váltva (a negyedik gomb) már megakadt a móka. A másik problémás kombó a kanyarba fékkel bezuhanás közben visszaváltás volt. Persze, aki komolyan autózik, az kormányt szokott használni.

Az USB-s Tarantulához már telepíteni is kellett. A bűvészkedés vége egy érdekes vezérlőprogram lett, amit a billentyűzet jobb oldali Start gombját helyettesítő Razer logós gombbal is előhívhatunk. A legérdekesebb, hogy a gépzongorának saját firmware-je van, amely idővel talán frissül is. Beállítható, hogy a kiegészítő médiakezelő és képmegjelenítő gombok milyen profil szerint működjenek, de a tíz egyedi gombot is testre lehet szabni.

A makrók elkészítését egy külön ablak segíti. Nem csak leütéseket és felengedéseket definiálhatunk, hanem köztük késleltetéseket is.

A firmware mellett 32 kB memóriája is van a Tarantulának, amibe ötféle kiosztás menthető el. Ezeket Synapse-oknak hívják; a meghajtóprogramtól és számítógéptől függetlenül a billentyűzetben tárolódnak. A szoftver további 95 profilt kezel, melyekhez két-két teljes billentyűleosztás tartozik. A két leosztás között a funkcióbillentyűk melletti Profile gombbal lehet váltani. A sok kiosztás akkor hasznos, ha többféle játékkal is játszunk, hiszen így nem kell állandóan újra beállítgatni a gombokat. Konfigurálás közben vettük észre, hogy a klaviatúra memóriájában tárolt makrók nem szeretik a késleltetéseket, megbolondul tőlük a meghajtóprogram. Valószínűleg ezt később javítják majd.

Lenyomásból a Tarantula sem hozta azt, amit gyártója hirdet. A bárhol lenyomható hat billentyű nagyszerű teljesítmény, de távol áll a megadott tíztől. Igaz, a Razer weboldalán csak a trükkös „legfeljebb" kontextusban szerepel a tízes szám. Ugye mondani sem kell, hogy kevés olyan játékos van a világon, aki egyik kezével egeret markolva a másikkal lenyom – szándékosan – hat vagy annál több gombot. Mindenesetre a Tarantula azokkal az autós kombókkal is megbirkózott, melyekkel a Steelkeys 6G nem. Mivel gombjai elég könnyen és rövid úton jártak, nagyon kényelmes volt használni. A lapos forma kedvelőinek is jól fekszenek majd a billentyűk, a kis lábak dőlése pedig a többségnek elegendő lesz, nekünk is az volt.

Értékelés

A komoly játékos billentyűzeteknek az ára is komoly: a Steelkeys 6G 27 500 forintba, a Razer Tarantula pedig 33 500 forintba kerül. Ezért az összegért a Steel Series egy nagyon masszív, de átlagos kialakítású billentyűzetet ad, egy rakásnyi – szerintünk fölösleges – szürke billentyűvel, csuklótámasszal, egy gyári logós, vékonyka zsákkal és harisnyás, de rövid, PS/2 csatlakozós kábellel. Lehet, hogy a 6G rövidebb idő alatt reagál, mint társai, de nekünk ebből semmit sem sikerült tapasztalnunk, csak azt éreztük, hogy az átlagosnál valamivel keményebben jár. A Steelkeys erőssége leginkább az, hogy gombjai 60 millió leütést bírnak, ez indokolja, hogy ára tíz átlagos billentyűzet árával egyenlő.

A Razer Tarantula nagyjából annyival drágább a 6G-nél, mint amennyivel jobb annál. Tetszett, hogy hosszú a vezetéke, és vannak audiocsatlakozói, kár, hogy az USB-k csak 1.1-esek. A kiszedhető billentyűket itt sem tartjuk igazán értelmes extrának, viszont az jó, hogy a gombok rövid úton járnak, így gyorsan kapcsolnak. Ügyes a vezérlőprogram, aki sokféle játékkal játszik, az hasznát veheti a tengernyi profilnak is. Nagy kár, hogy a csuklótámaszt nem lehet eltávolítani, és hogy a billentyűzet felülete porra, ujjlenyomatokra és egyéb szennyeződésre fokozottan érzékeny.

rudi

A Steelkeys 6G-t és a Razer Tarantulát a Pixel Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.